Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1980-10-05 / 40. szám

24 SZABAD FÖLD Kibicverekedés: még az asszony papucsa is talált A néhai kocsmák falán tábla * hirdette, hogy a kibic fogja be a száját, a kibicnek... De hol vannak már e táblák? Az írat­lan törvény (megszegői, de sok pofont kaptak már!) ma is ér­vényes: a kártyaparti csendjét, nyugalmát, a kártyások figyel­mét, kibic közbeszólásokkal ti­los zavarni. A jó kibic a rosszat figyel­mezteti a hallgatás kötelességé­re, miként ez történt egy au­gusztusi délutánon Tiszaburán is. A kártyások „lerakóst” ját­szottak — ismertebb nevén „kopkáztak”. Békésen folyt a hazárdjáték, mindaddig, amíg a 28 éves Fehér Zoltán — felesé­gével — meg nem állt a kár­tyások kis csoportjánál. Fehér, akit „Betyár” gúnynevén ismer a falu, rögtön kijelentette: — Ha valaki kiszáll a parti­ból, beszállok helyette! Állítólag erre mondta az egyik kibic, a 44 éves Fehér Gyula: — Amikor te iszol, akkor min­dig nyerni akarsz. Ha igaz, erre azt válaszolta Betyár: — Ne szemtelenkedj, Gyula, a múltkori partiban is becsap­tál! A kockázók — ahányan vol­tak, annyiféle módon hallották ezt a vitát. Ez érthető is. A kár­tyás lelkét, figyelmét a lapjárás köti le, ami adott esetben szen­­tebb a világ minden dolgánál. Kopkában a kártyapaklit annyi fele osztják, ahányan részt vesz­nek a hazárdjátékban. A szét­osztott paklirészek alján levő, legmagasabb értékű lap viszi el a „bankot”. Amikor a pakliré­szeket hátlapra borítják, akkor ordítozzák a lapértékeket. Hát ilyen ordítozásban nem csoda, ha az egyik tanú csak ezt hal­lotta: — Valamin vitatkoztak. De én csak azt tudom, vagy azt láttam, hogy Gyula bácsi átlép­te a bankot és pofon verte Fe­hér Zolit, a Betyárt. Erre az is nekiesett Gyula bácsinak és üt­ni kezdte. A kártyaparti szét­ment, amikor ezek verekedni kezdtek. Ekkor még senki nem sejtet­te, hogy ebből egészen különös bűnügy keletkezik... A kártya­parti egyik részvevője — tanú az ügyben —, mint vesztes, ta­lán jobban odafigyelt a két ki­lic között lezajló vitára. — Zoli, mármint Betyár — vallja a rendőrségen —, bele­szólt a kártyába. Ez biztos. Mert erre mondhatta neki Gyula bá­csi, hogy minek pofázik bele a játékba, amikor más kezében vannak a lapok? Azt hiszem, Betyár erre azt mondta neki, hogy jobb, ha hallgat, mert a múltkor csalt. A tanú ezek után arra gon­dolt, hogy hamiskártyázás miatt kezd a két kibic pofozkodni. Mások is hallották, Gyula bácsi ezt kiabálta: „Dugjátok el a lap­­jaitokat, mert ez beleszól". Mintha még azt is kikotyogta volna, melyik paklirész alján, milyen értékű lap hever. Fehér Zoltán, aki sajnos nem tartozik a makulátlanul tiszta emberek közé — garázdaságért egy alkalommal már dolgozott az állampusztai büntetőintézet­ben négy hónapig —, úgy meg­sértődött, hogy ütni, majd rúg­ni kezdte kibictársát. A küzde­lembe — sokan igyekeztek le­fogni a verekedőket —, bele­avatkozott Fehér Zoltán felesé­ge is gumipapucsával. A har­cias asszony — „védtem az uramat” utómagyarázattal — mindenkinek odavert, akit el­ért. Az első menetben sikerült a verekedőket szétválasztani, de — ahogy a vizsgálat tények alapján ezt bizonyítja —, Fehér Zoltán újra kezdett mindent Egészen addig folyt a csatározás, mígnem a sértett összeesett há­za előtt. Tanúk vallják: — Egyik asszony vízért sza­ladt be a házba. De az nem használt. Egy másik asszony ecetet szagoltatott Gyula bácsi­val. De az látnivaló volt hogy vizet már nem tud inni és az ecetet sem szagolja, mert egy vagy két perc alatt meghalt. Eközben Fehér Zoltán már hazatért. — Na, te gyerek — szaladt hozzá egy tanú —, ezt jól meg­csináltad. Agyonrugdostad Gyu­lát. Betyár állítólag így védeke­zett: — Hogy rugdostam volna agyon? Mezítláb? Röviddel később — emberölés alapos gyanújával terhelve — Fehér Zoltánt és feleségét őrizet­be vette a tiszafüredi rendőrség. A kibicháború tragikus vég­eredménye, Fehér Zoltán bűnös­sége egyértelműnek látszott: a betegeskedő ember, verekedés áldozata lett, ezen sok tagadni való nincs. Betyár ütéseinek nyomát — már az első rendőr­orvosi vizsgálat felfedezte az ál­dozaton. Fehér mégis rögtön ta­gadni kezdett: — Nem érzem magamat ab­ban bűnösnek, hogy Gyula bá­csi meghalt. Az ügyben a boncolóorvosi vizsgálat nem várt fordulatot eredményezett. Ez megállapítot­ta, hogy a sértett­­ verekedés­ből eredő sérülései nyolc napon belül begyógyultak volna Az izgalom következtében azonban az előrehaladott, súlyos belső­szervi betegséget végeztek vele. Ezek