Szabad Föld, 1979. július-december (35. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

24 SZABAD FÖLD Kutyák, tolvajok és szőrvizsgálók Kutyahistóriák. Eddig pórá­zon tartottam valamennyit a jegyzetemben, mert némelyik történet olyan, hogy külön csak szájkosárral lehetne szabadjára engedni. Ámde így, falkában új­sághasábra bocsátva, talán egyik sem harapós túlságosan. Négy kerék Bogi fajtiszta, fekete puli. Eszes, vidám természetű eb. Ker­tes háznál nevelik. Ha sokáig nem engedik be a házba, rava­szul kiáll az esőre. Ronggyá ázik és persze, hogy szánalmas kül­seje láttán meglágyul a gazdi­­szív és bebocsátják. A minap, egyik éjjel, órákon át ugatott Végül gazdája kiment hozzá a kertbe: — így csak emberre ugat — hajtogatta, mert a jó gazda hang­járól tudja mire fenekedik ku­tyája. De a ház körül és a kert­ben nem talált semmi gyanúsat hát rászólt Bogira: „Nyughass már!” Ez időben­­a kerítésnél állt már a szomszéd is: igen mérges hangon támadta az ebet és gaz­dáját: — Miért nem köti meg? Egész éjjel úgy ugat, hogy nem lehet telé aludni. Ha nem fegyelmezi a kutyát, kénytelen leszek a ha­tósághoz fordulni. Pukkadj, meg — gondolta Bo­gi gazdája —, s a nyugtalan pu­lit beterelte a házba. Hát aztán másnap kiderült, hogy miért csaholt olyan állhatatosan éjfé­lig. Szemmel tartott valamit, ami a kerítésen túl, az utcán zajlott le. Ha a szomszédnak van annyi esze, hogy a puli észjárá­sát követi, saját maga is felfedez­te volna a kutyaingerület okát Ugyanis éjidőben — Bogi hangos tiltakozása ellenére — éppen a szomszéd Trabantjáról szerel­ték le mind a négy kereket.. . Az ok­os kos kártérítési per ... Az alperes siófoki ember néhány anyajuhot és egy kost nevelt kis gazdaságá­ban. Ez a kos, egy óvatlan pil­lanatban felöklelte a szomszéd­asszonyt, akinek esés közben el­törött az egyik karja. A kos gazdája így védekezett: — Nem mi vagyunk a hibásak — (mármint ő és a kos) —, ha­, nem az északi kertszomszédom. Van annak egy Tücsök nevű ku­tyája. Ez kérem egy olyan hara­pós dög, hogy azt el se lehet mondani. De főként az én koso­mat támadja legtöbbször. Aznap is annyira megvadította, hogy a kos eszét vesztette és ezért ök­lelte fel a szomszédasszonyt. A felperes asszonyt nem érde­kelte a Tücsök. — Engemet a kos támadott meg és már nem először... A kostulajdonost több tárgya­lás után kártérítés megfizetésé­re kötelezték, aki viszont most pert indított Tücsök gazdája el­len, minthogy szerinte a kos sze­líd lenne kutyaharapás nélkül. Hát nem lesz vége az ügynek sohasem? " Mi van a borítékban ? Az állatorvos elé borítékot tett le az i­falui ember és emelt hangon ezt mondta: — Ezt tessék megvizsgáltatni laboratóriumban, doktor úr! Az állatorvos kibontotta a bo­rítékot és abban egy vöröses fe­hér szőrcsomót talált — Mi ez? — kérdezte. — Ez kérem annak a kutyának a szőre — mutatott a bűnjelre a méhész-nyulász kistermelő —, amelyik a kertemben eddig ti­zenhat nyulat fojtott meg. Jobb lett volna, vélekedett az állatorvos, ha a szőrrel együtt nyomban a kutyát is megfogja. De azt nem lehet mert az egy ravasz dög. A szőrt a ketrecajtó tépte róla le. Az ügyből szabály­­sértés lett, a tanácsi előadóhoz került, aki nem tudta megnyug­tatóan