Szabad Föld, 1980. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1980-03-09 / 10. szám

1980. MÁRCIUS 9. Nőnap: a tavasz első virágaival Hét évtizede már annak, hogy a szocialista nők IS konferenciáján, Koppenhá­gában Clara Zetkin javas­latára határozat született: március 8-át a „nemzetközi nőmunkás-mozgalom harci napjává, nemzetközi nő­nappá nyilvánítjuk.” S tíz évvel ezelőtt hozta nyilvánosságra az MSZMP Központi Bizottsága a nők politikai, gazdasági és szo­ciális helyzetére vonatkozó határozatait, melyek nyo­mán hazánkban mindin­kább megvalósul a nők tel­jes társadalmi egyenlősége. Hét évtizeddel ezelőtt a nőmozgalom kezdetén az alapvető jogokért s egyen­jogúságért harcoltak még eleink; hazánkban ez a harc immár folyamatos, tervszerű építőmunkát je­lent Az MSZMP tíz évvel ezelőtti határozata a hiva­talos állami politika rang­jára emelte a nőkérdést Napjainkban társadalmi üggyé vált a nők politikai, szakmai, művelődési egyen­jogúsága. Hazánkban a munkaké­pes korú nők 78 százaléka dolgozik, csaknem teljessé vált az asszonyok, lányok foglalkoztatása. Munkájuk által meggyorsult felemel­kedésük, megnövekedett társadalmi befolyásuk, te­kintélyük. Döntő többségük szorgalma, áldozatkészsége példamutató. Az önálló ke­reset anyagi és erkölcsi megbecsülést jelent szá­mukra, s ezzel együtt meg­változott munkahelyi és családi értékrendjük is. Bátrabban alkotnak önálló véleményt a társadalomról, munkájukról, s a világról. Az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv terén az elmúlt évtizedben lényegé­ben megszűntek az igaz­ságtalan megkülönbözteté­sek. A bérezésben még meglevő különbségek egy része a szakképzettséggel, a munkaerő ágazati elosz­tásával, s a kimondottan „férfi” munkakörökkel füg­genek össze. Évről-évre mind több munkahelyen — komoly anyagi erőfeszítések árán — változnak meg jelentő­sen a dolgozó nők munka­­körülményei. A gazdasági és társadalmi vezetők álta­lában megbecsülik őket, mind kedvezőbb feltétele­ket teremtenek munkájuk elvégzéséhez. Szocialista államunk az elmúlt évti­zedben világviszonylatban is példamutató anyagi ál­dozatokkal csökkentette a nőkre háruló terheket. Tíz év alatt a családi pótlék, s a gyermekgondozási segély összege jelentősen emelke­dett A szolgáltatások szín­vonala, a bevásárlási lehe­tőségek szélesítése, a ház­tartási munkák gépesített­sége meghatározzák, hogy mennyi idejük marad a nőknek a közös munkában való részvételre, a közéleti szereplésre, szórakozásra, művelődésre. N­őket köszöntünk... Asszonyok, lányok milliói­nak veszünk a tavasz első virágaiból, s adjuk át már­cius 8-án, a nemzetközi nőnapon. Dolgozó nők­nek, akik áldozatkész, fe­gyelmezett munkával já­rulnak hozzá népgazdasági feladataink teljesítéséhez. (B.­L) ­ A Habselyem Kötöttárugyár 5. számú gyára Kiskunfélegy­háza egyik legnagyobb ipari gaz­dálkodó egysége. Felsőruházati termékeket készítenek, főként exportra. Az üzemben „nőura­lom” van, ugyanis az üzemi négyszög tagjai: a gazdasági ve­zető, valamint a politikai-társa­dalmi szervezetek vezetői lá­nyok, asszonyok, őket mutatjuk be az alábbiakban. FARKAS JENŐNÉ, igazgató. A többiekkel már javában be­szélgettünk, amikor megérke­zett kitörő örömmel fogadták. — Szervusz Marika, de jó, hogy végre megjöttél! — borul­tak a „főnökasszony” nyakába. — Sokáig volt távol? — kér­deztem. — Csak öt napig. Igaz egy­ „másik” világban jártam. Üzleti tárgyaláson voltam Irakban. Bi­zony elég fárasztó volt ez a pár nap. — Ahogy hallom, sokan szó­lítják csak „Marikának" s nem egy dolgozóval tegeződik. Nem árt