Szabad Föld, 1970. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
Létkérdés-e a 7 kérdés igazán? (3. oldal) Házunk tája (1. oldal) Szenvedésre szült engem az anyám (5. oldal) Művészvilág Magyarországon (9. oldal) Tudomány — Technika (10. oldal) Vjiu vijMI un ■ MUk -----------------------1----------------------------------------------------------------------- ■ . » rT : j&cirkasES •■• '■’ i; r. A MAGYAR PARASZTSÁG HETILAPJA XXVI. ÉVF. 31. SZÁM.ÁRA: 1,20 Ft 1970. AUGUSZTUS 2. ^ ma Ji m mám m ifi Eb u rULD ecíj't':Vv;í i'.-rá V-†? • - ■'• ‘ IWV i»•■ ■ •*. ■ I&iV‚r. -■■**■■■■.-. ■■■■■. ri? •>. MUNKA KÖZBEN „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, — Kitől jövendő győzelmünk ered, — A munkát...” Járom a falvakat, s nem tudom kiverni fejemből a költő, Juhász Gyula örökszép sorait. Mert akármerre járok, ezek a sorok testesülnek meg mezőn, kombájnszerűn, magtárban — az emberek feszülő izmaiban, izzadságcseppjeiben, lankadatlantekintetükben. A munka évadja ez, s az újságíró se törekszik ilyenkor másra, mint a költő: szeretné megfogalmazni a munkát végző emberek dicséretét. Jó étvágyat, kombájnosok! Hajnal óta öt kombájn kering a Vörös Csillag Tsz egyik 105 holdas gabonatábláján. Mint óriási nyírógépek, simára borotvált tarlót hagynak maguk után, s a nyomukban haladó pótkocsikon gyűlik a kenyérnekvaló. Kétségtelen, a mai aratásnak ők, a kombájnvezetők a hősei, nemcsak itt Cegléden, hanem az ország minden táján. Számuk hozzávetőlegesen 25 ezer lehet, mivel az idei nyáron már több mint 12 ezer kombájn arat a gabonaföldeken. Egy a huszonötezerből — Papp Benő, a ceglédi Vörös Csillag kombájnosa. — Vigyázz a gépre, Sanyikám — mondja segédvezetőjének, a nyolcadik osztályt most végzett Borsos Sándornak, miközben lekászálódik gépe nyergéből. — Én is, mint Sanyi, gyerekfejjel, tizenöt éves koromban kezdtem a kombájnolást nyolc évvel ezelőtt. S mondhatom, azóta a kombájn szerelmese lettem. Pedig nehéz, fárasztó munka a kombájnos foglalkozás. Papp Benő is hajnali négytől este tizenegyig talpon van. Tavaly nyáron csaknem száz vagon gabonát aratott le és csépelt el. Vajon hány száz ember munkáját végezte el ezzel? Az idei kedvezőtlen időjárás miatt még csak a tizedik napja arat, de a tavalyi teljesítményét szeretné túlszárnyalni. Beszélgetésünk közben megérkezik a tarlóra az ebédszállító kocsi. — Kellőképpen gondoskodik rólunk a szövetkezet — mondja a kombájnos. — Minden nap ingyen szállít ebédet, ezenkívül reggelenként tejet, napközben pedig szódát és málnát hoznak számunkra. Letörlik arcukról a port, a verejtéket és ebédhez készülődnek a kombájnvezetők. — Jó étvágyat kombájnosok! Köszönet az asszonyoknak Azt mondják a Lenin Tszve- Igazuk van. Minden elismerést tetői Kakucson: „Ha nem testet és tiszteletet megérdemelnek, nénk, a zárszámadási közgyűlés mivel a szövetkezeti mozgalomben kezet csókolnánk valameny nagy értéke a falusi asszonyok nyi asszonynak azért, amit a köz szorgalma és helytállása. Főként zös gazdaságért tesznek.’’ ilyenkor a nagy nyári munkák Papp Benő Horváth Éva Tóth Lajosné Garajszki Péter 3® dandárjában tűnik ki, milyen rengeteget dolgoznak az asszonyok. Jellemzésül ide másolom Erős Ferencné egynapi programját: — Minden reggel négykor ébredek. Azzal kezdem a napot, hogy tűzre teszem az ebédnekvalót. Mivel a férjem kocsis a téeszben, rám vár a háztáji állomány ellátása — a disznók, a baromfiak etetése. Persze reggelit is kell adnom az emberemnek, aki a téeszbe, és a fiamnak, aki Pestre jár dolgozni. Közben jóllakik a jószág is, elkészül az ebéd is. Háromnegyed hatkor már a kerékpáron ülök, hogy hátra a kertészetben legyek. Tavaly is 120 munkanapot teljesítettem, s kerestem ezzel 15 ezer forintot. — Háromnegyed tizenkettőkor újra biciklin vagyok, mert 12-ig tart nyitva a bolt, ekkor intézem a napi bevásárlást. Utána rohanok haza, melegíteni a reggel elkészített ételt. És kutyafuttában bekapjuk az ebédet. Gyorsan elmosom az edényt és máris újra a kertészetben vagyok. Este hat után indulok haza. Mennyi minden vár rám otthon! Az állatok etetése, vacsorakészítés, mosás, némi takarítás ... Ha minden jól megy, tízóra körül ágyba kerülünk. Nem, nem nézzük a tévét, csak vasárnap nyitjuk ki. Úgyis elaludnánk előtte... Nehéz Abony határában az egyik dülőúton feltűnik egy 