Szabad Föld, 1980. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-08 / 23. szám

24 SZABAD FÖLD Sok betörés, kevés haszonnal Kántorjánosiban — község Nyírbátor fölött — egy este gyanús üvegcsörömpölésre lett figyelmes az egyik lakos. A ve­gyesbolt felől jött a hang. Kö­zelebbről kutatva az okát, jól lehetett látni, hogy odabenn ja­vában gyűjtögeti zsákmányát valaki. A rendőrség azonnal helyszínre érkezett a bejelen­tésre, s közben megsérült betö­rő, Feka György kezén hama­rosan csattant a bilincs. A bűnüldöző hatóságoknak a 35 éves Feka már régi ismerő­se, aki ezidőben Baktalóránthá­­zát választotta lakhelyéül. Itt élt tavalyi kiszabadulása óta. Júniusban helyezték szabadláb­ra öt és fél évi szabadságvesz­tésének letöltése után. A súlyos büntetést betörésekért, lopáso­kért és fogolyszökési kísérletei miatt mérték rá. Mint utólag kiderült, a javulás legcseké­lyebb jele nélkül kezdte a sza­bad életet. Amikor újabb ügyei­ért elszámoltatták, előkerítették a régi aktáit, s ezek súlyra is azt mutatták, hogy egyre keve­sebb a remény, miszerint Feka kigyógyulhat a bűnözési beteg­ségéből. — Mondja, egyáltalán gondol­kodik maga? — kérdezték tőle. — Eddig vagyon elleni és erő­szakos bűncselekményekért 12 évet ült, s most egy, két hónap után újra kezdte a betöréseket? Maga annyira nem szeret dol­gozni, hogy inkább újra a bör­tönt választja? — Hát... dolgozni azt tény­leg nem nagyon szeretek, tisz­telettel !— ismerte el a börtön­­viselt emberek kissé alázatosko­­dó hanglejtésével. Alkalmi munkákból élt, kere­sett olyan havi két és fél ezer forintot. Ezt azonban keveselte, s közben azt is észrevette, hogy már az alkalmi munka sem je­lent vonzást a számára. Így az­tán egy este ellátogatott a la­kóhelyétől huszonegynéhány ki­lométerre fekvő Kán­torj­ánosiba. Két, egymást követő éjszakán át olyan elismerésre méltó buzgalommal törte fel az útjába eső kántorjánosi üzleteket, hogy más ilyen szorgalommal — persze — munkával­ — akár vagyonokat is kereshet. Először a tejboltnak esett neki, sze­szesital kedvelő ember lévén, itt természetesen nem a bolt termékei iránt, érdeklődött. Amilyen vidáman elbánt a bolt ajtózárjával, olyan búsan és komoran vette tudomásul, hogy zsákmányul mindössze négyszáz forint aprópénz került a mar­kába. Vigasztalódni elment a mo­ziba. Persze nem a filmelőadásra, mivel film, könyv, zene tulaj­donképpen sosem érdekelte. No­ha ezt nem vetették szemére a gondos elmeorvosi vizsgálaton, de az igazság az, hogy ostobá­nak, gyengeelméjűnek sem tar­tották viselt dolgai miatt. Jólle­het személyiségét, gondolkodás­­módját primitívnek ítélték, de elméjét épnek, mi több, fogé­konynak találták. Tehát a moziba ment Ha a filmvilág dolgai iránt is érdek­lődne, bizonyára tudná, hogy kasszasikert mostanában hébe­­hóba mondhatnak magukénak a mozik. De még ilyen ritka eset­ben sem tartják pénztárban a bevételt­­, úgyhogy Feka, csak egy üres pénzkazettát talált, fe­delének felbontása után azt is undorral eldobta. Ment a mozibüfébe. Az itt ta­lált néhány rágógumi, csokolá­dé, két doboz cigaretta és negy­ven forint aprópénz ismét a le­hangoló kudarcára figyelmeztet­te. Feka azonban keresi tovább a szerencséjét, betör a cuk­rászdába, de zajt hall és elinal. Másnap éjjel hatolt be — csö­römpöléssel — a vegyesboltba, s amilyen peches volt, innen meg a lábsérülése miatt nem tudott időben elmenekülni. Nem hiszik el neki, hogy tanult vol­na valamit a mostani kudarcai­ból, így ha letölti háromévi fegyházbüntetését, szigorú őrizet alá kerül­­ te) ÁLLATI MESÉK Kétségbeesve rohan a nyúl az erdőben. Találkozik az őzzel. — Mi újság nyúl pajtás? — Meneküljünk! — feleli a nyúl —, jönnek a vadászok és minden állatnak levágják az ötödik lábát. Együtt szaladnak tovább, ta­lálkoznak a szarvassal. — Hová, hová ez koma és nyúl pajtás? • — Jaj, jaj —­­sopánkodik az őz —, jönnek a vadászok és minden állatnak levágják az ötödik lábat. — Dehát akkor miért mene­kültek, hiszen nekünk csak négy lábunk van. .