Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
4 Embertől — emberig... BESZÉLGETÉS EGY JÁRÁSI Kezdjük az elején. Nemrég bíráltuk a szekszárdi járást. Az „Árulják a menyaszszonyt” című cikkünkben azt tettük szóvá, hogy nem helyes, ha egyesítik a tolnai halászati és a tolnai Aranykalász mezőgazdasági szövetkezeteket. Eredetileg a tolnai halászok a paksi halászati szövetkezethez akartak csatlakozni. Intelmünk nem maradt hatástalan: a megye közbelépésére a járás elállt a tolnai halászati és a mezőgazdasági szövetkezet egyesítésétől. Az ügy kapcsán azonban érdekes témára bukkantunk: hogyan zajlott le a mezőgazdasági szövetkezetek egyesülése a szekszárdi járásban? Erről beszélgettünk . Tóth József elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával Huszonötből tizenhat — Bíráló cikkükben — mondta Tóth elvtárs — az túlzás volt, hogy erőltettük a tolnai összeolvadást. Mi mindig az agitációt, a meggyőzést szorgalmaztuk mindenütt. Ezt tapasztalhatják, ha jobban körülnéznek a járásunkban, ahol ma tizenhét mezőgazdasági szövetkezet működik a két évvel ezelőtti 25 helyett. Nálunk az egyesülés mindenütt alaposan, előrelátóan kimunkált tervekkel, sürgetés nélkül, a tagok titkos szavazatával zajlott le. Embertől emberig, szinte mindenkivel beszéltünk a döntés előtt. — Mi volt a cél ? — A mezőgazdasági szövetkezetek gazdasági hatékonyságának növelése. Komoly, korszerű gazdasági beruházásra ma már a kis szövetkezetek nem képesek. Az egyesülésekkel sikerült koncentrálni az anyagi, szellemi erőforrásainkat. — Akkor most nincs gyenge és erős, csak közepes gazdaság ebben a járásban? — A gyenge és erős szövetkezet egyesüléséből sehol sem következett be a közepes szintre való visszacsúszás. Ezt az aggodalmat szertefoszlatják a járási adatok. A szövetkezetek árbevétele 46 százalékkal nőtt az egy évvel ezelőttihez képest, ugyanezen időszak alatt a gazdaságok bruttó bevételei is összesen 32 millióval emelkedtek. — Ezek az általános adatok... — Igen, de konkrét példánk is van bőségesen. Az őcsényi Kossuth jó, a szálkai Fejlődés gyenge szövetkezet volt. Az egyesülés után művelésiág-változtatást hajtottak végre. A gyenge földminőséggel rendelkező szálkai területre pillangósokat, bogyósokat telepítettek, szélesítették a juhászatot, korszerű legelőgazdálkodásba kezdtek, és itt felhagytak a korábban ráfizetéses növények termesztésével. Voltaképpen így a „gyengével” az erős szövetkezet megerősödött. — A jövedelemszint sem csökkent? — Örömmel vártam ezt a kérdést, mert így legalább elmondhatom, hogy járásunkban egy év alatt kétezer forinttal emelkedett az egy tagra jutó járási átlagjövedelem. Még érzékenyebben mutatja a jövedelemszint emelkedését az egy tízórás műszakra jutó kereset. 1967-ben ez 79 forint volt, tavaly 91 forintra alakult. A jövőről nem beszélve, a tagok máris nyertek az egyesülésen. Emelkedett az átlagjövedelem — Sok a sértődött ember a járásban? — Nyilván a vezetőkre céloz. Hát az igaz, hogy nem volt könnyű mindenkivel rögtön szót érteni. De mi nem türelmetlenkedtünk. Hosszan tartó, józan beszélgetések, tervezgetések során rendeződtek a személyi ügyek is. Van olyan gazdaság, ahol elnökből elnökhelyettes lett, vagy fordítva, akad olyan is, ahol a három csúcsvezető, az elnök, a főagronómus, a főkönyvelő új ember. Tény az, hogy képesség és adottságszerint mindenkiről gondoskodtunk. Van olyan elnökhelyettesünk, akinek jelenleg magasabb a személyi jövedelme, mint elnökkorában volt. Én azt hiszem, hogy igazán sértődött ember nincs, vagy csak igen kevés lehet a számuk. Természetesen őszintén sajnálnám, ha ilyen elvtársunk akadna. — A nagy gazdaságban az egyszerű tag már nem képes olyan jól tájékozódni, mint a kicsiben. Helyt ad ennek az ellenvetésnek? — Nem! — De reális veszélynek tartja? — Még annak sem! őszintén szólva komolytalannak érzem azt az érvet, hogy a birtoknagyság meghatározhatja a szövetkezeti demokrácia sorsát, vagy előidézheti a tagok tájékozatlanságát. Miért? A száz holdas szövetkezetben, ha nincs demokrácia, ha nincs kellő ellenőrzés, ugyanúgy félre lehet vezetni az embereket, mint az öt-, vagy tízezer holdas gazdaságban. A tájékozatlanság veszélye nem a birtoknagyságból, hanem a hibás vezetési módszerekből ered. — Elégedettek az egyesülésekkel? Az élet igazolja — Ne vegye kitérésnek, ha erre azt válaszolom, hogy most már