azonosítani a szőrhöz tar­tozó kutyát és a kutyához tar­tozó tulajdonost. Hátha az állat­egészségügyi állomás laborató­riuma rábizonyíthatná a kutyára a szőrét — vélekedett az állat­orvos. Csakhogy — mint kide­rült — ilyesmit az intézet bíró­sági felszólításra, igazságügyi szakértő minőségben végezhet. A szőrt visszaküldték. Úgy látszik nem mindig lehet a kutyaharapást szőrivel gyó­gyítani. Pont az igazgatót! A rendész szigorúan megállí­totta a kutyatulajdonost: — Az épületbe tilos bevinni a kutyát. — Igen — hebegte a férfi —, de én itt dolgozom. Szabadságon vagyok és most fel kell men­nem, mert valamit szeretnék el­intézni. A rendész így sem engedte be a magyarvizslás dolgozót. Kér­jen a főrendésztől előbb igazo­lást, azt aláírja az igazgató vagy a helyettese és a papírral, meg­határozott időre beléphet az eb is. A magyarvizslás kikönyörög­te az engedélyt, s az eb átléphet­te a­ porta küszöbét. De miért ez a szigorúság? — érdeklődött a magyarvizslás. — Kérem, annak egyszerű az oka — magyarázta a megeny­­­hült rendész. — Pár évvel ez­előtt egy dolgozónk behozta a kutyáját és az a folyosón meg­harapott valakit. — De kit? — Kérem, pont az igazgató elvtársat... S még hozzátette: — Pedig az csak egy kis ku­tya volt! Ha éhesek maradnak... A fatelep éjjeliőreit írásban figyelmeztették, mert nem vet­te észre, hogy több köbméter fenyőárut elloptak a II. raktár háta mögül. „Felhívom figyel­mét — dörgött a levél —, köte­lességének éberebb teljesítésé­re. A rendőri eljárást, ismeret­len tettesek ellen megindítot­tuk.” A kopasz, alacsony, nyolcva­nadik évéhez közeljáró,­de még fürge bácsika rettentően szívé­re vette, hogy rajta csattant el az igazgatási osztály papírosto­ra. .Panaszra ment az igazga­tóhoz, egyenesen a vállalat köz­pontjába. — Igazgató elvtárs — kezdte ■—, én a papírt megmutattam a kutyáknak és azok is megugat­ták. Két kutyánk van, egyik fe­kete, nagy dög, széles pofával. Ezt Sátánnak hívjuk. A másik kuvasz, szép fehér, de goromba állat. A neve Fickó. — A lényegre térjen, Lajos bá­csi — türelmetlenkedett az igaz­gató. — Mondom azt is. Tetszik tudni Jucika, aki az ellátási osz­tályon dolgozik, betegállomány­ba ment, vagy szülési szabad­ságra, nem is tudom. A lényeg az, hogy elmaradt a kutyaellát­­mány ... szóval az a pénz, ami­ből ételt hoznak az állatoknak. Egy hét után mentem a Der­­gács elvtárshoz, hogy a kutyák éhesek. Erre azt mondta, saj­nálja, ez „átmeneti nehézség”, majd valaki átveszi Jucika dol­gát és rendben lesz minden. De­­hát ettől a kutyák nem laktak jól, ami ételt magamnak vit­tem éjszakára, egy pillanat alatt befalták. — Ez a lényeg? — sóhajtott az igazgató. — Nem ez kérem. Ugyebár a tolvajok alighanem tudták vagy sejtették, hogy Jucika nincs benn és Sátán és Fickó már két hete nem kap ellát­mányt. Vettek vagy öt kiló sza­­faládét, belógatták a kerítésen és bezabáltatták a kutyákat. Hál’ istennek semmi bajuk se lett, de a szafaládétól még az a goromba Fickó is megszelídült. Hát szépen kipakolták a fenyő­­árut a ravasz tolvajok. Erre a telepre, kérem, ha a kutyák jól­lakottak, nem tolvaj, de még egy bolha se jön be. A vizsgálattal megbízott, jó észjárású rendőr törzsőrmester, értesülve