Szabad Föld, 1974. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-11 / 32. szám
24 SZABAD FÖLD Pibas, a vándorspicli Görögországban az események elsöpörték a junta uralmát. Elmentek az ezredesek, eltűntek az embereik, a legfontosabbak és a legjelentéktelenebbek egyaránt. Bár, ki tudja, lehet, hogy egy-kettőt hátrahagytak? ... Dimitrios Pibas nem tartozik ezek közé. Ő már pár perccel azelőtt, hogy ütött az utolsó órájuk, kényszerűségből „szakított” az ezredesekkel. Pontosabban egy bizonyos ezredessel, aki a közvetlen főnöke volt. Ez a Pibas a görög fasizmus legapróbb férgei közé tartozott. Kémnek szegődött, de csak közönséges vándorspicli lett belőle. Az egyik legszegényebb görög hegyvidéken, Elatovrissis Nafrakitasban született, 1949-ben Tizenkét éves volt, amikor szülei felkerekedtek és Athénba költöztek. Apja a „Hippokration” kórház szakácsa lett, a fiú egy ideig iskolába járt, de rossz tanuló lévén kimaradt és az egyház szolgálatába lépett. A kórház melletti kolostorban kapott állást. Lopás a kolostorban Aztán egyszer valahogy bejutott az irodába és a pénztárból ellopott kilencezer drachmát. Elég ügyetlenül csinálta, így leleplezték és átadták a rendőrségnek. Panagiotis Prokopis hadnagy elé vezették. Ez a Prokopis azonban nem egyszerű beosztottja volt az athéni bűnügyi rendőrségnek, hanem egy hatalmasabb szervezet beépített embere. A görög titkosrendőrség, a Kentriki Ypiressia Pliroforion (Központi Hírszerző Szolgálati megbízásából dolgozott a bűnügyi osztályon. (A KYP-et 1947-ben hozták létre az amerikai CIA szakemberei, nem kifejezetten önzetlenségből.) Prokopis hadnagy „fantáziát” látott a kis tolvajban. Azt mondta neki: ha belép a KYP szolgálatába, nem záratja börtönbe. A fiú boldogan vállalta. Megkapta az első feladatot. Elhelyezték szobapincérnek az athéni „Pentelikon” szállodába, ahol sok ismert politikus lakott. Például Stephanopoulos volt miniszterelnök. Pikasnak az volt a dolga, hogy figyelje, kik járnak a politikusokhoz. Amikor az ezredesek puccsal magukhoz ragadták a hatalmat, a kis szobapincér kémiskolába került. Itt módszereket tanult, hogyan lehet közeledni az emberekhez, anélkül, hogy gyanút fognának. Megismerkedett az álcázás, átváltozás tudományával. Tudott más-más hangon beszélni, szerepet játszani, még a járását is képes volt megváltoztatni. Aztán bevetették. A juntát módfelett érdekelte, hogyan vélekednek róla az emberek. Nem a kíváncsiság vezérelte, hanem szeretett volna mindenkit rács mögé zárni, aki akár odahaza, négy fal között helyteleníti az erőszak uralmát. A beszélő „föl" Dimitros Pibas lett a junta sok száz „füle” közül az egyik. Elég jó fülnek bizonyult. Például: E53 Beférkőzött Papos Papaivannou színész társulatába és mint színházi tudósító kísérte el a művészeket egy turnéra. Útközben jól figyelt és igen részletes jelentést adott főnökének, Panagiotis Prokopisnak, aki időközben ezredesi rangra emelkedett. Legközelebb Perissos városban tűnt fel, ahol üzletemberként megismerkedett bizonyos Kabas nevű építési vállalkozóval. Itt nem az volt a feladata, hogy az építész államellenes nézeteit kifürkéssze, hanem, hogy az üzleti ügyeiben keressen valami sötét pontot. A juntának ugyanis pénzre volt szüksége és igyekezett minél több vállalkozót valami törvénysértésen rajtakapni. Az ilyeneket nem bíróság elé állították, hanem egyszerűen zsarolták. Pibas jó halat fogott Perissosban. Ujj Azután megint két színész következett. Kostas Karagiorgist barátként hálózta be, a közkedvelt