nyugodtabbak vagyunk. A jó gazdasági eredmények igazolták, hogy valóban megfontoltan, előrelátóan és helyesen cselekedtünk A szövetkezeti beruházások többnyire nagyszabásúak, korszerűek lettek, a közös vállalkozási kedv is érezhetően nőtt. Mindezek tetejébensikerült az új közigazgatási határok körvonalait is kirajzolni. — Az utóbbinak mi a lényege? — A szövetkezeti egyesítésekkel létrejött a járás négy nagyközségének és öt falukörzetének a gazdasági alapja is. Mert mit kezdenek a nagyközségi címmel — ranggal, ha a kommunális fejlesztéshez nincs elég pénz, nincs gazdasági erő? Reméljük a községpolitikai gondokkal is nyugodtabban nézhetünk ezután farkasszemet. — Erről egy kényes kérdés jut eszembe. — Tessék feltenni! — A közigazgatási határok olykor gátolják a járások együttműködését. Tartok attól, hogy a tolnai halászati tsz ezért nem egyesülhetett a paksi járás ugyanilyen halászszövetkezetével. Nem engedik ki a járásból. — Erről szó sincs. Ha a gazdasági együttműködés hatékonysága megkívánja, akkor a közigazgatási határ nem lehet gát a kölcsönös vállalkozás előtt. A tolnai esetből kár lenne ilyen messzemenő és főként helytelen következtetést levonni. Hát ilyen tartalmas, érdekes beszélgetésre ad alkalmat olykor egy bíráló cikk. Griff Sándor tt MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖNYVEK Petrasovits Imre—Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás. A szerzők könyvüket elsősorban gyakorlati szakembereknek — agronómusoknak, brigádvezetőknek — írták és megpróbáltak feleletet adni arra, hogy a víznek milyen szerepe van a különböző növénytermesztési eljárások alkalmazásában. Megállapításaikat hazánk éghajlati, talajtani és hidrológiai viszonyaihoz kapcsolták, de felsorakoztattak számos külföldi példát, adatot és tapasztalatot is annak bizonyítására, hogy a vízgazdálkodásnak döntő szerepe van a növénytermesztésben. A könyv nem elméleti útmutatásokat tartalmaz, hanem olyan gyakorlati fogásokat, amelyek minden termelőszövetkezetben , sőt a háztáji kertekben is megvalósíthatók. Hordómérő táblázatok. Ordódy Géza összeállításában hasznos kis zsebkönyv kerül az olvasók kezébe. Ez a kis könyv feleletet ad arra, hogy miként állapítható meg, hány liter bor van a már megkezdett hordóban és arra is, hogy miként lehet játszi könnyedséggel megállapítani, egy-egy hordó űrtartalmát. A pincemesterek, a háztáji bortermelők egyaránt nagy hasznát vehetik ennek az útmutatónak, amelyet idáig nélkülöztek a borosgazdák. Dr. Heckenast József: Szövetkezések a századforduló paraszti gazdálkodásban. A paraszti életforma, amelyről a két háború közötti időszakban sok tanulmány és cikk jelent meg, ma már sokak szerint nem olyan téma, amellyel érdemes lenne foglalkozni. Dr. Heckenast József könyve viszont ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A kalákáról, a közösen végzett kukoricafosztásról, cséplésről, szövés-fonásról olyan érdekes adatokat sorakoztat fel a szerző, amelyek nemcsak olvasmánynak, hanem agrárszövetkezeti tanulmánynak is jelentősek. Külön értéke a könyvnek, hogy felsorolja mindazokat az eddig megjelent könyveket, tanulmányokat, amelyek ebben a témakörben idáig megjelentek. Ketting Ferenc: Tejipari vizsgálati módszerek. Az elmúlt két-három év során jó néhány mezőgazdasági üzemben kezdtek hozzá a tejfeldolgozáshoz: a vajgyártáshoz, a túró, a tejföl és a tejszín forgalmazásához. Ketting Ferenc a legújabb kutatási eredményeket szem előtt tartva, ismerteti azokat a vizsgálati módszereket, amelyek nélkül egyetlen tejüzemben sem lehet eredményesen dolgozni. A vizsgálati eredményekhez táblázatokat is készített a szerző és olyan receptet ad a tejkezelők kezébe, ami a tejcukortartalom, a száraz anyag kiszámításához egyaránt használható. D. J. SZABAD FÖLD 1969. OKTÓBER 26. Egyforma felelősséggel kezdünk egyre többet beszélni a háztáji gazdaságokról — és ez jó dolog. Fontos dolog. Belátjuk ma már, hogy a mezőgazdasági árutermelés ily erőteljesen felfelé ívelő csak akkor maradhat, ha a nagyüzemben egyre többet termelő kisember odahaza sem hagyja abba a termelést. Vagy ha egyik abbahagyja, találni kell egy másikat, aki megduplázza. Hogy az egyensúly fel ne boruljon. Egyre következetesebben emlegetjük ma már, hogy a közös és a háztáji, egyazon termelőszövetkezeti gazdaság működésének kétféle megnyilvánulása. Amit szétválasztani