Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-10 / 32. szám

24 SZABAD FÖLD Autótolvajok: Wartburggal kezdődött A nehezen kimondható nevű Viskovetz János a bűnözést gyermektartási kötelezettségének elmulasztásával kezdte. A tör­vény ugyan e kötelességszegést enyhébben, vétségnek minősíti, de akik ismerik az apát, a szom­szédok, a munkatársak, de még a rokonok is, így vélekednek: — Még az autólopásnál is nagyobb bűnnek tartjuk, hogy nem gondoskodott gyermekéről. Még azt is megértenénk, ha nem lett volna neki miből ad­nia, de hát a második feleségé­vel együtt havonta majdnem tízezer forintot kerestek. Tízezer forint! Sok ez, vagy kevés? Óh, mily sokan élnek ennek az összegnek a feléből anélkül, hogy különösebben pa­naszkodnának. Ám, akit hatal­mába kerít a szerzésvágy, an­nak végül a havi tízezer is kezd nagyon kevéssé válni. Mindig több és több kellene. Pontosan így történt ez a harmincadik életévében járó Viskovetz Já­nos esetében is. A fiatalember mint gépkocsi­­vezető jól ismerte a Wartburg típusú autót, miután felesége nevére íratva ilyen autójuk volt. Aztán egyszer jártában-kelté­­ben a Duna-parton meglátott egy őrizetlenül hagyott barna színű Wartburgot. Eszébe vil­lant, hogy ezt el lehetne vinni, és belőle az igen keresett al­katrészeket jó áron értékesíteni lehetne. A gondolatot tett követte. Könnyűszerrel feltörte az autót, beleült és elhajtott vele olyan félreeső helyre, ahol nyugodtan „dolgozhatott”. Jól ismerte az alkatrészpiacot. Tudta, mi kell a vevőknek. Talán jobban tud­ta, mint némely alkatrészgyár­tó, és némely alkatrész-kereske­dő. Vették az alkatrészt, mint a cukrot. Viskovetz János a sikertől felbuzdulva másik, majd har­madik autót is feltört. Végül rendszeressé tette ezt a számá­ra igen gyümölcsöző „mellék­­tevékenységet”. Aztán eszébe ötlött, hogy társ is kellene, mert ugyebár szerelni is, meg figyel­ni is egyszerre, ez még egy gya­korlott tolvaj erejét is nagyon igénybe veszi. Mint mondani szokás, a zsák megtalálja foltját. Az autótol­vaj megismerkedett egy nálá­nál jóval fiatalabb fiúval, Sz. J.-vel. Ezután ketten jártak au­tót lopni. Szinte tudományosan kidolgozták az autólopás mód­szereit. Igen lényegesnek tar­tották például a helyszínnek és az időpontnak a megválasztását. A gyakorlat teszi a mestert. Rá­jöttek egyebek között, hogy sok­kal biztonságosabb a nappali, mint az éjjeli autólopás. Sz. J. figyelt, Vrskovetz pedig pillana­tok alatt alábújt a kiszemelt kocsinak, alulról ügyesen fel­pattintotta a motorház fedelét, gyorsan kiszerelte a keresett al­katrészt, és odébbálltak. Ha pedig jobbnak ígérkezett a piac, ha nagyobb „munka” volt kilátásban, ha sok alkat­rész kellett, akkor betörték a kiválasztott autó kisablakát, be­nyúltak, kinyitották az ajtót, be­ültek, és elhajtottak olyan hely­re, ahol nyugodtan „szerelhet­tek". Sz. J. igen tanulékony volt. Hamar túlszárnyalta mesterét. Egy napon korszakalkotó ötle­te támadt. Szinte bagóért vásá­rolt egy használhatatlan Wart­burg autót. Aztán loptak mellé egy üzemképes Wartburgot is. Átfestették olyanra, mint a vá­sárolt kocsijuk volt. A lopott kocsi rendszámát leszerelték, és elrejtették, helyette rátették a vásárolt kocsi rendszámát, így a lopott kocsival oly módon jár­hattak, mintha az