Szabad Föld, 1977. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-20 / 12. szám

SZABAD FÖLD Az elvetemültek Ami itt következik, nem krimi. Csak annyiban emlékeztet rá, hogy ez a történet is bűnről szól. De nem kitalálás, nincs benne színezés és nincs lelkizés. A nyers tények vallanak ridegen a valóságról, bűntényekről, banditákról, társadalomról, amelynek válságát az olasz riportok oly éles és jellegeztes vonásokkal tárják fel. A történet friss. A nyomozás és a vizsgálat még tart. Tehát nem teljes a bűnlajstrom, nem minden részletében megrajzolt a szereplők arcképe. -------------— Azon az őszi estén — 1976. november 6-án — úgy ömlött az eső Milánó háztetőire, mintha dézsából öntötték volna. Voltak negyedek, ahol bokáig ért a víz. Szinte hihetetlen, hogy ezen a felhőszakadásos éjszakán képtelen gyilkosság történjék Pedig megtörtént, s megrázta az egész várost. Premoli dr. ezt az estéjét szokás szerint egy presszóban töltötte, így szokta egy kissé kipihenni fáradságos körzeti orvosi munkáját. Éjfél felé kocsiján, egy Fiat 132-esen a Monte Generoso utcán haladt, haza akart menni. Hirtelen két fegyveres férfi tűnt fel előtte a Monte Generi sarkán. Intettek, hogy álljon meg. Az egyik fegyveres kezében csonkacsövű puskát tartott, amelynek felirata ez: „NATO”. Tulajdonosa Claudio Gatti 26 éves fiatalember, aki nemrég, 1976. október 16-án szökött meg Gorizia börtönéből. Azért tartóztatták le, mert egy rablás alkalmával meggyilkolt egy aszszonyt. Alighogy megszökött a börtönből, Milanóban gyilkossági kísérletbe keveredett. A rendőrség gyanította azt is, hogy Claudio Gatti részt vett Bari város mellett, az andriai bank ellen elkövetett rablásban. Claudio Gatti és társa — mint később kiderült — azon az éjszakán kábítószerezve volt. Nem sokkal azelőtt, hogy meg akarták állítani Premoli dr. kocsiját, a Lancetta utcában jártak egy fekete Volkswagennel, s valakivel összekoccantak. Az illető kiszállt a kocsiból, hogy a szokásos formalitásnak eleget tegyen. De két puskacsőt szegeztek ellene és kénytelen volt futásnak eredni. A Monte Ceneri utcában a Volkswagen „zokogni” kezdett, kifogyott a benzin, s a két férfinak másik autóra volt szüksége. Ezért készültek megállítani dr. Premolit. Az orvos azonban hátrálni akart a támadók elől, hátramenetbe kapcsolt, majd kiszállt a kocsiból. Egy golyó ekkor a nyakán, a torkán érte, a másikat tarkójába kapta. A két lövést újabb dörrenések követték, amelyek felébresztették a negyed sok-sok lakóját A két bandita egy autóért ölt Felszálltak a 132-esre és a Brescia tér irányába hajtattak, de beleütköztek egy várakozó gépkocsiba. Megsérült az orvos autója, elveszett a rendszámtáblája Másik kocsira volt szükségük. A Ranzone és a Previati utca sarkánál álltak meg. Kiszálltak és szétterpesztett lábbal elhelyezkedtek az utca közepén, miközben zuhogott az eső. Az első gépkocsi, amely arra haladt, egy Opel volt, benne két svájci asszonnyal. Amikor észrevették a banditákat, növelték a sebességet és át tudtak törni a „blokádon”. A kocsit mégis lövés érte, a csonkacsövű puskából. A sikertelen támadás után Galatti és társa a Brescia téren ismét megállt, hogy bevárjon egy másik autót. Megint külföldi kocsi jött, Jean Bittes francia mérnök érkezett oda Citroenjén. Hazafelé tartott, akárcsak a szerencsétlen Premoli doktor. A francia mérnök már meszsziről megpillantotta a két fegyverest, rögtön felmérte a helyzetet. Fékezett, majd futva igyekezett menekülni. Ennek ellenére két lövést eresztettek utána, az oldalán és a karján sebesült meg. Nem voltak halálos sebek. A Citroennel sem tudtak messzire jutni a banditák. Nem tudni, miért. Nem messze attól a helytől, ahol megölték az orvost, otthagyták a kocsit Két nap sem telt el és Claudio Gatti a Brescia téren újból „bemutatkozott”. Reggel negyed 9-kor két nő társaságában „helyet foglalt” egy újságárus kioszkjánál, esőkabátja alatt a már említett csonkacsövű puskáját rejtette el, várta az első autóst, aki megáll, hogy újságot vásároljon. Meg is érkezett a kocsi, Gatti puskájával helyet csinált maga körül, a két nővel beszállt a kocsiba, majd elmenekült. Nem sokkal