színésznő, Jeny Karezi kegyeibe pedig színházi tudósítóként férkőzött be. Itt is (pontosabban a főnöke valaki mással íratott) egy szép kritikát a művésznőről, aztán mentek a besúgói jelentések és Jeny Karezi máris a KYP vallatói elé került. ■ Pibas ezután sportújságírói igazolvánnyal a zsebében indult újabb portyára. A kiszemelt áldozat: Spyros Karatzaferis baloldali érzelmű hírlapíró. A két kolléga között barátság alakult ki és az ál-újságíró nemsokára beárulta Karatzaferist. A következőkben egyetemi hallgató lett a besúgóból. Különösen az érdekelte őt, hogy hová tűnt Jonna Karistiani, az egyetemisták egyik illegális szervezetének vezetőnője. Addig ügyeskedett, míg felderítette a szálakat. A jelentés alapján Prokopis ezredes megtalálta a lányt. ■ Az eddigi, viszonylag kis „sikerek” után következett a besúgó életének legnagyobb bevetése. Beférkőzött a baloldali egyetemista vezetők közé és sikerült megtudnia, kik a megmozdulásokat koordináló bizottság tagjai. Éppen a legjobbkor, akkor robbantak ki a diáktüntetések a junta ellen. Az ezredesek páncélosai betörtek az athéni Polytechnikum vaskapuján és a koordináló bizottság kénytelen volt rejtekhelyére menekülni. A diákvezérek azonban balszerencséjükre magukkal vitték Pirast is. Ott bújt velük együtt, reszketett, hogy lelepleződik és megölik. Végül valami ürüggyel kijött és nyomban besúgta a menedékhelyet. A KYP lecsapott a koordináló bizottságra. Ez a rövid példatár is mutatja, hogy a vándorspicli igen sok görög demokratát juttatott a politikai rendőrség kezére. Az elfogottakat megkínozták, és hosszabb-rövidebb időre bebörtönözték. A besúgó értékes szolgálataiért nem túl sokat kapott. Fedezték a költségeit és pár ezer forintos havi fizetést adtak neki. Az a régi bűne, amivel sakkban tartották viszont lassan elévült. Tudta ezt a főnöke is, ezért — biztonság kedvéért — gondoskodott róla, hogy újabb eset kerüljön az ügynököcske priuszára. Ravasz csapdát kerített Pibasnak. Az ideggyógyászt börtönbe csukják A koordinációs bizottság lebuktatása után, kezdő orvosnak álcázva elküldte az athéni ideggyógyintézetbe. Pár nap múlva a „Ta Simerina” című napilapban megjelent Pibas orvosi köpenyes fotója azzal a szöveggel, hogy egy szélhámos orvosnak adta ki magát, beférkőzött az ideggyógyintézetbe és ráadásul pénzt is sikkasztott. Pibast letartóztatták. A rendőrségen hiába várta, hogy főnöke közbelép majd. Fogdába került. Már-már elvesztett minden reményt, amikor rendkívüli beszélőre hívták. Prokopis ezredes megbízottja jött el és közölte Pibassal: a bíróság el fogja őt ítélni néhány hónapra, s ezt használja ki arra, hogy a börtönben a politikai elítéltek bizalmába férkőzzön, így is történt. Amikor dolga végeztével kikerült a börtönből, Görögországban tovább nem tudta használni a KYP. Elküldték Nyugat-Németországba, hogy az ottani görög diákokat és vendégmunkásokat figyelje. Most már jobb fizetést, havi 1100 márkát kapott. Aachenbe tette székhelyét. Rögtön kapcsolatot keresett az ottani műszaki főiskola baloldali görög hallgatóival. Egész jól indult a dolog, athéni egyetemistának adta ki magát, aki részt vett a baloldali megmozdulásokban. Hittek neki. De később ellentmondásokba keveredett és jobbnak látta, ha eltűnik Aachenből. 