Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-26 / 43. szám

4 Embertől — emberig... BESZÉLGETÉS EGY JÁRÁSI Kezdjük az elején. Nemrég bíráltuk a szekszárdi járást. Az „Árulják a menyasz­­szonyt” című cikkünkben azt tettük szóvá, hogy nem helyes, ha egyesítik a tolnai halászati és a tolnai Aranykalász mezőgaz­dasági szövetkezeteket. Eredeti­leg a tolnai halászok a paksi ha­lászati szövetkezethez akartak csatlakozni. Intelmünk nem ma­radt hatástalan: a megye közbe­lépésére a járás elállt a tolnai halászati és a mezőgazdasági szövetkezet egyesítésétől. Az ügy kapcsán azonban érde­kes témára bukkantunk: ho­gyan zajlott le a mezőgazdasági szövetkezetek egyesülése a szek­szárdi járásban? Erről beszél­gettünk . Tóth József elvtárssal, a járási pártbizottság első titká­rával­ Huszonötből tizenhat — Bíráló cikkükben — mond­ta Tóth elvtárs — az túlzás volt, hogy erőltettük a tolnai össze­olvadást. Mi mindig az agitációt, a meggyőzést szorgalmaztuk mindenütt. Ezt tapasztalhatják, ha jobban körülnéznek a járá­sunkban, ahol ma tizenhét me­zőgazdasági szövetkezet műkö­dik a két évvel ezelőtti 25 he­lyett. Nálunk az egyesülés min­denütt alaposan, előrelátóan ki­munkált tervekkel, sürgetés nél­kül, a tagok titkos szavazatával zajlott le. Embertől emberig, szinte mindenkivel beszéltünk a döntés előtt. — Mi volt a cél ? — A mezőgazdasági szövetke­zetek gazdasági hatékonyságá­nak növelése. Komoly, korszerű gazdasági beruházásra ma már a kis szövetkezetek nem képesek. Az egyesülésekkel sikerült kon­centrálni az anyagi, szellemi erő­forrásainkat. — Akkor most nincs gyenge és erős, csak közepes gazdaság ebben a járásban? — A gyenge és erős szövetke­zet egyesüléséből sehol sem kö­vetkezett be a közepes szintre való visszacsúszás. Ezt az aggo­dalmat szertefoszlatják a járási adatok. A szövetkezetek árbevé­tele 46 százalékkal nőtt az egy évvel ezelőttihez képest, ugyan­ezen időszak alatt a gazdaságok bruttó bevételei is összesen 32 millióval emelkedtek. — Ezek az általános adatok... — Igen, de konkrét példánk is van bőségesen. Az őcsényi Kos­suth jó, a szálkai Fejlődés gyen­ge szövetkezet volt. Az egyesü­lés után művelésiág-változtatást hajtottak végre. A gyenge föld­minőséggel rendelkező szálkai területre pillangósokat, bogyóso­kat telepítettek, szélesítették a juhászatot, korszerű legelőgaz­dálkodásba kezdtek, és itt fel­hagytak a korábban ráfizetéses növények termesztésével. Volta­képpen így a „gyengével” az erős szövetkezet megerősödött. — A jövedelemszint sem csök­kent? — Örömmel vártam ezt a kér­dést, mert így legalább elmond­hatom, hogy járásunkban egy év alatt kétezer forinttal emelke­dett az egy tagra jutó járási át­lagjövedelem. Még érzékenyeb­ben mutatja a jövedelemszint emelkedését az egy tízórás mű­szakra jutó kereset. 1967-ben ez 79 forint volt, tavaly 91 forintra alakult. A jövőről nem beszélve, a tagok máris nyertek az egye­sülésen. Emelkedett az átlagjövedelem — Sok a sértődött ember a járásban? — Nyilván a vezetőkre céloz. Hát az igaz, hogy nem volt könnyű mindenkivel rögtön szót érteni. De mi nem türelmetlen­kedtünk. Hosszan tartó, józan beszélgetések, tervezgetések so­rán rendeződtek a személyi ügyek is. Van olyan gazdaság, ahol elnökből elnökhelyettes lett, vagy fordítva, akad olyan is, ahol a három csúcsvezető, az