Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-14 / 37. szám
- ----------------------------------------------------------------------------------------------------------SZABADFÖLD — A cselekvés embere 50 évvel ezelőtt, 1919. szeptember 16-án végezték ki a fehérterroristák Latinka Sándort és társait. A Szobor ott áll a város főterén. Szemben a megyeháza, a másik oldalon új üvegpalota. Akit ábrázol, írónak indult, forradalmár lett. Az egykor Pannóniának nevezett Dunántúlion, Somogyországban jól ismerik a „szegénység katonáját”, Latinka Sándort. Élete tavaszán gyilkolták meg. Apja malomgépész. A tanító hosszas unszolására Sándor fiát beadja az aradi gimnáziumba. Az iskola legjobb tanulója. A fegyelmi bizottság 15 éves korában mégis pálcát tör sorsa fölött. Kizárják, mert társai előtt március 15-én Petőfi Sándor „Egy gondolát bánt engemet” című versét szavalja. Bejárja Romániát, Törökországot, Konstanzában barátságot köt a Knyáz Patyomkin cirkáló lázadó matrózaival. Párizsba vezet az útja, majd hazatérve részt vesz a Galilei-kör munkájában. Kaposvárra 1918 telén küldi a párt. A grófi birtokokon több mint százezer gazdasági cseléd és mezőgazdasági munkás dolgozik. Tisztességes bért akarnak a nincstelenek. Életet a nyomor helyett. Hamburger Jenővel járja a falvakat, pusztákat. És Somogyban egymás után alakulnak a termelőszövetkezetek. A Népszava 1919. február 28-i száma arról ad hírt, hogy Lengyeltótiban a Zichy-uradalomban, négyezer, öreglakon tizenkétezer, Felsőbogáton tizenegyezer holdon gazdálkodnak közösen a volt cselédek. Néhány nappal utóbb már háromszázezer holdat tesz ki a népi közvagyon. Március 3-án Kaposváron is szocializálják a cukorgyárat, és negyvenezer holdon termelőszövetkezet alakul. Április közepén már százharmincöt közös gazdaság van. Az újságok arról írnak, hogy a magyar proletariátus első forradalmi tette a Latinka által szervezett somogyi termelőszövetkezet megalakulása volt. Amíg az ország más részében csak tervezgetnek, addig Somogyban a volt cselédek és kisgazdák közösen törik a földet, vetik a magot a termelőszövetkezetekké átformált nagybirtokon. Külföldi újságírók, hollandok, amerikaiak, angolok jönnek megnézni a somogyi csodát. Velük jön Móricz Zsigmond is. Virágnyílásnak nevezi a forradalmi földreformot, valóságos csodának. Somogy indította meg a világ új rendjét — írja. — Somogy, a főváros éléskamrája. Milyen volt Latinka, mint forradalmár? Fáradhatatlan, talpig férfi, nagyszerű humanista. Ha kellett, kemény. Úgy vigyázott a forradalom tisztaságára, mint a saját becsületére. Népkönyvtárakat létesített, esti tanfolyamokat, népfőiskolákat szervezett. Fő gondjának tartotta az ifjúmunkások nevelését. Virágzásnak indul Somogyország élete. Tanúskodnak erről az egykori hivatalos okmányok. Kereken ezerötszáz levele maradt hátra a megyei levéltárban. Ennyit írt százharminchárom nap alatt,többségét sajátkezűig. A kaposmérői munkástanácsnak ezt írta: „Nekünk arra kell törekednünk, hogy elvtársi szeretettel, békességgel intézzünk el minden ügyet. És főleg igazságosan ...” Végtelen türelme és szeretete a legkisebb ügyekre is kiterjedt. Kitartott mindvégig. Rajongva tudott hinni a néphatalom, a szocializmus győzelmében. Helytállt a Tanácsköztársaság bukása után is. Utolsó beszédében, augusztus 2-án ezekkel a hitvalló szavaikkal búcsúzott: „Egyéni sorsom bármilyen legyen, az eszme diadalmaskodni fog.” A fehérlovas kormányzó kebelbarátja, a véreskezű Prónay, somogyi ténykedéseiről így írt egy emigráns bécsi magyar lap: „Mindjárt a megérkezésük után megkezdték véres munkájukat. Az ügyészség fogházába augusztus 21-én délután két órakor tisztek vezetésével, ittas, fegyveres csapat tört be. Először Latinka elvtársat