Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-14 / 37. szám
Siker! "Most aztán igazán vásár a Budapesti Őszi Vásár. Akik tavaly a látogatói közé sorolhatták magukat, bizonyára azzal a kételkedéssel nézték az idei vásár elé, hogy: bizonyára megint sok lesz a látnivaló, de kevés a megvásárolható. Merttavaly még jobbadán ez volt a helyzet. Ám tavaly először rendezték meg a magyar ipar termékeinek ezt a vásárral egybekötött kiállítását, s a tavalyi még csak főpróbának számított. Az idén a vásáron már igen sok olyan törekvéssel találkoztunk, amely valóban a vásárolni szándékozó látogatók igényeit szolgálja, sikeresen. Jó példa volt erre a Budapesti Őszi Vásár első vasárnapja. A vásárváros kapujára nyugodtan kitehették volna a „telt ház” táblát, a pavilonok közt mozogni alig lehetett. A Centrum Áruházak szakemberei nagy forgalomra számítottak, de ekkorára ők se. Mégsem történt az meg, ami tavaly, hogy valamiért hiába álltak volna sorba az emberek. Például ,a női és férfikardigánokból azonnal sürgős pótlást kértek, amikor azok fogyóban voltak. Még nagyobb kereslet mutatkozott a női cipők iránt , s e téren már akad némi kívánni való. Itt sem az áruk mennyiségét, hanem a választékot illetően. Tanulság: nemcsak a bő árukészlettel, de a bő választékkal is gondolni kell. A vásár KÖZÉRT-pavilonjának forgalma az első vasárnapon nagyobb volt, mint Budapest legnagyobb KÖZÉRT-üzletének a csúcsforgalom idején. Néhány óra leforgása alatt 350 ezer forintot blokkoltak le a pénztárosok. Tanulság itt is levonható: jövőre nem elégedhetünk meg egyetlen KÖZÉRT-pavilonnal. De állták a rekordforgalmat még az olyan cikkeket árusító pavilonokban is, mint például a „Séprvészek Háza”. Mert meglepő érdeklődés mutatkozott a csongrádi, jászárokszállási, gyulai szőnyegszövők remekei iránt: az első három napon negyedmillió forint értékű szőnyeget adtak el. És áruit kínálta még az olyan vállalat is, mint a Fővárosi Vegyesipari JavítóVállalat, amely csak mellékesen gyárt bútorgarnitúrákat, vagy malacmelegítőket, s általában a kereskedelem számára. De évente egyszer, itt a vásáron, közvetlenül a fogyasztóknak árulja termékeit. És az árukínálat volt a fő törekvés az Egyesült Vegyi Művek pavilonjában, ahol a közvetlen árusítás mellett a vásár utáni ellátás érdekében is jelentős lépést tettek előre: a vidéken sokszor hiányolt mosószerekből most a szokottnál jóval többre kötöttek szerződést a nagykereskedelmi vállalatokkal. Persze, nincs az a vásár, ahol ne fogyna el egyik vagy másik cikkféleség. A bútorgyártók idén se tudnak többet kínálni áruikból, mint amekkora készlettel rendelkeznek. Összegezve azonban elmondhatjuk: az ipar—kereskedelem—fogyasztók nagy találkozója, új, jelenős fóruma, sikeresen oldja meg feladatát. A Budapesti Őszi Vásár az idén megelégedéssel zárhatja be kapuit. Sz. L. -----________ . : .3. . tg* 'h ibV -Ijv gigv ' ^ XXV. ÉVFOLYAM 37. SZÁMÁRA 1,30 FT. 1969. SZEPTEMBER 14. Felbomlik-e vagy megmarad A PAKSI TÓVAL? — Mi, kilépünk! így hárítja el a beszélgetést rögtön Bús József, a dunaföldvári Virágzó Tsz főkönyvelője, amint bemutatkozom. A nyitott ajtón