a saját tulaj­donuk lett volna. Aztán a virágzó üzletmenet további „munkamegosztást” kí­vánt. Egy napon Sz. J. így szólt idősebb társához: — Öregem! Ne kínlódjunk mi a piacolással. Mi csak „termel­jünk”. Én tudok egy olyan em­berről, aki bármennyi alkat­részt átvesz tőlünk. A hármas társulás létrejött. A törvény ezt bűnszövetségnek ne­vezi. Súlyosbító körülménynek számít. A bűntársak nem tö­rődtek ezzel. A javakorú Sza­­lóki József megszabta a piaci feltételeket, egyebek között azt, hogy a hozzá vitt alkatrészeken nem lehet rajta a gyári szám. A ,,termelői” és a „kereske­delmi” tevékenység kettévált. Ezután szinte nagyüzemivé fej­lesztették az autólopást. Nem kellett válogatni, hogy most ez vagy az az alkatrész kedendő-e. Az egyik lopott autót például kivitték a gyömrői útra, ott egy árnyékos helyen letelepedtek, és lényegében a kocsi minden moz­dítható alkatrészét leszerelték és elvitték. A helyszínen maradt a karosszéria, két kerék és az ülés. Sokáig csak a Wartburg au­tókra szakosították magukat az autótolvajok. De hát evés köz­ben megjön az étvágy alapon később már nem válogattak. Közben alkalmazták Sz. J. ko­rábbi ötletét is. Viskovetz pél­dául tizennégyezer forintért vá­sárolt egy Volga gépkocsit, majd loptak egy másik Volgát, rendszámtáblacserét csináltak, a lopott Volga rendszámát pedig a Dunába dobták. Úgy látszott, hogy a bűnözés­nek ez a fajtája, illetve mód­szere biztonságosan folytatható időtlen időkig. Nem így történt. A rendőrség egy napon lecsa­pott az autótolvajokra. Hogy mi módon történt a leleplezés, azt természetesen nem áruljuk el, csupán annyit erről, hogy az a bizonyos banánhéj itt is megta­lálható volt, amelyen az autó­tolvajok elcsúsztak. Érdekességként,­­vagy ha úgy tetszik, figyelmeztető jelként említsük meg azt is, hogy a ház­kutatások során az egyik bűnö­zőnél találtak egy Hitler-fény­­képet is, példázva ezzel politikai hovatartozását. Bűnözők eseté­ben nem ritka, hogy politikai­lag is szemben állnak szocializ­must építő társadalmunkkal. A bíróság a büntető ítéletek mel­lett a Hitler képének megsem­misítéséről is intézkedett. Az autótolvajok, amennyire megállapítható volt, körülbelül háromszázezer forint értéket lopkodtak össze. A bizonyítékok súlya alatt nem tagadták bűnös­ségüket, csupán az eltulajdoní­tott érték nagyságát vitatták. A főbűnöst, Viskovetz Jánost a bíróság három és fél évi sza­badságvesztésre ítélte, és négy évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. Viskovetz János igen rossz üzletet csinált, mert a lo­pott összegből a ráeső részt sok­kal könnyebben és sokkal rövi­­debb idő alatt megkereshette volna becsületes munkával. T. S. Jelbeszéd: szótár háromezer „cikkely" Egyedülálló intézmény a vilá­gon a hallássérültek egyeteme Washingtonban. A Gallaudet kollégium a Fehér Ház közelé­ben épült. Az általános- és kö­zépiskolából, valamint egyetem­ből álló oktatási központba ki­zárólag csökkent hallásúak, sü­ketek és süketnémák járnak. Az intézetnek kétezer diákja van, közülük évente kétszázan szereznek diplomát különböző szakterületeken. Az oktatás nyel­ve elsősorban az amerikai sü­ketnémák jelbeszéde, az Ames­­lan, de minden módot alkal­maznak, az írás mellett a száj­ról olvasást és a szavak jelek­kel történő betűzését