keresték, aki éppen az udvaron sétált. Nekiestek öten-hatan, és hajánál fogva a földre dobták, ahol puskatussal agyba-főbe verték. Latinka elvtárs azt kiáltotta feléjük: „Ez embertelenség!” De ezek könyörtelenül ütötték, verték tovább, míg eszméletlenül, vérében fetrengve maradt az udvaron...” Prónay dolgozta ki Latinka meggyilkolásának tervét. Alkonyat után kocsi és öt tiszt érkezett a fogházba a megye kommunista vezetőiért. A város alatti nádasdi erdőben a foglyokkal megásatták saját sírjukat. Ez volt a borzalmak éjszakája ... A vármegye öreg kocsisa másnap reggel odaállt a főszolgabíró elé és könnyben ázó szemmel így szólt: — Én fölmondok, nagyságos uram. Még egy ilyen éjszakát nem bírnék ki. Emberek között akarok élni... Németh Sándor Morzsák írja: Szentkirályi János Az utóbbi hetekben számos kedves olvasó érdeklődött: miért maradtak el oly hosszú ideig a morzsák? Sajnos, betegség miatt kényszerültem hallgatásra .. . Ám, régi igazság, hogy nincsen olyan rossz, amiben valami jó is ne volna, az elmúlt hetekben egy egész kosárkára való „kórházi morzsát” gyűjtöttem össze, s remélem, belátható időn belül megajándékozhatom velük hűséges olvasóinkat ... Ezen a helyen kérek elnézést azért is, hogy a nekem címzett levelekre mind ez ideig nem tudtam válaszolni. 138 Bekövetkezett hát ez is: abba kell hagyno ert a dohányzást, pontosabban a cigarettázást... Kezelő orvosaim valóságos kis tudományos előadásokkal puhítják az én akaratos koponyámat; tagadhatatlanul, okos és meggyőző érvekkel ecsetelik előttem a dohányzás káros és kóros következményeit... — ezt a „nyomást” szinte már „terrornak” nevezhetném, de ilyent még tréfából sem illik mondani, hiszen kizárólag nekem akarnak jót ezek a kedves orvosok, az én egészségemet akarják teljesen helyreállítani, s ezért az igyekezetükért csak hálát és tiszteletet érdemelnek... Igen, igen, mindez nagyon szép és tökéletesen érthető, az egészben csupán az a bájosés ennivalóan aranyos, hogy ezek a nagyon kedves orvosfiúk és bácsik egy-egy dohányzás elleni „akció” alkalmából öt-hat cigarettát is elszívnak... sőt, olyan is van közöttük, aki egyik cigarettáról gyújtja meg a következőt. Ejnye, ejnye... No de, én meg miért vagyok ilyen utálatos, gonosz és rosszmájú? — miért éppen ezeket a kedves ismerősöket és jó barátokat „szúrom ki” —, amikor a mi társadalmunkban ezrével, tízezrével vannak olyanok, akik — hogy a témánál maradjunk — füstölgő szájjal beszélnek a dohányzás ártalmairól... És ez már így van — mióta világ a világ... 139 Fiókrendezés közben egy régi-régi, elsárgult levél kerül elő... Egy járási tanács vb-elnöke írta. A járás egyik községi tanácsát megbíráltuk — s a vb-elnök elvtárs erre válaszolt ... „A cikk bírálta a községi tanács munkáját — hangzik a levél —, s a falu dolgozói felháborodtak... (Már tudniillik azért, hogy a cikk megjelent.) Az a véleményük, hogy ezért nem érdemes újságot járatni.... A sajtó feladatát a becsületes dolgozók abban látják, hogy a tanácsok jó munkájával és népszerűsítésével foglalkozzék ...” A levél kelte: 1954. november 21. Ó, „történelemelőtti” idők! És még az is ebből a tanulság, hogy érdemes néha fiókot rendezni ... 140 Buga doktor is a most készülő új könyvében hosszú fejezetet szentel a „dohányosságnak” — meg kell hagyni, sajátos és érdekesen találó kifejezés... Hát vajon az én drága jó, aranyszívű és szavú Buga Laci barátom (a „bácsi” ellen tiltakozna, és — teljes joggal!...) hogyan foglalkozik ezzel a rázós témával? Tudniillik az ő számára eléggé rázós ... Több mint 20 esztendeje ismerem és dolgozom vele — bár megismételhetnénk ezt a húsz esztendőt! —, de én arra nem emlékszem, hogy pipa, vagy szivar nélkül láttam volna... Hol többé, hol kevésbé illatos (vagy néha inkább szagos?) szivarjainak a füstje a nyolcadik szobában is árulkodik, hogy Buga doktor valahol a közelben tartózkodik ... Azaz, hogy egészen pontos legyek, hosszabb időn át egyetlen egyszer láttam Buga doktort füst nélkül: 1954 júniusában, amikor finom birkapörköltet főzött__S amíg a hússal bajlódott, addig nem dohányzott... bezzeg utána! Nos, szóval hát, mi az ő véleménye a dohányosságról ? ... Kukucskáljunk bele a készülő könyvbe: „Az igazságnak tartozom azzal, hogy elmondom: én is dohányos vagyok. Kb. 40 esztendeje pipázom ... és én annyit írtam és beszéltem a dohányzás káros hatásáról — sokszor éppen pipaszó mellett...” Sokszor éppen pipaszó mellett ... Eddig is tiszteltem és nagyra becsültem Buga doktort —, e mondata után pedig még jobban — megszerettem... Lám, ilyen ember ez a Buga doktor. Ha rajtam múlna, a „doctus angelicus” (angyali doktor) címet lelkiismeretfurdalás nélkül elvenném Aquinói Szent Tamástól, és — Buga doktornak adományoznám... 141 Igaz, sok jó és kellemes hírt közölnek a mi napi- és hetilapjaink, — de a „jó és kellemeshez”-hez most még az „örvendetes” jelzőt is hozzátehetem, amikor olvasom: „Csökkentik az iskolai adminisztrációt” —, ahogy a cím bejelenti a nagyszerű intézkedést... Ez igen, ez már döfi! Végre... nem átszerveznek, nem átütemeznek, nem átcsoportosítanak, hanem egyszerűen csökkentenek valamit, jelen esetben az iskolai adminisztrációt... Hála a Magasságos Mennybélinek! — ujjongok az iskolaigazgatók és helyetteseik nevében is. Hiába, vannak nálunk a felsőbb fórumokon okos és gondos bácsik és nénik, akik szívükön visetik a pedagógusok sorsát, vigyáznak a vérnyomásukra, és így tovább, lám, egy bölcs intézkedéssel most csökkentik az iskolai adminisztrációt ... És meg kell hagyni, valóban kitűnően értik a dolgukat: nem a szarva között keresik a tőgyét — rögtön a lényegre tapintanak! Nem úgy akarják a problémát megoldani, hogy a felszínen matatnak —, rögtön a lényeghez nyúlnak. Nem létszámot csökkentenek, hanem magát az adminisztrációt szorítják viszsza... Le a kalappal az intézkedés előtt! Ho-hó, de álljunk meg egy pillanatra ... a főcím alatt ágaskodik egy alcím is, amely a következőképpen hangzik: „Ügyintéző titkárt kap százötven fővárosi tanintézet”. Mi? Mi? Mi? Hát ezt meg hogyan kell érteni? Mi az ördög ez? A továbbiakból minden kiderül. Vagyis: az adminisztrációs gondok megoldására a fővárosi oktatási szervek hathatósan segítik az általános és középiskolák vezetőit... A legjelentősebb kezdeményezés az iskolatitkári rendszer... No fene, most már lesznek „iskolatitkárok” is ... Ám, elhamarkodott vélemény helyett, olvassuk tovább a cikket... Az iskolatitkárok feladata lesz a különböző nyilvántartások vezetése, a beírt tanulóktól átvett okmányok rendezése, megőrzése, statisztikai jelentések elkészítése, panaszbeadványok nyilvántartása, levelezés, irattározás stb. Szóval: stb. Hát — őszintén szólva —, mindez nagyon szép... Csupán azt az egyet nem értem, — de azt hiszem, velem együtt egyetlen normálisan gondolkodó ember sem értheti: hol van itt az a bizonyos „csökkentés”? Vagy ezt a régi nóta szerint kell értelmezni? — úgy csökkentünk, hogy növelünk? — és úgy növelünk, hogy csökkentünk? Az igazság pedig az, hogy az utóbbi években eléggé megnyugtatóan elszoktunk ettől a rémségesen ostoba gyakorlattól... Reménykedjünk a legjobbakban: ez a kis szörnyszülött eset, múló epizód csupán ... Mérgezett fácánok A gemenci állami erdő- és vadgazdaság lenesi fácántelepén megfigyelést folytatnak, az apróvadállomány védelme érdekében. A kutatók tanulmányozzák, hogyan hatnak a mezőgazdasági növényvédőszerek az apróvadállományra. Az eredmény elrettentő: a jelenleg forgalomban lévő vegyszerek hatása többségében veszélyezteti a fácánokat, foglyokat, sőt a nyulakat is. A mesterségesen mérgezett vadmadarak egyharmadrésze rövid idő alatt elpusztult, a vizsgálat szerint a megmaradtak sem képesek utódnevelésre. A kísérleti tapasztalatok sürgős intézkedésre hívják fel az érdekeltek figyelmét. 