Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-14 / 37. szám
24 SZABAD FÖLD Négyig számolta az ütéseket... A kiskunmajsai tanyáról, egy szekér indult a községi ravatalozó felé. A ló kényelmesen baktatott a kanyargós, sáros dűlőutakon. A bakon középtermetű, gondterhelt arcú, hidegszemű férfi ült. Nem nógatta, nem biztatta a lovakat gyorsabb tempóra. Mintha mindegy lenne hová, mikor érkezik meg szomorú terhével a szekér... A szekérderékban pokróccal letakarva, a férfi felesége feküdt, holtan. A kiskunmajsai embernek a rendőrök mondták: — A holttestet vigye be a ravatalozóba. A kötelet pedig hozza be a rendőrségre, a kihallgatáshoz. ★ A Kiskunmajsától hét kilométerre fekvő, 140-es számú tanya nem különbözik a többitől: fehér falú, cserepes, sovány akácokkal övezett, úgy-ahogy gondozott, tisztántartott ház. Behán Dezső, negyvenhat éves tanyai ember, aki a szomorú teherrel poroszkáló szekér báliján ült, valaha békés természetű, a kemény tanyai életben szorgalommal helytálló ember volt, mígnem inni kezdett. Sűrűn, sokat és erős italokat Ezt a bajt tetézte azzal, hogy feleségét is rászoktatta az ivásra: — Nem árt meg, igyál, Maris! Két gyerek már kiröppent a tanyai fészekből. A legkisebb is odavan a kollégiumban, hétvégeken jár haza, így voltaképpen, csak a házaspár élt a tanyán, jómódban, tehetősen, mivel Behán jószágokat nevelt a másik tanyán, amely szintén tulajdona volt. Úgyhogy ez az ember nem is vállalt munkát a szövetkezetben: bukszáját mindig megtömték az állatforgalmisok a leadott jószágok után. Ez a zsíros arcú, hidegszeműű ember, egyre vadabb lett az italozások után: erőszakos a gyerekekkel, szinte szadista a jószágokkal, s minden szíve-szóra öklét használó a feleségével. Aki kék, zöld foltokkal járt a munkahelyére, s már nem is panaszkodott. Az ital olykor vele is feledtette a tanyai élet pénzes nyomorúságát, ezt a kéttanyás jólétet, amelyben sokszor vérzett az este, s fájdalmas volt a reggel. De azt még ez az asszony sem hitte, hogy egy nyirkos, ködös, októberi estén, a tanyavilág csendjében nem ökölcsapásokat kap, hanem egy kötél csap le rá fájdalmasan és sokszor. Amikor az asszony hazaérkezett, átment a tanyába, ahol a jószágokat nevelték. — Segítsek valamiben? — kérdezte. Etetés, itatás ideje volt, Behán rossz kedvében volt, vagy csak közömbös volt, ki tudja? Kurtán, parancsolóan ezt mondta: — Menj haza és főzz vacsorát, mire végzek. A tanyán sosem pocsékolják a szavakat. Az asszony különösen takarékoskodott minden szóval, hiszen nem tudhatta, melyik gyújt indulatot Behánban, mikor, miért engedi el az öklét, vagy a tenyerét, ha éppen pofozásra tellik a kedvéből. Az asszony „engedelemmel lázadt”. Ezt két óra múlva, amikor Behán a jószággondozást befejezte, dühre gerjedve állapította meg, ugyanis az asszony, főzés helyett inni kezdett, s elbódult állapotban lefeküdt az udvarra. Elaludt, vagy csak elalélt az ital mámorában? Ezt ma már senki sem tudja pontosan megállapítani. Annyi bizonyos, hogy az udvaron Behán — mint büntető végzet — fölé tornyosult, kezében egy vastag kötéllel. S módszeresen, hidegen, elszántan, hol súlyos csapásokkal, hol pedig könnyebb legyintésekkel, verni kezdte a kötéllel, amely sose került többé elő. • „Engedelmeskedett, de Inni kezdett. Nem azt tette, amit mondtam, tehát lázadt.” Minden házasévükre — most ünnepelhették volna a huszadikat — jutott egy kötélcsapás. Húsz elkés'kült, halált előidéző kötélütést számlált meg az asszonyon az orvos, megállapítva, hogy a „bőr alatti kötőszövet és zsírszövet” roncsolódott minden ütéskor, s a zsírcseppek „jutottak a vérkeringésbe, s zárták el a tüdő, az agy és a vese hajszálereit”. Az asszony menthetetlen lett volna akkor is, ha éppen ott, kezelésbe veszi egy egész kórház. Ezután Behánnak csak egy dolog jutott eszébe — a haszonállat. Kifogta a lovat és átvezeti a másik tanya istállójába. Gondosan, komótosan lecsutakolta, szénát dobott elé, s aztán viszszaballagott a lakótanyába. Azt mondja, megnézte a földön fekvő asszonyt. De az is elhihető lenne, hogy rá se nézett. Bement a tanyába és lefeküdt. Éjfélkor felébredt. Kiment az udvarra. A kutyák nyüszítve lapultak, megtörve a tanyavilág fekete csendjét Behán az álétt asszonyt becipelte a szobába és egy heveimre fektette. Nem sokkal később átballagott a szomszéd tanyába és befogta a lovat: egyezsége volt egy másik tanyasival, miszerint annak sertéseit hajnali háromkor felrakja, s beviszi hat órára az állatforgalmihoz. El is indult a szekér, sertésekkel megrakva. Hogy más „fuvar” is lesz aznap, azt Behán alighanem már tudta. Amikor visszafele tartott a tanyába, felkiáltott a bakra egy asszony, érdeklődve felesége után: — Hát Mariska? Jön befele? Mármint a munkahelyére. Behán foghegyről, közömbösen válaszolt: — Úgy lehet, az már meg is van halva! Ki vesz ilyen szöveget komolyan? Pedig a nyerő válasz, akkor már a valóságot jelentette. Behán ettől kezdve kevesebb figyelmet fordított haszonállataira. Átballagott egy tanyába, ahol autós volt a tulajdonos, s annak azt mondta: — Vigyél a községbe, meghalt a feleségem ! Még annyit mondott: — Kiállásig vertem. „Kiállásig” — vagyis ereje fogytáig. „Kiállásig” asszonyt verni, már a pusztában is valaminek számít. Egy-két pofon, rúgás, említésre se való. De kiállásig kötéllel verni, az már lehet szóbeszédre való történet. Amikor az orvosnál bejelentette az esetet, elment a rendőrségre is közölni: „Meghalt a feleségem”. Ketten kimentek vele a tanyára, s mondták neki később, hová vigye elhunyt asszonyát. Amikor a ravatalozóház ajtaját kinyitották előtte, megkérdezte a kulcs tulajdonosától: — Ugye, nem kapok ezért semmit? Egy hideg októberi estén tette, amit tett. Aztán egészen márciusig gondozta haszonállatait a tanyán, mert akkor vették őrizetbe. Kecskeméten, hétévi börtönbüntetésre ítélték, de fellebbezett enyhítésért. „Én csak négyszer ütöttem rá, nem húszszor.” Négyig számolta az ütéseket ... ›r‡ ■df'Vv. r .r,’.'.’‚■?'T* Nastassja Kinski. A 19 éves nyugatnémet filmcsillagocska új sikerekre vágyik. Méghozzá nem Roman Polanski ,,szárnyai alatt”. Első filmjét ugyanis annak köszönhette, hogy az USA-ból megszökött rendező (egy fiatalkorú lány állítólagos megerőszakolása miatt került összeütközésbe a hatóságokkal) Franciaországban rávetette a szemét és ismeretségükből megszületett , „Tess” című film, főszerepben a csinos kislánnyal. A premier után útjuk szétvált (nem Poláris ki akaratából) és az újdonsült primadonna, akit felfedezője „a második Ingrid Bergman”-nak titulált, elindult Hollywoodba új babérokat szakítani. Első kísérlete azonban nem sikerült. Milos Forman rendező („Aki átrepült a kakukk fészkén”) egyáltalán nem volt elragadtatva tőle. Miután a próbafelvételen nem találta elé® jónak, hazaküldte. De azért bizonyára nem sokáig marad otthon... Dr. John Goundry. A 48 éves angol orvos hosszú időn át harcolt annak engedélyezéséért, hogy a gyógyíthatatlan, sokat szenvedő betegeknek adják be a „halálpirulát”. Ez a szeregy 78 éves biokémikus találmánya) „három másodperc alatt él, és tisztességgel átsegíti az embert a másvilágra”. Javaslata azonban nagy ellenállást váltott ki. Még szűkebb környezetében is. Felesége elhagyta, orvostársa, akivel együtt dolgozott, megkérte, hogy többé ne jöjjön a közös rendelőbe. „Doktor Halált (így nevezte a londoni sajtó) még mindig nem adta fel. „Meg vagyok győződve arról — nyilatkozta —, hogy húsz év múlva elismerik pirulámat és lehet, hogy Nobel-díjat is kapok.” Ma már bizonyos, hogy ez a jóslat nem válik be. Doktor Halál a múlt héten elkeseredésében bevette a pirulát... Frank Sinatra. A 64 éves amerikai énekes („Frankie Boy”) derék hazafinak akar mutatkozni, elhatározta, hogy segít a bajbajutott „Chrysler” autógyárnak (tavalyi vesztesége: 1,1 milliárd dollár). A minap Lee Iacocca cégvezetővel szerződést írt alá, amelynek értelmében rendszeresen fellép a gyár reklámkampányában és mindezért évi 1, azaz egy dollár fizetést kap. „Engem ugyanis — mondotta — csak az amerikai munkahelyek gyarapítása érdekel.” Amit nem mondott le: Iacecca úr, arra az esetre, ha a cég kimászik a bajból, kereken ötmillió dollárt ígért neki... Werner Richter. A hannoveri főpolgármester-helyettes (53 éves) egy újság kérdésére válaszolva kijelentette, hogy szabadidejében legszívesebben főz, és azért bevásárolni is együtt jár feleségével. Másnap felesége, Lisa Richter is nyilatkozott: „Férjem két évvel ezelőtt elhagyott és barátnőjéhez költözött... Talán csak azért mondta azt a főzésről meg a családi bevásárlásról, mert közelednek a választások.”És „főzni” kell a szavazópolgárokat ... Ki miből tanul... Debrecen, az Aranybika eszpresszója. Szombat délután. Társaság. Fiatalok. Dumálnak mindenféléről, mindegyik okosabb akar lenni a másiknál. Mit talált fel Edison? A villanykörtét, a gramofont, a telegráfot? Mindegy, de feltalált valamit Az egyik srác — akiről ránézésre is megmondaná bárki, hogy soha sem lesz akadémikus, hirtelen bevágja. Edison járt Magyarországon is, biztos forrásból tudja. Elküldik a fenébe, vitatkoznak, aztán telefon-távhívással megkérdezik a budapesti különleges tudakozót, s kiderül: igaza volt a srácnak. Hiszen ez egy tudós!... — Honnan tudtad, nagyokos? — Ccc... A diszkóból... — S dünnyögni kezdte a Fonográf slágert: „Ezerkilencszáz tizenegyben. — Edison itt járt Budapesten ...” (d.) 1980. SZEPTEMBER 14.