Szabad Föld, 1973. július-december (29. évfolyam, 26-52. szám)

1973-09-16 / 37. szám

24 SZABAD FÖLD Történelem: a merénylő, akit Himmler küldött A második világháború nagy eseményeit az irodalom, a film, a sajtó már töviről-hegyire feltálalta a mai kor embere előtt. Most az apró részletek vannak soron. A világsajtó kifogyhatatlan belőlük, mert az olvasók érdeklődéssel várják az izgalmas epizódokat. Most több helyen is napvilágot látott a hitleri birodalom egyik utolsó sakkhúzásának története. 1941 késő nyarán Himmler és I.jobbkeze, Walter Schellenberg, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal kémosztályának vezetője — a Führer egyetértésével — elhatározta, hogy egy nagyszabású merénylettel megpróbálja a Vörös Hadsereg győzelmes előretörése miatt már vesztettnek látszó háborút a náci Németország javára fordítani. Úticél: Moszkva 1044 nyarán az SS Rigában „állomásozó Északi Főparancsnokságán Georg Greife oberscharführer (őrmester) magához hívta a Tavrin nevű ügynököt. — Hallgasson ide, Tavrin — mondta. — A maga feltétlen hűsége a Führer iránt és általánosan elismert ügyessége arra indított bennünket, hogy egy igen fontos dologgal bízzuk meg. — Rendelkezésére állok! — A legmagasabb helyen úgy döntöttek, hogy magát Moszkvába küldjük, ahol egy terrorcselekményt kell végrehajtania. — Igenis, oberscharführer. — Az akció nagyon veszélyes. Teljeserőbedobást kíván, szinte emberfelettit. Egyébként a vállalkozás önkéntes. Nemet is mondhat. A vastag, drótkeretes szemüveget viselő Greife (inkább a világtól elszakadt tudósra hasonlított, mint SS-őrmesterre) hidegen nézett az ügynökre. DeTavrin enélkül sem mert volna szembeszegülni vele. Tudta jól, hogy az életével játszik. Két éve állt az SS szolgálatában. Igazi neve: Pjotr Ivanovics Siló. Apja nagybirtokos volt, a szovjet hatalom ellen tört, és ezért 1918-ban halálra ítélték. A fia is később börtönben ült szabotázsért. Gyűlölte a szocializmust, azt, hogy parasztemberből vezetők lettek. Amikor a nácik betörtek a Szovjetunióba, az első adandó alkalommal átállt hozzájuk. A németek kisebb-nagyobb feladatokat adtak neki, amit nagy megelégedésükre hajtott végre. Ezért szemelték ki most erre a fontos akcióra. Hangja ugyan remegett az idegességtől és a félelemtől, de ezt válaszolta Greifének: — Kész vagyok a megbízatás teljesítésére. Az utolsó csepp véremig szolgálom a Führert. — Moszkvában egy magas beosztású személyt kell likvidálni. Nevet nem mondott. Már csak azért sem, mert nem tudta. Az egész rigai főparancsnokság csak annyit ismert a „Zeppelin akció”-ból, hogy valakit majd megölnek. A többit Berlin egyelőre titokban tartotta. Esküvő Lídiával Tavrint Pleskauba küldték „kondícióedzésre”. Testi és lelki próbatételek vártak rá. Továbbá egy Lídia nevű, oroszul jól beszélő, feketehajú, nem túl szép, de csinos lány, aki társa lesz a merénylet elkövetésében. Összeszoktatták őket, olyannyira, hogy Tavrin oltár elé is vezette Lídiát. Jobb, ha szexuális vonzalmukat már előre lecsitítják. Az esküvőn ott volt Otto Krauss obersturmbannführer (alezredes), a rigai SS-főparancsnok, és gratulált Tavrinnak. — Magának van ízlése —– mondta. — Remélem, nincs ellene kifogása, ha feleségét kiképezzük rádiósnak maga mellé. Persze, hogy nem volt kifogása. Amikor Tavrin átesett a felkészítés tortúráján, szépen ellátták mindennel, ami szükséges. Az SS szabóságán varrtak neki egy kifogástalan szovjet őrnagyi egyenruhát. Kapott hozzá egy tökéletesen hamisított személyi okmányt, továbbá az Izvesztyija című moszkvai lapból egy kivágást, amely szerint neki a Szovjetunió hőse kitüntetést adományozták. Fabrikáltak egy ötpecsétes borítékot, mintha igen fontos titkos üzenet volna benne. Ez arra szolgált, hogy ha valahol leállítják, megmutassa, és akkor azonnal továbbengedik. Különben is igazolványa szerint a 39. hadsereg elhárítócsoportjának helyettes parancsnoka volt. A terv szerint Líbiával repülőgépen utaznak Szmolenszk térségébe és onnan oldalkocsis motorkerékpáron Moszkvába. A járművet a Zündapp gyár készítette, pontos mása volt azoknak, amelyeket a szovjet hadseregben használtak. Tavrin mindent megkapott a merénylet végrehajtásához. Egy mérgezett dumdumgolyókkal töltött hangtompítós pisztolyt (ha a lövedék csak súrol valakit, perceken belül meghal), egy különleges páncélöklöt, amely belefér a kabát ujjába, és 300 méterről átüti még az acéllemezt is, egy rádióval működésbe hozható robbanóaknát, egy adó-vevő készüléket, hogy állandóan összeköttetésben lehessen Rigával, végül félmillió rubelt és egy csekkfüzetet. De a tökéletes megjelenéshez hiányzott még valami. Az, hogy egy bátor katonának, aki végigverekedte magát a háború sok tüzén és elnyerte a Szovjetunió hőse címet, nem lehet mindenütt teljesen ép a bőre, legyen néhány sebe. Tavrint elvitték egy klinikára, ahol három hétig dolgoztak rajta a sebészek. A hasára és a vállára olyan forradásokat imitáltak, mintha repeszek roncsolták volna. De ez még nem minden, Georg Greife kevesellte a sebeket. — Az egyik lábát kicsit meg kell rövidíteni — mondta. .