Szabad Föld, 1978. július-december (34. évfolyam, 27-53. szám)

1978-11-19 / 47. szám

1978. NOVEMBER 19. Fáradtságunk és a biztonság Az emberek között elég nagy egyéni különbségek vannak: mindenki más­kor, másmilyen mérték­ben fárad el. Élettani sa­játosságaik miatt, a nők a volánnál fáradékonyab­bak, mint a férfiak. Ugyancsak gyorsabban fáradnak el vezetés köz­ben az idősebb emberek is, mivel anyagcsere-fo­lyamataik lassúbbak, azaz szervezetük energiája ke­vesebb. Mindenki számá­ra érvényes azonban, hogy 100 kilométerenként, vagy másfél óránkén­t pihenőt tartson. Sőt, hogy a pihe­nés feltétlenül aktív le­gyen, végezzünk testmoz­gást és tornagyakorlato­­kat. Mai autós turisztikánk furcsa és helytelen for­mája, amikor a kirándu­lás abból áll, hogy egész nap a kocsiban ülünk, és hajtunk oda-vissza. Sokan azt mondják, hogy számukra a vezetés pihenést, kikapcsolódást jelent. Egyénileg ez igaz lehet, hiszen a vezetés va­lóban a felfrissülés érzé­sét keltheti az egész napi, sokszor egyhangú munka után. Nem szabad megfe­ledkeznünk azonban ar­ról, hogy az egyre sűrűbb forgalom mind nagyobb megterhelést jelenít a jár­művezetőknek, és, ha a fáradt szervezet ilyenkor erő­tartalékait használja fel, az idő előtti kimerü­lést okozhat. Az elfáradásban szere­pe van az úgynevezett biológiai ritmusnak is. Szervezettünk teljesítőké­pessége a nap folyamán szabályos időközönként változik. A reggeli mun­kakezdés után vezetési teljesítményünk növek­szik, a legjobb a délelőtti órákban, majd csökken és 14 óra tájban mélypontot ér el. Ezután ismét foko­zódik a teljesítőképesség, estefelé újra csökken és éjjel 2-kor éri el a mini­mumot. A túlfáradás és az elálmosodás veszélye ezekben az időszakokban a legfenyegetőbb. Ellen­szere: a gyakoribb pihenő. A szokatlanul gyors el­fáradás egyik oka lehet és erre kevesen gondolunk, hogy testhelyzetünk a ko­csiban nem megfelelő. A helytelen ülésmód vérke­ringési zavart okoz, ha­marabb bekövetkezik a végtagok elmerevedése és elzsibbadása, s emiatt gyorsabban fáradunk el. Hosszabb utakon érdemes az ülést az általunk már megszokott helyzetből ki­mozdítani, s, ha rövid időn át megváltozott test­helyzetben vezetünk, az önmagában is meggátolja a fáradtság kialakulását. Az elfáradás következmé­nye az álmosság; ha ezt észleljük, útunkat feltét­lenül szakítsuk meg és a szükséges pihenést, illet­ve alvást biztosítsuk a magunk számára. Petress István Tépvizsgákt Több olvasónk kérésére ismertetjük a nyúl- és galambtáp, valamint egyéb takarmányok mi­nőségi vizsgálatának a lehetőségeit. A takarmá­nyok minőségi vizsgála­tát az Országos Takarmá­nyozási és Állattenyészté­si Felügyelőség Laborató­riumi Központja végzi. Címe: Budapest, Keleti Károly u. 24. 1024. A minőségi vizsgálathoz fél kiló takarmányminta szükséges. A takarmány­mintát az áfész, a szak­csoport, vagy az egyéni kistenyésztő a helyi tanács hivatalos megbízottjával együtt vegye ki és ezt jegyzőkönyvileg rögzítse. A jegyzőkönyvben fel kell tüntetni még a mintavé­tel helyét, időpontját, a jelenlevő személyeket és a takarmánnyal kapcso­latban észlelt jelenségeket. A jegyzőkönyv mellé zsák­cédulát kell csatolni és kísérőlevelet írni, mely­ben a vizsgálatot kérik, s egyúttal megjelölik a vizs­gálat irányát, vagyis