Szabad Föld, 1976. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1976-02-08 / 6. szám
24 SZABAD FÖLD Fiatalok: mennyit keresnek, mire költenek? Azt hiszem, kevesen laknak az országban olyan körülmények között, mint a fővárosban B. Józsefek. Háromszintes, remekül tervezett Gellért-hegyi villájukban az utolsó szögig minden a helyén van, a perzsaszőnyegektől a rusztikus diófa konyhabútorig és a márványkandallóig. Hatalmas terasz, két erkély nyílik a város legszebb kilátására, s a vendég három fürdőszoba közül válogathat. Ragyogó ízléssel berendezett luxusotthon, egy éve készült el, s már semmi sem hiányzik belőle. Még a német vizsla sem. A házat őrajta kívül ketten lakják: a fiatal házaspár, éveik száma összesen nem több ötvennél. Julinak maszek kötődés az apja, ő vette a fiataloknak a garázsban álló két kocsit is. Juliék két éve házasok, megvan már mindenük, amit anyagi javakban el lehet érni. Ha furcsán is hangzik, gazdagnak nevezném őket. A férj kezdő mérnök, s nem igen illik rá a szó, hogy „benősült”, mert Juli szép is, kedves is. Juli most dolgozni kezdett, kérdezem tőle, miért? — Úgy alakult, hogy még a harisnyámat is a szüleimtől kapom máig. Nagyon jók hozzám, a gondolatomat lesik. Mindenünk megvan, már bejártuk Európát, tulajdonképpen pénzre nincs is szükségünk. Elfoglaltságom is volt, hiszen egy ekkora házat rendben tartani ... Ha meguntam a házi munkát, találkoztam a barátnőimmel. De nem is tudom, valahogy irigyeltem Jóskát, amikor hazajött a munkából és mesélni kezdett, mi volt bent, hogy telt a napja. Most megpróbálok én is úgy élni, mint egy korombéli nő... Julit tehát valami közös vágyódás készteti arra, hogy dolgozni menjen, érzi azt a halvány különbséget, ami közte és sok más fiatalasszony között van. A pénz — mint olyan — neki egyszerűen nem létezik, még soha nem kérdezte meg előre semminek az árát. A vele való beszélgetés adta az ötletet, hogy néhány fiatalt megkérdeztek arról, miért keresnek, mire kell a pénz nekik, mit akarnak segítségével elérni? Fábián Zsoltékkal egy kisvárosi iskola előtt ismerkedtem meg. Szabadszombatos bevásárlás közben útbaejtették az iskolát, hogy a másodikos Jancsit megvárják. A harmincéves nyomdai szedővel és feleségével, a 28 éves betanított nyomdászszal beszélgetek. A fiatalasszony mondja: — Úgy érzem, soha nem voltam olyan boldog, mint mostanában. Sokgyerekes családból származunk mindketten. Házasságunkat kilenc évvel ezelőtt a régi bányásztelep egyik szobácskájában kezdtük, férjem szüleinél. Szerencsések is voltunk mert a hat év alatt, amíg velük éltünk, haragos szó nem esett köztünk, de azokat a közös vacsorákat, nagy nevetéseket, amíg élek, nem fogom elfelejteni. Mégis, bőgtem az örömtől, amikor megkaptuk a lakáskiutalást. Jancsika megérkezik, végeznek a bevásárlással, és a fiatalasszony otthon folytatja elbeszélését. Körülpillantok a másfélszobás lakótelepi lakásban, csupa piros és fehér szín, a sötétkék padlószőnyeg jó kiegészítői. — Hat évig vertük a fogunkhoz a garast. Igaz, nem volt sok a„beugró”, de hát ezt a szép lakást be is kellett rendezni, háztartási gépeink nem voltak. Én szívesen maradtam otthon Jancsikával, de meg kell mondanom, hogy boldogan mentem vissza a nyomdába három év után. Nekem nagy keresetkiesés volt az az idő, mert a túlórákkal havonta 3 ezer forintra is