Szabad Föld, 1973. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-03-04 / 9. szám

1973. MÁRCIUS 4. Papírgólyák a mezők felett Az erősen lejtő, szűk utcán pa­takzik lefelé az eső. Szétterülve támadja a paksi dombra kapasz­kodó házakat. Kerülgetem a ta­­vaszias áradást. Mögöttem egy zöld anorákos, gumicsizmás le­gényke, jókedvűen gázol át a le­folyásokon. Hol a paksi Magyar Honvédelmi Szövetség új, társa­dalmi munkában felépített szék­háza? Talán valahol fent áll a domb tetején? Bevárom a legénykét. — Messze van még? — A kanyar után lesz. Oda­megyek én is. — Mit csinálsz ott? — Repülőmodellt építek. Az apja fuvar­os. A legényke viszont vágyálmában már átszál­lójegyet váltott a kétlóerős apai stráfkocsiról a sok ezer lóerős lökhajtásos repülőgépre, amely­nek egykor irányítója szeretne lenni. Az MHSZ-ben elkezdte hát a megálmodott jövő valóra­­váltását papírszárnyú, fatörzsű repülőmodell-építéssel. Megérkeztem a „bázisra’’. Sárga falú, nagyablakos, pala­tetős épület — oktatóteremmel, modellezőszobákkal, autószere­lést­ oktató gépteremmel, garáz­­­zsal, irodahelyiségekkel felsze­relve. „Emháesz-nyelven”, ez a „kiképzőbázis”, amelyben Paks iskolásai és katona-sorköteles fiataljai készülnek az eljövendő fegyveres honvédelmi szolgálat­ra. A bázisparancsnok fogad. Budahelyi Józs­ef MHSZ-titkár. Magas, erős testalkatú, negyven év körüli férfi, elévülhetetlen érdeme, hogy szervezése nyomán a fiatalok összefogtak a község vezetőivel és társadalmi mun­kában megépülhetett az új szék­ház. Járjuk az épületet. — A kiképző bázis alagsorá­ban van a garázsunk — mutatja a székház alsó helyiségét. — A sorköteleseknek gépjárműveze­tői tanfolyamot szervezünk. Van egy tehergépkocsink és két sze­mélyautónk. Az egy-egy tanfo­lyamra jelentkező 60—65 fiatal­nak általában az egyharmada szerez nálunk szakmásított jogo­sítványt. Hát a többi? . A titkár fejtegetése érdekes: a jelentkezők kétharmada nem jut túl az orvosi vizsgán. Meglepően magas közöttük a színtévesztő, dobhártyasérült, magas vérnyo­mású fiatalemberek száma. Az ok? Zajártalom, túltápláltság? Ki tudja? Vagy keveset mozog­nak, sportolnak? Egy másik helyiségbe térünk. A szűk szobácskában asztalok, rajtuk kész, vagy félig kész, pa­pírszárnyú vitorlázó repülőgé­pek, munkaeszközök, ragasztók, rajzok. — Sokan modelleznek? — Itt, egyelőre húszon,ketten. — És a járásban? — A nagyobb községekben mindenhol van MHSZ modelle­zőklub. Bölcskén, Dunaföldvá­­ron, Németkéren, Pusztahen­­csán. Legalább 320 gyerek épít „Gólya” és „öcsi” típusú vitor­lázó repülőt. Pusztahencse. Ez a falu külön téma a beszél­getésünkben. Az itteni egyik fia­tal pedagógus, Németh Imre ta­nár, nemrég felkereste az MHSZ járási titkárát. Először azt mond­ta el, hogy sajnos, még nem já­ratos a modellépítésben. Majd hozzátette: ennek ellenére is, az MHSZ szárnya alatt, repülőmo­­dell-szakkört szeretne létrehoz­ni. A gyerekekben már maga a modellezés lehetősége is élénk érdeklődést ébresztett. Anyagot és segítséget kapott. — Aki élethivatásszerűen ne­velő — vélekedik Budahelyi Jó­zsef —, hamar ráérez arra, hogy a gyerekek között összekovácso­ló erő a kollektív modellezés. Amtikor először felröppen az „öcsi” vagy a „Gólya” és köröz­ni kezd a falu felett, rendszerint hamar kiderül, hogy ez is sport­­a javából, amely izgalmat, siker­élményt, szépséget jelent a gye­rekek számára. Merev szárnyú „Gólyák” a mezők felett. Ragasztott papír­madarak suhannak fent, izga­lomtól, örömtől