250-es Pannónia motor. Vezetője Ácsai József, a József Attila Tsz főagronómusa. Azzal kezdi a beszélgetést, hogy nagyon is egyetért azokkal az újságcikkekkel, amelyeket többször olvasott, hogy milyen nehéz mesterség szövetkezeti vezetőnek lenni. Mert aki a téeszben vezetői posztra került, annak nemcsak a gazdálkodáshoz kell értenie, nemcsak a törvényeket, rendeleteket, a téesz-ügyek intézését kell ismernie, hanem nap mint nap meg kell találni a megfelelő hangot minden emberhez. A vezetőség felelőssége a nyári munkák idején meghatványozódik. Különösen az idei nyár — amikor a nagy hőség és az őszies hűvös idő váltogatja egymást — nehéz vizsga elé állítja őket, összetorlódnak a munkák, vizsga a tennivalók — a sok eső és a belvíz miatt. A József Attilában például vágni kell a 200 hold borsót, aratni kell a 2200 holdnyi gabonát, betakarítani a több mint 500 hold lucernát — egyszerre, de nagy területeken egyáltalán nem boldogulnak a gépek. „Egész délelőtt kézikaszások után futkostam, mert sok helyütt csak a kasza segíthet. Kiderült azonban, hogy hét és fél ezer holdas gazdaságunkban csupán 50 idős ember ért még a kasza forgatásához” — fűzi hozzá az főagronómus. És sorolja a gondokat, a problémákat ... Kialvatlan szemeibe nézek és megkockáztatom a kérdést: mikor megy a főagronómus szabadságra? „Tizenegy év alatt egyszer voltam szabadságon, amikor megházasodtam’’ — válaszolja. Pesti lány a barackosban Miniinterjú a Nagykőrösi Állami Gazdaságban létesített KISZ ifjúsági táborban. — Neve és foglalkozása? — Horváth Éva vagyok, a budapesti Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola negyedik osztályos tanulója. — Mit dolgoznak a gazdaságban? — Barackot szedünk és szőlőt kötözünk, két héten át. Százhatvanan vagyunk, valamenynyien lányok a fővárosi középiskolákból. Van munkánk bőségesen, mert a gazdaság több mint 200 hold gyümölcsössel és ugyancsak 200 hold szőlővel rendelkezik. « — Mennyi a teljesítményük? — A normánk napi 25 forint, ez aztjelenti, hogy egy-egy lánynak naponta hét láda barackot kell leszednie. Ezt a mi brigádunk tegnap és tegnapelőtt is túlteljesítette. Különben reggel hattól déli 12 óráig dolgozunk. — És délután? — Érdekes, változatos programjaink vannak — a kulturális és sportvetélkedőktől a moziig és a különféle előadások tartásáig. Közben bőséges kaját is kapunk. Mondhatom, hogy nem unatkozunk. Száz asszony szószólója A nagykátai járásban Tápiószelét úgy tartják nyilván, mint erősen iparosodó községet. A falu egyik ipartelepe, a Nagykőrösi Konzervgyár tápiószelei előfeldolgozó üzeme nevet viseli. Száz asszony talál itt rendszeres munkát — szószólójuk Tóth Lajosné. — Régi konzerves vagyok — mutatkozik be. — Mert amíg nem létesült ez a telep a falunkban, a Budapesti Konzervgyárban dolgoztam. Kapva kaptam hát a munkaalkalmon, amikor három éve létrehozták ezt az előfeldolgozót itthon. Asszonyok gyűlnek körénk és dicsérik a gyár kezdeményezését. — Azért jó ez nekünk, mert itt nincs kötött munkaidő. Mindenki akkor és annyit dolgozik, ameddig és amennyit akar, öszsze lehet egyeztetni a házkörüli tennivalókkal. — Egyébként a zöldség- és gyümölcsfélék előfeldolgozása könnyen elsajátítható. Nemrég például a szamócát csumázzuk, most meg az étkezési tököt tisztítjuk, aztán a barackot felezzük és magozzuk, utána paprikát szeletelünk... És „félkésztermékeinket” a konzervgyárba szállítják. Július elejétől február végéig mindig akad itt munka. Éjjeli tanyagazda Ez a titulusa Garajszki Péter bácsinak a dabasi Fehér Akác Tsz egyik majorjában, mégpedig azért, mert négy éjjeliőr van a keze alatt. Gondos gazda módjára mindent szeretne megmutatni, ezért körbesétál velem a lámpafénynél: — Sok milliós érték van ránk bízva. Nyolc istálló, tele állatokkal, kazlak, raktárak, irodák. Itt a kombájnszerű, szabad ég alatt a kenyérnek való. Nem szabad eltűnni egy szem gabonának, egy szál szalmának sem. Persze, nem is panaszkodhatunk, nincs tolvaj, jóformán mindenki vigyáz a közösre. Mondhatom, hogy minden éjjel rend van az őrhelyeinken. Csak nagynéha szabadul el egy jószág, de öten vagyunk öregemberek — kiteszünk egy fiatalt — és megfékezzük, megkötjük, öreg este van. Ismét elmúlt egy dolgos hétköznap. A fülledt éjszakában szinte szikráznak a csillagok. Írta: Major Lajos Rajzolta: Rózsahegy’