Szabad Föld, 1977. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-31 / 31. szám

20 SZABAD FÖLD SPORT Az esernyőelmélet Gerevich Pál egy találat „előnnyel” nyerte a kardvívás aranyérmét és ez az „előnye” most megvan az egész vívócsa­patnak is. Azaz: aranyérmes küldöttség tér haza Buenos Airesből, rá­adásul a honi sportbarátok vé­leménye szerinti legértékesebb arannyal. Kardvívás: Posta Sán­dor, Kovács Pál, Kárpáti Ru­dolf, Pézsa Tibor, mind meg­annyi olimpiai és világ­bajnok­ság, magyar fegyver a kard! Összességében egy első és két harmadik hely, ez szerepel a végelszámolásban, bármilyen sz­ép és hangzatos mondatokat, himnuszokat és tirádákat is le­het zengeni a kardgyőzelemrő. Tordasi Ildikó és a kardcsapat is harmadik lett, néhány helye­zés még és kész. 1975-ben a budapesti világ­­bajnokságon egy magyar győze­lem sem született, 1976-ban az olimpián Tordasi Ildikó lett el­ső, most Gerevich Pál: igazán nem vagyunk telhetetlenek, de tény, hogy mostanában viszony­lag szűkös esztendők járnak a vívókra. A párbajtőrözők ön­maguk által megteremtett he­gemóniája időnként emlék, a nők kiemelkedő sikerek után hirtelen és gyorsan tudnak vál­tani, a férfi tőrözők amúgy sem tartoznak a győzelmi esélyesek közé. Marad a kard — mondja az ember. Csakhogy Kovács Ta­más és Marót Péter, akárhány év is telik el, csak nem lesz fia­talabb, ugyanez a tétel érvényes a csapattag Hammang Ferencre is. Gerevich és Gedóvári — és aztán? A birkózók körében — szélté­­ben-hosszában mesélték és hir­detik és hiszik is ezt — létezik egy érdekes szólás, azaz ez már inkább teória. A neve: esernyő­­elmélet. Lényege az, hogy ak­kor születnek sorra a sikerek, ha a csapatban minden világ­­versenyen van legalább egy­két olyan sportoló, akiknek nemcsak reális esélyük van a győzelemre, hanem akik esélyei­ket valóra is tudják váltani. Ha így van, akkor ők az „esernyő” szerepét töltik be. Ők hozták az eredményeket, a kudarc tehát már eleve kizárt. Ők nyertek, tehát a többieknek nem kell idegeskednie és remegnie: jaj, mi lesz, ha nem érünk el jó eredményt? Jaj, mit szólnak ma­jd odahaza, mit szólnak a ve­zetők? Az esernyő-elmélet szerint ugyanis ilyen esetben minden­ki felszabadultabban szerepel, megnő a csapat és ezzel együtt a csapattagok önbizalma és ma­gabiztossága. Jönnek az ered­mények: a gyengéből közepes lesz, a középszerűből jó, a jóból meg — még akár bajnok is le­het. És a túloldal: ha ez még­sem következne be, akkor sincs, hisz nem lehet baj. Hogy lehet­ne baj, hisz az „esernyő-embe­rek” már hozták a sikert — a többiek meg „beállnak az eser­nyő alá”.­­ No hát, most minden koráb­binál igazabb ez az elmélet — most ez érvényes a vívó-világ­bajnokságra is. Ebben az esetben — világos — Gerevich Pál „az esernyő”. Nagy dolog, hisz van hová állni. Horváth István Repül a motoros A közelmúltban Kiskunlacházán rendeztek motocross versenyt, amely joggal váltotta ki a nézők érdeklődését. Nyolcezren tele­pedtek le a pálya körül, ahol vakmerő bravúroknak, látványos jeleneteknek lehettek szemtanúi. A versenyzőknek nemcsak jár­művüket kellett irányítani, akrobatikából is vizsgáztak, nem is akárhogyan, mint azt képünk is ábrázolja. Fotósunk azt