Szabad Föld, 1974. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-20 / 42. szám
24 SZABAD FÖLD Mindennap disznótor Néhány évvel ezelőtt az akkori mezőgazdasági kiállítás szenzációja volt egy 600 kilós hízó. A kiállítás végeztével a hízóval is végezni kellett: a feladat a budapesti sertésvágóhídra hárult. Sajátságos, de ez egyáltalán nem jelentett könynyű feladatot az ország egyik legrégibb, legnagyobb húsipari üzemének. A hatszáz kilós disznót ugyanis nem helyezhették a futószalagra — külön „disznótort” kellett rendezni neki.. Naponta 7 ezer darab Pedig itt mindennapos a disznóvágás, a disznótor, nem úgy, mint falun, ahol telente ma is esemény. Igaz, hogy ezt a vágóhídit csak képletesen nevezhetem disznótornak: ipari üzem ez, valóságos húsgyár. A parasztember alig ismerheti, nincs közvetlen kapcsolatban vele, az ide kerülő sertéseket a megyei húsipari vállalatok adják le, nap, mint nap. Aki faluról bejár ide dolgozni (inkább csak Pest környékéről), az szakmunkás, betanított vagy segédmunknkás. Télen közülük sokan böllérkednek otthon, mellékfoglalkozásként. De ők is csak azt tanúsíthatják, mennyire más ez a mindennapos disznótor. Egész éven át naponta hétezer sertést vágnak le itt, futószalagon. A budapesti sertésvágóhíd nemcsak az ország legrégibb és legnagyobb húsipari üzeme, hanem az egyik legérdekesebb is. Közelebbről Kökény István, a Budapesti Húsipari Vállalat igazgatója mutatta be. — A vállalatnak nem ez az egyetlen telephelye — mondta. — Vágunk sertést Újpesten, és e héttől kezdve Kispesten is. Hozzánk tartozik a marhavágóhíd és a szalámigyár is. Négyezerötszáz embert foglalkoztatunk. Budapestet mi látjuk el hússal, húsféleségekkel. A húsiparon belül mammutvállalatnak számítunk. — Telephelyeink közül ez a legnagyobb, itt a Gubacsi úton az 1-es számú gyáregység, vagy ahogy közismert: a Sertésvágóhíd. Itt kétezer ember dolgozik öt vágóvonalon. Az országban ennél nagyobb és korszerűbb üzemeket is találunk. Ami nálunk érdekes, az épp abban van, hogy itt a húsipar kezdeti és mai technológiája egyaránt meglelhető. Használunk régi és használunk új módszereket. Nálunk végigkísérhető a magyar húsipar fejlődése, akár egy kiállításon. Ezt a „termelő kiállítást” dr. Kovács Mihály vezetésével néztem végig. Valamikor itt kezdte a szakmát, munkásként, a csuklója ma is érzi az itt végzett munkát. Elektronarkózis... Említettem, már itt futószalagon vágják a disznókat. A régi nagy csarnokban dolgozik két vágóvonal, egy 1600-as és egy 1000-es. (Mindegyik ennyi sertést doboz fel naponta.) Az egyik korábbi technológiával, a másik már modernebbel, oár a korábbinál se kell lefogni a hízót. Mint a legelőkön alkalmazott villanypásztor, olyan gyengeáramú kordonok terelik be a helyiségbe a sertéseket. Szúrás előtt régente kábítóvillát használtak, ma elektronarkózissal — a koponyatetőt érő áramütéssel — döntik le az állatot. Emberségesebb és gyorsabb megoldás ez. ■ A modernebb vágóvonalon a megszúrt állatot már el sem döntik, mert az rögtön felfüggesztett állapotba kerül. Így ugyanis nem kell később vesződni a konveyorpályára helyezésével, ahol — a régi vonalon még kézi erővel továbbított, az új vonalon automatikusan mozgó csigákon halad a leölt