Szabad Föld, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-11 / 2. szám
■ 1970. JANUÁR 1. --------- Elkészült Budapesten a Baross tér két új korszerű létesítménye: a Rottenbiller utcát és a Mező Imre utat összekötő felüljáró, mely a gépjárműforgalom gyors lebonyolítását szolgálja valamint az aluljáró, melyet a gyalogosok vesznek birtokba. A Budapestre látogató vidékieknek sem kell félni attól, hogy az „átrendezés’ miatt eltévednek hiszen e modern szép „földalatti tér” minden feljárójánál tábla mutatja, hogy hova és melyik járműhöz vezet az út. (Berendi Ferenc felvételei) Még nincsenek pontos számadatok a zárszámadási eredményekről. Ilyenkor még nem szívesen nyilatkoznak a főkönyvelők, akik precíz emberek, szeretik, ha minden stimmel fillérről fillérre. Az újságírók viszont szeretnek elébe menni a dolgoknak, így történt ez Ceglédbercelen is, ahol Vágvölgyi Mátyásáé, az Egyetértés Tjt. főkönyvelője kedvesen, de ugyanakkor tartózkodóan kijelenti : — Kedvezőek lesznek a zárszámadási eredmények, de ennél többet egyelőre nem mondhatok. — Ez azt jelenti, hogy a tervezettnél több lesz a szövetkezeti gazdák jövedelme? — Isten őrizz, különösen erről ne írjon, hiszen ez a legkényesebb kérdés nálunk, tartalékok növelése pedig közvetett anyagi érdekeltséget jelent. Úgy is mondhatjuk, hogy ez utóbbi jelenti a jövő megalapozását. Egyébként Sípos István mindjárt hozzá is teszi: — Egyéni gazda korunkban is, amikor bő termés volt, félretettünk belőle a szőkébb esztendőkre. Én nagyon jól tudom azt még egyéni koromból, hogy tartalék nélkül eredményesen gazdálkodni nem lehet.. Hasonlóképpen gondolkodik ebben a kérdésben Balázs Antal, a téesz elnöke is, aki így nyilatkozik: " Természetesen megérdemlik a szövetkezeti gazdák, hogy a többletjövedelemből a kiosztásra tervezett, részesedést is növeljük, hiszen nemcsak a jó időjárásnak, hanem az ő jó munkájuknak is köszönhető, hogy terven felüli bevételekkel számolhatunk. A többlet egy részéből azonban növelnünk kell a közös vagyont és a tartalékainkat is. Mennyi lesz ez a többlet? Talán egy-két számadat már ismeretes e tekintetben? Benedikti Sándor főmezőgazdász sorolja: — A búzánál ezer mázsa, a kukoricánál (májusi morzsoltban számítva) kétezer mázsa lett a terven felüli mennyiség és többlet mutatkozik az aprómagvaknál is. A valamivel több mint háromezer holdas gazdaságban hozzávetőlegesen számolva, a növénytermesztésből egymillió forint többletbevétel van. Az állattenyésztési bevételek már nem ilyen kedvezőek, de azért nincs baj itt sem. Mint a téesz vezetői mondják, meglesz a tervezett bevétel az állattenyésztésből is. Ahol kiesés van — Ezt persze ne úgy értse — hangsúlyozza Ébert József főállattenyésztő —, hogy állattenyésztésünk egy helyben topog. Itt is van terven felüli gyarapodás, de ez egyelőre az állomány növelésében jelentkezik. A főállattenyésztő elmondta, hogy az úgynevezett év végi záróállományt szarvasmarhából 460-ra tervezték és ehelyett a tényleges állomány 535 lett. Ez a többlet a jövőben pénzbeli többleteket is hoz. Ez a téesz tehát igen gyorsan alkalmazkodott a kedvezőbbé vált szarvasmarha-tenyésztési feltételekhez. Nemcsak saját tenyésztésből, hanem vásárlással is növelték az állományt. A múlt évben 67 üszőt vásároltak. — Nyugodtan eszközölhettünk ilyen vásárlást — mondja az elnök —, mert volt hozzá tartalékunk. A múlt év elején 600 ezer forint készpénztartalékkal indultunk, másfél millió forintot pedig terményekben, főleg takarmányban tartalékoltunk. Most még nagyobb tartalékokkal szeretnénk kezdeni az évet, mert a kínálkozó lehetőségeket így tudjuk jobban kihasználni. Fekete Antal párttitkár, magára vállalja a népszerűtlen feladatot, a bevételi kiesésről beszél. Mert ilyen is van. Ez a gazdálkodással tulajdonképpen vele jár. A párttitkár erről a kérdésről így szól: " A kiegészítő tevékenység a tervezett 2,4 milliós bevétel helyett 2,3 