Szabad Föld, 1974. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-11 / 32. szám

24 SZABAD FÖLD Pibas, a vándorspicli Görögországban az események elsöpörték a junta uralmát. El­mentek az ezredesek, eltűntek az embereik, a legfontosabbak és a legjelentéktelenebbek egy­aránt. Bár, ki tudja, lehet, hogy egy-kettőt hátrahagytak? ... Dimitrios Pibas nem tartozik ezek közé. Ő már pár perccel azelőtt, hogy ütött az utolsó órá­juk, kényszerűségből „szakított” az ezredesekkel. Pontosabban egy bizonyos ezredessel, aki a közvetlen főnöke volt. Ez a Pibas a görög fasizmus legapróbb férgei közé tartozott. Kémnek szegődött, de csak kö­zönséges vándorspicli lett belő­le. Az egyik legszegényebb görög hegyvidéken, Elatovrissis Naf­­rakitasban született, 1949-ben Tizenkét éves volt, amikor szü­lei felkerekedtek és Athénba költöztek. Apja a „Hippokra­­tion” kórház szakácsa lett, a fiú egy ideig iskolába járt, de rossz tanuló lévén kimaradt és az egyház szolgálatába lépett. A kórház melletti kolostorban ka­pott állást. Lopás a kolostorban Aztán egyszer valahogy beju­tott az irodába és a pénztárból ellopott kilencezer drachmát. Elég ügyetlenül csinálta, így le­leplezték és átadták a rendőr­ségnek. Panagiotis Prokopis hadnagy elé vezették. Ez a Prokopis azonban nem egyszerű beosz­tottja volt az athéni bűnügyi rendőrségnek, hanem egy ha­talmasabb szervezet beépített embere. A görög titkosrendőr­ség, a Kentriki Ypiressia Plirofo­­rion (Központi Hírszerző Szol­gálati megbízásából dolgozott a bűnügyi osztályon. (A KYP-et 1947-ben hozták létre az ameri­kai CIA szakemberei, nem kife­jezetten önzetlenségből.) Prokopis hadnagy „fantáziát” látott a kis tolvajban. Azt mondta neki: ha belép a KYP szolgálatába, nem záratja bör­tönbe. A fiú boldogan vállalta. Megkapta az első feladatot. Elhelyezték szobapincérnek az athéni „Pentelikon” szállodába, ahol sok ismert politikus la­kott.­ Például Stephanopoulos volt miniszterelnök. Pikasnak az volt a dolga, hogy figyelje, kik járnak a politikusokhoz. Amikor az ezredesek puccsal magukhoz ragadták a hatalmat, a kis szobapincér kémiskolába került. Itt módszereket tanult, hogyan lehet­ közeledni az em­berekhez, anélkül, hogy gyanút fognának. Megismerkedett az álcázás, átváltozás tudományá­val. Tudott más-más hangon beszélni, szerepet játszani, még a járását is képes volt megvál­toztatni. Aztán bevetették. A juntát módfelett érdekelte, ho­gyan vélekednek róla az embe­rek. Nem a kíváncsiság vezérel­te, hanem szeretett volna min­denkit rács mögé zárni, aki akár odahaza, négy fal között hely­teleníti az erőszak uralmát. A beszélő „föl" Dimitros Pibas lett a junta sok száz „füle” közül az egyik. Elég jó fülnek bizonyult. Pél­dául: E53 Beférkőzött Papos Papai­­vannou színész társulatába és mint színházi tudósító kísérte el a művészeket egy turnéra. Út­közben jól figyelt és igen részle­tes jelentést adott főnökének, Panagiotis Prokopisnak, aki idő­közben ezredesi rangra emelke­dett. Legközelebb Perissos vá­rosban tűnt fel, ahol üzletem­berként megismerkedett bizo­nyos Kabas nevű építési vállal­kozóval. Itt nem az volt a fel­adata, hogy az építész államel­lenes nézeteit kifürkéssze, ha­nem, hogy az üzleti ügyeiben keressen valami sötét pontot. A juntának ugyanis pénzre volt szüksége és igyekezett minél több vállalkozót valami tör­vénysértésen rajtakapni. Az ilyeneket nem bíróság elé állí­tották, hanem egyszerűen zsa­rolták. Pibas jó halat fogott Peris­­sosban. Ujj Azután megint két színész következett. Kostas Karagior­­gist barátként hálózta be, a köz­kedvelt színésznő, Jeny Karezi kegyeibe pedig színházi tudósí­tóként férkőzött be. Itt is (pon­tosabban a főnöke valaki más­sal íratott) egy szép kritikát a művésznőről, aztán mentek a besúgói jelentések és Jeny Ka­rezi máris a KYP vallatói elé került. ■ Pibas ezután sportújságírói igazolvánnyal a zsebében indult újabb portyára. A kiszemelt ál­dozat: Spyros Karatzaferis bal­oldali érzelmű hírlapíró. A két kolléga között barátság alakult ki és az ál-újságíró nemsokára beárulta Karatzaferist.