a kapott ütésekkel nem hozhatók okozati összefüggésbe. Így aztán az életellenes bűn­­cselekmény vádja elejthető lett és Fehér Zoltánt, feleségével együtt szabadlábra helyezték. A különös bűnügy vádiratát ez időben fogalmazzák a Tiszafü­redi Járási Ügyészségen, s majd a járásbíróság fogja meg­állapítani, hogy Fehér Zoltán és felesége miben bűnös(8) Fekete felhők Szardínia fölött Idén sem változott a helyzet. A forró itáliai nyárban szinte nap mint nap fekete füstfelhők sötétítették el Szardínia kék egét. Lángok habzsolták fel a sűrű erdőket, kiöltötték nyelvük­et a föl­dekre, és nem maradt mögöttük más, mint hamusivatag és üsz­kös fák. Szardínia az erdőtüzek statisztikájában az idén mindenkit messze megelőzve áll az élen. Tavaly 54 000 hektár esett áldozatul a lángoknak, idén az egyenleg, az előzetes becslések szerint is, valószínűleg sokkal szo­morúbb lesz. • A szakértők egybehangzóan állítják, hogy az elhatalmasodó tüzeknek csak egy töredékét okozzák a „vad”-kempingezők és a pásztorok hanyagsága, lévén az utóbbiaknál még mindig élő, régi hagyomány, hogy a lelegelt mezőket leégetik. Nyolcvan százalékban gyújtogatásról van szó, méghozzá cél­zatosan és gondos tervezés alapján. Szardínia sok nagy erdejét ter­mészetvédelmi területté nyilvánították, különösen a vonzó, part menti sávban. Ennél fogva nem lehet őket csak úgy óriási szállo­dák betondzsungelévé változtatni. Egy-egy tűz után azonban a hát­ramaradó terület szinte teljesen elveszti az értékét, és így az épí­tési spekulánsok dupla haszonhoz jutnak: először az olcsó telek­­vásárlással, másodszor a turistaerődök bevételéből. Így aztán a vidék elsivatagosodik, az erdők félelmetes károkat szenvednek, az éghajlat és a környezet katasztrofális változásokon megy keresztül. Nos, mindez a sötét kufárokat — akik mindig erős szélben gyújtogatnak különböző pontokon, és a tűz mindig messze túlterjed azon a területen, amely a spekulánsok számára egyálta­lán „szükséges” — a legkevésbé sem érdekli. De nemcsak Szardínián vannak tüzek. Szicíliából és Liguriából is sok tüzet jelentenek, és ezeket hasonlóképpen gyújtogatások okozzák. Az utóbbi tíz év során Olaszországban összesen 500 000 hektár erdő esett áldozatul a tüzeknek. 1980. OKTÓBER 5. RÓLUK SZÓL­T , A HÍR Cinzia Lenzi. A fodrászszülők gyermeke nyerte el az „Olasz­ország szépe, 1980” címet. Még csak 15 éves (a szabályok sze­rint 17 év az alsó korhatár), de olyan tökéletesek a testméretei, hogy a zsűri eltekintett az aka­dálytól és megválasztotta min­den idők legfiatalabb olasz szép­ségkirálynőjét. A kislány mű­veltségét is próbára tették. Ilyen kérdéseket kapott: „Mi a kü­lönbség a NATO és a Nobel-díj között?” Vagy „Ki az olasz köztársaság elnöke?” A király­nő azonban mindegyikre csak ingatta a fejét... Elég az, hogy szép ... Jürgen Thiman. A 41 éves lü­­becki patikus, a­kinek néhány részvénye is van a Bayer cég­nél, hadat üzent a nagy hatal­mú vállalatnak. Ultimátuma: ha a konszern legkésőbb ez év végéig nem szünteti be az Észa­ki-tenger szennyezését, akkor patikájában többé nem árusít Bayer-gyógyszereket. Sok sikert kívánunk a kör­nyezetvédőnek, bár — sajnos — a Bayer évi­­bevétele 26 mil­liárd (!) márka... Mónika Rexton Reed. A nash­ville-i (USA) rendőrség tudo­mányos kutatóosztályának veze­tője (30 éves) megfejtette a hosszú fiatalság „titkát”. Tanul­mányokat folytatott a városi börtönben és megállapította, hogy „a rabok lassabban öreg­szenek, mint a normális embe­rek”. Az ok: „Az elítélteknek nincsenek gondjaik, legalábbis olyan értelemben, mint nekünk. Rendszeresen étkeznek, tető van a fejük felett, problémamente­sen élnek.” Az ifjú szociológus­nő legfőbb tanúja, az életfogy­­tiglanra ítélt John McGee, aki a leghosszabb nyilatkozattal szerepel a tanulmányban, még­is úgy döntött, hogy gyorsab­ban akar öregedni. Megszökött! Szerencsére rövidesen elfog­ták és megszabadították a kinti idegesítő világtól... Ni Qiuye. A 11 hónapos kí­nai árvagyereket Pekingben át­adták örökbefogadójának, az amerikai Arthur Toolesnak, a következő barátságos szavak kí­séretében: „Ez Kína ajándéka az USA-nak”. A boldog apa azért ment Kínába,, mert ott­hon, az USA-ban „korhatártila­lom” miatt nem adoptálhatott gyereket. Ugyanis már 70 éven felüli. A pekingi külügyminisz­térium viszont megértéssel fo­gadta s gyorsan teljesítette ké­rését. A kislány ma már a Lei­­lani névre hallgat, s 30 év óta ő az első gyermek, aki „osztály­­ellenséges” örökbefogadó szülő­höz kerülhetett

Next