azt, hogy béltartalomra — például fehérjére, kemé­nyítőértékre, rostanyagra, szárazanyagra —, vagy mikrobiológiai célból, pél­dául penészesedés, rom­lás, dohosság szempontjá­ból kérik a vizsgálatot. A feladást ajánlottan kell megtenni. A vizsgálat dí­ja kb. 300 forint, melyet a felügyelőség által kül­dött csekken kell befi­zetni majd a vizsgálatot kérő szervnek vagy sze­mélynek. A vizsgálati eredmény­ről kapott értesítés csak abban az esetben fogad­ható el perdöntőnek, vagy kártérítési alapnak, amennyiben a mintavétel a fentiek szerint szabá­lyosan történt. Ha mást is etetünk, ak­kor úgy számoljunk, hogy kb. 2 kg széna és 4 kg burgonya vagy répa, vagy 8 kg zöldtakarmány he­lyettesít egy kg tápot, de nem mindig tápértékben, hanem csak fogyasztható mennyiségben. A tápmennyiség TERVEZÉSE Minden állat, de a nyúl különösen kényes a ta­karmányváltozásra. A táphoz szokott nyúl csa­k nagy veszteséggel és több napon át szoktatható át más eleségre. Ezért min­dig rendelkezzünk tarta­lékkal, hogy egy-egy szál­lítási nehézség — mint ami helyenként most is fennáll — ne érjen vá­ratlanul. A nyulat általában kor­látlanul etetjük, vagyis mindig előttük a táp. Mennyit kell beszerezni, meddig elég a készlet? A kiszámítás megkönnyíté­séhez ismertetjük a nyúl napi fogyasztását a Kis­állattenyésztési Kutató Intézet vizsgálatai alap­ján. Középnehéz fajtájú nyulak napi takarmányadagjai kizá­rólag nyúltápetetés esetén (dkg)__________________________ Üres anya 12—15 Vemhes anya 15—18 Szoptató anya 20—35 Pihenő bak 13—15 Fedező bak 16—19 Hízó növendék 3—5 hét 2—5 5—7 hét 7—8 7—10 hét *—11 10—13 hét 11—13 Tenyésznövendék 13—20 hét 12—15 (szegő) Cement és beton Az elmúlt esztendőben 763 millió tonna volt a világ cementtermelése, ami szédületes fejlődésnek számít az 1950. évi 134 millió tonnához képest. Legtöbb cement a Szovjetunióban készült, 127 millió tonna, öt japán követi a világranglistán 72 millió tonnával, s az Egye­sült Államok termelése 71 millió tonnát tett ki. Ör­vendetes, hogy 1977-ben a cement világtermelésének 26 százaléka a KGST-országokban készült. (Magyarország 4,7 millió tonnát állított elő.) A jövőkutatók úgy vélik, hogy a világ cementter­melésének évi 4,5 százalékos emelkedése még jó ideig folytatódik, annál is inkább, mivel a gyártás alap­anyagának elfogyásától nem kell tartani. Már jelenleg is sokféle cementfajta készül világszerte (a Szovjet­unióban például 40-féle), de még egyre újabb változa­tok látnak napvilágot, és sok olyan ötlet születik a ce­ment pótlására, kiegészítésére, a beton új módon való készítésére is, amely feltétlenül figyelmet érdemel. Régi vágya az iparnak — különösen a mélyépítő­­iparnak — az olyan cement, amely gyors kötése révén és duzzadóképessége által lehetővé teszi szivárgó, vi­zes helyeknek néhány percen belüli elzárását. E kí­vánságnak ma már kétféleképpen is eleget tudnak ten­ni: részint égetési eljárással hozzák létre a duzzadást előidéző komponenst, vagy pedig aluminátcement, gipszőrlemény és mészhidrát megfelelő arányú, gyor­san kötő és szilárduló keverékét használják fel a ké­nyes szigetelési munkákhoz, a vízbetörési helyek meg­szüntetéséhez. Ismeretes, hogy a kemencefalazatokat hagyományo­san előregyártott tűzálló idomok összerakása révén alakítják ki. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne a helyszínen zsaluzatba öntött betonból elkészíteni a bé­lést, ha a beton megfelelően tűzálló lenne. Nos, ma már ennek a kívánságnak is eleget tudnak tenni a szakemberek. Timföldből úgynevezett aluminátcemen­­tet állítanak elő, amely magas hőmérsékleten olvad, és hevítés, illetve lehűlés hatására is megtartja szilárdsá­gát. E tűzálló cementtel nagy megtakarítások érhetők el a kemenceépítésben. A betonmunkák ismert gondja, hogy a nyers betont rövid időn belül fel kell használni. Emiatt a cement és a víz nehézkes keverését rendszerint az építés szín­helyén kell elvégezni. Egy újfajta eljárás szerint a ned­ves betont közvetlenül a keverés után — mínusz 10 C- fokon — gyorsfagyasztásnak vetik alá, mielőtt még bármiféle lényegesebb vegyi hatás léphetne fel a ce­ment és a víz között. A helyszínre szállított és ott a fagyasztott állapotból megolvadó beton azután úgy használható fel, mint a friss. A közbeiktatott fagyasz­tás még csak a szilárdságát sem csökkenti. Persze a lehűtés folyamata többletköltséggel jár. Ugyan ki hallott már cement nélküli betonról? Pe­dig ma már ilyen is van, igaz, hogy csak olyan helyen használják, ahol savak, lúgok, agresszív talajvizek, szennyvizek stb. megtámadnák a közönséges betont. Egy szovjet kutatónak támadt az az ötlete, hogy a be­ton ásványi eredetű kötőanyagait hőre lágyuló gyan­tákkal helyettesítse. Az így létrehozott polimerbeton tehát sem cementet, sem pedig vizet nem tartalmaz. A gyantát elkeverik a homokkal, a kaviccsal és az ap­rószemcsés töltőanyaggal, s hogy megszilárduljon, 55— 60 C-fokon oldott benzolszulfonsavat adnak hozzá. A polimerbeton ára persze ma még 3—6-szorosa a vas­betonénak, viszont a szilárdsága 1,5—2-szerese amazé­­nak, ami végső soron kisebb keresztmetszetet és térfo­gatot tesz lehetővé, így tulajdonképpen az árkülönbö­zetet is csökkenti. B. I. A visszhang haszna Aki felkapaszkodik a tihanyi apátsági templom ol­dalával szemközti kis magaslatra, s jó hangosan el­­kiáltja magát, néhány szótag erejéig még ma is „gyö­nyörködhet” a saját hangja visszhangjában. Valamikor azonban sokkal csodálatra méltóbb, tíznél több szóta­­got is jól hallhatóan visszaverő volt a már Csokonai által is megénekelt tihanyi echo. A templomfail tata­rozás előtti homorú vakolatának volt köszönhető a kü­lönleges hangélmény. A homorulat mintegy össze­gyűjtve és irányítva verte vissza az oda érkező hang­hullámokat. A visszhang ugyanis nem más, mint a hang hall­ható visszaverődése a hanghullámok útjában álló, leg­alább 17 méter távolságban levő akadályokról. Armeny- Bélyeggyűjtőknek Szent László király trón­ra lépésének 900. évfordu­lójára a Posta november 15-én egyforintos bélyeget bocsát ki. Halászsólyom szerepel az 1­80 frankos francia természetvédelmi bélyegen. El Greco, XVII. századbeli világhírű fes­tőművész három rajzát­ örökítették meg San Ma­rino bélyegei. A cirkusz világa elevenedik meg a Német Demokratikus Köz­társaság sorában. A Vö­röskereszt javára Finnor­szág gombaábrájú, há­romcímletű sort jelente­tett meg. A száz éve el­hunyt Petrov Vodkin fes­tő műveit örökítette meg a Szovjet Posta öt bélye­gen és egy blokkon. For­radalma 9. évfordulóját Etiópia bélyeggel köszön­tötte. Jemenben