Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-05 / 40. szám
24 SZABAD FÖLD Kibicverekedés: még az asszony papucsa is talált A néhai kocsmák falán tábla * hirdette, hogy a kibic fogja be a száját, a kibicnek... De hol vannak már e táblák? Az íratlan törvény (megszegői, de sok pofont kaptak már!) ma is érvényes: a kártyaparti csendjét, nyugalmát, a kártyások figyelmét, kibic közbeszólásokkal tilos zavarni. A jó kibic a rosszat figyelmezteti a hallgatás kötelességére, miként ez történt egy augusztusi délutánon Tiszaburán is. A kártyások „lerakóst” játszottak — ismertebb nevén „kopkáztak”. Békésen folyt a hazárdjáték, mindaddig, amíg a 28 éves Fehér Zoltán — feleségével — meg nem állt a kártyások kis csoportjánál. Fehér, akit „Betyár” gúnynevén ismer a falu, rögtön kijelentette: — Ha valaki kiszáll a partiból, beszállok helyette! Állítólag erre mondta az egyik kibic, a 44 éves Fehér Gyula: — Amikor te iszol, akkor mindig nyerni akarsz. Ha igaz, erre azt válaszolta Betyár: — Ne szemtelenkedj, Gyula, a múltkori partiban is becsaptál! A kockázók — ahányan voltak, annyiféle módon hallották ezt a vitát. Ez érthető is. A kártyás lelkét, figyelmét a lapjárás köti le, ami adott esetben szentebb a világ minden dolgánál. Kopkában a kártyapaklit annyi fele osztják, ahányan részt vesznek a hazárdjátékban. A szétosztott paklirészek alján levő, legmagasabb értékű lap viszi el a „bankot”. Amikor a paklirészeket hátlapra borítják, akkor ordítozzák a lapértékeket. Hát ilyen ordítozásban nem csoda, ha az egyik tanú csak ezt hallotta: — Valamin vitatkoztak. De én csak azt tudom, vagy azt láttam, hogy Gyula bácsi átlépte a bankot és pofon verte Fehér Zolit, a Betyárt. Erre az is nekiesett Gyula bácsinak és ütni kezdte. A kártyaparti szétment, amikor ezek verekedni kezdtek. Ekkor még senki nem sejtette, hogy ebből egészen különös bűnügy keletkezik... A kártyaparti egyik részvevője — tanú az ügyben —, mint vesztes, talán jobban odafigyelt a két kilic között lezajló vitára. — Zoli, mármint Betyár — vallja a rendőrségen —, beleszólt a kártyába. Ez biztos. Mert erre mondhatta neki Gyula bácsi, hogy minek pofázik bele a játékba, amikor más kezében vannak a lapok? Azt hiszem, Betyár erre azt mondta neki, hogy jobb, ha hallgat, mert a múltkor csalt. A tanú ezek után arra gondolt, hogy hamiskártyázás miatt kezd a két kibic pofozkodni. Mások is hallották, Gyula bácsi ezt kiabálta: „Dugjátok el a lapjaitokat, mert ez beleszól". Mintha még azt is kikotyogta volna, melyik paklirész alján, milyen értékű lap hever. Fehér Zoltán, aki sajnos nem tartozik a makulátlanul tiszta emberek közé — garázdaságért egy alkalommal már dolgozott az állampusztai büntetőintézetben négy hónapig —, úgy megsértődött, hogy ütni, majd rúgni kezdte kibictársát. A küzdelembe — sokan igyekeztek lefogni a verekedőket —, beleavatkozott Fehér Zoltán felesége is gumipapucsával. A harcias asszony — „védtem az uramat” utómagyarázattal — mindenkinek odavert, akit elért. Az első menetben sikerült a verekedőket szétválasztani, de — ahogy a vizsgálat tények alapján ezt bizonyítja —, Fehér Zoltán újra kezdett mindent Egészen addig folyt a csatározás, mígnem a sértett összeesett háza előtt. Tanúk vallják: — Egyik asszony vízért szaladt be a házba. De az nem használt. Egy másik asszony ecetet szagoltatott Gyula bácsival. De az látnivaló volt hogy vizet már nem tud inni és az ecetet sem szagolja, mert egy vagy két perc alatt meghalt. Eközben Fehér Zoltán már hazatért. — Na, te gyerek — szaladt hozzá egy tanú —, ezt jól megcsináltad. Agyonrugdostad Gyulát. Betyár állítólag így védekezett: — Hogy rugdostam volna agyon? Mezítláb? Röviddel később — emberölés alapos gyanújával terhelve — Fehér Zoltánt és feleségét őrizetbe vette a tiszafüredi rendőrség. A kibicháború tragikus végeredménye, Fehér Zoltán bűnössége egyértelműnek látszott: a betegeskedő ember, verekedés áldozata lett, ezen sok tagadni való nincs. Betyár ütéseinek nyomát — már az első rendőrorvosi vizsgálat felfedezte az áldozaton. Fehér mégis rögtön tagadni kezdett: — Nem érzem magamat abban bűnösnek, hogy Gyula bácsi meghalt. Az ügyben a boncolóorvosi vizsgálat nem várt fordulatot eredményezett. Ez megállapította, hogy a sértett verekedésből eredő sérülései nyolc napon belül begyógyultak volna Az izgalom következtében azonban az előrehaladott, súlyos belsőszervi betegséget végeztek vele. Ezek