milliót ad. Nem nagy a kiesés. Az indoklása pedig dicsérendő rugalmasságra vall. A sürgős mezőgazdasági munkák idején a kiegészítő tevékenységet végzők is a földeken dolgoztak. Tulajdonképpen így volt elérhető a növény termesztésben jelentkező egymilliós többlet. A múlt év jelentős eredményének könyvelhetjük el azt is — mondja búcsúzóul Tőzsér János üzemgazdász —, hogy a korábban bevezetett garantált készpénzdíjazást biztosítottuk, és ezt a jövőben is tartani tudjuk. Ami meg titok Tegyük hozzá, hogy ez a garantált díjazás nem is kevés: 1968-ban 76 forint volt a tagok napi átlagkeresete, most pedig ez tovább növekedik. Hogy mennyivel? Ez még nem ismeretes, de ami lényegesebb a számszerűségnél is, az már látható: a ceglédberceli Egyetértés Téesz ismét gyarapodott, jelentősen előbbre lépett, és ez kifejezésre jut majd a szövetkezeti gazdák megnövekedett jövedelmében is. Teszkó Sándor Vélemények zárszámadáskor „TARTALÉKOLUNK, mert gondolni kell a jövőre is!“ Mennyi a többlet? De hát éppen azért kell róla beszélni. A kényes kérdés attól még kényesebb lesz, ha titkoljuk, ha szabad utat engedünk a megalapozatlan elképzeléseknek. Egyébként a szövetkezeti gazdákkal beszélgetve kiderül, hogy van némi igaza a főkönyvelőnek. Az emberek hajlamosak arra, hogy először a pillanatnyi érdeküket tekintsék, és csak később jönnek rá, hogy a jövőre is gondolni kell. Sípos István, akit a legjobb munkát végző szövetkezeti gazdák között emlegetnek, örömmel újságolja: — Túlteljesítjük a tervet, többet lehet osztani. — Először tehát ő is a kiosztható jövedelem megnövelésére gondol. Nem lehet ezért megszólni, hiszen a kiosztott jövedelemnél közvetlenül jelentkezik az anyagi érdekeltség. A közös vágyam, gyarapítása, a SZABAD FÖID AZ ELNÖKÖK ÉRTETLENÜL ÁLLNAK... Felszámolják a paksi „Nos, mi lesz a gyerekkel”? Mármint a paksi szövetkezetek 'gyermekével', az építőipari társulással. Ne serdüljön tovább, maradjon meg 'törpének'? Kiheveri-e a mostani pénzügyi betegségét? Három dunaföldvári és egy kömlődi elnök 'doktort’ keres, hamarosan belátogatnak a megyére, s ha kell, akkor a Nemzeti Bank illetékes osztályának az ajtaján is kopogtatnak. Hisznek abban, hogy ,a TÖVÁL betegsége nem tart sokáig. Reméljük, igazuk lesz.” E sorokkal zártuk „Felbomlik-e vagy megmarad a paksi TÖVÁL' című, a múlt év szeptember 14-i számunkban megjelent írásunkat Azóta nem kaptunk hírt a vállalattól. A karácsony előtti napon azonban megjelent szerkesztőségünkben a társulás dolgozóinak küldöttsége azzal, hogy baj van, felbomlik a termelőszövetkezetek építőipari vállalata, százhúsz ember megkapja a felmondólevelet és mehetnek a szélrózsa minden irányába. Segítségünket kérték. December 28-án felkerestük Dunaföldváron a vállalatot. Megtudtuk, hogy nem jártak eredménnyel a különbözőminisztériumokkal, a TOT-tal, a Magyar Nemzeti Bankkal folytatott tárgyalásaik. Részt vettünk az igazgatótanács ülésén, ahol eldöntötték a TOVÁL sorsát.Könnyű volna most néhány sorban lezárni az ügyet, ám a tapasztalatok szerfölött tanulságosak. Szinte egyedülálló eset az országban, ugyanis, hogy egy gazdaságosan termelő építőipari társulást'' felszámolnak olyan időszakban, amikor aztévekre előre elhalmoznák munkáról a téeszek, közületek, más vállalatok és családiház-építtetők. • De kezdjük az elején. A környékbeli téesz-ek 1966-ban alapították a társulást azért, hogy a termelőszövetkezetek építkezéseinek kivitelezését meggyorsítsák és olcsóbban végezhessék, és ha ezen felül marad még szabad kapacitásuk, másoknak is építhessenek. E feladatot jól oldotta meg a TOVÁL. Jellemző, hogy amíg az építőipari kisz Pakson 2,1 millióért épített fel egy 100 férőhelyes tehénistállót, addig ugyanezt az épületet a TOVÁL Dunaföldváron 1,8 milió forintért kiviteleztek határidőre. Nem a nyereség növelése volt a fő céljuk, hanem a tsz-ek boldogulásának elősegítése. Fennállásuk alatt így is közel 