a pilla­natot kapta el, amikor az egyik versenyző „lejtmenetben” repülni indul. Érdemes megfigyelni a versenyző testtartását, másfél-két méterre a talajtól lebeg a légtérben... A mozdulatok művészete A művészi tor­nászok mindig is híresek voltak ke­cses mozdulataik­ról, szépen for­mált gyakorla­taikról. A sportág egyik velejárója a kellemes megjele­nés, így aztán Molnár Anna, az OSC ifjú ver­senyzője minden­képpen előnyös helyzetben van. A kislány arról is híres, hogy ifjú­sági versenyző­ként a felnőttek között is sikerrel szerepelt Ahogy elnézzük a fotót, ez nem lehet vé­letlen. A hetvenkilencedik Volt idő, amikor az amerikai, a szovjet és az NDK országos úszóbajnokságok eredményeit szép nagy táblázatba lehetett foglalni. És per­sze, mindez azért volt jó, mert a megfelelő so­rokba be lehetett írni a magyar bajnokság idő­eredményeit is. És mindebből szép és pozitív és lelkesítő tanulságokat lehetett levonni. Ki­derült, hogy ugyan nem tartoznak a világ élvo­nalába, de azért jó úton haladnak. Kiviláglott, hogy ugyan nem valamennyi számban, de azért néhányban olyan magyar úszó is van, akik a világ legjobbjai közé tartoznak. Látható volt, hogy fiatal tehetségek törnek fel, és, hogy azért nem olyan rossz az egész, mint amilyennek lát­szik. Már egy hónap sincs hátra a jönköpingi Euró­­pa-bajnokságig, de ha a válogatottban szereplő úszók formáját jelképező vonal (ilyen szerepel az edzésnaplókban, meg a sporttudományi érte­kezésekben), hirtelen nem kezd felfelé rohanni, akkor bizony elképzelhető, hogy augusztusban sem lesz ok az örömre. Sem világrekord, sem Európa-csúcs nem szerepelt a célok között, csupán annyi, hogy az eddiginél jobb teljesít­ményekkel lehessen a dobogóra kerülni. Ez iga­zán nem valami teljesíthetetlen szint, hiszen Montreal óta eltelt egy év, fordult egyet a vi­lág, új a naptár az asztalon, 1976. helyett 1977-et számolunk. És mindig lépni kell előre, mert ez a világ rendje és ez a sportvilág jellemzője. Csakhogy a sorrendben hetvenkilencedik ma­gyar bajnokságon, mindössze egyetlen országos csúcs született: Kiss Éva (képünkön) érte el a 200 m-es pillangóúszásban. Többtucatnyi szám, gyors, hát, mell, pillangó, vegyes és a váltók so­rozata, és mégis, mindössze egyetlen csúcs. Montrealt említettük korábban, és most is azt tesszük. Valahogy úgy tetszik, hogy a ta­valyi olimpiai szereplés még mindig érezteti ha­tását, még mindig az elmaradt érmek hiányoz­nak. Mintha Montreal árnyéka m­ost egészen a Margitszigetig nyúlna. A nőknél Schaffer Zsuzsa volt a legeredmé­nyesebb száztól nyolcszázig valamennyi gyors­úszószámban a dobogó legtetejét jelentő helye­zést szerzett. A férfiaknál Verrasztó és Hargitay egyaránt három-három egyéni számban győzött. Az egyetlen árva rekordról már szóltunk, most már csak egy nevet kell megemlíteni: Sáringer Károlyét. Harmadik lett a férfi 100 m-es mellúszásban, 1:11,75-ös idővel. Nem is a másodpercekben ki­fejeződő teljesítmény, nem is bronzérem a fon­tos most — bár ez számára minden eddiginél nagyobb siker —, hanem lakhelye. Sáringer Károly ugyanis székesfehérvári. A Székesfehérvári Volán versenyzője, edzője Dániel András és Inotán tartják edzéseiket. Egy új