feszült gyerekek lesik lent­­ a papírgólyákat. A technika így is hódít falun, ami ez esetben az MHSZ (nemsokára ünnepeljük a szervezet negyed­­százados jubileumát) két és fél­­évtizedes működésének köszön­hető. A városok­ és falvak fiatal­jai manapság más módon is bir­tokba vették a magasságokat: rá­dió­­adóvevőkkel kutatják az étert. Tolna legfiatalabb híres­sége, a nyolcadik osztályos szek­szárdi Weisz Laci, aki jelenleg a hazai rádiózás úttörő bajnoka. A titkárhoz fordulok: — Mikor telt a ház? — Délután és este. A székház­­bővítéssel megoldódtak a kikép­zési gondjaink, egyelőre elég a helyiségünk. Ámbár, ha arra gondolok, hogy a fiatalság ér­deklődése évről évre milyen mértékben nő az MHSZ iránt... Nem feszegetem a témát. Még kiderül, hogy már a bővített lé­tesítmény is szűk a gépjárműve­zetést tanuló, repülő-, hajó-, autómodellt készítő, rádiózó, sportlövő, különféle MHSZ-ver­­senyeken vetélkedő, a techni­káért rajongó falusi fiatalok­nak. Takács László alezredestől, az MHSZ Tolna megyei titkárá­tól hallottam, hogy a szövetség megyei rendezvényein évente 50 —60 ezren vesznek részt. A paksi MHSZ-bázistól bú­csúzva, a véletlen megint össze­hozott az idefelé kalauzoló le­génykével. Közösen állapítottuk meg, hogy az eső elapadt. Látom a gyereken, hogy szerfelett elé­gedett. — Mire jutottál?­ — Elkészültem a repülőgép törzsével — közli és sóhajt. — Nem kell sietni, hol van még a tavasz? Szívesen válaszolnám: valahol itt settenkedik már a kertek alatt. Talán nem kell túl sokáig várni, hamarosan beköszöntenek majd a friss szelek. Repülhetnek a papírgólyák a mezők felett. Griff Sándor Debrecen botanikus kertjében kinyílt a virágkülönlegesség: a szarvas­páfrány (MTI Fotó : Balogh P. László) Továbbtanulás: bővülnek a lehetőségek Lehet és szabad-e még ma is aszerint tekinteni a továbbtanul­ni akaró fiatalokra, hogy mivel foglalkozik apjuk-anyjuk? Vagy talán azoknak van igazuk, akik azt mondják: sok már nálunk a tanult ember, előbb-utóbb nem lesz, aki fizikai munkát végez­zen? Nen, amolyan, „hajuknál fog­va előráncigált” kérdések ezek, egyikkel vagy másikkal naponta találkozhat bárki. Olyan véle­mény is elhangzik — nem rit­kán ! —, hogy minden család­nak belső, magánügye: tanul-e tovább középiskolában vagy egyetemen a gyerek, semmi kö­ze hozzá a társadalomnak. A szocialista társadalomban azonban a legfőbb cél, hogy mindenki megtalálja boldogulá­sát, olyan munkát végezzen, amelyhez képessége és kedve van. Elválaszthatatlan ettől a másik nagy társadalmi érdek: a népgazdaság minden területe kapja meg a felnövekvő nemze­dékből a kellő utánpótlást. Hi­szen a természet törvénye az, hogy a mai középkorúak meg­öregszenek, nyugdíjba mennek, a megüresedő posztokat, munka­helyeket a fiataloknak kell át­venniük.­ Az esztergapadtól az egyetemi katedráig, a sertésgon­­dozástól a várostervezésig és a legmagasabb vezető beosztáso­kig. Úgy hívják ezt világszerte: nemzedékváltás. Korábban voltak rendelkezé­sek, amelyek előírták, hogy az egyetemeken, főiskolákon a fel­vett hallgatók hány százaléká­nak kell munkás-paraszt gye­reknek lennie. Jó néhány éve már, hogy — a VIII. pártkong­resszus határozata nyomán — az ilyen megkülönböztetések meg­szűntek. Fizikai dolgozók gyere­kei azóta is kerültek és kerülnek be minden évben a felsőoktatási intézményekbe, de arányuk né­hány százalékkal csökkent. Az ok: természetes, hogy a fi­zikai dolgozó kevesebbet tud foglalkozni valamilyen tudo­mányág iránt érdeklődő fiával­­lányával, mint az az apa vagy anya, aki hasonló munkakörben dolgozik. Értelmiségi család gye­reke a házikönyvtárban is meg­találja esetleg azokat a könyve­ket, amelyeket a falun vagy ép­pen tanyán lakó fiatal hiába ke­res a maga környékén. De a munkás- és a parasztem­ber gyereke sem maradhat hát­rányban. Legyen belőle is — ha ahhoz van tehetsége, kedve, haj­lama — jó, nagy tudású értelmi­ségi. Ehhez pedig az kell, hogy az indulási hátrányt ellensúlyoz­za a társadalom.