— Ez bizonyítaná, hogy súlyosan megsérült. Tavrin halálra rémült. Hiába biztosította az őrmestert arról, hogy ha visszajön Moszkvából, akkor egy másik operációval megint egyforma lesz a két lába, az ügynök borzadva hallgatta. — Nem akaroksánta lenni — rimánkodott. — Még ideiglenesen sem szeretnék bicegni. — Maga nem normális, Tavrin! — ripakodott rá Greife. De azért nem akarta túlfeszíteni a húrt, meghagyta az ügynök lábát. Kit kell megölni ? Indulás előtt Tavrin felkészítésének utolsó fázisa következett. Elküldték Friedenthalba (Berlin környéke, a sachsenhauseni haláltábor szomszédsága),, ahol egy kastélyban működött Ottó Skorzeny hírhedt diverzánsképző iskolája. Itt megtanították lőni, verekedni, robbantani, zárat nyitni, mérgezni. Miután sikeresen befejezte „tanulmányait”, Skorzeny személyesen fogadta. Az SS-tiszt megdicsérte, majd önmagáról beszélt. Mennyire szereti a Führert, milyen hőstetteket hajtott végre, hogyan szabadította ki Mussolinit az ellenség kezéből. Végül rátért a tárgyra: — Szóval, Tavrin, önnek is fontos megbízása van. És én biztos vagyok benne, hogy sikeresen elvégzi. Ha hazajön, számíthat a Führer hálájára. Ön híres és gazdag ember lesz... Megértette a feladatát? — Igen. Meg kell ölnöm a ... — Vagy úgy... Ön nem tudja annak a nevét, akiről szó van. Hát megmondom. Az az ember: Sztálin generalisszimusz. (Folytatása következik.) MÁDÉINI KÜLFÖLDEI E heti kérdéseink — a válaszokkal együtt: 1. kérdés: Mi a különbség az óvatosság és a gyávaság között? — Ha én félek, az óvatosság. Ha más fél, az gyávaság. 2. kérdés: Hogyan foglalhatjuk össze legtömörebben a házasság történetét? — A házasságban eleinte az asszony beszél, a férj hallgat. Később a férj beszél, az aszszony pedig hallgat. Végül aztán mind a ketten beszélnek, és a szomszédok hallgatnak ... 3. kérdés: Ki az igazán okos ember? — Aki zokszó nélkül belátja, hogy valamit nem szabad csinálnia, noha különben szívesen csinálná. 4. kérdés: Miben hasonlít egymáshoz a nő és az idegen nyelvből fordított vers? — Abban, hogy ha szép, akkor nem hű; ha hű, akkor pedig nem szép. 5. kérdés: Mi a legnagyobb tévedés egy főnök életében? — Ha feleségül veszi a titkárnőjét, és azt hiszi, hogy utána is diktálhat neki... A módos párizsi fiatalember táviratot küld egy tengerparti szálloda főnökének: „Szombat estére összkomfortos lakosztályt kérek, telefonnal, rádióval, televízióval, korszerűen berendezett fürdőszobával és így tovább?’ A fiatalember szombat este megérkezik, átveszi a kulcsot, s fölmegy a megrendelt lakosztályba. Szobájában egy anyaszült meztelen hölgyike várja. — Kicsoda ön? — kérdezi meglepődve a vendég. — Én vagyok az „és így tovább” ! — csicsergi a tündér. Két barátnő beszélget a cukrászdában. Azt kérdezi az egyik: — Mondd, szívem, tulajdonképpen mikor megy már feleségül Kurthoz? — Nem lesz házasság, mindennek vége köztünk! — Miért, hát mi történt? — hüledezik a barátnő. — Semmi édesem — legyint a másik —, de összeházasodnál te olyannal, aki három valakivel folytat viszonyt? — Nem, szó sem lehetne róla! — Na, látod, Kurtnak is pontosan ez a véleménye. A féltékeny férj hivatalos ügyben hosszabb utazásra készül. Indulás előtt egyik régi barátját arra kéri: amíg nem lesz otthon, tartsa szemmel félrelépésre hajlamos, csinos feleségét, és ha valami szokatlan dolog történik, rögtön adjon fel táviratot „Baj van, siess haza!” szöveggel. A férj elutazik, r. nyugodtan intézi ügyeit, hiszen hetekig semmi híre otthonról... Csak jó másfél hónap múlva érkezik távirat — a megbeszélt szöveggel. Nyomban taxi, repülőgép, s a férj száguld haza; otthon azonnal a barátjához siet, akitől rosszat sejtve kérdezi: — Na, mi az, mi történt? Ne kertelj, minél őszintébben beszélj ! — Kérlek szépen, az történt, hogy elutazásod óta minden éjjel Müller hentes aludt a feleségednél ... — Ember! — kiált nagyot a férj. — És csak most értesítettél? — Igen, igen, a szokatlan dolog tudniillik csak tegnapelőtt este történt. Müller úr elmaradt ... vmm pbr&k DINNYESZEZON (Hídvégi János rajza) (Dluhopolszky László rajza) CASANOVA 19,3. SZEPTEMBER 16.