Szabad Föld, 1974. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-14 / 15. szám
24 SZABAD FÖLD A HÁZASSÁGSZÉDELGŐ — önmagáról mi a véleménye? Az elmeorvos kérdésére meglehetősen halkan és alázatosan érkezik a válasz: — Én egy gyenge jellemű ember vagyok, doktor úr. Tessék nekem elhinni, az a végzetem, hogy sem a nőknek, sem a pénznek nem tudok ellenállni... Monoton írógépkattogás. Az igazságügyi elmegyógyász diktál. ..Mosoni Sándor terhelt, 39 éves, foglalkozás nélküli szegedi lakos nem szenved elmebetegségben ... Arányos, atlétikus termetű, jól táplált férfi. Vizsgálatkor zavartan, lehangoltan viselkedik. Igyekszik elhitetni, hogy legutóbb elkövetett bűncselekményeit tragikus végzetének köszönheti. Intelligenciája átlagos.” Az atlétikus termetű, büntetett előéletű Mosoni ezúttal sorozatosan elkövetett csalásokért és három rendbeli házasságszédelgésért került a szegedi járásbíróság elé. Megy a gyűrű... A becsapott három asszony egyike özvegy. Negyvenhat éves, Csongrádon él, szépen kereső munkásasszony. Úgy tűnik szavaiból, hogy eredetileg esze ágában sem volt férjhez menni, nem is szorgalmazta a partner keresését. Mosonit a felnőtt lányának köszönheti: „A lányommal ismerkedett meg a vonaton. Alaposan kikérdezte a gyereket, közben elmesélte, hogy ő egy boldogtalan férfi, aki már semmi jót nem vár az élettől. Előbb még azt hittem, a lányomnak akar udvarolni, hiszen hozzám egy kicsit fiatal volt. Az ismerkedésünk úgy zajlott le, hogy a két felnőtt lányom jelenlétében megebédeltünk az Erzsébet étteremben. Utána hazakísért bennünket, de már útközben panaszkodott, hogy sehol sem kap szállást, pedig szeretne velünk megismerkedni. Azt hittük, becsületes ember, felajánlottuk neki, hogy aludjon nálunk. Persze az alvásból nem lett semmi, mert egész éjszaka beszélgettünk. Elmondta, milyen szerencsétlen volt az első házassága és a kislányának most már anyára lenne szüksége. Azt csak később tudtam meg, hogy sokszor ült börtönben. Másnap elmentünk munkába, otthagytuk a lakásban egyedül. De semmi sem tűnt el, a pénzem is hiánytalanul a helyén volt. Aznap este vallomást tett, ami meglepett engemet. Kiderült, hogy nekem akar udvarolni. Két hétig etettük, itattuk, mert nálunk lakott. Végül bejelentette, hogy szeretne velem összeházasodni. Másfél ezer forintot kért jegygyűrűkre. Nem volt otthon pénz, a szomszédasszonytól kértem kölcsön. A gyűrűket, úgy tudom, megvette, de eljegyzésre sose jött vissza ... Kérem a szigorú megbüntetését.” Egy kicsit udvarolt Telt idomú, gyors beszédű, indulatos természetű, negyvenéves, elvált asszony, úgy tűnik, a három asszony közül ő kezdett virágzásba legnehezebben Mosoni színlelt tavaszától. „Nem is gondoltam én arra, hogy udvarolni akar nekem. Sok javítanivaló van a házamon, először a munkáról beszélgettünk. Dicsekedett, hogy milyen szorgalmas ember és mindenhez ért. Falat rak, ácsol, vakol, szép lesz a házam, csak bízzam rá és adjak előleget. Pár ezer forintot. Gondoltam, a kialkudott javítási összeg felét, a három és fél ezer forintot odaadhatom. Néhány nap múlva odahozta a munkaruháját és anyagra újabb ezer forintot kért. Akkor már udvarolt