Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-22 / 47. szám
1910. NOVEMBER 22. A vezetői magatartásról úgy gondolom, ezeken a hasábokon szükségtelen hangsúlyozni, hogy a magyar falu az utóbbi évtizedekben milyen nagy változáson ment át, hogy a mezőgazdaságban most van kibontakozóban a műszaki-technikai forradalom és a szocialista alapok erősödőben, fejlődőben vannak, a falu társadalma pedig átalakulóban. Mindezzel párhuzamosan kialakult a falu vezetői rétege. E vezetői réteg döntő többsége munkáját, feladatát becsülettel végzi, szakképzettségét, vezetői rátermettségét a közösség javára gyümölcsözteti. Vannak azonban, akik beosztásukkal visszaélnek, semmibe veszik az egyszerű emberek észrevételeit, megjegyzéseit, tisztségüket pedig arra használják fel, hogy csak saját vagyonukat gyarapítsák. Önzők, harácsolok, a szocialista társadalomtól idegen vezetési módszerekkel dolgoznak. Néhány évvel ezelőtt az egyik alföldi község termelőszövetkezetének élére egy helybeli parasztembert választottak meg, aki eleinte elég jól vezette a gazdaságot. Egy sor új melléküzemágat létesített, a tsz-tagoknak jó munkalehetőséget teremtett. Szerették és tisztelték is érte. A járás, a megye „felkapta”, dicsérte. Egy idő után azonban a siker kezdett a fejébe szállni. Egyre inkább csak a saját hasznát nézte: előbb magának, aztán a nagyfiának építtetett házat, s vett gépkocsit, és az egész családját — feleségét, két fiát — a tsz-ben könnyű, pénzes beosztásba helyezte. Egyre inkább hitbizománynak tekintette a szövetkezetet. Eleinte még megszavaztatta a tagsággal a tsz-fuvart, az új ház építésénél dolgozó építőbrigád munkadíját, azután már ezt a fáradságot sem vette magának, hanem a közös vagyont, az emberi munkát úgy tekintette, mint a sajátját. Vagyis az általa végzett munka nem volt arányban jövedelmével, amely tulajdonképpen már nem is jövedelem volt, hanem a tsz-vagyon egy részének elsajátítása. Egyszer aztán betelt a pohár. A tagság megelégelte az elnök különös ténykedését, és számonkérte tetteit. Leváltották, sőt, bírósági eljárás indult ellene és végül börtönbe került. A vezetőknek, illetve a vezetői magatartásnak van egy másfajta típusa is. Ez a fajta vezető szigorú, szakmailag általában jól irányítja a szövetkezetét, egy ideig eredményeket tud felmutatni, csak éppen nincs szíve az emberekhez. A szövetkezeti tagokat csak eszközként tekinti személyes sikerei eléréséhez. Egy alkalommal egy dunántúli tsz-elnökkel hosszasan beszélgettem, aki meghívott egy kis gazdaságbeli „körutazásra”. Álltunk az egyik major udvarán, s ahogy beszélgettünk, az emberek odahúzódtak mellénk. Az elnök egyszer csak durván odaszólt az egyik hatvan év körüli embernek: „Maguk meg mit álldogálnak itt, menjenek a dolgukra, ne hallgatózzanak, ami magukra tartozik, azt majd én megmondom!” Az idős tsz-tag nem szólt egy szót sem, de nem mozdult és nem mozdultak a többiek sem. „Na, mit mondtam, menjenek a dolgukra, maga is, vén rozoga!” — fordult az idős emberhez. Az megszégyenülve somfordált el. Ezt az embert önérzetében, emberi mivoltában sértették meg. S mindehhez hozzá kell tennem, hogy az elnök alig volt negyvenéves. Agráregyetemet végzett, csak éppen nem értett az emberekhez, szavaiból kiérződött a gőgösség, az elbizakodottság. Csak egyesszám első személyben beszélt. Ezt csináltam, ezt értem el, ezt a kombájnt vettem stb. Hogy a szövetkezet tagjai tulajdonosai és munkásai a gazdaságnak, arról teljesen megfeledkezett. Ott hagytam az elnököt, mondván, hogy a tagokkal szeretnék négyszemközt beszélgetni. „Hát, ha azok véleményére kíváncsi, nem bánom, de azok úgyis mindig a régit sírják vissza” — mondotta. Az elnöknek nem volt igaza, mert a szövetkezeti tagok még róla sem mondtak rosszat, csak annyit, hogy durva, kár érte, mert értelmes, a gazdálkodáshoz értő ember. Szabad-e így beszélni a tagokkal, idős vagy nem idős téesztaggal? A szövetkezeti alapszabályzat szerint a tagok — legyenek bármilyen beosztásban — egyenrangúak, a szövetkezeti vagyonnak egyformán tulajdonosai. Lehet, hogy a téesz-elnök emberségben még a bokájáig sem ért fel az idős embernek, bár az nem végzett ugyan főiskolát, de egy életen át becsülettel, tisztességgel dolgozott. Tapasztalataimat elmondtam a járási vezetőknek. Csak hümmögtek. „Megnézzük” — mondották, s végül nem csináltak