el­nök, a főagronómus, a főköny­velő új ember. Tény az, hogy képesség és adottság­­szerint mindenkiről gondoskodtunk. Van olyan elnökhelyettesünk, akinek jelenleg magasabb a személyi jövedelme, mint elnökkorában volt. Én azt hiszem, hogy igazán sértődött ember nincs, vagy csak igen kevés lehet a számuk. Ter­mészetesen őszintén sajnálnám, ha ilyen elvtársunk akadna. — A nagy gazdaságban az egyszerű tag már nem képes olyan jól tájékozódni, mint a kicsiben. Helyt ad ennek az el­lenvetésnek? — Nem! — De reális veszélynek tartja? — Még annak sem! őszintén szólva komolytalannak érzem azt az érvet, hogy a birtoknagyság meghatározhatja a szövetkezeti demokrácia sorsát, vagy előidéz­heti a tagok tájékozatlanságát. Miért? A száz holdas szövetke­zetben, ha nincs demokrácia, ha nincs kellő ellenőrzés, ugyanúgy félre lehet vezetni az embere­ket, mint az öt-, vagy tízezer holdas gazdaságban. A tájéko­zatlanság veszélye nem a birtok­­nagyságból, hanem a hibás ve­zetési módszerekből ered. — Elégedettek az egyesülé­sekkel? Az élet igazolja — Ne vegye kitérésnek, ha er­re azt válaszolom, hogy most már nyugodtabbak vagyunk. A jó gazdasági eredmények igazol­ták, hogy valóban megfontoltan, előrelátóan és helyesen cseleked­tünk A szövetkezeti beruházá­sok többnyire nagyszabásúak, korszerűek lettek, a közös vál­lalkozási kedv is érezhetően nőtt. Mindezek tetejében­­sikerült az új közigazgatási határok körvo­nalait is kirajzolni. — Az utóbbinak mi a lényege? — A szövetkezeti egyesítések­kel létre­jött a járás négy nagy­községének és öt falukörzetének a gazdasági alapja is. Mert mit kezdenek a nagyközségi címmel — ranggal, ha a kommunális fej­lesztéshez nincs elég pénz, nincs gazdasági erő? Reméljük a köz­ségpolitikai gondokkal is nyu­­godtabban nézhetünk ezután farkasszemet. — Erről egy kényes kérdés jut eszembe. — Tessék feltenni! — A közigazgatási határok olykor gátolják a járások együtt­működését. Tartok attól, hogy a tolnai halászati tsz ezért nem egyesülhetett a paksi járás ugyanilyen halászszövetkezeté­vel. Nem engedik ki a járásból. — Erről szó sincs. Ha a gaz­dasági együttműködés hatékony­sága megkívánja, akkor a köz­­igazgatási határ nem lehet gát a kölcsönös vállalkozás előtt. A tolnai esetből kár lenne ilyen messzemenő és főként helytelen következtetést levonni. Hát ilyen tartalmas, érdekes beszélgetésre ad alkalmat oly­kor egy bíráló cikk. Griff Sándor tt MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖNYVEK Petrasovits Imre—Balogh Já­nos: Növénytermesztés és víz­gazdálkodás. A szerzők könyvü­ket elsősorban gyakorlati szak­embereknek — agronómusok­­nak, brigádvezetőknek — írták és megpróbáltak feleletet adni arra, hogy a víznek milyen sze­repe va­n a különböző növény­­termesztési eljárások alkalma­zásában. Megállapításaikat ha­zánk éghajlati, talajtani és hid­rológiai viszonyaihoz kapcsol­ták, de felsorakoztattak számos külföldi példát, adatot és ta­pasztalatot is annak bizonyítá­sára, hogy a vízgazdálkodásnak döntő szerepe van a növényter­mesztésben. A könyv nem elméleti útmu­tatásokat­­ tartalmaz, hanem olyan gyakorlati fogásokat, amelyek minden termelőszövet­kezetben , sőt a háztáji ker­tekben is megvalósíthatók. Hordómérő táblázatok. Ordó­­dy Géza összeállításában hasz­nos kis zsebkönyv kerül az ol­vasók kezébe. Ez a kis