1969. SZEPTEMBER 14. Százéves a Magyar Állami Földtani Intézet Százéves a Magyar Állami Földtani Intézet, az alapításáról szóló oklevelet 1869-ben írta alá az uralkodó, Ferenc József. A centenáriumot a magyar geológusok, s velük együtt a geológia neves külföldi képviselői, szeptember 3. és 19. között nagyarányú eseménysorozattal ünnepült meg. Ez alkalomból dr. Fülöp József, az intézet igazgatója sajtóértekezletet tartott. Dr. Fülöp József tájékoztatójában vázolta a hazai földtani kutatások eddigi fejlődését és további feladatait. A nagymúltú intézetnek már a korábbi évtizedekben is számos, külföldön is elismerést kivívott szaktekintély tartozott munkatársai sorába, az igazgatói székben pedig olyan nemzetközileg ismert tudósok ültek, mint például Lóczy Lajos, neves természettudósunk. Az intézet kezdettől fogva jelentős nemzetközi sikereket ért el a földtani térképezés területén. Már az 1878-as párizsi világkiállítás és az I. nemzetközi földtani kongresszus alkalmából kiállított térkép- és kiadványanyagát nagydíjjal tüntették ki. Itthon az Intézet munkája mindig is a gyakorlati életet szolgálta. Legkorábban a bányageológusi és vegyészi kutatásokban értek el eredményeket. A vasútépítéssel kapcsolatos földtani feladatok, a vízellátási problémák megoldásában szintén eredményesen működtek közre. Sokat tett az intézet az ország gyógy- és ásványvízforrásainak védelmében. Az 1890. évi filoxérajárvány — amely hegyvidéki szőlőterületeink jórészét tönkretette — immunis homokterületek felkutatását tette szükségessé. Ekkor létrehozták az intézet agrogeológiai osztályát, s az olyan sikeresen működött, hogy a világ geológusai a század elején, 1909- ben, Budapesten, az intézetben rendezték meg az I. nemzetközi agrogeológiai kongresszust. A két világháború között a hasznosítható ásványos anyagok kutatása terén a kőolaj és földgázkutatás került az intézet munkájának homlokterébe, de mind nagyobb mértékben végeztek ércföldtani kutatásokat is. A felszabadulás után az intézet munkája még inkább gyakorlati irányba tolódott, sürgető energiaszükségletünk kielégítésére elsősorban a bányageológia területén, majd a szénhidrogén kutatásokkal. Hasonlóan jelentős munkát végeztek a bauxitkataszter megszerkesztésével. A külfölddel, főleg a KGST-n belül, szorosabbá vált a földtani együttműködés, az intézet munkatársait ma szívesen hívják a világ minden tájára. Jelenleg is több országban végeznek kutatómunkát. A Szabad Föld munkatársának kérdésére dr. Fülöp József elmondotta, hogy bár a felszabadulást követően az intézet agrogeológiai kutatómunkája némileg visszaesett, ez most az utóbbi években ismét fejlődőben van. A mezőgazdaság átszervezése megteremtette a lehetőségeket a mezőgazdaság hathatósabb támogatására. Az intézet nemrég együttműködési szerződést kötött a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Talajtani Intézetével. A talajerő növelésében, műtrágyaanyagok feltárásában, öntözési, csatornázási, sőt útépítési feladatokban kíván közreműködni a földtani intézet. Ennek az eredményes tevékenységnek köszönhető, hogy a százéves évforduló alkalmából az eseménysorozatra 46 országból 520 külföldi vendéget várnak, köztük neves szaktekintélyeket, akik előadásukkal, hozzászólásukkal emelik majd az ünnepség jelentőségét. A Magyar Állami Földtani Intézet centenáriuma így egyúttal a magyar geológusok munkájának, eredményeinek nemzetközi elismerését, megbecsülését is jelenti. —ts—