a kapott ütésekkel nem hozhatók okozati összefüggésbe. Így aztán az életellenes bűncselekmény vádja elejthető lett és Fehér Zoltánt, feleségével együtt szabadlábra helyezték. A különös bűnügy vádiratát ez időben fogalmazzák a Tiszafüredi Járási Ügyészségen, s majd a járásbíróság fogja megállapítani, hogy Fehér Zoltán és felesége miben bűnös(8) Fekete felhők Szardínia fölött Idén sem változott a helyzet. A forró itáliai nyárban szinte nap mint nap fekete füstfelhők sötétítették el Szardínia kék egét. Lángok habzsolták fel a sűrű erdőket, kiöltötték nyelvüket a földekre, és nem maradt mögöttük más, mint hamusivatag és üszkös fák. Szardínia az erdőtüzek statisztikájában az idén mindenkit messze megelőzve áll az élen. Tavaly 54 000 hektár esett áldozatul a lángoknak, idén az egyenleg, az előzetes becslések szerint is, valószínűleg sokkal szomorúbb lesz. • A szakértők egybehangzóan állítják, hogy az elhatalmasodó tüzeknek csak egy töredékét okozzák a „vad”-kempingezők és a pásztorok hanyagsága, lévén az utóbbiaknál még mindig élő, régi hagyomány, hogy a lelegelt mezőket leégetik. Nyolcvan százalékban gyújtogatásról van szó, méghozzá célzatosan és gondos tervezés alapján. Szardínia sok nagy erdejét természetvédelmi területté nyilvánították, különösen a vonzó, part menti sávban. Ennél fogva nem lehet őket csak úgy óriási szállodák betondzsungelévé változtatni. Egy-egy tűz után azonban a hátramaradó terület szinte teljesen elveszti az értékét, és így az építési spekulánsok dupla haszonhoz jutnak: először az olcsó telekvásárlással, másodszor a turistaerődök bevételéből. Így aztán a vidék elsivatagosodik, az erdők félelmetes károkat szenvednek, az éghajlat és a környezet katasztrofális változásokon megy keresztül. Nos, mindez a sötét kufárokat — akik mindig erős szélben gyújtogatnak különböző pontokon, és a tűz mindig messze túlterjed azon a területen, amely a spekulánsok számára egyáltalán „szükséges” — a legkevésbé sem érdekli. De nemcsak Szardínián vannak tüzek. Szicíliából és Liguriából is sok tüzet jelentenek, és ezeket hasonlóképpen gyújtogatások okozzák. Az utóbbi tíz év során Olaszországban összesen 500 000 hektár erdő esett áldozatul a tüzeknek. 1980. OKTÓBER 5. RÓLUK SZÓLT , A HÍR Cinzia Lenzi. A fodrászszülők gyermeke nyerte el az „Olaszország szépe, 1980” címet. Még csak 15 éves (a szabályok szerint 17 év az alsó korhatár), de olyan tökéletesek a testméretei, hogy a zsűri eltekintett az akadálytól és megválasztotta minden idők legfiatalabb olasz szépségkirálynőjét. A kislány műveltségét is próbára tették. Ilyen kérdéseket kapott: „Mi a különbség a NATO és a Nobel-díj között?” Vagy „Ki az olasz köztársaság elnöke?” A királynő azonban mindegyikre csak ingatta a fejét... Elég az, hogy szép ... Jürgen Thiman. A 41 éves lübecki patikus, akinek néhány részvénye is van a Bayer cégnél, hadat üzent a nagy hatalmú vállalatnak. Ultimátuma: ha a konszern legkésőbb ez év végéig nem szünteti be az Északi-tenger szennyezését, akkor patikájában többé nem árusít Bayer-gyógyszereket. Sok sikert kívánunk a környezetvédőnek, bár — sajnos — a Bayer évibevétele 26 milliárd (!) márka... Mónika Rexton Reed. A nashville-i (USA) rendőrség tudományos kutatóosztályának vezetője (30 éves) megfejtette a hosszú fiatalság „titkát”. Tanulmányokat folytatott a városi börtönben és megállapította, hogy „a rabok lassabban öregszenek, mint a normális emberek”. Az ok: „Az elítélteknek nincsenek gondjaik, legalábbis olyan értelemben, mint nekünk. Rendszeresen étkeznek, tető van a fejük felett, problémamentesen élnek.” Az ifjú szociológusnő legfőbb tanúja, az életfogytiglanra ítélt John McGee, aki a leghosszabb nyilatkozattal szerepel a tanulmányban, mégis úgy döntött, hogy gyorsabban akar öregedni. Megszökött! Szerencsére rövidesen elfogták és megszabadították a kinti idegesítő világtól... Ni Qiuye. A 11 hónapos kínai árvagyereket Pekingben átadták örökbefogadójának, az amerikai Arthur Toolesnak, a következő barátságos szavak kíséretében: „Ez Kína ajándéka az USA-nak”. A boldog apa azért ment Kínába,, mert otthon, az USA-ban „korhatártilalom” miatt nem adoptálhatott gyereket. Ugyanis már 70 éven felüli. A pekingi külügyminisztérium viszont megértéssel fogadta s gyorsan teljesítette kérését. A kislány ma már a Leilani névre hallgat, s 30 év óta ő az első gyermek, aki „osztályellenséges” örökbefogadó szülőhöz kerülhetett