legfeljebb erőszakkal lehet, de ez az erőszak rögtön kárt okoz. Elmondjuk, hogy egy téesz-községben nem ötszáz közös és 300 háztáji jószág van, hanem 800 szarvasmarha. Aki a takarmányozási tervet készíti annak a papírra először azt a számot kell felírnia: 800. Azután kutatni hogyan tud ellátni a határ ennyi állatot, más és más realizálási formák mellett persze. Sajnálatos azonban, hogy ezt a logikai sort nem gondoljuk következetesen végig. Sajnálatos és óhatatlanul fékező. Következtetéseinkben ugyanis csak addig jutunk el, hogy a vezető számoljon a háztáji termeléssel is, a vezető legyen felelős a háztáji termelésért is. Mai mechanizmusunk azonban beépített minden számadásba egy új tényezőt. Legátfogóbb kifejezéssel ezt érdekeltségnek nevezzük. A mi háztáji logikánkból pedig hiányzik az a láncszem, hogy a téesz-vezető legyen személyesen és anyagilag érdekelt a háztáji támogatásában is. Egy nagy általánosságban persze érdekelt az elnök a párttitkár, a főagronómus, a főkönyvelő. Ahol a kívánatos mértéket elérve, de túl nem lépve virágzik a háztáji, ott a tagság hangulata kiegyensúlyozottabb. Az emberek igyekeznek részt venni a közös munkában, hogy így jogcímeket szerezzenek juttatásokhoz, nem igyekeznek a jövő feláldozása árán is magasabbra korbácsolni a munkaegység értékét, hiszen anyagi biztonságuk két lábon áll, pénzt hoz a háztáji is. Ez a közvetett érdekeltség azonban nem bizonyos, hogy eléggé ösztönöz a gyakran igen sok munkát kívánó tevékenységre. Egy háztáji tehénmentő akció lebonyolítása több politikai munkát kíván, mint egy közgyűlés előkészítése, ötven háztáji jószágnak friss silót juttatni körülményesebb szervező munkát igényel, mint egy 200-as nagyüzemi istálló ellátása. Húsz, bizományi rendszerben működő háztáji tojófarm árutermelésének közös adminisztrálásához több papír kell, mint egy téeszközi kombinát elszámolásához. A vezetők feladata ez. A vezetők azonban köszöneten kívül ezért ma még nem kapnak semmit. Sokáig tartani ezt így nem lehet. Meg kell találnunk azt a jövedelemelosztási formát, amely az elnököt nem csupán mint egy tehénke személy szerinti tulajdonosát, de mint egy nagyüzem vezetőjét is érdekeltté teszi a háztáji támogatásában. Hasonlóképpen a téesz többi felelős vezetőjét is. Ennek érdekében nem kell a munkaegység értékét csökkenteni. Éppen a gazdasági reform teremtette meg azt a forrást is, ahonnan erre a célra meríteni lehet. A termelőszövetkezetek nagyüzemi felárat kapnak az olyan közösen értékesített termékek után is, amelyeket a háztájiban állítottak elő. Az összeg országosan már 100 milliókra, de egy-egy komolyan „háztáji gazdálkodó” téeszben is százezer forintokra rúg. Ennek egy része persze a tagoké, egy része valóságos költségek fedezésére szükséges. De még mindig marad pénz, amiből biztatni lehet. A legkézenfekvőbb ösztönzési forma ez lehetne. Megtalálni a módját annak, hogy a háztáji fejlődése a közös értékesítésben mutatkozzék meg (néha már az is érdem lesz, ha egyes számok nem csökkennek) és a nagyüzem felár képződését szorosan össze lehetne kapcsolni a vezetők jövedelmével. A pontos módszert ki kell dolgozni. Megoldható ez végeredményben gazdaságonként is. Még jobb lenne azonban, ha az ösztönzés bevezetését valami központi döntés is szorgalmazná. Legalább módszereket is tartalmazó jótanács formájában! Földeáki Béla Agarárverés A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete vasárnap rendezte meg Magyarországon első alkalommal a birtokában lévő agarak árverését Budapesten, a Kerepesi úti ügetőpályán. A több száz főnyi érdeklődő közönség élénk figyelemmel kísérte a párját ritkító eseményt, amelynek során új gazdára leltek az agarak. Többek között a soroksári Vörös Október Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 1800 forintért vásárolta meg a Hadúr nevű magyar agárkutyát. illáiul és tanácsi vállalatoknak, mezőgazdasági nagyüzemeknek és kisipari szövetkezeteknek ' 1 II késsírjainkból megvételre I Iflre kínálunk különböző anyagokért, saját gyártmányú alkatrészeket, I if' 7ás rezsianyagokat, valamint Él ” egyéb termékeket és eszközökre Előnyös feltételek 1 Csepel Autógyár Kérjük, érdeklődjenek il budapesti kirendeltségén - szombat /I XIII., Béke tér 9. kivételével ^ „ Telefon: 409-912, 409-913, naponta fe j ^ l( 409-914 és 409-915 9—14 óra között a 1 ügyintéző: Vajna István