is. A diá­kok a tanulás mellett sportol­hatnak is, klubélet és színját­szó csoport működik. „Csak az a baj — panaszkodik tréfásan az egyik hallgató —, hogy ná­lunk olyan nehéz bizalmasan beszélgetni, mindenki látja,mit mondunk.” Az egyetem megalakulását annak köszönheti, hogy a nyel­vészek néhány évvel ezelőtt fel­fedezték: a süketnémák által ösztönösen használt jelbeszéd valójában egy önálló nyelv, amelynek saját nyelvtana van, és épp oly árnyalt és gazdag kifejezésre ad lehetőséget, mint a beszélt nyelvek. Ez a jelbe­széd nem hasonlít a daktiloló­­giához, amikor az ábécé betűit kézjelekkel helyettesítik. Az ösz­tönös jelbeszéd egészen más szerkezetű, a kézmozdulatnak, az ujjak helyzetének és a moz­dulat gyorsaságának egyaránt szerepe van. Országonként né­mileg változó, de fő vonásaiban hasonló. Az Ameslan szótára háromezer jelet tartalmaz, ez megfelel egy átlagos műveltsé­gű ember szókészletének. 1980. AUGUSZTUS 10. RÓluk SZÓL­­ . A HÍR . Björn Borg. A 24 éves, ötszö­rös Wimbledon-győztes tenisze­ző a múlt hónap végén Romá­niában örök hűséget esküdött Marina Simionescu (25) kollé­ganőjének, aki szintén élvonal­beli teniszezőnő. A 350 éves Caldarusani kolostorban a né­zők nemcsak annak lehettek ta­núi, hogy az ifjú mester ujjára gyűrű került, hanem annak is, hogy áttért a katolikus hitre. No meg annak, hogy a menyasszony 150 ezer forintos esküvői ruhát viselt. A ceremónia után az is­mert üdülőhelyen, Snagovban gyűlt össze ünnepelni a­­250 ven­dég, másnap pedig ugyanezt megismételték Monte-Carlóban. Sok ismert teniszező fogadta el a meghívást, csak egy hiányzott: az amerikai McEnroe. Nem fe­lejtette el azt a négyórás, öldök­lő wimbledoni csatát, amelyben alulmaradt... Robert Truax. A nyugalma­zott amerikai tengerésztiszt (63 éves) megszerkesztette a nyolc méter hosszú „néprakétát”. A kísérleti példányt „bontási anyagokból” állította össze, ki­szolgált Atlas és más rakéták alkatrészeiből. A magán világ­űrvállalkozás — az alkotó sze­rint ,— 80 kilométer magasra tudja felbocsátani a pilótát. A „korlátlan butaságok hazájá­ban” eddig 200 önkéntes jelent­kezett, hogy felrepüljön a ma­gasba. (A startot 1981 őszére tervezik.) A rakéta barkácsoló­ja nem hajlandó elindulni. Azt­­mondja, ott akar lenni a kilö­vő pultnál, mert ha valami baj van, csak ő tud segíteni. C­halid Ibn Abd el-Asis, Szaúd-Arábia 67 éves királya úgy vélte, hogy nyugat-német­országi útján a vendéglátók nem tudják őt megfelelően élel­mezni. Ezért érkezése után, Kölnben egy másik repülőgép is leszállt; óriás gyomrában olyan hazai finomságok voltak, mint tevetej és kecskevaj. Aminek Bornban csak a hí­rét ismerik.­.. Karlheinz Oerter. Az osztrák Raiffeisen szövetkezet központ­jának egyik igazgatója (48 éves) nagyon csodálkozott, amikor je­lentették neki, hogy a brenneri szövetkezeti bank pénztárában néhány arany és ezüst Hitler­­pénzérmét találta­k. Ezeket a führer születésének 90. évfor­dulójára nyomták. Hogy ki nyomta, hol nyomta és hogyan került forgalomba, azt egyelő­re senki sem tudja. Vagy ha igen, mélyen hallgat róla. Min­den­esetre az igazgató azonnal bevonta a sasos és Hitler-arcké­­pes vereteket, mivel Ausztriá­ban a náci jelképek terjeszté­sét szigorú törvény tiltja. Másutt úgy látszik nem...

Next