2 és félmillió forint tiszta jövedelmet értek el; az alapító tsz-ek ezt az összeget teljes egészében a vállalat fejlesztésére fordították: anyagot, felszereléseket vásároltak. Ha egyszer senki nem fizetett rá a vállalkozásra, mégis miért került a tönk szélére a TOVÁL? Egy önálló vállalkozáshoz pénz, pénz, és pénz kell. Ha egy tsz építkezni akar, ahhoz anyagi fedezetre van szükség. Közismert, hogy kormányzatunk igen jelentős összeggel támogatja a tsz-ek építkezési beruházásait, 1970-ben általában 50 százalékkal. A pénzügyi rendelkezések szerint azonban, ha egy tsz építkezni akar, a kivitelezési költ- TÖVÁL- cégek 50 százalékát letétbe kell helyeznie a Magyar Nemzeti Banknál. Ha a TÖVÁL a kivitelező, akkor sem anyagra, sem munkabére nem folyósíthatnak pénzt addig, amíg az át nem adja a kész épületet. Mindennek tetejébe a TÖVÁL, még részszámlát sem nyújthat be egy bizonyos elvégzett munka után, amiből pénzhez juthatna, más építőipari vállalatokhoz hasonlóan, amikor az építkezésnek egy bizonyos hányadát már elvégezték. Ezek a tilalmak a kétmillió forinton aluli építkezési beruházásokra vonatkoznak, az ennél nagyobb értékű építkezések esetén már folyósíthatnak pénzt a vállalatnak. Igen ám, de a TÖVÁL olcsóbban dolgozik, mint más építőipari kivitelező vállalatok. A paksi TÖVÁL-nak az elmúlt két és fél évben egyszer sem volt olyan munkája, a téeszeknél, amely 2 milliónál többe került volna, így gyakorlatilag a TOVAL- nak az egész építkezés költségét kölcsönöznie kellett a tsznek a kivitelezés egész időtartamára. Miből? — Időnként rövid lejáratú hitelt kértünk a banktól és ha kaptunk, 7—8 százalékos kamatot fizettünk utána. — mondotta Széchenyi Ferenc igazgató. — Forgóalapunk nem volt. Az őszszel már három dunaföldvári tsz-től kaptunk 900 ezer forint segítséget. A jelenlegi pénzügyi rendelkezések szerint azonban a vállalkozásnak legalább 3 és fél — 4 millió forint forgóalapra volna szüksége ahhoz, hogy működni tudjon. A tsz-elnökök értetlenül állnak e bankrendelkezés előtt, ami nem is csoda. Hiszen nem újabb összegek hitelezése volt problémáik megoldásának útja, csupán a meglévő anyagi, illetve pénzügyi alapot szeretek volna úgy felhasználni, hogy az építtető és kivitelező egyaránt jól járjon, de ehhez nem kaptak segítséget. A hivatalos megnyilatkozások és a sajtó is elismerően foglalkozott az elmúlt időkben a termelőszövetkezetek közös önálló vállalkozásaival. De sajnos, a jelenlegi pénzügyi gyakorlat éppen a nagyobb forgóalappal nem rendelkező tsz-ek vállalkozását köti gúzsba. Ennek a későbbi gyakorlati eredménye az lehet — és ezt számos tsz-elnök hangsúlyozta — „ismét a zsebébe nyúlhat majd az állam, ahelyett, hogy jelenleg a jól induló kezdeményezések útját egyengetnék az illetékesek”. Megmenthető lett volna a paksi TÖVÁL, ha az alapító téeszek előteremtik a forgóalaphoz szükséges összeget. Ezt nem vállalták, mert a téesz-tagoktól kellett volna a részesedés egy részét elvonni és különben is van még egy TÖVÁL-juk, amelyet a nagyüzemi szőlőtermesztés elősegítésére alapítottak. Inkább a működési területükhöz tartozó szőlőtermelő vállalat fejlesztését segítik tovább. Így december 28-án — hoszabb vita után — az igazgatótanács egyhangúlag az építőipari TOVÁL felszámolása mellett döntött. „Sajnos, erre a sorsra jutott a vállalkozásunk, de talán majd az illetékesek levonják a tanulságot. És másost nem jutnak ilyen helyzetbe” — ez volt számos téesz-elnök és vezető hozzászólásának lényege. Az alapító téeszek osztozkodni fognak vállalkozásuk anyagi javain. A helyi Építőipari KTSZ vezetője már az igazgatótanács ülése előtt érdeklődött a TOVÁL vezetőinél és úgy nyilatkozott, hogy ők hajlandók átvenni a vállalat dolgozóit, a felszerelést, az anyagokat stb. annál is inkább, mert jelentős összeget bocsátanának rendelkezésükre az átvételhez a fejlesztési alapból. A tárgyalások jelenleg főlvénak. Kőműves Gyula 3