ömlik kifelé a cigarettafüst, mintha menekülne az irodából, ahol felindult férfiak, egymás szavába vágva vitatkoztak. Hát igaz? Valóban felbomlás előtt állna a paksi szövetkezetek építőipari társulása? Léket kapott a TOVÁL? — Hát süllyed, annyit már mi is észrevettünk — búslakodik a társulás igazgatója, Széchenyi Ferenc, az igazgatósági tanácskozás után. — A hét tagszövetkezetből tavaly a kajdacsiak és a pusztahencseiek léptek ki, most pedig a dunaföldvári Virágzó búcsúzott el... — Miért? — A Virágzó nem akar tovább építkezni. Válságban az egyesülés Körülöttünk csattognak a táskazárak. Eltűnnek a jegyzetfüzetek, az iratkötegek, ki fogaton, ki autón távozik az igazgatósági ülésről. Egész délelőtt a pénzén vitatkoztak. A bank nem hajlandó a dunaföldvári TOVÁL-nak középlejáratú hitelt nyújtani, mert a társulást nem tekinti önálló vállalatnak. Csak akkor nyitja ki a kaszszáját, ha a szövetkezetek nevén fut a hitel, s ha beüt a ■csőd, fizetnek a TOVÁL helyett, így került válságba az egyesülés. Most már a négy „gazda”, a dunaföldvári Alkotmány, az Aranykalász és a Dunagyöngye, valamint a kömlődi Szabadság is ingadozik. A bank hitelfeltételei felkavarták a szenvedélyeket. A téesz-elnökök egyenlőre hallani sem akarnak a hitelpapír aláírásáról. Irán néhány — részükről érthető —, megokolás. — Addig a céljai szerint működött a TOVÁL, amíg csak a mezőgazdasági "építkezések kivitelezésére vállalkozott. De mostmár kilépett a régi keretekből. Újabban egyre nagyobb szabású dolgokkal kezd foglalkozni. Például Cecén sütőüzemet épít téeszpénzen. Jól meg kell gondolni, hogy mi nekigyürkőzhetünk-e ilyesminek? Egy másik „gazda” élesebben fogalmazott: — Kislakásépítésbe is belevágtunk. Egy hatlakásos házat építettünk, jövőre tizenkét lakásosat vállalunk, ha lesz elegendő jelentkező a társasházhoz. De muszáj ehhez a téesz pénzét használni? Csupa fogas kérdés. Az igazgató pedig kétségben esett: — Mit tegyünk? Az elnökök tanácstalanok. Szükség van rá! Látszólag igen óvakodnak a felszámolás gondolatától, hiszen a TOVÁL nagyszerűen megerősödött az elmúlt négy esztendő alatt. Évi 12—15 milliós nagyságrendű beruházás megvalósítására képes kapacitással rendelkezik. Palackból kiszabadult szellem, s esze ágában sincs visszabújni a kezdeti állapotba. Ráadásul olcsóbban és gyorsabban épít fel mindent, mint az állami vállalat. Egy TOVÁL százas istálló 2,1 millió helyett, 1,8 millióba kerül és hozzá még a tervezett határidőre is elkészül. Eddig nyereséggel működött. Bár a társuló szövetkezetek önzetlenségére vall, hogy a nyereséget anyagvásárlásra fordították, és lemondtak az osztalékról. Indokolt hát az igazgató aggodalma: — Nagyobb az építőkapacitásunk, mint amennyit a szövetkezeti beruházások lekötnek. De miért baj ez? Zsugorodjunk öszsze, forduljunk vissza? Engedjük szélnek a szakembereinket? Most, amikor már összekovácsolódott az egész gárda? Nem számolhatjuk fel a céget máról holnapra! Szájról szájra járnak a kósza hírek az építő TOVÁL bukásokról. Állítólag a szekszárdi majdnem kaput zárt. Már-már a közös vagyon osztozkodásába bonyolódtak a tagszigetkezetek, amikor