felment a pénzem. Most már berendeztük a lakást és egy fillér adósságunk nincs. Büszke vagyok a férjemre, aki ilyen fiatalon tavaly művezető lett, és büszke vagyok a fiamra is, aki az évfolyama legjobb számtanosa. Mostanra jutottunk el oda, hogy már nem kell hetekig tépelődnöm, hogy megvegyek-e egy pulóvert, vagy egy új kazettát a magnóhoz. Tehát napi gondjaink nincsenek. Most is gyűjtünk, de az már nem követel nagy lemondásokat. Hogy mire? Életem nagy vágya Olaszország. És pár év múlva talán szülök még egy gyereket, egy kislányt... Persze, akkor már kicsi lesz a lakásunk. Ugye mennyi baj van? De ragyogó szeme, nevetése nem erről vall. Sípos Kati még csak álmodozik a lakásról. Bár az álmodozás nem igen jellemző erre az energikus, céltudatos asszonyra. Huszonhat éves, bérelszámoló, három- és egyéves fiait egyedül neveli. illetve szülei segítségével. Két szobás, régi nagy lakásukból az egyik szoba Katié és a gyerekeké. A fiatalasszony az általános iskola után gyárba ment dolgozni, a tanulástól irtózott. Csinos volt, vidám, ügyes kezével és jól felvágott nyelvével a műhely kedvence. A jóképű, fiatal pincér sokáig járt a lány után, mígnem Kati gondolt egyet, és hozzáment. — Életem legnagyobb tévedése volt, de már nem haragszom rá. Ivott, kártyázott, s bár józanon kedves és figyelmes volt hozzám, hamar megdöbbentett, mennyire nem érdekli semmi, nem akadt egy közös gondolatunk. A második gyermekemmel voltam állapotos, amikor egy részeg cirkuszolása után kiadtam az útját. Az ismerőseim azt mondták, hogy nem vagyok normális, mihez kezdek két aprósággal! Engem nem érdekelt, én a fiaimat nyugalomban és vidámságban akarom felnevelni! Az már, hogy a bíróságra kellett mennem tartásdíjért, meg sem rázott, hiszen én leírtam ezt az embert. Még az első gyerek születése előtt beiratkoztam az esti gimnáziumba. Az idén fogok érettségizni, és még négyesnél rosszabb osztályzatom nem volt, pedig ez idő alatt két gyereket szültem. Igaz, anyám so kan hát segít nekem, hetenként három este vigyáz a gyerekekre, de tanulni persze csak éjszaka tudok. Mégis végigcsinálom, megmutatom, hogy két gyerekkel is képes vagyok annyira mint más egyedül. Egyetemre akarok menni, jogász szeretnék lenni. És nagy vágyam egy önálló lakás. Próbálok spórolni is, bár ez elég nehéz. De ha diplomám lesz, keresni is többet fogok majd. És azt is tudom, hogy az életem még nincs lezárva ezzel a válással. Tudom, hogy két gyerekkel nem könnyű társat találni, de én bízom magamban ...a Katinál tétovább, szelídebb típus az az ifjú menyasszony, akivel az orvosi várószobában ismerkedtem meg. Házasság előtti tanácsadásra vártak ők ketten. Sz. Péter és K. Zsuzsa. A fiú jó fellépésű, a kislány hallgatag és mosolygós, összeillő pár, nem kétséges, , hogy ki lesz az úr a háznál. A 23 éves vőlegény szívesen beszél terveikről. — Mindketten Egerbe járunk dolgozni. Zsuzsa vonattal, én motorral. Otthon, a falunkban építhetnénk házat, de inkább beköltözünk a városba. Mindkettőnknek jó szakmája van, Zsuzsa fodrász, én műszerész vagyok. Egyelőre albérletbe megyünk, már lekötöttük a szép tágas szobát, egy ismerős, idős házaspárnál. Az én keresetemből fogunk élni, a feleségem jövedelmét félretesszük, eladom a motort is. Nem csinálunk lakodalmat, sikerült rábeszélnünk a szülőket, hogy az erre szánt öszszeget inkább nekünk