a forra­dalom napjának, négyér­tékű sorral állítottak fi­­latéliai emléket. A himlő elleni küzdelmet Irak há­rom bélyeggel hirdeti. Védett fák szerepelnek az Egyesült Államok négy­címletű sorában és blokk­ján. A pardubicei lovas­­versenyekről a Csehszlo­vák Posta hatcímletű sor­ral emlékezett meg. Olasz­­ors­zág a röplabda-világ­bajnokságnak bélyegpárt szentelt. A hat városban, ahol a játékok folytak, különbélyegzőt használ­tak. A környezetvédelmet Jugoszlávia bélyegpárral is propagálja. Ghána a nemrég lezajlott labdarú­gó-világbajnokság győzte­sei tiszteletére, erre utaló szövegű felülnyomással ellátott sort és blokkot adott ki. A lepra elleni — még mindig nagyon idő­szerű — harcot hirdeti egy kameruni bélyeg. Ka­rácsony még messze van, de az ünnepi bélyegek — többségükben világhírű, klasszikus festők művei­nek ábrájával —, október eleje óta sorra jelennek meg. Az ókori világ hat cso­dáját mutatja be a Kon­gó Köztársaság postája. Pakisztáni bélyeg is be­számol a fejlődő államok technikai együttműködé­séért rendezett ENSZ- konferenciáról. Színpom­pás virágokban gyönyör­ködhetünk Szomália négy­címletű sorában. SZABAD FÖLD 17 nyiben a visszaverő felület 17 méternél közelebb van, az emberi fül már nem tudja megkülönböztetni a visszhangot az eredetitől, ugyanis egy másodperc alatt maximálisan tíz hangot tud egymástól elválasztva hal­lani. Ha a tihanyi echo jószerével már meg is „nem áli”, a világon még sokfelé találhatók jól élvezhető vissz­hangot adó helyek (hegyoldalak, épületfalak által ha­tárolt területek, barlangok stb.). A régi korok építé­szei már nem egy esetben tudatosa­n is alkalmazták a visszhangok gyakorlati előnyeit. Ezzel például szomszé­dos termek közti áthallásokat, sejtelmesnek tűnő temp­lomi hanghatásokat stb. tudtak megvalósítani. Korunk embere már nemcsak az építészetben, ha­nem a technika sok m­ás ágában is kiaknázza a vissz­hangok hasznát. A repülőgépek pilótái visszhang se­gítségével állapítják meg, hogy milyen magasan van­nak a föld felszíne felett. Mozgó hajáról ugyanígy, pil­lanatok alatt meg lehet mérni a tenger mélységét, sőt a jégmezők, gleccserek vastagságát is. Geológusok, olaj-, érc- és szénkutatók a földbe fúrt lyukakban vég­zett robbantások hangjának visszaverődéséből követ­keztetnek az egyes talajrétegek elhelyezkedésére, a ta­laj szerkezetére. A tengeri visszhangos mélységmérő — a szonár — tulajdonképpen a radar szónikus (hanghatású) meg­felelője. Mióta rájöttek arra, hogy az egyes légköri ré­tegek határairól is visszaverődik a hang, a tengeri mély­ségmérő mintájára megalkották annak légköri megfe­lelőjét is, amelynek a meteorológusok, az atmoszféra­­kutatók veszik jó hasznát. Ma már ilyen készülékeket — akusztikus szondákat — alkalmaznak a városi le­vegőszennyeződés kimutatására, repülőtereken a veszé­lyes szélhatások, valamint a köd vizsgálatára és előre­jelzésére is. Légköri hangvisszaverő berendezésekkel mutatják ki a repülőtérre érkező vagy azt elhagyó gép­madarak által hagyott légörvényeket, amelyek bizo­nyos körülmények között veszélyesek lehetnek a kö­vetkező gép számára. Kiderült, hogy hasonló módszer­rel az épületek körüli széláramlatok is tanulmányoz­hatók, így az építészek is részesülhetnek a visszhangok „hasznából”.

Next