­­ A következőkben egyetemi hallgató lett a besúgóból. Külö­nösen az érdekelte őt, hogy ho­vá tűnt Jonna Karistiani, az egyetemisták egyik illegális szervezetének vezetőnője. Addig ügyeskedett, míg felderítette a szálakat. A jelentés alapján Prokopis ezredes megtalálta a lányt. ■ Az eddigi, viszonylag kis „sikerek” után következett a be­súgó életének legnagyobb beve­tése. Beférkőzött a baloldali egyetemista vezetők közé és si­került megtudnia, kik a meg­mozdulásokat koordináló bizott­ság tagjai. Éppen a legjobbkor, akkor robbantak ki a diáktün­tetések a junta ellen. Az ezrede­sek páncélosai betörtek az athé­ni Polytechnikum vaskapuján és a koordináló bizottság kény­telen volt rejtekhelyére mene­külni. A diákvezérek azonban balszerencséjükre magukkal vitték Pirast is. Ott bújt velük együtt, reszketett, hogy leleple­ződik és megölik. Végül valami ürüggyel kijött és nyomban be­súgta a menedékhelyet. A KYP lecsapott a koordináló bizottság­ra. Ez a rövid példatár is mutat­ja, hogy a vándorspicli igen sok görög demokratát juttatott a po­litikai rendőrség kezére. Az el­­fogottakat megkínozták, és hosszabb-rövidebb időre bebör­tönözték. A besúgó értékes szolgálatai­ért nem túl sokat kapott. Fe­dezték a költségeit és pár ezer forintos havi fizetést adtak ne­ki. Az a régi bűne, amivel sakk­ban tartották viszont lassan el­évült. Tudta ezt a főnöke is, ezért — biztonság kedvéért — gondoskodott róla, hogy újabb eset kerüljön az ügynököcske priuszára. Ravasz csapdát ke­rített Pibasnak. Az ideggyógyászt börtönbe csukják A koordinációs bizottság le­­buktatása után, kezdő orvosnak álcázva elküldte az athéni ideg­gyógyintézetbe. Pár nap múlva a „Ta Simerina” című napilap­ban megjelent Pibas orvosi kö­penyes fotója azzal a szöveggel, hogy egy szélhámos orvosnak adta ki magát, beférkőzött az ideggyógyintézetbe és ráadásul pénzt is sikkasztott. Pibast le­tartóztatták. A rendőrségen hiá­ba várta, hogy főnöke közbelép majd. Fogdába került. Már-már elvesztett minden reményt, ami­kor rendkívüli beszélőre hívták. Prokopis ezredes megbízottja jött el és közölte Pibassal: a bíróság el fogja őt ítélni néhány hónapra, s ezt használja ki ar­ra, hogy a börtönben a politikai elítéltek bizalmába férkőzzön, így is történt. Amikor dolga végeztével kikerült a börtönből, Görögországban tovább nem tudta használni a KYP. Elküld­ték Nyugat-Németországba, hogy az ottani görög diákokat és vendégmunkásokat figyelje. Most már jobb fizetést, havi 1100 márkát kapott. Aachenbe tette székhelyét. Rögtön kapcso­latot keresett az ottani műszaki főiskola baloldali görög hallga­tóival. Egész jól indult a dolog, athéni egyetemistának adta ki magát, aki részt vett a baloldali megmozdulásokban. Hittek ne­ki. De később ellentmondások­ba keveredett és jobbnak látta, ha eltűnik Aachenből. 