adják. Helyet kaptam a vállalati KISZ lakásépítő akciójában. Év végén kezdődik az építkezés, addigra meglesz a beugró, közben összejön a többi is. Persze, ez azt jelenti, hogy hordanunk kell a téglát, és amit lehet, sajátkezűleg elvégezni. Két év múlva, ha minden jól megy, költözhetünk. Aztán? Legalább három-négy gyereket szeretnénk. Mindketten testvér nélkül nőttünk fel, nagy családot akarunk. Újlaki Ágnes IMIMHJHi-1'l IMIT IHgaMMZIC ■ FARSANG: TANULÉKONY MACSKA SZÉLVIHAR (Menka László rajza) "’-ff0’UfflTrT II ..... WMN PERCEK 1976. FEBRUÁR 8. A boltban egy férfi ébresztő órát akar venni. Bizonyára kényes ember az illető, mert ma talán a tizedik órát mustrálgatja — de az sem tetszik neki. A kereskedő udvariasan és türelmesen várakozik a pult mögött, ám végül gondol egyet, és megszólal: — Javasolnám uraságodnak mondjon le ma vásárlási szándékáról! — Miért? — Néhány nap múlva ugyanis hallatlanul pompás, egészen új típus érkezik. — Uram, hálás lennék, ha ismertetné az új márka legjellemzőbb tulajdonságait. — Semmi akadálya, nagyon szívesen. Mindenekelőtt, a közönséges ébresztőóránál sokkal hamarabb, és főleg hangosabban ébreszt. Például, öt óra helyett már négykor csönget. — Ha ön — folytatja — mégis tovább alszik, az új óra nyomban bekapcsol egy szirénát, azután harangzúgás következik, nyolc ágyúból tüzérségi sortűz dördül, majd egy kancsó jéghideg víz ömlik uraságod fejére. Ha pedig még mindez nem elég, akkor az óra telefonon közli kegyed munkahelyi főnökével, hogy ön beteg, és mivel magas a láza, egy nap rendkívüli szabadságot kér. Úgy hiszem, az ilyen ébresztőóra megfelel önnek is! ■ — Vallja be őszintén, miért lopta el azt az autót! — szólítja föl a bíró a vádlottat. — Kérem szépen, a kocsi üresen állt a temető mellett, erre én azt gondoltam, hogy a tulajdonosa elhunyt. ■ Színhely: a Dél-afrikai Köztársaság valamelyik városa. Belép a templomba egy néger, s a fehér sekrestyés ráförmed: — Ördögfajzat, mit keresel itt? Állami törvényeink a legszigorúbban tiltják, hogy ide néger betegye a lábát! — Kérem szépen — rebegi a fekete férfi, s a szerszámaira mutat —, én azért jöttem, hogy takarítsak az önök templomában . .. — Jó, jó, most az egyszer nem bánom — bólint a sekrestyés —, de nagyon vigyázz, mert ha imádkozáson csíplek, hát akkor, jaj lesz neked! ■ Az elmeosztályon három ápolt elmélyedve kártyázik. Negyedik társuk a csilláron lóg. Belép egy látogató, és megkérdezi: — Hát az a szerencsétlen mit csinál ott fönt a lámpán? — Szegénynek az a rögeszméje — feleli az egyik beteg —, hogy villanykörte, és most világít nekünk. — Az istenért, mondják, miért nem szedik le onnan? — Mert már sötét van, és mi kártyázni akarunk! ■ Egy előkelő angol fiatalember fölkeresi a család orvosát: — Tanácsot kérek, doktor úr! Nemrégiben megcsalt a menyasszonyom, s azóta éjszakánként nem tudok aludni. Egyáltalán, lehet-e segíteni ezen? — Hogyne, kérem — hangzik a válasz—, igen sürgősen cserélje ki a menyasszonyát. ■ Két legyecske társalog a szoba mennyezetén. — Milyen ostobák az emberek — sóhajt föl az egyik. — Látod, hatalmas összegeket költenek a plafon építésére, aztán eszük ágában sincs, hogy használják! ■ — Mivel rakták meg ezt a két nagy teherautót? — Az egyiken szállítják az építőanyagot, a másikon pedig az építési engedélyhez kitöltendő nyomtatványok.