Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-09 / 49. szám
1979. DECEMBER 9. SZERKESZTŐI ÜZENETEK : Szamos Gyula, Szolnok: A betegségi segély egy munkanapra járó összege a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért egy napra jutó átlagrészesedés 50 százalékánál kevesebb és 75 százalékánál több nem lehet. A betegségi segély mértékét 50—75 százalékos határok között a szövetkezet az alapszabályában állapítja meg. A kórházi ápolás idejére a tagot a megállapított betegségi segély 70 százaléka, ha pedig eltartott családtagja van, a segély 9 százaléka illeti meg. Simon Jánosné, Mezőtúr: A július 1-től hatályban levő bérkiegészítés minden munkaviszonyban álló dolgozónak jár arra a hónapra, amelyben munkabérben részesül. A munkabérkiegészítés természetesen akkor is jár, ha a dolgozó csak napi hat, vagy négy órát dolgozik és munkakönyvvel alkalmazták. Nagy Tiborné, Szekszárd. Alapvető szabály, hogy kétféle címen nyugellátás nem jár. Az özvegy, ha kétféle ellátásra szerzett jogosultságot, a kettő közül a kedvezőbbet választhatja. Ha az így választott nyugellátás nem éri el a jogszabályban előírt összeget, akkor a másik ellátásból kiegészítik a nyugdíját erre az összegre. Ez az összeghatár ez év július 1. óta 1780 forint. Antal Sándorné, Sárospatak. A magántulajdonban álló családi ház csak akkor fogadható el tanácsi értékesítésre, ha az belterületen fekszik, előreláthatóan még 25 évig biztonságosan tartható, tehát megfelelő műszaki állapotban van, legalább fél éve üresen áll, a tulajdonjoga rendezett, továbbá teher-, per- és igénymentes. Nem lehet értékesítésre elfogadni — a többi között — a tanyai jellegű településeken levő családi házat Józsa László, Békéscsaba. A külterületnek számító településre címzett táviratot a posta levélként kézbesíti. A távirat tartalmának sürgőssége miatt — akkor is, ha ezt nem kérték — a postahivatal alkalmi kézbesítőt fogadhat fel. Az alkalmi kézbesítés tényleges költségét — 50 forintig terjedően — a címzett köteles megtéríteni. Tóth Gyula, Szeghalom: Csak a tehén egyévi tartása után jár — a jogszabályban előírt feltételek fennállása esetén — az évenkénti állami támogatás. Az egyévi tartási időt a vásárolt tehén esetében a vásárlástól, az előhasi üsző esetében az első elléstől számítják. Borjúra, vemhes üszőre nem jár állami támogatás. JOGTANÁCSOSUNK írja Vv. •,* A idős férfi meghalt. Tavaly— december elsején. Maradt utána egy ház, szép nagy kerttel. Az élet utolsó hónapjaiban egy aszszony gondoskodott róla, aki a tulajdonos sógorának ismerőse. Az idős férfi végrendelet nélkül halt meg. Így sem a sógora, sem pedig az illető asszony nem kapott semmit. A tulajdonos lánya lett az örökös. Senki nem tehet neki szemrehányást, hogy apját rászorultságában nem látta el, mert beteg, szociális otthon állandó lakója. Az ingatlant a tulajdonos mintegy hat hónapig tartó kórházi ápolása alatt nem használta senki. Nyilvánvaló volt, hogy valaminek történnie kell. Történt is egy s más. A közjegyző törvényes öröklés jogcímén átadta a hagyatékot a ■tulajdonos leányának. Nem sokkal ezután egy napon megjelent nála egy asszony azzal, hogy megveszi tőle a házait. Az adásvételi szerződés március 7-én létrejött. A vevő szinte azonnal, március 12-én — ahogy ezt jogi nyelven mondják — birtokba lépett, vagyis beköltözött a házba. Az adás-vételi