Szabad Föld, 1970. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 2. szám

■ 1970. JANUÁR 1. --------- Elkészült Budapesten a Baross tér két új korszerű létesítménye: a Rottenbiller utcát és a Mező Imre utat összekötő felüljáró, mely a gépjárműforgalom gyors lebonyolítását szolgálja valamint az aluljáró, melyet a gyalogosok vesznek birtokba. A Budapestre lá­togató vidékieknek sem kell félni attól, hogy az „átrendezés­’ miatt eltévednek hiszen e modern szép „földalatti tér” minden feljárójánál tábla mutatja, hogy hova és melyik járműhöz vezet az út. (Berendi Ferenc felvételei)­ Még nincsenek pontos szám­adatok a zárszámadási ered­ményekről. Ilyenkor még nem szívesen nyilatkoznak a fő­könyvelők, akik precíz embe­rek, szeretik, ha minden stim­mel fillérről fillérre. Az újság­írók viszont szeretnek elébe menni a dolgoknak, így történt ez Ceglédbercelen is, ahol Vág­völgyi Mátyásáé, az Egyetértés Tjt. főkönyvelője kedvesen, de ugyanakkor tartózkodóan kije­lenti : — Kedvezőek lesznek a zár­­számadási eredmények, de en­nél többet egyelőr­e nem mond­hatok. — Ez azt jelenti, hogy a tervezettnél több lesz a szövet­kezeti gazdák jövedelme? — Isten őrizz, különösen er­ről ne írjon, hiszen ez a legké­nyesebb kérdés nálunk, tartalékok növelése pedig köz­vetett anyagi érdekeltséget je­lent. Úgy is mondhatjuk, hogy ez utóbbi jelenti a jövő meg­alapozását. Egyébként Sípos István mindjárt hozzá is teszi: — Egyéni gazda korunkban is, amikor bő termés volt, fél­retettünk belőle a szőkébb esz­tendőkre. Én nagyon jól tudom azt még egyéni koromból, hogy tartalék nélkül eredményesen gazdálkodni nem lehet.. Hasonlóképpen gondolkodik ebben a kérdésben Balázs An­tal, a téesz elnöke is, aki így nyilatkozik: " Természetesen megérdem­lik a szövetkezeti gazdák, hogy a többletjövedelemből a kiosz­tásra tervezett, részesedést is növeljük, hiszen nemcsak a jó időjárásnak, hanem az ő jó munkájuknak is köszönhető, hogy terven felüli bevételekkel számolhatunk. A többlet egy részéből azonban növelnünk kell a közös vagyont és a tar­talékainkat is. Mennyi lesz ez a többlet? Ta­lán egy-két számadat már isme­retes e tekintetben? Benedikti Sándor főmezőgazdász sorolja: — A búzánál ezer mázsa, a kukoricánál (májusi morzsolt­­ban számítva) kétezer mázsa lett a terven felüli mennyiség és többlet mutatkozik az apró­magvaknál is. A valamivel több mint há­romezer holdas gazdaságban hozzávetőlegesen számolva, a növénytermesztésből egymillió forint többletbevétel van. Az állattenyésztési bevételek már nem ilyen kedvezőek, de azért nincs baj itt sem. Mint a téesz vezetői mondják, meglesz a tervezett bevétel az állattenyész­tésből is. Ahol kiesés van — Ezt persze ne úgy értse — hangsúlyozza Ébert József fő­állattenyésztő —, hogy állatte­nyésztésünk egy helyben topog. Itt is van terven felüli gyara­podás, de ez egyelőre az állo­mány növelésében jelentkezik. A főállattenyésztő elmondta, hogy az úgynevezett év végi záróállományt szarvasmarhából 460-ra tervezték és ehelyett a tényleges állomány 535 lett. Ez a többlet a jövőben pénzbeli többleteket is hoz. Ez a téesz tehát igen gyorsan alkalmazko­dott a kedvezőbbé vált szarvas­marha-tenyésztési feltételek­hez. Nemcsak saját tenyésztés­ből, hanem vásárlással is nö­velték az állományt. A múlt évben 67 üszőt vásároltak. — Nyugodtan eszközölhet­tünk ilyen vásárlást — mondja az elnök —, mert volt hozzá tartalékunk. A múlt év elején 600 ezer forint készpénztarta­lékkal indultunk, másfél millió forintot pedig terményekben, főleg takarmányban tartalékol­tunk. Most még nagyobb tarta­lékokkal szeretnénk kezdeni az évet, mert a kínálkozó lehetősé­geket így tudjuk jobban ki­használni. Fekete Antal párttitkár, ma­gára vállalja a népszerűtlen feladatot, a bevételi kiesésről beszél. Mert ilyen is van. Ez a gazdálkodással tulajdonképpen vele jár. A párttitkár erről a kérdésről így szól: " A kiegészítő tevékenység a tervezett 2,4 milliós bevétel helyett 2,3 milliót ad. Nem nagy a kiesés. Az in­doklása pedig dicsérendő ru­galmasságra vall. A sürgős me­zőgazdasági munkák idején a kiegészítő tevékenységet végzők is a földeken dolgoztak. Tulaj­donképpen így volt el­ér­he­tő a n­övény term­eszt­ésben j­elentke­­ző egymilliós többlet.