ez a tekintélyének? — Szó sincs róla. Egyszerűen arról van szó, hogy húsz éve dolgozunk itt Előkalkulátorként kezdtem, majd műszaki csoport­­vezető, aztán műszaki osztály­­vezető lettem. Később a keres­kedelmi osztályt irányítottam. A gyárat másfél éve igazgatom. Egyszóval sokan ismernek, ezért többekkel természetes dolog a tegeződés. Egyáltalán nem ér­zem tekintélyrombolónak. Egyéb­ként a gyárban családias a han­gulat. A többség azonos korú. Az átlagéletkor harminckét év, a törzsgárdatagok aránya pedig az összlétszám negyven száza­léka. — Egy gyár vezetése nem könnyű feladat. Bár a munkaidő kötött, gondolom sokszor haza­viszi a napi gondokat, problé­mákat. Vajon milyen a családi élete egy igazgatónőnek? —Olyan, mint minden halan­dónak, aki házasságban él. Fér­jemmel egyébként is megfogad­tuk, hogy belső gondokkal ott­hon nem fárasztjuk egymást. És ő különben is „konkurrenciát” jelent a gyárnak. Ugyanis a he­lyi Háziipari Szövetkezet elnö­ke. Ezért aztán titkaink is van­nak egymás előtt. Igaz ezek szi­gorúan üzletiek. — Kikapcsolódás, szabadidő? — Kertes házban lakunk, szí­vesen kertészkedünk. Nyaranta mindig elutazunk valahová. Tíz­éves fiúnk ezt értékeli a leg­jobban, hiszen így egész nap ve­lünk lehet. — Otthon az elnök, vagy az igazgató az úr? — Nálunk egyenjogúság van. De ennek ellenére én vagyok a fődöntnök ... TÉRJÉK ISTVÁNNÉ, párttitkár. Meglepődésem nevetésre in­gerelte. Ugyanis nehezen hittem el neki, hogy második évfolya­mos gimnazista fia van. A he­tedik osztályos kislány még úgy ahogy hihetőnek tűnt, ám a ti­zenhét éves kamasz fiú!... — Pedig elég későn kezdtem — mondja vidáman. Aztán megtudom a korát, anélkül, hogy megkérdeztem volna. Szó, ami szó, időben kezdte. De máris a munkáról beszél. — 1977 szeptember közepén választották meg a gyári párt­­bizottság titkárának. Másfél hó­napja pedig újból bizalmat kap­tam. Úgy gondolom, a pártmun­ka végzésében nincsenek ne­mek. Egyformán jól kell dol­gozni, legyen az illető nő, avagy férfi. A „nőuralom” talán any­­nyiban jelentkezik nálunk, hogy a taggyűléseken a hozzászólók többsége nő. És itt igazolódik a tétel, miszerint az asszonyoknak „nagyobb” a szája. De komolyra fordítva a szót, nálunk a nemek közötti aktivitás főként a to­vábbképzésben jelentezik. Töb­ben tanulunk, képezzük magun­kat, mint a férfiak. Igaz ők ki­sebb létszámban is dolgoznak nálunk. Nálunk rendkívül fon­tos, hogy a gyár vezetése a köz­­művelődési program keretén be­lül aktívan szorgalmazza a dol­gozók továbbképzését Évente harminc-negyven szakmunkás végez. A szakmai továbbképzés­ben százhetvenen, az ideológiai képzésben százkilencvenketten vesznek részt. — Otthon, a családban ki az „első titkár”? — A férjem helyett én. No nem arról van szó, hogy­ a pá­rom ,,papucs” lenne. (Hozzá sem mentem volna.) Fontos, felelős­ségteljes munkája az év, a hó­nap, a nap bármelyik percében maximális helytállásra készteti. Bűnügyi osztályvezető. Ennek megfelelően kevesebb időt tölt a családdal, mint én. Remélem a közös, nyári szabadságunk jó lesz. — Elutaznak? — Van egy kis Trabantunk, mellyel az NDK-ba szeretnénk menni. Ősszel én is megtanul­tam vezetni. Aztán lehet, hogy „átugrunk” majd Szegedre is az Ünnepi Játékok valamelyik be­mutatójára! Bár ezzel az utóbbi években nem volt szerencsénk. Ottlétünkkor mindig zuhogott az eső. — Hobbija van? — Egy ideig gyűjtöttem a rendőr és Trabant vicceket Így amikor cukkolni akartak, dup­lán lőttem vissza ... PAPP ILONA, a szakszervezeti bizottság titkára: — Közel három éve választot­tak meg erre a