— Igen, igen — válaszolja a nyúl —, de a vadászok előbb vágnak, csak aztán számolnak! ★ A farkas és a nyúl az erdei vendéglőben vacsoráznak. A pincér felszolgálja­ az ételt, a nyúl jóízűen falatozik a részére feltálalt répából és káposztából. A farkas előtt a tálon egy fél birka fekszik, de az ordas hoz­­zás se nyúl. Jön a pincér s kér­dezi a nyulat: — Hát a barátod, a farkas miért nem eszik, talán nem éhes ? — Mit gondolsz — feleli a nyúl —,, ha éhes a farkas, jö­vök én vele vacsorázni? ★ A nyár végén összetalálkozik­­ a tücsök és a hangya. ■—■ Hogy vagyunk, hogy va­gyunk? — kérdi a tücsök. — Jaj, ne is kérdezd, egész nyáron dolgoztam, izzadtam, ro­botoltam, gyűjtögettem télire az elemózsiát, hogy éhen ne pusz­tuljon a család. De egyáltalán nem biztos, hogy átvészeljük a telet. És te, tücsök koma, egész nyáron muzsikáltál, veled mi lesz? — Valóban egész nyáron mu­zsikáltam, készültem a téli koncertkörutamra. Ugyanis meghívtak egy francia turnéra. Teljes ellátást és 20 ezer dol­lárt kapok. — Kérhetek tőled­­valamit, tücsök koma? — Természetesen, parancsolj velem. — Ha majd Párizsban jársz, légy szíves menj el a Père-La­­chaise temetőbe, Le Fontaine sírjához, és mondd meg neki, hogy én üzenem, elmegy a tan­meséivel a fenébe! ★ A nyúl betér az erdei fogadó­ba, lehajt egy-két féldecit, az­tán kötekedni kezd a többi ven­déggel. — Szidtad az anyámat? — szól a rókához —, gyere ki az ajtó elé, majd ellátom a bajo­dat! Kimennek, pár perc múlva visszatérnek, a róka véresre verve, a nyúl fütyürészve. A tapsifüles újra felhajt egy-két pohárkával, majd beleköt a farkasba. — Látom, nem tetszik a fizi­miskám, gyere ki velem az ajtó elé! Kimennek, néhány perc múl­va a nyúl dalolva, a farkas pe­dig hatalmas monoklival jön vissza. Már az egész kocsma tisztelettel néz a nyuszira, ami­kor nyílik a kocsmaajtó és be­szól az oroszlán. . . — Na, van még valakinek va­lami baja a nyúl kómámmal!? (Majláth) 1980. JÚNIUS 8. RÓLUK SZÓL A HÍR I­­ara Vendel. A 14 éves olasz lány, több erotikus film „hőse”, új szerepet kapott. Al­­berto Moravia, Olaszországban betiltott „La Vita Interiore” (Belső élet) regényének mozi­­változatában játszik egy lányt, aki a testi szerelem megszál­lottja lesz. És — bármennyire is furcsa — ennyi film után anyukája még mindig azt vall­ja, hogy „szigorúan erkölcsö­sen” neveli lányát. Minden forgatáson jelen van, ellenőrzi, hogy nem valódi csókokkal ostromolja-e a színész a lányt. Amikor pedig sor kerül az ágyjelenetek­­ legnaturálisabb részére, ragaszkodik hozzá, hogy dublőr helyettesítse a kis Larat, akit — mint büszkén mondja — „eddig még senki sem csó­kolt meg”. Mert fő az erkölcs! Robert Earl May. A színes bőrű brookhaveni fiú (14 éves) a bíróság jogerős ítélete értel­mében kénytelen lesz 17 520 na­pot rács mögött tölteni. A 48 évet azért kapta,­ mert három bűntársával betört egy üzlet­be. Tekintettel arra, hogy pisz­toly is volt nála, az eset fegy­veres rablásnak minősült, s e tekintetben Missisippi állam­ban (az USA déli része) nem ismernek enyhítő körülményt. Még, ha fiatalkorúról van szó, akkor sem. Nem is beszélve arról, ha történetesen néger az illető ... Howard Beverly Lee. Az NSZK egyetlen színes bőrű magándetektívje (57 éves) kez­di felvirágoztatni üzletét. Az amerikai megszálló hadsereg volt polgári alkalmazottja (1978-ban bocsátották el) az NSZK-ban telepedett le, meg­nősült és ezt a nem túl jöve­­delmező foglalkozást választot­­ta, magának. Legalábbis kez­detben így látszott. De aztán egy megbízás híressé tette. Er­­win Kostedde, a Bundesliga népszerű félvér labdarúgója felkérte, nézzen utána, ki volt az apja. A detektív szorgalma­san dolgozott és rövid idő múl­va 433 olyan amerikai katonát talált, akinek valamilyen kap­csolata volt a fiú anyjával Ami­kor azonban szűkíteni akarta a kört, a­ futballista azt mond­ta: „Elég, tovább nem vagyok kíváncsi! Lehet, hogy az apám egy gyilkos vagy valami olyas­mi. Jobb, ha semmit se tudok.” Azóta tucatjával kapja a ha­sonló megbízatásokat és már nem él rosszul. Ha egy üzlet megindul... K­laus Bölling. Az NSZK kormányának szóvivője (51 éves) nemrég megnősült. Rolf Ro­­denstock gazdag gyémántgyá­­ros lányát vette el. Apósa ki­jelentette: „ez a fiú üzleti ké­pességekkel is rendelkezik.” Te­hát, ha kikerül az állami stá­tusból, akkor se lesz gondja. Szóval a szóvivő most már úgy viszi a szót, ahogy akar­ja...

Next