1971-től két éven át Európa sok országát bejárta főnöke megbízásából. Most, a nyár ele­jén ismét Aachenba vezényel­ték. „ Vagy kiugrasz az ablakon, vagy mesélsz..." Már majdnem ütött az athéni ezredesek utolsó órája, amikor Dimitros Pikast felhívta lakásá­ra az aacheni főiskola egyik gö­rög docense. Miután becsukta maga mögött az ajtót, pisztolyt rántott és ezt mondta a megle­pett besúgónak: — Most vagy kiugrasz az ab­lakon, vagy szépen elmeséled, ki vagy és mit keresel itt. Pibas nem ugrott. Inkább be­vallott mindent, de hozzátette: megcsömörlött a fasisztáktól, rájött, hogy nem a hazáját szol­gálta spicliskedéseivel és sze­retne új, becsületes életet kez­deni. A docens hitt neki. A Nyugat-Németországban élő baloldali görögök adtak neki pénzt, hogy utazzon el, húzód­jon meg valahol, ahol nem ér­heti utol az ezredesek bosszúja, és várja meg, míg Görögország megszabadul a junta uralmától. Pibas eltűnt. És rövidesen Athénban is megmozdult a tör­ténelem. Vajon meddig jutott el a kis­stílű, aljas spicli? Lehet, hogy tényleg megbánta, amit tett? A docens, aki leleplezte, ezt mondta: — Pibas fizetett áruló volt. És az árulók mindig újra árulók lesznek. V/MM PERCEK aummaMmmmammmmmmmmgmmmmmmt ni i—naiwai — Mondja nővérke, mit csinál ma este, miután engem meg­operáltak? 1974. AUGUSZTUS 1. ' kv 1 * f $ M )iy sssyf: v ? k' | 1 I ^ ’ j'-x' v ”■ v. Az állatkerti kísérő egy láto­gatónak olyan ketrecet mutat, amelyben farkas és bárány meghitt békességben üldögél együtt. — Bámulatos! — lelkendezik a vendég. — Ilyent még soha­sem láttam. Vajon hogyan sike­rült ez önöknek? A kísérő mosolyog: — Kérem, nagyon egyszerű: a bárányt naponta háromszor cse­réljük ... Egy éttere­mben a vendég ész­reveszi, hogy a levesében ha­talmas hajszál úszkál. Felhábo­rodva szól a pincérnek, s mu­tatja neki a kellemetlen lát­ványt. — Uram, ez egészen termé­szetes — válaszol a pincér ud­variasan. — A mi éttermünk előkelő hely, kopasz konyhalá­nyokat és szakácsnőket nem al­kalmazunk! ■ Valaki a társaságban meséli: — Érdekes újítással találkoz­tam egy párizsi kisvendéglőben. Az élelmes tulajdonos minden­nap kétféle étlapot készít, kü­lön a nőknek, és külön a fér­fiaknak ... Persze, mindegyiken ugyanazok az ételek és italok szerepelnek. — Hát akkor, mi ebben az ér­dekes? — Az, hogy a furfangos fő­nök a hölgyek étlapján csak a kalóriákat, a férfiakén pedig csak az árakat tünteti föl. Két barátnő beszélget: — Jeligés hirdetést adtam fel, azzal a szöveggel, hogy partnert keresek szabadságom idejére — újságolja Éva. — Sokan jelentkeztek? — ér­deklődik Márta. — Sokan, de otthon kitört a botrány. — Miért? — Mert a férjemtől is kap­tam ajánlatot... Petinek egy héttel ezelőtt hú­­gocskája született. Egyik pajtá­sa érdeklődik a kislány felől. — Elég rendes — feleli a fiú —, de azért egy öcsinek jobban örülnék! — Akkor kérjed meg a szü­leidet, biztosan kicserélik. — Ugyan — legyint Peti —, már késő, hiszen egy hétig hasz­náltuk. Az utcán két férfi egy tökré­szeg emberrel találkozik. — Undorító — szólal meg az egyik. — Ha rajtam állna, én a világ összes alkoholját az óceánba önteném! — Remek ötlet — jegyzi meg a másik. — Talán ön is anti­alkoholista? — Dehogy. Mélytengeri bú­vár vagyok... Egy középkorú hölgy felke­resi az el­megy­ógyászt: — Doktor úr, a férjem őrült­nek tart. — Ejnye, aztán miért, ked­ves asszonyom? — Csak azért, mert igen sze­retem a palacsintát. — Nincs abban semmi külö­nös, én is nagyon szeretem — fűzi hozzá megértően az orvos. — Igazán? — tekint a nő fürkésző szemmel a doktorra. — Igen, igen, a legkedven­cebb ételeim közé tartozik — Hát, akkor ez csodálatos! — örvendezik az asszony. — Egyik este okvetlenül jöjjön el hozzánk, doktor úr, szeretettel várom. Az elmúlt napokban annyit sütöttem, hogy még a ruhásszekrények is palacsintával vannak tele.

Next