semmit. Vagyis közömbösek maradtak, pedig nem lehet közömbös senki, semmilyen ügy iránt, különösen nem, amikor a szocialista emberi magatartásról van szó. Arról, hogy nálunk egyforma mércével mérik az emberi becsületet, mégpedig azzal, hogy ki, mennyivel járul hozzá a társadalom fejlődéséhez. Nem lehet más mérce, mert ez azt jelentené, hogy rétegenként más-más erkölcsi szabályt ismernénk el. , Miből ered a dolgozó emberek lebecsülése és néhol a tagság jogainak semmibe vevése? Emberi gyengeségből, kispolgári magatartásból, abból, hogy egyesek a régi társadalom még fellelhető erkölcsi normái szerint próbálnak vezetni és viselkedni. Azt gondolják, hogy rájuk más erkölcsi szabály vonatkozik, mint az egyszerű dolgozókra. Az ilyen felfogásúak tévednek, mert előbb-utóbb felismerik szerepüket és kivetik maguk közül az ilyen az embereket. Mint ahogy az említett harácsoló, téesz-vagyont pocsékoló elnököt is leváltották. Persze, mondhatnák egyesek, meg lehetett volna akadályozni, hogy a téesz-elnök ne kerüljön a lejtőre, ha idejében figyelmeztetik, vagy ha a figyelmeztetés nem használ, előbb megvonják tőle a bizalmat. Meg lehetett volna, meg lehet és meg is kell akadályozni a szövetkezeti gazdáknak és a járási, megyei vezetőknek az ilyen esetek előfordulását. Senki sem irigyli a munkával megszerzett személyi tulajdont: a villalakást, a gépkocsit, a modern lakásberendezést. Ezek ma már hozzátartoznak életünkhöz. Az is természetes, hogy a vezetőknek — felelősségük arányában — magasabb a jövedelmük, mint az átlagdolgozóknak. Vezető bárkiből lehet, ha tanul, ha képezi magát, ha társai bizalma vezető tisztségre állítja. A jó vezetőnek azonban nemcsak kiemelkedő tudásúnak kell lennie, hanem az emberekkel is bánni kell tudni, vagyis a vezetéshez nemcsak tudás, hanem szív is kell. Érdemes megszívlelni az MSZMP Központi Bizottsága irányelveinek útmutatását, amely szerint a vezető posztokra történő kiválasztásnál a szocializmushoz való hűség, a szakmai hozzáértés és vezetőkészség követelményeit egyaránt és a korábbinál jobban figyelembe kell venni. Vagyis a vezetők kiválasztásánál — hangsúlyozzák az irányelvek — támaszkodni kell a párttagság, a dolgozók véleményére. Mert a dolgozók véleménye, egyetértése nélkül ma már nem lehet jól vezetni. Gáli Sándor SZABAD FÖLD 3 Ketten a küldöttek közül Schulmann István, az ötezer holdas polgárdi Vörös Csillag Tsz elnöke: — Ha szót kapok a pártkongresszuson, akkor a mezőgazdaság eredményeiről, gondjairól fogok beszélni, de ezen belül is főleg a hústermelésről szeretném a gondolataimat kifejteni. Fejér megye a negyedik ötéves terv időszakában tovább iparosodik, de emellett a mezőgazdaságnak is jelentős lesz a szerepe, különösen a jószágnevelésben. — A mi szövetkezetünknek, ha szabad szerénytelennek lennem, úttörő szerepe volt. S van ma is a hústermelésben. Elsőként olyan teljesen automatizált, kétszázas szarvasmarha-nevelő üzemet építettünk, amely évente 480—500 hízott marha kibocsátására alkalmas. Más szövetkezetek, így például Agárd, Sárszentmihály és Enying modern sertéstelep építésére vállalkoztak közös együttműködéssel. Ma már csak így lehet gazdaságosan, nagy szériákban, az igények szerint termelni. Megítélésem szerint a mi megyénk a negyedik ötéves terv mezőgazdasági feladatai közül a hústermelési célkitűzéseket nemcsak megvalósítja, de adottsága és felkészültsége révén túl is teljesítheti. Küldött vagyok: a pártkongresszuson a mezőgazdasági dolgozókat fogom képviselni. Ezt talán azért hangsúlyozom, mert az utóbbi években, különösen a gazdasági reform bevezetése óta a mezőgazdaság annyira összefonódott az iparral és a feldolgozó iparral, hogy ennek eredményeként a mezőgazdasági termelés is mind jobban iparszerű lett és termelőszövetkezeti tagságunk ma már inkább mezőgazdasági dolgozó, mint a klasszikus értelemben vett parasztember. Sokat várok a pártkongresszustól, amely csak úgy, mint az előző, bizonyára további lehetőségeket teremt a mezőgazdaság fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez. Albert István, a sárbogárdi járás MSZMP első titkára: — A kongresszusi küldöttek általában nem kelnek útra üres tarsollyal, szerintem mindanynyian viszünk magunkkal valamit, amit szívesen elmondanánk a tizedik pártkongresszuson is. A két kongresszus között a pártszervezetek