­­ A múlt év jelentős eredmé­nyének könyvelhetjük el azt is — mondja búcsúzóul Tőzsér János üzemgazdász —, hogy a korábban­­ bevezetett garantált készpénzdíjazást biztosítottuk, és ezt a jövőben is tartani tud­juk. Ami meg titok Tegyük hozzá, hogy ez a ga­rantált díjazás nem is kevés: 1968-ban 76 forint volt a tagok napi átlagkeresete, most pedig ez tovább növekedik. Hogy mennyivel? Ez még nem isme­retes, de ami lényegesebb a számszerűségnél is, az már lát­ható: a ceglédberceli Egyetér­tés Téesz ismét gyarapodott, je­lentősen előbbre lépett, és ez ki­fejezésre jut majd a szövetke­zeti gazdák megnövekedett jö­vedelmében is. Tesz­kó Sándor Vélemények zárszámadáskor „TARTALÉKOLUNK, mert gondolni kell a jövőre is!“ Mennyi a többlet? De hát éppen azért kell róla beszélni. A kényes kérdés attól még kényesebb lesz, ha titkol­juk, ha szabad utat engedünk a megalapozatlan elképzelések­nek. Egyébként a szövetkezeti gazdákkal beszélgetve kiderül, hogy van némi igaza a főköny­velőnek. Az emberek hajlamo­sak arra, hogy először a pilla­natnyi érdeküket tekintsék, és csak később jönnek rá, hogy a jövőre is gondolni kell. Sípos István, akit a legjobb munkát végző szövetkezeti gazdák kö­zött emlegetnek, örömmel újsá­golja: — Túlteljesítjük a tervet, töb­bet lehet osztani. — Először tehát ő is a kioszt­ható jövedelem megnövelésére gondol. Nem lehet ezért meg­szólni, hiszen a kiosztott jöve­delemnél közvetlenül jelentke­zik az anyagi érdekeltség. A közös vágyam, gyarapítása, a SZABAD FÖID AZ ELNÖKÖK ÉRTETLENÜL ÁLLNAK... Felszámolják a paksi „Nos, mi lesz a gyerekkel”? Mármint a paksi szövetkezetek 'gyermekével', az építőipari társulással. Ne serdüljön tovább, maradjon meg 'törpének'? Kiheveri-e a mostani pénzügyi be­tegségét? Három dunaföldvári és egy kömlődi elnök 'doktort’ keres, hamarosan belátogatnak a megyére, s ha kell, akkor a Nemzeti Bank illetékes osztályának az ajtaján is kopogtatnak. Hisznek abban, hogy ,a TÖVÁL betegsége nem tart sokáig. Reméljük, igazuk lesz.” E sorokkal zártuk „Felbom­­lik-e vagy megmarad a paksi TÖVÁL­' című, a múlt év szep­tember 14-i számunkban meg­jelent írásunkat Azóta nem kaptunk hírt a vállalattól. A ka­rácsony előtti napon azonban megjelent szerkesztőségünkben a társulás dolgozóinak küldött­sége azzal, hogy baj van, fel­bomlik a termelőszövetkezetek építőipari vállalata, százhúsz ember megkapja a felmondó­­levelet és mehetnek a szélró­zsa minden irányába. Segítsé­günket kérték.­­ December 28-án felkerestük Dunaföldváron a vállalatot. Megtudtuk, hogy nem jártak eredménnyel a különböző­­mi­nisztériumokkal, a TOT-tal, a Magyar Nemzeti Bankkal folyta­tott tárgyalásaik. Részt vettünk az igazgatótanács ülésén, ahol eldöntötték a TOVÁL sorsát.­­Könnyű volna most néhány sorban lezárni az ügyet,­ ám a tapasztalatok szerfölött tanulsá­gosak. Szinte egyedülálló eset az országban, ugyanis, hogy egy gazdaságosan termelő építőipari társulást'' felszámolnak olyan időszakban, amikor azt­­évekre előre elhalmoznák munkáról a téesz­ek, közületek, más válla­latok és családiház-építtetők. • De kezdjük az elején. A kör­nyékbeli téesz-ek 1966-ban ala­pították a társulást azért, hogy a termelőszövetkezetek építke­zéseinek kivitelezését meggyor­sítsák és olcsóbban végezhessék, és ha ezen felül marad még szabad kapacitásuk, másoknak is építhessenek. E feladatot jól oldotta meg a TOVÁL. Jellemző, hogy amíg az építőipari kisz Pakson 2,1 millióért­ épített fel egy 100 fé­rőhelyes tehénistállót, addig ugyanezt az épületet a TOVÁL Dunaföldváron 1,8 milió forint­ért kivitelezte­k határidőre. Nem a nyereség növelése volt a fő céljuk, hanem a tsz-ek bol­dogulásának elősegítése. Fenn­állásuk alatt így is közel 2 