Szabad Föld, 1977. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-31 / 31. szám
20 SZABAD FÖLD SPORT Az esernyőelmélet Gerevich Pál egy találat „előnnyel” nyerte a kardvívás aranyérmét és ez az „előnye” most megvan az egész vívócsapatnak is. Azaz: aranyérmes küldöttség tér haza Buenos Airesből, ráadásul a honi sportbarátok véleménye szerinti legértékesebb arannyal. Kardvívás: Posta Sándor, Kovács Pál, Kárpáti Rudolf, Pézsa Tibor, mind megannyi olimpiai és világbajnokság, magyar fegyver a kard! Összességében egy első és két harmadik hely, ez szerepel a végelszámolásban, bármilyen szép és hangzatos mondatokat, himnuszokat és tirádákat is lehet zengeni a kardgyőzelemrő. Tordasi Ildikó és a kardcsapat is harmadik lett, néhány helyezés még és kész. 1975-ben a budapesti világbajnokságon egy magyar győzelem sem született, 1976-ban az olimpián Tordasi Ildikó lett első, most Gerevich Pál: igazán nem vagyunk telhetetlenek, de tény, hogy mostanában viszonylag szűkös esztendők járnak a vívókra. A párbajtőrözők önmaguk által megteremtett hegemóniája időnként emlék, a nők kiemelkedő sikerek után hirtelen és gyorsan tudnak váltani, a férfi tőrözők amúgy sem tartoznak a győzelmi esélyesek közé. Marad a kard — mondja az ember. Csakhogy Kovács Tamás és Marót Péter, akárhány év is telik el, csak nem lesz fiatalabb, ugyanez a tétel érvényes a csapattag Hammang Ferencre is. Gerevich és Gedóvári — és aztán? A birkózók körében — széltében-hosszában mesélték és hirdetik és hiszik is ezt — létezik egy érdekes szólás, azaz ez már inkább teória. A neve: esernyőelmélet. Lényege az, hogy akkor születnek sorra a sikerek, ha a csapatban minden világversenyen van legalább egykét olyan sportoló, akiknek nemcsak reális esélyük van a győzelemre, hanem akik esélyeiket valóra is tudják váltani. Ha így van, akkor ők az „esernyő” szerepét töltik be. Ők hozták az eredményeket, a kudarc tehát már eleve kizárt. Ők nyertek, tehát a többieknek nem kell idegeskednie és remegnie: jaj, mi lesz, ha nem érünk el jó eredményt? Jaj, mit szólnak majd odahaza, mit szólnak a vezetők? Az esernyő-elmélet szerint ugyanis ilyen esetben mindenki felszabadultabban szerepel, megnő a csapat és ezzel együtt a csapattagok önbizalma és magabiztossága. Jönnek az eredmények: a gyengéből közepes lesz, a középszerűből jó, a jóból meg — még akár bajnok is lehet. És a túloldal: ha ez mégsem következne be, akkor sincs, hisz nem lehet baj. Hogy lehetne baj, hisz az „esernyő-emberek” már hozták a sikert — a többiek meg „beállnak az esernyő alá”. No hát, most minden korábbinál igazabb ez az elmélet — most ez érvényes a vívó-világbajnokságra is. Ebben az esetben — világos — Gerevich Pál „az esernyő”. Nagy dolog, hisz van hová állni. Horváth István Repül a motoros A közelmúltban Kiskunlacházán rendeztek motocross versenyt, amely joggal váltotta ki a nézők érdeklődését. Nyolcezren telepedtek le a pálya körül, ahol vakmerő bravúroknak, látványos jeleneteknek lehettek szemtanúi. A versenyzőknek nemcsak járművüket kellett irányítani, akrobatikából is vizsgáztak, nem is akárhogyan, mint azt képünk is ábrázolja. Fotósunk azt a pillanatot kapta el, amikor az egyik versenyző „lejtmenetben” repülni indul. Érdemes megfigyelni a versenyző testtartását, másfél-két méterre a talajtól lebeg a légtérben... A mozdulatok művészete A művészi tornászok mindig is híresek voltak kecses mozdulataikról, szépen formált gyakorlataikról. A sportág egyik velejárója a kellemes megjelenés, így aztán Molnár Anna, az OSC ifjú versenyzője mindenképpen előnyös helyzetben van. A kislány arról is híres, hogy ifjúsági versenyzőként a felnőttek között is sikerrel szerepelt Ahogy elnézzük a fotót, ez nem lehet véletlen. A hetvenkilencedik Volt idő, amikor az amerikai, a szovjet és az NDK országos úszóbajnokságok eredményeit szép nagy táblázatba lehetett foglalni. És persze, mindez azért volt jó, mert a megfelelő sorokba be lehetett írni a magyar bajnokság időeredményeit is. És mindebből szép és pozitív és lelkesítő tanulságokat lehetett levonni. Kiderült, hogy ugyan nem tartoznak a világ élvonalába, de azért jó úton haladnak. Kiviláglott, hogy ugyan nem valamennyi számban, de azért néhányban olyan magyar úszó is van, akik a világ legjobbjai közé tartoznak. Látható volt, hogy fiatal tehetségek törnek fel, és, hogy azért nem olyan rossz az egész, mint amilyennek látszik. Már egy hónap sincs hátra a jönköpingi Európa-bajnokságig, de ha a válogatottban szereplő úszók formáját jelképező vonal (ilyen szerepel az edzésnaplókban, meg a sporttudományi értekezésekben), hirtelen nem kezd felfelé rohanni, akkor bizony elképzelhető, hogy augusztusban sem lesz ok az örömre. Sem világrekord, sem