hízó, munkástól munkásig. Egy-egy munkás csak egy-egy rfiunkafolyamatot végez. Vért vesz (az étkezéshez használt vért fertőtlenített csőkéssel), pörköl vagy forráz, lehúzza a levágott állat körmét, felhasítja, megfelezi az egész állatot, darabolja — a felhasználás célja szerint. A vér három perc alatt távozik egy állatból, többkevesebb „átfutási időt” figyeltem meg mindegyik munkafolyamatnál. Aki ezt először látja — mint például én is — az elcsodálkozik a hústömeg menynyiségén, darabolásának gyorsaságán. Nem érdektelen dolog megjegyezni a sertéshizlalásra szerződő tenyésztők számára: itt látni csak mennyire fontos a hizlalás szabványainak betartása, a nagyüzemi sertésvágóhidak munkája szempontjából. A korszerű követelmény: a 100—110 kilós fehérhússertés. Nem szégyenlem bevallani, hogy megkönnyebbülve hagytam ott a nagycsarnokot. Bár dolgoznak benne lányok, asszonyok (és szép keresettel, hiszen itt még a betanított munkást is, de különösen a szakmunkásokat jól fizetik), mégis — a disznóvágásnak ez a része inkább férfiaknak, bölléreknek való. Családi disznóvágásoknál sincs ez másképp. De amit utána végignéztem, az már közelebb áll a háziasszonyokhoz. Üstök, gépek, műszerek Igaz viszont, hogy ez még kevésbé hasonlít a falusi disznóvágások szokásos teendőihez. Hogyan történik például a zsírolvasztás? Itt a sertésvágóhídon e téren is követhető a magyar húsipar fejlődése. Dolgoznak még régi, nyitott olvasztóüstökkel, kézi és gépi keverés, mellette és dolgoznak zárt rendszerű, automata olvasztókkal, amelyekbe csak fekintik az anyagot, és attól kezdve ember hozzá se ér, látni se látja, csupán műszerek kísérik, mutatják az útját. És az út vége: félkilós zsírcsomagok, meg a töpörtyű. Ugyanez a folyamat követhető végig a húsfüstölésnél. Dolgoznak még úgynevezett „magaspályás” füstölőszekrényekkel (ezekben próbálkoztak az országbanelőször modernebb technológiával), amelyekhez még külön főzőszekrények kellenek. A korszerűbb megoldás az, amikor a két munkafolyamat már egyetlen, automatikusan működő szekrényben történik. A napjainkban végzett felújítások— amelyek valóban mindennaposak — már ilyen technológiára törekszenek. A budapesti sertésvágóhídon látható az ország első disznósajttöltő gépe is. Hurkát,kolbászt kötöznek kézzel, de dolgozik már kötözőgép is. A kenőmájas keverésére pedig használnak már egész modern, zárt rendszerű automatagépet is. A zárt rendszerű gépek terjedése nem véletlen; a tisztasági, a higiéniai, egészségügyi követelmények kívánják meg fokozott mértékű alkalmazásukat. Ennek legmagasabb fokát a sertésvágóhíd legújabb és legnagyobb beruházásánál, az új sonkaüzemnél láthattam. Még egy „leg”-et említhetek: ez lesz az ország legkorszerűbb sonkaüzeme. Lesz, mert ugyan már készen áll, de beindulása csak a közeljövőben várható. Különálló, emeletes épület, most még nagy csend honol benne. Itt dr. Füstös Miklós húsipari állatorvosi ellenőr kalauzol. Nemcsak átvétel előtt ellenőrzi az üzemet, hanem majd működése közben is. — Púdé — injekcióstüvel Mert ez az üzem már olyan, mint egy kórház. Nem túlzás! Itt minden fal csempézett, sarkaik lekerekítve, hogy minél tökéletesebben tisztíthatóak legyenek. Nincs egyetlen helyiség, kézmosók, fertőtlenítők