1971-től két éven át Európa sok országát bejárta főnöke megbízásából. Most, a nyár elején ismét Aachenba vezényelték. „ Vagy kiugrasz az ablakon, vagy mesélsz..." Már majdnem ütött az athéni ezredesek utolsó órája, amikor Dimitros Pikast felhívta lakására az aacheni főiskola egyik görög docense. Miután becsukta maga mögött az ajtót, pisztolyt rántott és ezt mondta a meglepett besúgónak: — Most vagy kiugrasz az ablakon, vagy szépen elmeséled, ki vagy és mit keresel itt. Pibas nem ugrott. Inkább bevallott mindent, de hozzátette: megcsömörlött a fasisztáktól, rájött, hogy nem a hazáját szolgálta spicliskedéseivel és szeretne új, becsületes életet kezdeni. A docens hitt neki. A Nyugat-Németországban élő baloldali görögök adtak neki pénzt, hogy utazzon el, húzódjon meg valahol, ahol nem érheti utol az ezredesek bosszúja, és várja meg, míg Görögország megszabadul a junta uralmától. Pibas eltűnt. És rövidesen Athénban is megmozdult a történelem. Vajon meddig jutott el a kisstílű, aljas spicli? Lehet, hogy tényleg megbánta, amit tett? A docens, aki leleplezte, ezt mondta: — Pibas fizetett áruló volt. És az árulók mindig újra árulók lesznek. V/MM PERCEK aummaMmmmammmmmmmmgmmmmmmt ni i—naiwai — Mondja nővérke, mit csinál ma este, miután engem megoperáltak? 1974. AUGUSZTUS 1. ' kv 1 * f $ M )iy sssyf: v ? k' | 1 I ^ ’ j'-x' v ”■ v. Az állatkerti kísérő egy látogatónak olyan ketrecet mutat, amelyben farkas és bárány meghitt békességben üldögél együtt. — Bámulatos! — lelkendezik a vendég. — Ilyent még sohasem láttam. Vajon hogyan sikerült ez önöknek? A kísérő mosolyog: — Kérem, nagyon egyszerű: a bárányt naponta háromszor cseréljük ... Egy étteremben a vendég észreveszi, hogy a levesében hatalmas hajszál úszkál. Felháborodva szól a pincérnek, s mutatja neki a kellemetlen látványt. — Uram, ez egészen természetes — válaszol a pincér udvariasan. — A mi éttermünk előkelő hely, kopasz konyhalányokat és szakácsnőket nem alkalmazunk! ■ Valaki a társaságban meséli: — Érdekes újítással találkoztam egy párizsi kisvendéglőben. Az élelmes tulajdonos mindennap kétféle étlapot készít, külön a nőknek, és külön a férfiaknak ... Persze, mindegyiken ugyanazok az ételek és italok szerepelnek. — Hát akkor, mi ebben az érdekes? — Az, hogy a furfangos főnök a hölgyek étlapján csak a kalóriákat, a férfiakén pedig csak az árakat tünteti föl. Két barátnő beszélget: — Jeligés hirdetést adtam fel, azzal a szöveggel, hogy partnert keresek szabadságom idejére — újságolja Éva. — Sokan jelentkeztek? — érdeklődik Márta. — Sokan, de otthon kitört a botrány. — Miért? — Mert a férjemtől is kaptam ajánlatot... Petinek egy héttel ezelőtt húgocskája született. Egyik pajtása érdeklődik a kislány felől. — Elég rendes — feleli a fiú —, de azért egy öcsinek jobban örülnék! — Akkor kérjed meg a szüleidet, biztosan kicserélik. — Ugyan — legyint Peti —, már késő, hiszen egy hétig használtuk. Az utcán két férfi egy tökrészeg emberrel találkozik. — Undorító — szólal meg az egyik. — Ha rajtam állna, én a világ összes alkoholját az óceánba önteném! — Remek ötlet — jegyzi meg a másik. — Talán ön is antialkoholista? — Dehogy. Mélytengeri búvár vagyok... Egy középkorú hölgy felkeresi az elmegyógyászt: — Doktor úr, a férjem őrültnek tart. — Ejnye, aztán miért, kedves asszonyom? — Csak azért, mert igen szeretem a palacsintát. — Nincs abban semmi különös, én is nagyon szeretem — fűzi hozzá megértően az orvos. — Igazán? — tekint a nő fürkésző szemmel a doktorra. — Igen, igen, a legkedvencebb ételeim közé tartozik — Hát, akkor ez csodálatos! — örvendezik az asszony. — Egyik este okvetlenül jöjjön el hozzánk, doktor úr, szeretettel várom. Az elmúlt napokban annyit sütöttem, hogy még a ruhásszekrények is palacsintával vannak tele.