Szabad Föld, 1975. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-06-01 / 22. szám

1975. .JÚNIUS 1. RADI@TELEVIZI@ RADI@TELEVIZI® Rapcsányi és a kőművesek Rapcsányi László egy riportút­­ja során betévedt a Vas megyei Hegyhátszentjakabba, ebbe az Őrség szélén települt kisközség- ibe. Véletlenül. Aki azonban a műsoraiban kirajzolódó pályáját figyelemmel kíséri, tudja, hogy Rapcsányi munkájában a vélet­lenek ihletők, akár a múzsák je­lenléte, s mindig elindítanak va­lami fontosat, ahogyan a nagy felfedezések némelyikét egy előre nem tervezett pillanat bontotta ki burkából. Először most is az öregekkel találkozott, s szavaik megfogták, mint jó talaj a fát, madarat a fészek. S vallatni kezd­te a múltat és a jelent. A hozzávetőlegesen félezer la­kosú faluban valaha zömmel kő­művesek éltek. Szakmájukról tisztességgel szólnak, pedig aho­gyan szavaikból kiderül, nem a lelkesedés hajtotta őket erre a mesterségre, hanem jobbára a kényszer. A kőművesnek ugyanis már tanonc korában is fizettek valami bért, a pénz pedig nagyon kellett a megélhetés, az adó örök­ké üres, feneketlen zsákjába. És előjön a múlt, a hangszórót meg­tölti az emlékezés. Oda kell fi­gyelnünk, hiszen a kőművesek sorsában a mi nagyszüleink, szü­leink élete szólal meg, az építők­nek kijáró megpróbáltatások így vagy úgy annak a nemzedék­nek minden munkás tagját súj­tották. A kőműves hétfőn pirka­dat előtt elindult a faluból, gya­logosan vagy kerékpáron, hogy reggelre már a munkahelyére ér­jen. S aztán csak szombaton este tért haza ismét, megtörtén, fárad­tan, hiszen a műszak abban az időben napkeltétől napnyugtáig tartott. „Nem órára ment akkor a nóta” -­­ emlékszik egyikük. Ki­térő nem volt, akkor is vállalnia kellett, ha a mester elmulasztot­ta a betegsegélyzőbe bejelenteni. Mert aki szóvá tette a kisemmi­­zést, annak hamar utat mutattak, s a kapuban mindig várakozott tíz-tizenöt munkanélküli. Elgon­dolkozunk Sándor bácsi sorsán, aki szeretett volna tovább tanul­ni, s a szegénységtől megfojtott szándék a minden iránt való szenvedélyes érdeklődésben élt benne tovább. S égetnek a szavai, amikor elmondja, hogy apja Amerikában vesztette fél lábát. Az asszonyokra is nagy teher ne­hezedett: amíg a férfiak messze távol téglából vagy 60—80 kilós kövekből húztak büszkélkedő fa­lakat, ők az otthoni földet mű­velték, szántották, kapálták, gyü­mölcsöt szedtek, piacra jártak. Ahogy telnek a műsor percei, gazdagodunk. Fogynak az emlé­kek, eljutunk a jelenbe, amely történetekben szegényebb ugyan, de minden házba anyagi jólétet hozott. S a jövő is biztató. Kőmű­veseket már nem ajánl a falu, a szakma utánpótlása évtizede vé­konyan csörgedezik. Van helyette varrodájuk, melynek jó híre a határokon túlra is eljutott. És szá­mottevő az üdülés lehetősége is a faluban, milyen büszkeséggel mondják, hogy Siófokról, s a Ba­laton mellől, máshonnan is oda­járnak pihenni. Rapcsányi jó érzékkel a válto­zás pillanatait ragadta meg. Ami­kor talán múzeumi tárgyakként egy vén ház falai közé bújnak az egykor virágzó mesterség szer­számai. S mindezt egy festő szín­­káprázatával, egy író gondolat­gazdagságával örökítette meg. A riporternek hála: most már — akár képzeletben, akár valóság­ban vetődjünk arra , a kőmű­vesek utcájában mindig otthon érezzünk magunkat. (simon) Kiment a ház az ablakon Szívesen volnék négy évtizeddel ifjabb. Több okból. Nem kívánok arról beszélni, mennyi megpróbáltatást elkerülhetnék, ha ma kezdeném. Csak arra térek ki, hogy bizonyára más szem­mel néztem volna végig a tévé gyermeknapi ajá­ndékműsorát is. Mivel azonban a visszafiatalodás csodája nem történhet meg, bele kell nyugodnom, hogy felnőttem, s felnőttként szemlélem a világot. A gyermeknapi műsort is. Legelőször az jut eszembe, hogy ezt az ünnepet azért ta­láltuk ki, hogy kedvünkre szórakozhassunk, bolondozhassunk, s lányaink-fiaink legalább ezen a napon ne botránkozzanak meg játékos kedvünkön. Lám, jókedvvel játszottak a tévések is. Varrtak egy hatalmas zsákot, s mindenfélével telirakták. Aki belenyúlt, majdnem olyan izgalmat érezhetett, mint a padlá­son, öreg holmik között kutató felfedezők. Kremsier Edit, Sza­bó Márta és Szellő Rózsa szerkesztő láthatóan igyekezett min­dent felkutatni, mi gyermekszem-szájnak ingere. Afféle fel­nőtt-képernyő mintára szabott­ kívánságműsort kerekítettek, amelybe sok minden belefért. Húsznál több — hosszabb-rövi­­debb — számból állt össze a kétórás műsor. A néző pedig óha­tatlanul válaszút elé került: igazságos-e, ha a tömegből egyik­re-másikra szívesebben emlékszik, mint az egészre általában? Aztán úgy döntött, hogy igen, azért is, mert akár akarta, akár