könyv feleletet ad arra, hogy miként állapítható meg, hány liter bor van a már megkezdett hordó­ban és arra is, hogy miként le­het játszi könnyedséggel meg­állapítani, egy-egy hordó űr­tartalmát. A pincemesterek, a háztáji bortermelők egyaránt nagy hasznát vehetik ennek az útmutatónak, amelyet idáig nél­külöztek a borosgazdák. Dr. Heckenast József: Szö­vetkezések a századforduló pa­raszti gazdálkodásban. A pa­raszti életforma, amelyről a két háború közötti időszakban sok tanulmány és cikk jelent meg, ma már sokak szerint nem olyan téma, amellyel érdemes lenne foglalkozni. Dr. Hecke­­nast József könyve viszont en­nek az ellenkezőjét bizonyítja. A kalákáról, a közösen végzett kukoricafosztásról, cséplésről, szövés-fonásról olyan érdekes adatokat sorakoztat fel a szer­ző, amelyek nemcsak olvas­mánynak, hanem agrárszövet­kezeti tanulmánynak is jelentő­sek. Külön értéke a könyvnek, hogy felsorolja mindazokat az eddig megjelent könyveket, ta­nulmányokat, amelyek ebben a témakörben idáig megjelentek. Ketting Ferenc: Tejipari vizs­gálati módszerek. Az elmúlt két-három év során jó néhány mezőgazdasági üzemben kezd­tek hozzá a tejfeldolgozáshoz: a vaj­gyártáshoz, a túró, a tejföl és a tejszín forgalmazásához. Ketting Ferenc a legújabb ku­tatási eredményeket szem előtt tartva, ismerteti azokat a vizs­gálati módszereket, amelyek nélkül egyetlen tejüzemben sem lehet eredményesen dolgozni. A vizsgálati eredményekhez táb­lázatokat is készített a szerző és olyan receptet ad a tej­ke­zelők kezébe, ami a tejcukor­tartalom, a száraz anyag kiszá­mításához egyaránt használha­tó. D. J. SZABAD FÖLD 1969. OKTÓBER 26. Egyforma felelősséggel kezdünk egyre többet beszél­ni a háztáji gazdaságokról — és ez jó dolog. Fontos dolog. Belát­juk ma már, hogy a mezőgaz­dasági árutermelés ily erőtelje­sen felfelé ívelő csak akkor ma­radhat, ha a nagyüzemben egy­re többet termelő kisember oda­haza sem hagyja abba a terme­lést. Vagy ha egyik abbahagy­ja, találni kell egy másikat, ak­i megduplázza. Hogy az egyen­súly fel ne boruljon. Egyre következetesebben em­legetjük ma már, hogy a közös és a háztáji, egyazon termelő­szövetkezeti gazdaság működé­sének kétféle megnyilvánulása. Amit szétválasztani legfeljebb erőszakkal lehet, de ez az erő­szak rögtön kárt okoz. Elmond­juk, hogy egy téesz-községben nem ötszáz közös és 300 háztáji jószág van, hanem 800 szarvas­­marha. Aki a takarmányozási tervet készíti annak a papírra először azt a számot kell fel­írnia: 800. Azután kutatni ho­gyan tud ellátni a határ ennyi állatot, más és más realizálási formák mellett persze. Sajnálatos azonban, hogy ezt a logikai sort nem gondoljuk következetesen végig. Sajnála­tos és óhatatlanul fékező. Következtetéseinkben ugyan­is csak addig jutunk el, hogy a vezető számoljon a háztáji ter­meléssel is, a vezető legyen fe­lelős a háztáji termelésért is. Mai mechanizmusunk azonban beépített minden számadásba egy új tényezőt. Legátfogóbb kifejezéssel ezt érdekeltségnek nevezzük. A mi háztáji logi­kánkból pedig hiányzik az a láncszem, hogy a téesz-vezető legyen személyesen és anyagilag érdekelt a háztáji támogatásá­ban is. Egy nagy általánosságban persze érdekelt az elnök a párt­titkár, a főagronómus, a főkönyvelő. Ahol­­ a kí­vánatos mértéket elérve, de túl nem lépve virágzik a háztáji, ott