felelősségteljes posztra. Nagyon féltem, hogy nem valók be, de Marika (az igazgatónő) és Piroska (a párt­titkár) segítségével úgy érzem, ma már megfelelően dolgozom, és megtaláltam a közös hangot a gyár idősebb dolgozóival is. — Mi okoz örömet a munká­jában? — Főleg az, hogy a gyár ve­zetése a lehetőségekhez képest messzemenően gondoskodik dol­gozóink szociális ellátásáról és a zavartalan munkafeltételek biztosításáról. Néhány példa: két éve van üzemorvosi rendelőnk, néhány éve közel egymillió fo­rintot fizetett a gyár az óvodai férőhelyek bővítésére, melynek fenntartásához évi negyvenezer forint térítést ad. És amit fel­tétlenül hangsúlyoznom kell: a gyár a kisgyermekes anyák ré­szére középműszakos foglalko­zást biztosít — Mi okoz gondot? — Sajnos kevés szakszerveze­ti beutalót kapunk, pedig a me­legvizes gyógyfürdők iránt nagy az érdeklődés. Megpróbálunk igazságosak lenni és minden évben nagy körültekintéssel szétosztani a beutalókat — Eddig csak a gyárról me­sélt ... — Magamról nem sok érde­keset tudok mondani. Élem a magamkorabeli fiatalok életét Munka, tanulás, szórakozás. — Férjnél van? — Egyelőre még nem ha­gyom, hogy „bekössék” a fejem. Természetesen partnerem van. Nagyon szeretek táncolni, szín­házba járni. Sajnos a kecske­méti Katona József Színház már nem olyan jó, mint régebben. Nyilván közrejátszik ebben az is, hogy a vezetőrendezőt és a vezető színészeket „fölcsábítot­ták” Pestre. Egyébként még annyit, hogy a szüleimnél la­kom. Két fiú testvérem van, a nyugton állíthatom, hogy bár a becenevem „Pici”, otthon én va­gyok a „nagy”, illetve az úr a háznál. PAJKOS MÁRIA, a gyári KISZ-bizottság titkára: Mozgalmi munkája mellett fő­állásban a gyár oktatási és mun­­kaverseny-felelőse. Erről beszél elsősorban. — Mint mindenütt, nálunk is a szocialista munkaverseny a gazdasági munka rugója. A gyárban jelenleg huszonnégy brigád, háromszáztizennégy fő­vel tevékenykedik. Ebből öt if­júsági brigád, ötvennégy dolgo­zóval. Egyéni munkaverseny­­vállalása háromszázharminc­nyolc főnek van. — A brigádtagok jobban dol­goznak? — Feltétlenül. A munkaver­senyben részt vevők átlagos tel­jesítménye 3—4%-kal jobb, mint a gyári átlag. Egyébként a bri­gádokban dolgoznak a KISZ- szervezetünk tagjai is. Igaz, a gyári létszámhoz képest kicsit kevesen vagyunk. Ezt nagyobb aktvitással kívánjuk ellensú­lyozni, így például valameny­­nyien részt veszünk a kommu­nista műszakokon, amelyek be­vételét a gyermekintézmények bővítésére ajánljuk fel. — A gyárban mennyire fi­gyelnek oda a KISZ-szervezet­­re? — Meg kell mondanom, ne­kem személy szerint — de ál­líthatom, valamennyi fiatalnak — nagyon jó a kapcsolatom a gazdasági vezetőkkel, a párt­­szervezettel és a szakszervezet­tel. Rendszeresen részt veszek az üzemi négyszög ülésein, ahol ki­kérik a fiatalok véleményét, bármilyen ügyről legyen szó. Igyekszünk partnerek lenni. — Sokféle feladata ideje nagy részét leköti. Mit csinál mara­dék szabad idejében? — Úgy érzem, ezen a téren is sínre kerültem. Sokáig ben­ne voltam az ifjúsági takarék­akcióban, így összejött annyi pénzem, hogy vállalati támoga­tással lakást tudtam venni. Mos­tanában­ otthon maszekolok (varrók), mert a lakást be is kell rendezni... A közeljövő­ben férjhez megyek. Egyelőre egy gyereket szeretnénk. Egy­szóval jó a közérzetem magán­emberként is, a gyár dolgozója­ként is. És ez a legfontosabb. Darvas Péter Üzemi négyszög - szoknyában... Az üzemi négyszög tagjai (balról jobbra): Pajkos Mária, Terjék Istvánné, Farkas Jenőné és Papp Ilona (Geleta Pál felvétele) SZABAD FÖLD 3

Next