szerződés megkötésekor a vevő a helyszínen alaposan körülnézett. Akkor nem hiányzott semmi. A szerződésben ezt rögzítették. Igen ám, de néhány nappal később, amikor a beköltözésre sor került, megállapította a vevő, hogy valaki elvitte a fészert, a drótháló-kerítést és egy faajtót. Ezek szerint lopás történt. Kis tettes? Az új tulajdonos azt az aszszonyt gyanúsítja, aki az örökhagyót élete utolsó napjaiban állítólag gondozta, vagy pontosabban tessék-lássék módon őt ellátta. És ezen az alapon hangoztatta, hogy munkájáért ellenszolgáltatást nem kapott. Ezt a követelést az örökhagyó sógora támogatta, mert úgy gondolta, hogy az asszonynak kielégítés jár. Elviheti tehát a fészert, a drótháló kerítést és a faajtót Szerintük ezek összértéke ugyan nem éri el az ezer forintot, ám az asszony és a férfi úgy gondolta, hogy mégis elég. Az asszony arra hivatkozik, hogy a holmik elvitelére a sógor jogosította fel. Csakhogy a sógornak semmiféle rendelkezési, joga nem volt. Ezért is nyilvánvaló, hogy lopás történt. Erre utalnak az időpontok? Igaz, a volt sógor és az aszszony egybehangzóan állítja, hogy az események még az adásvételi szerződés megkötése előtt történtek, az örökös tudtával, beleegyezésével és hozzájárulásával. Mindez azonban az örökös szerint nem felel meg a valóságnak. Annál kevésbé, mert a fészer, a drótkerítés és a faajtó az adás-vételi szerződés megkötése előtt — március 7-ét megelőzően — még a helyén volt. Ha ez így van, akkor minden kétséget kizáró módon megdől a férfi és az asszony védekezése. Mennyi az ellopott ingóságok értéke? A vevő azt állítja, hogy háromezer forint. Lehet, hogy csak nyolcszáz forint. Ennek megállapítása is nagyon fontos. Milyen büntetésre számíthat a tolvaj? Tekintettel arra, hogy az aszszony a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül ment be a házba és így vitte el az említett tárgyakat, nem lehet szó egyszerű szabálysértésről. Tette legalább vétségnek minősül, s ezért egy évig terjedő szabadságvesztésre, javító-nevelő munkára, vagy pénzbüntetésre ítélhető. Az ügyben a lopásra kiszabható, legsúlyosabb büntetésre is sor kerülhet, ha bebizonyosodik, hogy a lopott holmi értéke több mint ezer forint; ez esetben a büntetés felső határa két évig terjedő szabadságvesztés. Talán még a férfit is megbüntetik. Dr. Perl István a i mai LEVELESLÁDA „KÉT ÁRVA” — jelige. „Öcsém huszonkét éves, én egy esztendővel idősebb vagyok. Mindketten dolgozunk már. Árváknak tekintjük magunkat, holott a szüleink jó egészségben élnek. Apánk ötvenhárom éves. Jólkereső falusi kisiparos. Annakidején osztálytársak voltak anyánkkal, házasságuk mindkettőjük részéről első szerelem volt. Két éve az történt, hogy apánk fölvett műhelyébe egy női munkaerőt. Az alkalmazott húszéves csinos lányka volt. Rögtön megtetszett az öcsémnek. Ahogy itt mondani szokták, a srácot az a nő tanította meg udvarolni. Apánkat fölháborította a dolog. Magából kikelve vonta felelősségre a testvéremet, és közben még olyan kifejezéseket is használt, hogy neki műhelye van, nem pedig nyilvánosháza. Ilyen előzmények után történt, hogy a lány úgy gondolta, mégis jobb lesz, ha főnökaszszonnyá lép elő a magas életszínvonalat biztosító műhelyben, semmint hogy havi fizetésért dolgozzon napról napra. Apánk háromhavi szörnyű otthoni botrányok után mintegy háromnegyed millió forint anyagi áldozattal