Európa-csúcs nem szerepelt a célok között, csupán annyi, hogy az eddiginél jobb teljesítményekkel lehessen a dobogóra kerülni. Ez igazán nem valami teljesíthetetlen szint, hiszen Montreal óta eltelt egy év, fordult egyet a világ, új a naptár az asztalon, 1976. helyett 1977-et számolunk. És mindig lépni kell előre, mert ez a világ rendje és ez a sportvilág jellemzője. Csakhogy a sorrendben hetvenkilencedik magyar bajnokságon, mindössze egyetlen országos csúcs született: Kiss Éva (képünkön) érte el a 200 m-es pillangóúszásban. Többtucatnyi szám, gyors, hát, mell, pillangó, vegyes és a váltók sorozata, és mégis, mindössze egyetlen csúcs. Montrealt említettük korábban, és most is azt tesszük. Valahogy úgy tetszik, hogy a tavalyi olimpiai szereplés még mindig érezteti hatását, még mindig az elmaradt érmek hiányoznak. Mintha Montreal árnyéka most egészen a Margitszigetig nyúlna. A nőknél Schaffer Zsuzsa volt a legeredményesebb száztól nyolcszázig valamennyi gyorsúszószámban a dobogó legtetejét jelentő helyezést szerzett. A férfiaknál Verrasztó és Hargitay egyaránt három-három egyéni számban győzött. Az egyetlen árva rekordról már szóltunk, most már csak egy nevet kell megemlíteni: Sáringer Károlyét. Harmadik lett a férfi 100 m-es mellúszásban, 1:11,75-ös idővel. Nem is a másodpercekben kifejeződő teljesítmény, nem is bronzérem a fontos most — bár ez számára minden eddiginél nagyobb siker —, hanem lakhelye. Sáringer Károly ugyanis székesfehérvári. A Székesfehérvári Volán versenyzője, edzője Dániel András és Inotán tartják edzéseiket. Egy új helységnév a magyar úszósport térképén. E térkép amúgy sincs túlzsúfolva a különféle fellegvárak neveivel. (horváth) Az „atomváros” sakkélete A már hagyományos Duna menti fiatalok találkozója alkalmából látogattunk el Palásra, kissé a Sakk Szabad Föld Kupa képviseletében. A sakkszimultánt a járási könyvtár földszinti olvasótermében tartottuk 25 táblán, bizonyítva, hogy sakk és könyv jól megférnek. Herceg Ágnes „kiváló könyvtári vezető” is ezen a véleményen volt üdvözlő beszédében. A paksiak a legjobb játékosaikkal vonultak fel, élen Loparics Pállal, sakkpályázatunk egyéni győztesével, s két táblán — az ifjúsági Várszegi Ernőinek és a Ribli nagymester ellen döntetlent elért Vékmann Ferencnek győznie sikerült. Ezután Portisch nagymester genfi szereplésével (Szpasszkij ellen) kapcsolatban hangzottak el kérdések s kikerekedett egy előadás. Már az Illatozó paksi halászlé felett beszélgettünk a nagyon lelkes és szenvedélyes Farkas István szakosztályvezetővel és Lőrincz Tiborral, a helyettesével a paksi tervekről. Az épülő „atomváros” sakkélete is — ha szabad mondani — láncreakciószerűen fejlődik! Már olyan terveket szőnek, hogy a közeli években atomkupa névvel egy nagy nemzetközi tornát rendeznek, széles társadalmi összefogással. A nagyközségi sakkszakosztály is keresi a kapcsolatot, az együttműködés formáit a hipermodern ipari létesítmény sportkörével. Ez idő szerint 34 igazolt játékosuk van, a soraikban olyan tehetségekkel, mint Bugyi Piroska. S készülődnek nem kisebb lelkesedéssel, mint legutóbb, az újabb Sakk Szabad Föld Kupára! Szíves-örömest részt vesznek majd a battonyai tornán, amelyet — ahogyan írtunk már róla — az eddigi kupagyőztes csapatok részvételével terveznek a battonyai sakkozók. Van még egy dédelgetett tervük. Nagyon szeretnének bejutni az országos csapatbajnokság második osztályába, ezért a nyári szünet után erősíteni kívánják a szakosztályi munkát, a sakkoktatást A szakosztályvezető már megszerezte a segédoktatói címet Loparics pedig, a Sakk Szabad Föld Kupa képviseletében tett csehszlovákiai szereplésével már nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkezik. Hadd kívánjunk jó munkát és jó eredményeket. Hajtun József Janika Képünk Faházi Jánost ábrázolja. A virtuóz asztaliteniszező — legutóbb Bécsben a VVK döntőjében csapatának, a Ganz- MÁVAG-nak legeredményesebb játékosa volt — cowboy szerelésben mutatkozik, csak a sombrero hiányzik a fejéről. Ahogy látható, már nem mai gyerek, mégis Janikának becézik. Többek között bohémsága miatt. A szakemberek szerint, ha csak egy kicsit kevésbé bohém, hosszú éveken át akár világbajnok is lehetett volna. Viszont — ami nem elhanyagolható — Faházi Janika mindig így érezte jól magát... 1977. JÚLIUS 31. Tippjeink a 31. fogadási hétre: Borsodi Bányász—Pap J. SE 1 Síküveggyár—Gyöngyös 1, x Pásztó—Lehel SC 1, x Hatvan—Recski Gyula—Szegedi Dózsa x,2 Hódmezővásárhely —Szabó L. SE 1 AURAS SE—Erzsébeti SMTK 1, x ÉPGÉP—Balassagyarmat 1 Bakony—Péti MTE 1 Soproni Textiles—Kőszeg 1, x Táncsics SE—Bauxitbányász 1 Ceglédi VSE—Szolnoki MÁV 1, x Szegedi VSE—Pécsi VSK 1, x Pólaérkőzések: x, 1, x