helységnév a magyar úszósport tér­képén. E térkép amúgy sincs túlzsúfolva a különféle fellegvárak neveivel. (horváth) Az „atomváros” sakkélete A már hagyományos Duna menti fiatalok találkozója al­kalmából látogattunk el Palás­ra, kissé a Sakk Szabad Föld Kupa képviseletében. A sakk­szimultánt a járási könyvtár földszinti olvasótermében tar­tottuk 25 táblán, bizonyítva, hogy sakk és könyv jól meg­férnek. Herceg Ágnes „kiváló könyvtári vezető” is ezen a vé­leményen volt üdvözlő beszédé­ben. A paksiak a legjobb játé­kosaikkal vonultak fel, élen Lo­­parics Pállal, sakkpályázatunk egyéni győztesével, s két táblán — az ifjúsági Várszegi Ernőinek és a Ribli nagymester ellen dön­tetlent elért Vékmann Ferenc­nek­­ győznie sikerült. Ezután Portisch nagymester genfi sze­replésével (Szpasszkij ellen) kapcsolatban hangzottak el kér­dések s kikerekedett egy elő­adás. Már az Illatozó paksi halász­lé felett beszélgettünk a nagyon lelkes és szenvedélyes Farkas István szakosztályvezetővel és Lőrincz Tiborral, a helyettesé­vel a paksi tervekről. Az épülő „atomváros” sakkélete is — ha szabad mondani — láncreakció­­szerűen fejlődik! Már olyan ter­veket szőnek, hogy a közeli években atomkupa névvel egy nagy nemzetközi tornát rendez­nek, széles társadalmi összefo­gással. A nagyközségi sakkszak­osztály is keresi a kapcsolatot, az együttműködés formáit a hi­permodern ipari létesítmény sportkörével. Ez idő szerint 34 igazolt játékosuk van, a soraik­ban olyan tehetségekkel, mint Bugyi Piroska. S készülődnek nem kisebb lelkesedéssel, mint legutóbb, az újabb Sakk Szabad Föld Kupára! Szíves-örömest részt vesznek majd a battonyai tornán, amelyet — ahogyan ír­tunk már róla — az eddigi ku­pagyőztes csapatok részvételé­vel terveznek a battonyai sak­kozók. Van még egy dédelgetett ter­vük. Nagyon szeretnének bejut­ni az országos csapatbajnokság második osztályába, ezért a nyá­ri szünet után erősíteni kíván­ják a szakosztályi munkát, a sakkoktatást A szakosztályve­zető már megszerezte a segéd­oktatói címet Loparics pedig, a Sakk Szabad Föld Kupa képvi­seletében tett csehszlovákiai szereplésével már nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkezik. Hadd kívánjunk jó munkát és jó eredményeket. Hajtun József Janika Képünk Faházi Jánost­ ábrá­zolja. A virtuóz asztaliteniszező — legutóbb Bécsben a VVK döntőjében csapatának, a Ganz- MÁVAG-nak­ legeredményesebb játékosa volt — cowboy szere­lésben mutatkozik, csak a somb­­rero hiányzik a fejéről. Ahogy látható, már nem mai gyerek, mégis Janikának becézik. Töb­bek között bohémsága miatt. A szakemberek szerint, ha csak egy kicsit kevésbé bohém, hos­­­sz­ú éveken át akár világbajnok is lehetett volna. Viszont — ami nem elhanyagolható — Faházi Janika mindig így érezte jól ma­gát... 1977. JÚLIUS 31. Tippjeink a 31. fogadá­si hétre: Borsodi Bányász—Pap J. SE 1 Síküveggyár—Gyöngyös 1, x Pásztó—Lehel SC 1, x Hatvan—Recsk­i Gyula—Szegedi Dózsa x,2 Hódmezővásárhely —Szabó L. SE 1 AURAS SE—Erzsébeti SMTK 1, x ÉPGÉP—Balassagyarmat 1 Bakony—Péti MTE 1 Soproni Textiles—Kőszeg 1, x Táncsics SE—Bauxitbányász 1 Ceglédi VSE—Szolnoki MÁV 1, x Szegedi VSE—Pécsi VSK 1, x Póla­érkőzések: x, 1, x

Next