később a kocsit ugyanilyen művelettel a város közepén „cserélte ki”. A rendőrség ekkor már tudta, hogy a gyilkos garázda Gatti. Azt is tudták, hogy Renati Vallanzasca bandájához tartozik. e------------November közepén csinos más bűnlajstroma volt a bandavezérnek, Renato Vallanzascának. De még csak veszedelmes bűnözőnek tartották, nem tapadtak nevéhez azok a jelzők — a milánói alvilág királya, első számú közellensége, amelyek később, miután gazdagította bűnlistáját, a szenzációhajhász újságok révén nevéhez kerültek. Mindenesetre a 28 éves Renato Vallanzasca története pontosan illik a bűnnek ahhoz a kegyetlenségéhez, amellyel bandájának tagja, Claudio Gatti az orvosgyilkosságot elkövette. Renato Vallanzasca szökésben volt. Akkori, utolsó bűntette: rendőrgyilkosság. Október 23-án Montecatiniben agyonlőtt egy közlekedési rendőrt. A lányos arcú Renato néhány év alatt közönséges kis tolvajból lett a milánói alvilág ismert alakja. 1989-ben a rendőrség lopáson érte. A dolog júliusban történt. De még ugyanabban a hónapban, 10 nappal később, „minőségi bűncselekményt” követett el: fegyveres rablótámadást. A Lambrate utcában megtámadott egy pénzkézbesítőt. Az illető ellenállt. A fiatal bandita három golyót eresztett rá, szerencsére elszálltak a kézbesítő mellett. Nem sokáig maradt tétlen Renato. Újabb rablási kísérlet során azonban hiába igyekezett amerikai módon a tetőn menekülni, elfogták, börtönbe vetették. Nem sok időt töltött ott, de „jó tanítványnak” bizonyult.1972. február 14-én öccsével, Róbertéval és másokkal együtt 53 millió lírát rabolt: eszeveszett lövöldözés közben kifosztottak három pénzkézbesítőt, akik a Monterosa utca nagy áruházából igyekeztek a bankba. A rendőrség lecsapott a bandára. Alig két hét múltán mindannyiukat börtönbe zárták, az elrabolt pénz egy részét is megtalálták, a többit a banda tagjai gondtalanul pocsékolták el. A többi között egy nyolchengeres, feltűnő amerikai kocsit is vásároltak. Renato Vallanzasca más módon is feltűnést keltett. Magában a börtönben, illetve börtönökben. Se szeri, se száma nem volt szökési kísérleteinek. Részt vett minden börtönlázadási próbálkozásban, minden lármában, zajongásban, amely szinte szokásává vált az olasz büntetőintézetekben. 1974 első napján történt, Renato és három fegyenctársa a hagyományos módszerrel próbálkozott. Lepedőket kötöztek össze, azokon ereszkedtek le az ablakból. Egy őr géppisztolysorozata azonban megakadályozta a szökést. Több más kísérlet után Renatót átszállították Campobasso börtönébe. Itt is meg akart szökni, itt is kudarcot vallott. Aztán más módszerhez folyamodott, borotvapengéket nyelt le. Rövid kórházi tartózkodás után a San Vittore börtönébe vitték. Részt vett itt is különböző tiltakozó fegyencmegmozdulásokban. Majd megint beteggé tette magát. Júliusban a Bassi kórházban ápolták. Július 25-ére meggyógyult, de még ott tartották. Ezen a napon „hálából” a kórházban szervezett nagy fegyencjelenetet, óriási lármát csaptak. Két nap múlva megismételték az üvöltő, zajongó, tiltakozó botrányt. Olyan zavar támadt a kórházban, hogy mialatt a rendőrök a felforgatást meg akarták fékezni, Renatónak sikerült „meglépnie”. 1976 júliusában kezdődött Renato Vallanzasca ,pályafutásának újabb szakasza. A rendőrség már különös figyelemmel nyomozott utána, de ő szinte fittyet hányva mindenre, egyre kegyetlenebb bűncselekményeket követett el. Mintha az emberéletet teljesen semmibe vette volna. Augusztusban majdnem megöltek félszáz embert. Comóban egy bankot raboltak ki. A bankban tartózkodó ötven személyt, alkalmazottat és ügyfeleket, egy teljesen zárt páncél pincébe tereltek, ahol nem volt szellőző nyílás. Miután kifosztották a bankot, a rablók a pincébe zárt emberekkel mit sem törődve, elmenekültek. Azok félszázan két óráig maradtak a levegőtlen helyiségben. Némelyikük elájult, vagy fuldoklott, mire a rendőrség kinyitotta a helyiséget. Szeptember 27-én egy ötfőnyi csoport — fegyveresen és álarcban, ahogy az alvilági gyakorlatban szokás — megtámadta Areseben az Alfa Romeo pénztárát. A rendőrség azonban ezúttal gyorsan megérkezett. Heves lövöldözés támadt, a banditák — köztük volt Claudio Gatti és Renato Vallanzasca — elmenekültek. Kóródi József (Folytatása következik.) Kistenyésztők, termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek! Kéthetes, kb. 40 dkg-os előnevelt kucsára, megrendeléseket veszünk fel. A kacsák edzettek, fűtött helyiségben, történő elhelyezést már nem igényelnek. Ár: 25 Ft darabja. A megrendeléseket a beérkezés sorrendjében teljesítjük. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Baromfitenyésztő és Hizlaló Közös Vállalkozása Győr, Bácsai út 138. Telefon: 12-398. HATÁSOS NÖVÉNYVÉDELEM a gyümölcsösben, a szőlőben, a zöldségesben . GAZDAG TERMÉS SZÍVÓ, RÁGÓ KÁRTEVŐK ELLEN UNIFOSZECINI TRÓN 40 EC üres raktárak, magtárak, egyéb helyiségek fertőtlenítésére UNIFOSZ 100 EC beszerezhető 2 dl-es, 1 literes és 10 literes csomagolásban. Forgalomba hozzák AZ AGROTRÖSZT MEGYEI AGROKER VÁLLALATAI kapható minden szaküzletben és növényvédő szert árusító FMSZ üzletben. 1977. MÁRCIUS 20. BÖNGÉSZŐ „... A motorkerékpár megfarolt és a betonszegélynek vágódott. Jobb lábammal a betonoszlophoz csapódtam — emlékezik vissza balesetére Valerij Brumel legendás hírű magasugró. — Ezután csaknem három évet töltöttem kórházakban, de a csont nem forrt össze. A sors ekkor összehozott G. A. Ilizarov doktorral, aki megígérte, hogy rendbehozza a lábam. Az azt követő napon, hogy a készüléket a lábamra helyezték, Ilizarov megkérdezte, "Szeretek-e tévét nézni, mert ha igen, akkor menjek és nézzem. — Hogyan? — kérdeztem meghökkenve. — Hát hogy mennék, hiszen csak tegnap volt a műtétem?! — És aztán? — így ő. — Ha jól tudom, a műtét után pár hónapig mozdulatlanul kell feküdni a gipszben ... — Miért? A te lábad gipszben van? — És igaza volt, mert nem volt gipsz a lábamon. — Hát akkor megindulás! Hogy a csont összeforrjon meg kell terhelni. — Én pedig aznap valóban tévét néztem, mankóval elbotorkáltam vagy hatvan métert, másnap már háromszázat mentem, majd ötszázat. Két héttel később a mankót ki kellett cserélnem botra.” Valerij Brumel másfél hónappal a kórház elhagyása után megkezdte az edzéseket, újabb két hónap múlva pedig már két méter fölött ugrott. Ilizarov már régebben megfigyelte, hogy a csontszövetben nagy a regenerálódási hajlam. Ehhez a csonttöredékek stabil rögzítésére az izmok korai megterhelésére és aktív működésére, a csont vérellátásának fenntartására van szükség, de ilyen feltételeket a hagyományos módszerek nem biztosítanak. Az állatkísérletek százai azt bizonyították, hogy szilárd rögzítéssel a csont már az ötödik napon összeforr, három héttel később pedig több mint 200 kilogrammot is elbír. Nyílt töréseknél a csontfertőzés kifejlődésének a veszélye a negyedére csökken. A tört végek helyzete a gyógyulás bármely szakában minden irányban igazítható, a stabil rögzítés pedig már az első naptól kezdve lehetőséget ad a végtag aktív használatára: miért is ne hasznosíthatnánk a mozgást a szomszédos ízületekben, a fokozott véráramlás a törési pont felé, miután ez igen erős gyógytényező, így nincs is utókezelési időszak. A KINEKOT intézet szakemberei olyan betegségekkel képesek megbirkózni, melyeket régebben gyógyíthatatlannak tartottak. Megoldható a csonthosszúság helyreállítása, mégpedig a lágyrészek műtéti megnyújtása nélkül. A legújabb eredmény: csaknem félméternyi új csont. Az összeforrni nem akaró zárt töréseket vértelenül gyógyítják. Sok esetben a hagyományos módszerekkel 5—12 hónapra van szükség a gyógyuláshoz — a készülékkel kettőre. A szovjet szakemberek az idős emberek kezelésekor is sikerrel használják a készüléket. Egy nyolcvanhét éves nőbeteg hat hónappal ezelőtt combtörést szenvedett. Csontja rosszul forrt össze, operálni nem lehetett. Gipszkötést sem lehetett alkalmazni a szövődmények veszélyei miatt. A készülék segítségével a vértelen kezelés 27 napig tartott. Az Ilizarov-féle készüléket a Szovjetunió hatszáz gyógyintézetében alkalmazzák, de használják az NDK, Csehszlovákia, Bulgária, Románia és más országok szakorvosai. Az Ilizarov-féle készülék segítségével több mint félszázezer ember gyógyult meg. (A Szovjet Export című folyóirat idei első számából.)