­ ­ Ennek az „ellensúlyozásnak” egész hálózata épült ki az utób­bi években. Az általános iskolák VIII. osztályánál kezdődik: az itt végző, legalább négyes rendű gyerekek, akiknek legalább az egyik szülője fizikai dolgozó, és az egy főre jutó családi jövede­lem nem haladja meg a 900 fo­rintot — pályázhatnak középis­kolai ösztöndíjra. Ugyanilyen ösztöndíjban részesülhetnek — a többi feltétel fennállása esetén — az I—III. osztályos középis­kolás diákok is. Éppen ezekben a napokban — február 15. és március 15. között — bírálják el az iskolák diák­­szociális bizottságai, hogy kiket tartanak érdemesnek az ösztön­díjra. Javaslatukat még a me­gyei diákszociális bizottságok is felülbírálják. A középiskola első osztályába kerülő kisdiákok két egyenlő részletben évi 200, a to­vábbi években az ösztöndíjasok évi 3—4000 forintot kapnak. Pontosabban: a diákok szülei kapják meg ezt az összeget, hi­szen rajtuk múlik, hogy a gye­rek továbbtanulhat-e vagy sem. Az állam, a társadalom nem is csekély összeggel, évi 24 mil­lió forinttal (amelyhez további 6,7 millió forintot adnak a me­gyék) segíti a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulását. Újabb milliókra rúg az a hozzá­járulás, amivel saját dolgozóikat támogatják az üzemek és a szö­vetkezetek. Ha hozzájárulnak az ösztöndíjalaphoz, személy sze­rinti javaslatot is tehetnek: kik legyenek azok a tehetséges, gye­rekek, akik ezzel a segítséggel tanulnak tovább. A KISZ, a SZOT, a tanácsok, a felsőoktatási intézmények az egyetemi és főiskolai előkészítő tanfolyamok és táborok egész sorát hozták létre. Mindezeknek egy a céljuk: megadni minden támogatást — erkölcsit, anyagit és tanulmányit egyaránt — azok­nak a munkás-panaszt szárma­zású fiataloknak, akiknek értel­miségi pályához van tehetsé­gük.­­Természetes, hogy — mint mindent — ezt is az alapoknál kell kezdeni. Nagy szükség van arra, hogy minél több általános iskolai kollégium létesüljön, ahol a tanulók megszerezhetik mind­azt a tudást, amit a sok gonddal küszködő tanyai, kisközségi is­kolák nem tudnának megadni. Az ilyen kollégiumok létesítés­e, fenntartása közérdek, általában több község összefogására van szükség hozzá. Sajnos, előfordul még, hogy a szomszédos közsé­gek­­nemegyszer a községek ta­nácsai vagy más vezető testü­letei, esetleg személyei) vitat­koznak, sőt torzsalkodnak — s közben elhúzódik a kollégium építése és felszerelése, egy-két újabb évjárat marad ki a to­vábbtanulást is segítő kollégium igénybevételének lehetőségéből. Tehát — a gyerekek, a felnövő nemzedék, a társadalom látja kárát.­ ­ Természetes,­­ hogy ha valaki­nek az apja mesterségéhez van kedve­ tehetsége, akkor azt ta­nulja. Hiszen egyik munka sem alábbvaló a másiknál. A szocia­lista társadalomnak — s a szo­cialista társadalom tagjainak, az egyes embereknek is — az a cél­ja, hogy mindenki valóra váltsa terveit. Ezt pedig nem csak akarni —­­segíteni is kell, mert érdemes. Várkonyi Endre SZABAD FÖLD 5

Next