kiváltotta magát anyánktól és feleségül vette a lányt. Anyánkkal sohasem volt valami boldog és zavartalan a kapcsolatunk. Ő kemény üzletaszszony volt, elsősorban a pénz érdekelte, aztán a jövedelem, végül pedig az összeg. A válóper izgalmai közepette arra gondoltunk, hogy anyánk ezentúl jobban ragaszkodik majd két fiához, hiszen magára maradt. Kiderült, hogy kizárólag anyagi érdekeihez ragaszkodott. Azokhoz pedig olyan mértékben, hogy tulajdonképpen mi, a két gyermek majdhogynem hajléktalanul maradtunk szüleink szétválása után. Ezek a keserű tapasztalatok érlelték meg mindkettőnkben az elhatározást, hogy szakítunk szüleinkkel, akik így bántak el velünk. Ma már azt halljuk, hogy anyánknak udvarlója van, hiszen egy akkora községben, mint ahol mi élünk, mindig akad néhány mutatós özvegy ember, aki szívesen beül a készbe. Apánk idegei tönkrementek a herce-hurcában és a jelek szerint ez máris nyomot hagy az új házasságon. Rokonaink és barátaink közül ki apánknak ad igazat az ügyben, ki anyánkat pártfogolja. Bennünket nem pártfogol senki. Mi egymásban tartjuk a lelket és szemben azokkal, akik arra bátorítanak bennünket: mi is nősüljünk meg mihamarabb, hogy ne legyünk otthontalan, kivert kutyák — inkább úgy vélekedünk, hogy elég rossz példa áll előttünk szüleink füstbement házasságával. És nem értjük, hogy miért kell nekünk meginnunk a levét kettőjük boldogtalanságának” Attól, hogy szüleik házassága felbomlott, a szülők és gyermekek viszonya változatlan szülőgyermek viszony maradt. Még akkor is, ha az öregek a válási csetepatéban jobban figyeltek peres felük igényeire, megjegyzéseire és egyebekre, mint arra, hogy miként fogadja a fejleményeket a két fiúgyermek. Bármennyire is fájt ez Önöknek, túl kell jutniuk az ügyön. Ne azt keressék, hogy miben járt el helytelenül az édesanyjuk vagy az édesapjuk, hanem azt a kis ösvényt kutassákföl, melyen a viharok elültével ismét eltalálhatnak egymáshoz. Higygyék el, erre a szülőknek is szükségük van és szükségük lesz. Bárhogy alakuljon is magánéletük, legközelebbi hozzátartozóik mégis a gyermekeik. Természetesen a megbékélésnek nem lehetnek feltételei. A kapcsolatok újrateremtése nem hasonlíthat semmiféle bírósági eljáráshoz. Nem az a gyermek dolga, hogy megítélje és elítélje a szüleit, hisz még ő is kerülhet az életben válsághelyzetekbe és ki annak a megmondhatója, hogy ő hogyan viselkedik majd. Egy szó mint száz, ha a fájdalmas ügy hullámverései átmenetileg el is távolították Önöket a két haragos féltől, semmi szükség, hogy gyermekként igazságtevő szerepre vállalkozzanak. Jelentsék inkább minkét szülőnek az érzelmi menedéket még arra az esetre is, hogyha mostani döntéseik, újabb párválasztásuk elhamarkodottnak vagy éppen rossznak bizonyulna. Attól a gyermek még gyermek marad és a szülő is szülő. Jeniy-C LEVELEZNÉNEK „Zala” jeligére levelezne ötvenöt éves, egyedülálló, független falusi férfi. Érettségizett, negyvenkilenc éves vidéki lány, akit jelenleg betegsége és leszázalékolt volta gátol a kapcsolatteremtésben, „Hóvirág” jeligére vár levelet. Vidéki nagyvárosban élő, nagyon egyszerű negyvennégy éves leszázalékolt férfi „Hortobágy" jeligére vár levelet. „Jeligém .Kiskúti. Jólelkű, hetvenkét éves, egyedülálló özvegyasszony vagyok. Levelezőtársat keresek. Eseteg koros, magányos személy gondozását is vállalnám annak otthonában.” Megértő barátok levelét várja Kecskemét környéki, tanyán élő, tizenhét éves fiatalember. Jeligéje: Ferkó”. „A Szovjetunióban élő, magyar anyanyelvű, tizenhat éves leány vagyok. Szeretem a zenét, irodalmat, sportot. Szívesen leveleznék hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal magyar’, orosz vagy ukrán nyelven. Címem: Bácsi Magdolna, SU 295 636 Visk. Október út 19. Huszti járás, Kárpátukrajna, Szovjetunió.’’ ! BUGA DOKTORI ÜZENI ! „Bánatos” emlőműtéten esett át. Azóta egyik melle kisebb, mint a másik. Az emlők úgynevezett plasztikai műtétei annál sokkal körülményesebbek, semhogy ilyenkor is szóba kerülhetnének. Jól szabott melltartó kiegyenlíti a méretkülönbségeket és visszaadja a jó alakot Ezek a tömések szükség esetén még a fürdőruhába is beépíthetők, tehát strandoláskor sem látszik az emlők nagyságbeli eltérése. „Tímea" kérése kissé furcsa. A hajápoló szerekről vagy jót mondunk, vagy semmit. Az ilyen kérésekre nincs felelet „Aggódom” írja olvasónk, mert „azt hallottam hogy a Bisecurin emlőrákot okoz”. Ne tréfáljon! Ha valóban okozna és ön ezt tudná, ön engedélyezné? Nem. És az engedélyezők nem tudnák, ha így lenne? Esetleg akkor is engedélyeznék, ha tudnák, hogy bajt okoznak vele? Szabad ezt akár csak feltételezni is? „Egy olvasónk” négy és fél hónapja szült és még nem jött meg a menstruációja. Elvégre elképzelhető az is, hogy az egyensúlyba jutás késik. No, de a másik kérdése nyugtalanít: „... ha megindul a magömlés, de az érintkezést megszakítják, teherbe eshet a nő?” Bizony, előfordulhat! Láttam olyan terhességet, ami a vérzés újraindulása nélkül szinte maga után húzta a következőt. Vizsgáltassa csak meg magát, nehogy a vérzésvárás váratlanul megmozduljon. „Ilonka” mindent megtesz, amit csak akar „az a fiatalember”, és annyiszor, ahányszor akarja. Mégis’: Azt írja, nincs vele megelégedve. Mármint „a fiatalember”. Hát hagyja ott. Ne várja meg, amíg ő hagyja ott magát, mert úgyis ez lesz a kapcsolat vége. Az egészségügyi okokra pedig egyikük se hivatkozzék, mert az önök esetében nem arról van szó. „Krónikus beteg” sokat kíván. Mi gyógyszerajánlásokkal nem foglalkozunk. „Hűséges olvasó” a gerincmeszesedés gyógyszerelése és gyógymódja iránt érdeklődik. Ezredszer ismétlem: távgyógykezelés nincs. Sok és jóféle gyógyszer viszont van. Bizalom nélküli gyógyulás nincs, de ahogy látom, felesleges izgalom is van. Ha nem lenne, könnyebben gyógyulnának betegeink. „Hajdúsági” olvasónknak azt üzenem, hogy a Gracidin tabletta szimpatikus-ingerlő ereje valóban csökkenti az étvágyat és évekkel ezelőtt fogyasztók krában adták. No de rájöttek, hogy igen veszedelmes vegyszer, mert komoly idegzavarokat okoz és megszokása hatását még veszedelmesebbé teheti. A mai orvosi gyakorlat kábítószerként kezeli és a legritkább esetben is csak a mérgekre kötelezően felírt receptre kapható. Óvakodjék tőle mindenki, függetlenül attól, hogy az orvos is csak a legritkább esetben alkalmazza. „Gyöngyvirág” már 20 éves, de még mindig a múlt század agyával gondolkozik. Lássuk, mit ír: „lehet-e egy lány terhes attól, hogy a fiúval csókolózás közben, teljes öltözékben, tehát csak ruhaneműn keresztül, a nemi szervek érintkeznek?” Nyugodjék meg, úgy biztosan nem! Csak arra ügyeljen, nehogy idónap előtt levetkőzzék. Ráér majd akkor, ha az anyakönyvvezetőtől hazatérnek. SZABAD Fika 15