nem, bizonyos részek újra meg újra megmosolyogtatnak, derí­tenek, míg mások elmerülnek a jótékony feledésbe. Túlzás nél­kül mondhatjuk, felejthetetlen Maki-majom száma, a Bodrogi Gyula által előadott Tom Sawyers-részlet, a béka-kórus, a cso­dakutya, Lázár Ervin meséje, a kis vakond, Kasza Tóni törté­nete, Kobajasi, Hacki Tamás, Medveczky Ádám szereplése, Karinthy Frigyes Röhög az egész osztályának jelenetté feldol­gozása. Ezekben volt valami tévészerű, felüdítő, a gyerekszá­jakat is nevetésre nyitó. (Ne higgye senki, hogy a gyerekeket oly könnyű szívből fakadó jó kedvre deríteni!) Aki végignézte a százhúsz percet, nem bánta meg; aki csak a neki tetsző részekbe kapcsolódott be, még jobban járt. (Ez egyébként a tévénézés általános szabálya.) S mert a kö­zönséget korra való tekintet nélkül hasonlóvá teszi igényeinek folytonos növekedése, várható, hogy a legfiatalabbak a gyer­meknapon kívül is gyakrabban szeretnének hasonló összeállí­tásokat látni. Ezúton javasoljuk: ne tagadják meg tőlük. / A KÉPERNYŐBE KISÜL KEDDEN 18.05-kor Arckép­­vázlat — egyfajta évtizedről címmel Pásztóról láthatnak do­kumentumfilmet. Mi a titka, hogy e valamikori — nemcsak címere szerint — „szakállas” te­lepülés egy évtized alatt Nógrád megye egyik legdinamikusabban fejlődő nagyközségévé válha­tott? A 20.05-kor kezdődő Vujico tanár úr kalapja c. jugoszláv film egy századvégi Száva-parti kisváros fiúgimnáziumának di­ákjairól és osztályfőnökükről szól. 21.10-kor a Mozdulj! sorozat­záró élő adását láthatják, mely­ben a nézőké a szó. A műsor szerkesztői 20 órától várják a kérdéseket a 129—404 telefon­számon. SZERDÁN este kezdődik a kétbalkezes c. angol tévéfilmso­rozat. Az első rész címe: Frank állást keres. A kétbalkezes fia­talembernek egy ügynöki hely elnyerése még egy iroda teljes összeomlása árán sem sikerül. Ezen az estén kerül bemuta­tásra a második rész is, mely­nek címeie Frank és a modern lakás. Frank sógora rendkívül fontos látogatót vár, ezért min­denképpen szeretné kétbalkezes rokonát eltávolítani. Frank azonban marad, és ennek kelle­metlen következményei lesz­nek ... Képünkön: a sorozat női fő­szereplője. CSÜTÖRTÖKÖN a Magyaror­szági néptáncok újabb adásában nyírvasvári cigánytáncokat lát­hatnak. Ezt követően a Trisztán kerül vetítésre. Thomas Mann novellájának tévéváltozatát Szi­­netár Miklós rendezte. A 2. MŰSORBAN Nyolcan a tizenkilencből... címmel az In­­terfórum ’75 művészeinek nyil­vános hangversenyét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. Ezután a Furcsa játék c. fran­cia filmet vetítik, amely 1944 ta­vaszának Párizsába viszi­ el a nézőt. Az ellenállási mozgalom egyik csoportjának tagjait, mű­ködését mutatja be, az állandó életveszélyt és az időnként tel­jesen reménytelennek látszó harcot. PÉNTEKEN 21.15-kor az Egy óra Iró­nia című műsort lát­hatják. Az irónia többértelmű szó. Első jelentése a lexikon sze­rint rejtett gúny, komolyságba burkolt csipkelődés. A műsor­ban a szerzők személyesen fej­tik ki véleményüket humorról, groteszkről, iróniáról beszélve. .. A 2. műsorban Nyolcvan a ti­zenkilencből ... című adás II. része kerül képernyőre. Az In­­terfórum ”75 művészeinek nyil­vános hangversenyét közvetítik a Zeneakadémia nagyterméből. SZOMBATON délután Kar­thágót el kell pusztítani... cím­mel dán dokumentumfilmet lát­hatnak, mely a koppenhágai Shell-épület 1944 október 31-i bombázásnak történetét eleve­níti fel. 16.55-kor helyszíni közvetítés lesz a Bulgária — Magyarország olimpiai selejtező labdarúgó­mérkőzésről, Szófiából. Este Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki amerikai rajzfilm szórakoztatja a nézőket, majd ezt követően Huszka Je­nő nagyoperettjének, a Lili bá­rónőnek tévéváltozatát mutat­ják be. 22.90-kor a Minden hívás egy taps... című műsorból meg­tudhatják, mi volt a közönség, a szakemberek véleménye az In­­terfórum művészeinek budapesti bemutatkozásáról. Az éjszakai előadás keretében a Családi Élet című angol filmet láthatják. A film sem a kis­polgári környezet magatartási és erkölcsi normáiba beillesz­kedni, sem attól szabadulni nem tudó fiatal lány története. VASÁRNAP este a Világhír küszöbén .. .. Interfórum ’75. Nyilvános zenekari hangverseny közvetítése a Zeneakadémia nagyterméből. Közreműködnek a televízió nézőinek telefonsza­vazati és a koncerten résztvett szakemberek véleménye alapján felkért művészek. Népszerű lett a televízió egyik, vasárnap délutáni műsora, „A császár kémje” című francia filmsorozat V. részét, melynek alcíme: A fehér liliom, június 8-án, 15.45-kor sugározza a tévé. Képünkön: jelenet a szombat éjszakai filmből. SZABAD FÖLD 21

Next