Lajos bácsi történeté­ről, gyanakodni kezdett: netán Jucika ismerősei körében is ke­reshetők a tolvajok? Az ebül szerzett fa ezen a nyomon meg­került, a tolvajokkal együtt. De azért ne örvendezzünk tanul­ság nélkül: íme, ha a négylábú őrök sorsát is bürokratikusan kezeljük, akkor bizony könnyen ebek harmincadjára kerülhet a vagyon. Griff Sándor Serena. A 24 éves danveri (USA, Colorado állam) filmcsil­­lagocska átrándult Európába és mindjárt nagy „karriert” csinált. A nyugatnémet Beate Uh­se cég, amely sexárut (könyv, film, fo­tóalbum stb) forgalmaz, rövid­lejáratú szerződést kötött vele. Ennek értelmében az ifjú hölgy köteles részt venni Beate Uhse négy NSZK-beli nagyvárosban megrendezendő filmbemutató­ján (cím: „Egy édes gyümöl­csöcske”) és az előadások végén sorra kerülő tombolán az első díj szerepét betölteni. Tehát az­ a férfi, akinek a számát a sor­soláson kihúzzák, abban a sze­rencsében részesül, hogy „egy fergeteges éjszakát” kap a „művésznőtől”. A vadnyugatról érkezett tombolanyeremény így nyilatkozott: „Már előre örü­lök, hogy egy német Siegfridet vagy egy ésszemű balkáni ven­dégmunkást fogadhatok karom­ba.” Egy filmszerepnek utólag is örülne? Con Ahmet. A török „Pehli­­ran” birkózócsoport tagja (62 éves) úgy döntött, hogy abba­hagyja a sport­pályafutását. A hosszú ideig tartó működés vég­eredménye : megszámlálhatatla­nul sok győzelem, csekély bank­betét, tizenegy feleség, negyven­két gyerek és harmincnyolc unoka. A hatalmas család két házat népesít be a dél-törökor­­szági A­danában. A produktív férfi a gazdag gyermekáldást — mint mondja — „erős örökítő­­képességének köszönheti, amely családja minden tagját jellem­zi.” A bizonyíték: nemrég nősült tizenkettedszer és máris útban van a negyvenharmadik utód . .. William Carter Spann. Az amerikai elnök 32 éves unoka­öccse, aki három év óta fegyve­res rablótámadás miatt az egyik kaliforniai börtönben ül, de­cember végén kiszabadul. Ezzel kapcsolatban nyilatkozott a saj­tónak. Elmondta, hogy ezentúl más módon kívánja megszerezni a megélhetéshez szükséges pénzt. A Carter család „fekete báránya” sötét múltját igyek­szik kamatoztatni, országos elő­­adókörútra indul. Szónoklatá­nak címe: „A bűnözés nem fi­­zetődik ki”, s az érdeklődők 3 dolláros belépődíj fejében hall­gathatják meg a tanulságos re­ferátumot, így egy-két év alatt összegyűlik majd egy-két millió. Ebből az unokaöcs már haté­konyabb rablóbandát szervez­het ... Gunter Sachs. A 47 éves üz­letember (motorbicikli- és ön­gyújtógyáros), Brigitte Bardot egykori férje, különös módon ünnepelte meg válásának tize­dik évfordulóját: 14 karátos gyémántot ajándékozott az idő­közben nyugdíjba vonult mű­vésznőnek. A gyáros mostani fe­lesége, Mirja Larsson, akivel boldog házasságban élnek, egyáltalán nem helytelenítette a nagylelkű, költséges gesztust. B. B. ugyanis annak idején (1969) — mint Sachsék mond­ják — nagyon rendesen viselke­dett. A válás során nem kért egy fillér végkielégítést, sőt tar­tásdíjat sem. Bizonyára a szabadságot sok­kal többre értékelte... — Nem is tudtam, hogy sörgyári szolgálati la­kásba költöztem... VftMM PCftCCft MEGFELELŐ EMBER ■ÉÉHMÉHHÉMli KÉZ. ’ 1979. DECEMBER 9. RÓLUK SZÓL A HÍR

Next