és félmillió forint tiszta jövedel­met értek el; az alapító tsz-ek ezt az összeget teljes egészé­ben a vállalat fejlesztésére for­dították: anyagot, felszerelése­ket vásároltak. Ha egyszer senki nem fizetett rá a vállalkozásra, mégis miért került a tönk szélére a TOVÁL? Egy önálló vállalkozáshoz pénz, pénz, és pénz kell. Ha egy tsz építkezni akar, ahhoz anyagi fe­dezetre van szükség. Közismert, hogy kormányzatunk igen je­lentős összeggel támogatja a tsz-ek építkezési beruházásait, 1970-ben általában 50 százalék­kal. A pénzügyi rendelkezések szerint azonban, ha egy tsz épít­kezni akar, a kivitelezési költ- TÖVÁL-­ cégek 50 százalékát letétbe kell helyeznie a Magyar Nem­zeti Banknál. Ha a TÖVÁL a kivitelező, akkor sem anyagra, sem munkabére nem folyósít­hatnak pénzt addig, amíg az át nem adja a kész épületet. Min­dennek tetejébe a TÖVÁL, még részszámlát sem nyújthat be egy bizonyos elvégzett munka után, amiből pénzhez juthatna, más építőipari vállalatokhoz ha­sonlóan, amikor az építkezés­nek egy bizonyos hányadát már elvégezték. Ezek a tilalmak a kétmillió forinton aluli építkezési beru­házásokra vonatkoznak,­­ az ennél nagyobb értékű építkezé­sek esetén már folyósíthatnak pénzt a vállalatnak. Igen ám, de a TÖVÁL olcsóbban dolgo­zik, mint más építőipari kivite­lező vállalatok. A paksi TÖVÁL-nak az elmúlt két és fél évben egyszer sem volt olyan munkája, a téesz­eknél, amely 2 milliónál többe került volna, így gyakorlatilag a TOVAL- nak az egész építkezés költsé­gét kölcsönöznie kellett a tsz­­nek a kivitelezés egész időtar­tamára. Miből? — Időnként rövid lejáratú hitelt kértünk a banktól és ha kaptunk, 7—8 százalékos kama­tot fizettünk utána. — mondotta Széchenyi Ferenc igazgató. — Forgóalapunk nem volt. Az ősz­szel már három dunaföldvári tsz-től kaptunk 900 ezer forint segítséget. A jelenlegi pénzügyi rendelkezések szerint azonban a vállalkozásnak legalább 3 és fél — 4 millió forint forgóalapra volna szüksége ahhoz, hogy működni tudjon. A tsz-elnökök értetlenül áll­nak e bankrendelkezés előtt, ami nem is csoda. Hiszen nem újabb összegek hitelezése volt problémáik megoldásának útja, csupán a meglévő anyagi, illet­ve pénzügyi alapot szeretek volna úgy felhasználni, hogy az építtető és kivitelező egyaránt jól­ járjon, de ehhez nem kap­tak segítséget. A hivatalos megnyilatkozások és a sajtó is elismerően foglal­kozott az elmúlt időkben a ter­melőszövetkezetek közös önálló vállalkozásaival. De sajnos, a jelenlegi pénzügyi gyakorlat ép­pen a nagyobb forgóalappal nem rendelkező tsz-ek vállalko­zását köti gúzsba. Ennek a ké­sőbbi gyakorlati eredménye az lehet — és ezt számos tsz-el­­nök hangsúlyozta — „ismét a zsebébe nyúlhat majd az állam, ahelyett, hogy jelenleg a jól induló kezdeményezések útját egyengetnék az illetékesek”. Megmenthető lett volna a paksi TÖVÁL, ha az alapító té­esz­ek előteremtik a forgóalap­hoz szükséges összeget. Ezt nem vállalták, mert a téesz-tagok­­tól kellett volna a részesedés egy részét elvonni és különben is van még egy TÖVÁL-juk, amelyet a nagyüzemi szőlőter­mesztés elősegítésére alapítot­tak. Inkább a működési terü­letükhöz tartozó szőlőtermelő vállalat fejlesztését segítik to­vább. Így december 28-án — hoszabb vita után — az igazga­tótanács egyhangúlag az építő­ipari TOVÁL felszámolása mel­lett döntött. „Sajnos, erre a sorsra jutott a vállalkozásunk, de talán majd az illetékesek le­vonják a tanulságot. És másost nem jutnak ilyen helyzetbe” — ez volt számos téesz-elnök és vezető hozzászólásának lényege. Az alapító téesz­ek osztozkod­ni fognak vállalkozásuk anya­gi javain. A helyi Építőipari KTSZ vezetője már az igazgató­­tanács ülése előtt é­rdeklődött a TOVÁL vezetőinél és úgy nyi­latkozott, hogy ők hajlandók átvenni a vállalat dolgozóit, a felszerelést, az anyagokat stb. annál is inkább, mert jelentős összeget bocsátanának rendel­kezésükre az átvételhez a fej­lesztési alapból. A tárgyalások jelenleg főlvé­nak. Kőműves Gyula 3

Next