is. Mesélt a házasságáról és arról, hogy ő boldog szeretne lenni. Nem hittem volna el, hogy ez annyit ült börtönben, olyan becsületes volt az arca. Amikor a munkát követeltem tőle, már a házasságunkról kezdett beszélni. Újra elmesélte, hogy ő menynyire szereti a kislányát és milyen nagy szükség lenne a gyereknek egy jó anyára. Most már tudom, hogy a kislányával sosem törődött, a felesége pedig azért hagyta el, mert ilyen dologkerülő, csak a szórakozásnak élő emberrel nem lehet együtt élni. Egy ilyen embernek hittem én, aki egész életemben munkával kerestem a kenyeremet. Annyira szégyelltem az egész ügyet, hogy emiatt nem jelentettem fel idejében.” Boldogságot ígért — kölcsönt kapott Ha újsághirdetés segítségével keresné a boldogságot, nyugodtan leírhatná önmagáról a következőket: csinos, jó megjelenésű, szolid életű, elvált asszony, két kisgyermekkel megértő élettársat keres. A negyvenkét éves asszony vonaton ismerte meg Mosonit, aki hamarosan igénybe vette útitársa erszényét: „Leszállt velem Debrecenben. Azt mondta, vár rám a Bocskai Étterembel. Később elmentem és tényleg ott volt. Meghívott ebédre, úgy rendelt, mintha isten tudja, mennyi pénze lett volna. Sokat mesélt magáról, a szerencsétlen házasságáról, a kislányáról és arról, hogy ugyanúgy boldogságra vágyik, mint én. Viszont az ebédet már nem tudta kifizetni. Tőlem kért kétszáz forintot kölcsön. Pár nap múlva egy kisfiúval üzent fel a lakásomra, hogy menjek le. Rögtön arról beszélt, hogy visszahozta a kétszáz forint kölcsönt, mert ő az adósságot mindennél jobban gyűlöli. Ajándékokat is vett. Nekem egy hajszárítót, a kislányomnak egy doboz bonbont. A kisfiamnak pedig adott egy százast, hogy vegyen magának játékrepülőt. Ilyen gáláns volt. Közben meg azt magyarázta, hogy siet viszsza, mert katonai behívót kapott, de a bevonulás előtt venni akar egy motorkerékpárt. Esküdözött, hogy ez a motorvásárlás alkalmi vétel és ő egy peches ember, mert csupán háromezer forinton múlik az egész vétel. Ha tudnék neki kölcsön adni, az jó lenne. Kivettem a takarékból háromezret és odaadtam neki. Aztán a gyerekkel együtt kikísértem a pályaudvarra. Megegyeztünk abban, hogy a következő vasárnapon találkozunk. Arra kért, hogy főzzek jó ebédet, mert az öccsével jön, szeretne bemutatni a testvérének. De hiába főztem jó ebédet, vasárnap senki sem jött hozzánk. Eltelt megint egy idő, egyszer csak telefonáltak az üzembe, hogy menjek le a portára, mert várnak rám. Ő volt az. Elmesélte, hogy a behívó téves volt, a motort pedig eladta és nyert rajta pár ezer forintot. Éppen emiatt keresett fel, mert most már van annyi pénze, hogy tud venni egy használt autót. Kérjek kilépőt az üzemből, mert mindent szeretne velem megbeszélni. Az üzemből elengedtek. Kint azt ígérte nekem, hogy hamarosan összeházasodunk és milyen jó lesz, ha a saját kocsinkkal tudunk járni. Mennyi pénzt tudnék kölcsön adni? Volt még négy és fél ezer forintom, kivettem a takarékból és odaadtam neki. Sajnos, még írást sem kértem a hét és fél ezer forintról. Azt mondta, várjak rá, ne legyek türelmetlen, mert Szegeden felszámol mindent, költözik Debrecenbe és akkor összeházasodhatunk. Soha