a tagság hangulata kiegyensúlyozottabb. Az embe­rek igyekeznek részt venni a közös munkában, hogy így jog­címeket szerezzenek juttatások­hoz, nem igyekeznek a jövő feláldozása árán is magasabbra korbácsolni a munkaegység ér­tékét, hiszen anyagi biztonsá­guk két lábon áll, pénzt hoz a háztáji is. Ez a közvetett érdekeltség azonban nem bizonyos, hogy eléggé ösztönöz a gyakran igen sok munkát kívánó tevékeny­ségre. Egy háztáji tehén­mentő akció lebonyolítása több poli­tikai munkát kíván, mint egy közgyűlés előkészítése, ötven háztáji jószágnak friss silót jut­tatni körülményesebb szervező munkát igényel, mint egy 200-as nagyüzemi istálló ellátása. Húsz, bizományi rendszerben működő háztáji tojófarm árutermelésé­nek közös adminisztrálásához több papír kell, mint egy téesz­­közi kombinát elszámolásához. A vezetők feladata ez. A veze­tők azonban köszöneten kívül ezért ma még nem kapnak sem­mit. Sokáig tartani ezt így nem lehet. Meg kell találnunk azt a jövedelemelosztási formát, amely az elnököt nem csupán mint egy tehénke személy sze­rinti tulajdonosát, de mint egy nagyüzem vezetőjét is érdekelt­té teszi a háztáji támogatásá­ban. Hasonlóképpen a téesz töb­bi felelős vezetőjét is. Ennek érdekében nem kell a munkaegység értékét csökken­teni. Éppen a gazdasági reform teremtette meg azt a forrást is, ahonnan erre a célra meríteni lehet. A termelőszövetkezetek nagyüzemi felárat kapnak az olyan közösen értékesített ter­mékek után is, amelyeket a ház­tájiban állítottak elő. Az összeg országosan már 100 milliókra, de egy-egy komolyan „háztáji gazdálkodó” téesz­ben is száz­ezer forintokra rúg. Ennek egy része persze a tagoké, egy része valóságos költségek fedezésére szükséges. De még mindig ma­rad pénz, amiből biztatni lehet. A legkézenfekvőbb ösztönzési forma ez lehetne. Megtalálni a módját annak, hogy a háztáji fejlődése a közös értékesítésben mutatkozzék meg (néha már az is érdem lesz, ha egyes számok nem csökkennek) és a nagyüze­­m­ felár képződését szorosan össze lehetne kapcsolni a veze­tők jövedelmével. A pontos módszert ki kell dolgozni. Megoldható ez vég­eredményben gazdaságonként is. Még jobb lenne azonban, ha az ösztönzés bevezetését valami központi döntés is szorgalmaz­ná. Legalább módszereket is tartalmazó jótanács formájá­ban! Földeáki Béla Agarárverés A Magyar Ebtenyésztők Or­szágos Egyesülete vasárnap rendezte meg Magyarországon első alkalommal a birtokában lévő agarak árverését Buda­pesten, a Kerepesi úti ügető­pályán. A több száz főnyi ér­deklődő közönség élénk figye­lemmel kísérte a párját ritkító eseményt, amelynek során új gazdára leltek az agarak. Töb­bek között a soroksári Vörös Október Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet 1800 forintért vásárolta meg a Hadúr nevű magyar agár­kutyát. illáiul és tanácsi vállalatoknak, mezőgazdasági nagyüzemeknek és kisipari szövetkezeteknek ' 1 II késsírjainkból megvételre I Iflre kínálunk különböző anyagokért, saját gyártmányú alkatrészeket, I if' 7­ás rezsianyagokat, valamint Él ” egyéb termékeket és eszközökre Előnyös feltételek 1 Csepel Autógyár Kérjük, érdeklődjenek il budapesti kirendeltségén - szombat /I XIII., Béke tér 9. kivételével­­ ^ „ Telefon: 409-912, 409-913, naponta f­e j ^ l( 409-914 és 409-915 9—14 óra között a 1 ügyintéző: Vajna István

Next