megtanultak önállóan dolgozni, irányítani, vezetni. Azt hiszem, erről bőven esik majd szó a kongreszszuson. Annak idején, amikor a gazdasági reform életbe lépett, azt reméltük, hogy a pártszervezetek ugyanúgy élnek az önállóság lehetőségével, mint a gazdasági vezetők. Ebben nem is csalódtunk: kezdve a személyi ügyekben hozott döntésektől, egészen a termelés bonyolult feladatainak megvalósításáig, mindenben helytálltak, szervezetileg, politikailag megerősödtek. Persze, az önálló tevékenység kialakulása nem ment vita nélkül, olykor tisztázni kellett, hogy mi a járási vezetés szerepe, miben, hogyan tehetünk javaslatot, miként segíthetjük a pártszervezteket. A két kongresszus között ezen is túljutottunk abban, hogy a járás termelőszövetkezetei — egyedül a cukorrépa és a zöldségtermelés kivételével —, mindenben megfeleltek a népgazdasági elvárásoknak, azt hiszem benne van a járási pártszervezetek jó és eredményes munkája, a gazdálkodás megváltozott ritmusához való hajlékony alkalmazkodása is. Természetesen a két kongresszus között elvégzett pártpolitikai munkát, már azt, amit a járás pártszervezetei kifejtettek ez idő alatt, nehéz lenne mondjuk anyagi eszközökkel, pénzzel, a termények mázsáival lemérni. De az eredményes gazdálkodáshoz, az emberek boldogulásához mindenképpen olyan mértékben járultunk hozzá, ahogyan azt elképzeltük és reméltük. Földben a kenyér mag Nehéz esztendőt zár a mezőgazdaság. Késve érkezett a tavasz, késett az aratás és a naptár állásához viszonyítva, késve fejeződik be az őszi mezei munka is. — Mi a helyzet a novemberi határban, hányadán vagyunk a betakarítással, a vetéssel és az őszi mélyszántással? — kérdeztük a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban dr. Mészáros Istvántól, akinek kezében az ország minden részéből érkező mezei jelentések összefutnak. — Sok gondot okozott a szeptembertől mostanáig tartó szárazság, amely nemcsak talajmunkánkat hátráltatta, hanem rontotta a vetés minőségét is. A későbbi vetésnél egyenetlen volt a kelés, de reméljük, hogy az elmúlt napok esőzései ezen sokat javítanak. Az őszi kalászosok vetésével tizenegy megyében végeztek és reméljük, hogy mire e sorok megjelennek, már az egész országban befejeződik ez a munka. A betakarításra kedvezett a száraz időjárás, a szüretet már a történelmi borvidékeken is elvégezték, de a termés minősége — elsősorban a szőlő cukortartalma —, nem érte el a sokévi átlagot. Az almaszürettel is végeztek a termelők. A zöldségfélék közül jó terméssel fizetett a káposzta, a sárgarépa, a gyökér, viszont a paprikát és paradicsomot nagy mértékben károsították a betegségek és a korán beköszöntő fagyok. A szántóföldi növények közül a napraforgó és burgonya, betakarítását mindenütt befejezték. A napraforgó közepes, a burgonya pedig jó közepes terméssel fizetett. Befejezés előtt áll a cukorrépa szedése is. A holdankénti termésátlag 180—190 mázsára tehető. Kétmillió kataszteri hold szemeskukoricából mostanáig 1 millió 600 ezer kataszteri holdat törtek le, illetve takarítottak be a termelők. Hajdú megyében már befejezték ezt a munkát és közvetlenül befejezés előtt áll a törés Szolnok, Borsod és Heves megyében. Viszont elmaradás tapasztalható Baranya, Győr, Tolna, Bács és Pest megyék gazdaságaiban, ahol a termésnek 70 —75 százalékát takarították be. Nagy gond, hogy 800 ezer kataszteri hold kukoricaszár még lábon áll és ez jelentős mértékben hátráltatja az őszi mélyszántást. Mindent egybevetve, hárommillió 700 ezer kataszteri hold mélyszántást kell a lehető legrövidebb időn belül elvégezni. Ennek a területnek november derekáig mindössze 45 százalékát szántották fel a traktorok, ami kereken 10 százalékkal kevesebb, mint amennyit a múlt esztendőben november derekáig teljesítettek. Különösen gyenge a mélyszántás üteme Somogyban, Veszprémben, Zalában, Hevesben és Nógrádban. Az időjárással nincs szerződése senkinek. Lehet, hogy hamarosan leesik a hó. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a még kint levő töretlen kukoricát minden mezőgazdasági üzem a lehető leggyorsabban betakarítsa. Ehhez használják fel a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok a más munkaterületeken felszabadult emberi és gépi erőt és használjanak ki minden percet az őszi mélyszántás elvégzésére — fejezte be nyilatkozatát dr. Mészáros István.