nélkül. Az egyes helyiségek előírt hőmérsékletét légfüggönyök biztosítják. Mindenütt csúszásgátló padló. És hány terem, mennyi automata, zárt rendszerű gép, egymást követő munkafolyamat kell ahhoz, hogy ebből az üzemből az exportkövetelményeknek megfelelő, légmentesen zárt, dobozolt sonka kerüljön piacra! Meg se kísérlem felsorolásukat. Csak az érdekesség kedvéért: „injekciós tűk” juttaják a sonkába a páclevet, a betonkeverőhöz hasonló húslazító gép teszi porhanyóssá, automaták préselik, csomagolják. A hagyományos disznóvágások egyetlen termékét, a sonkát itt egy hatalmas gyárépületben több tucatnyi gép állítja majd elő, évente 200 vagonos mennyiségben. Merly Krisztina MODERN ALKIMISTÁK — Az idegeimre megy, házmester úr! Már megint___________fordítva akasztotta fel a képet! ÍRUM PERCEK IPAROSODÁS (Dallos Jenő rajza) 1974. OKTÓBER 20. — Rendszeresen sportol? — kérdezi egyik páciensétől az orvos. — Igen, mindennap jógázom. — Ez dicséretes dolog. Én mondja, hogyan csinálja? — Lefekszem a heverőre, s a szememet három-négy órán át egyetlen pontra függesztem. — Milyen pontra? — A televízió képernyőjére. — Nem értem ezt a Meiert, milyen gondatlanul gazdálkodik a pénzével. A múlt hónap végére egyetlen fillér sem volt a zsebében, és most, ebben a hónapban megint ugyanez a helyzet nála. — Talán kölcsönt akart kérni tőled? — Ő nem, hanem én tőle. Csöngetnek, a háziasszony ajtót nyit. A sötét folyosón egy ember áll s azt kérdezi: — Ablakmosót nem önök hívtak? — De igen! Fáradjon be, ■ munkához látható int neki az asszony. Néhány perc múltán ismét csöngetés hallatszik, és az ajtóban álló férfi megkérdezi: — Ablakmosót nem önök hívtak? — De igen, jöjjön csak* be — feleli a háziasszony. — Egyik társa már bent van, és dolgozik. — Dehogy kérem, az imént is én jöttem, csakhogy kiestem az ablakból. A délszaki tenger partján egy európai turista így szól a szembejövő, helybeli lakoshoz: — Szívesen megfürödnék itt, ha biztosan tudnám, hogy nincsenek cápák a tengerben. — Afelől nyugodt lehet uraságod — mondja vendégszeretettel az illető. — A mi tengerünkben még senki sem találkozott cápával! — Ez egészen bizonyos? — kérdi megkönnyebbülten az európai. — — Abszolút bizonyos, uram. Ahol ugyanis a tenger krokodillal van tele, ott soha nincsenek cápák! A postatisztviselő udvariasan kiszól az üveg mögül: — Sajnos, uram, ez a küldemény sokkal nehezebb a szabályosnál. Szíveskedjék még egy kétmárkás bélyeget ragasztani rá! — Dekérem — jegyzi meg az ügyfél —, hiszen akkor még nehezebb lesz... Mikulkáné a férjével zsörtölődik: — Albert, mostanában már nem öltözöl olyan jól, mint amikor megesküdtünk. — Tévedsz, drágám, hiszen ugyanazt az öltönyt hordom, amelyet húsz évvel ezelőtt, az esküvőnk napján viseltem! Smith úr fiatal és nagyon csinos felesége meghal. Az özvegyen maradt férj nyugodtan és imponáló bátorsággal viselkedik a temetésen. Feleségének volt szeretője azonban jeleneteket rendez, hangosan zokog, s azt hajtogatja, milyen súlyos veszteség érte. Smith úr mindvégig figyeli az illetőt, siránkozását is hallja, a a szertartás után odamegy a zokogó fiatalemberhez, vállára teszi a kezét: — Ne búsuljon, kedves barátom — vigasztalja —, hamarosan újra megnősülök!