a megye közbelépett. A négy tolnai TOVÁL majdnem 60 milliós építőkapacitással rendelkezik, s mi lesz a mezőgazdasági építkezésekkel, ha egy, vagy kettő megszűnik? Pere János elvtárs, a dunaföldvári Alkotmány Tsz elnöke higgadtan igyekszik felmérni a helyzet komolyságát. — Nekünk kell a TOVÁL. — És a hitelvállalás? — Ezen áll, vagy bukik minden. Mi a garanciát vállalnánk, de azt szeretnénk, ha a bank közvetlenül a társulásnak adná a pénzt. Ha bennünket, szövetkezeteket terhelnek meg hitellel, akkor ez adott esetben komoly pénzügyi nehézségeket okozhat. Miért kockáztassunk mi? — De így szétbomlik a társulás. — Ezt szeretnénk megakadályozni. A négy szövetkezet fenntartja a TÓVÁLT, ha nem lépi túl a mezőgazdasági építkezés kereteit. Úgy gondolom, ha tízmilliósra tervezzük a kapacitást, akkor menthető a társulás. Talán a törzsgárda maradhatna. „Doktor" kerestetik A négy „gazda” okosan gondolkozik. Nemsokára elkezdődik a paksi atomerőmű-létesítmény építése, amely elszívja majd a környék szakmunkás-erejét. Mi lesz akkor a mezőgazdasági építkezésekkel? Hol tudnak kivitelezőt szerezni? A szövetkezeti építőbrigádok újraszervezésétől érthetően húzódoznak a TOVÁL tulajdonosai. Az anyagbeszerzéstől a kivitelezésig minden keserves gond a nyakukba szakadhat... Nos, mi lesz a „gyerekkel”? Mármint a paksi szövetkezetek „gyermekével”, az építőtársulással. Ne serdüljön tovább, maradjon meg „törpének”? Kiheveri-e a mostani pénzügyi betegségét? Három dunaföldvári és egy kömlődi elnök „doktort” keres, hamarosan belátogatnak a megyére, s ha kell, akkor a Nemzeti Bank illetékes osztályának az ajtaján is kopogtatónak. Hisznek abban, hogy a TO- gÁL betegsége nem tart sokáig. Reméljük, igazuk lesz. Griff Sándor ^'ssssssssssssssssssssssrssrs/ssssss/'ss/fss*^ Morzsák (2. oldal) Vizsgálódás - mélységekben (3. oldal) Előzetes tervek Iváncsán (4. oldal) Furcsa esetek (5. oldal) Hatmillió hektoliter borterméssel számolhatunk (7. oldal)• Rendcsinálás - Horthy-módra (8. oldal) Lórévi délután (9. oldal) A dolgopoli újjászületés (10. oldal) Világpolitika (11. oldal) Érdeklődtünk kályhaügyben (12. oldal) Még tovább juthatunk! (13. oldal) 'S‘s/s///ssss/sssssssssssssssssssssssssssssssss% Kevés az erdő Az erdőgazdálkodás helyzetét tárgyalta a Csongrád megyei és a szegedi Népi Ellenőrzési Bizottság. A megyében, mint rámutattak, kevés az erdő. Az összterületnek csupán 5 százalékát foglalja el, holott ugyanez az arány országos átlagban 15,8 százalék. A Népi Ellenőrzési Bizottság több javaslatot tett a helyzet magváltoztatására. A közös gazdaságoknak azt ajánlotta, hogy a folyók még nem erdősített hullámtéri szakaszain nemesnyárt telepítsenek. Külön felhívták a figyelmetaz idegenforgalmi helyek, köztük a pusztaszeri Árpád emlékmű környékének erdősítésére. Az idén 20 éves a Városföldi Állami Gazdaság. A 7041 holdas gazdaságban a mezőgazdasági termelésnek szinte valamennyi ágát megtaláljuk. A nagyüzem dolgozói részére száznál több lakást, munkásszállást, kultúrházat és szociális létesítményeket építettek. Képünkön: munkáslakások a gazdaságban. (MTI Fotó : Fehérváry Ferenc felvételei