többé felém se jött...” Ocsó bornak híg a leve Mosoni Sándor a három aszszonyon kívül még tizenhat embert csapott be, általában húsvét előtt széltében-hosszában tett ígéretet jó és olcsó bor szállítására. Egy embertől két hordót is kapott, túl is adott rajtuk. Az ígért borból pedig soha, senki nem ivott egy kortyot sem. A Szegedi Járásbíróság — azóta másodfokon is jogerőre emelkedett ítéletében — Mosoni Sándort hétévi szabadságvesztésre ítélte. Griff Sándor VIEMI PERCEK Hát nem azt mondtad, hogy neked elég egy kis fészek is? — Várj egy kicsit. Inkább lekésem a második felvonást de ezt az első menetet végignézem. — Istenien csókol, de Ilonka, akit keres, a másik oldalon alszik. — Ember! Maga nagyszerű dolgot talált fel! a—BsaiiiMsaamBMi 1971. ÁPRILIS 14. MÁDÉINH KÜLFÖLD ■— ■ ■ ■ - . — Mondja, talán valami baja van a lábának, hogy ilyen sántítva jár? — kérdezi Rösner az utcán Müllertől. — A lábamnak semmi baja, hanem a cipőm szűk, és nagyon szorít — feleli Müller. — De hát az istenért, vegyen egy pár új, bővebb cipőt! — Eszem ágában sincs, nekem szükségem van a lábamat kínzó szűk cipőre. — Hogy érti ezt? — csóválja fejét Rösner. — Tudja, ez úgy van — mondja Müller —, ha esténként hazaérek a hivatalból, otthon csupa bosszúság fogad. A feleségemnek vendégei vannak, a vacsora, vagy még nincs készen, vagy odaégett, az anyósom pörlekedik velem, a gyerekek lármáznak, az íróasztalomon fizetési felszólítások várnak rám. Csak egyetlen örömöm van az életben: az, hogy ilyenkor levetem a cipőmet. A vendéglőben egy középkorú férfi rendületlenül sörözik, már vagy a hetedik korsónál tart. A szomszéd asztal mellől egy idősebb vendég figyeli a nagy ivászatot. Egyszer csak megszólal: — Uram, ha nem tudná, az alkohol lassan ölő méreg! — Nem baj, kérem, bőven van időm, ráérek — feleli barátságosan az illető. — Hány világrész van? — kérdezi a tanítónő az osztályban egy nebulótól. — Őt! — vágja rá a fiú. — Sorold is fel őket! — Első, második, harmadik, negyedik és ötödik — sorolja büszkén a gyerek. — Anyuka, miért ébresztetted fel szegény beteg aput, amikor épp olyan mélyen aludt? — kérdezi Évike. — Azért, kislányom, hogy bevegye az altatóját. — Hányszor mondtam neked, hogy a diót nem szabad a fogaddal feltörni! — magyarázza ötéves csemetéjének Müller papa. — Ma nem is a fogammal törtem fel! — feleli a gyerek. — Hát mivel ? — A te zsebóráddal, apu. Egy kölni vezérigazgató a müncheni szállodában szobát bérel, közösen a titkárnőjével. Természetesen, a hölgyet úgy jelenti be, mintha törvényes felesége volna. Alighogy fölérnek, szobájukban megszólal a telefon, s a kagylót a titkárnő veszi fel. — Köln keresi interurban a vezérigazgató urat! — jelentkezik a porta. — És ki keresi a férjemet? — érdeklődik a titkárnő. — Ön, kedves nagyságos aszszony, Kölnből! — válaszol a huncut portás. — A szálloda igazgatóságán egy középkorú hölgyvendég méltatlankodik: — Kérem, éjjel a szobámban anyaszült meztelenül megjelent egy férfi. — Ön, ugyebár, azonnal a portásnak telefonált segítségért?! — szólal meg a tisztviselő. — Nem, kérem — válaszol a hölgy — És miért nem? — Mert a meztelen férfi volt a portás.