Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-30 / 48. szám

24 SZABAD FÖLD Lángok: nem takarták el. Gaál bűnét A bíró előtt Gaál József önér­zetesen tiltakozott: — Az tény és valóság — is­merte el —, hogy iszákos va­gyok. De nem alkoholista! Az italozásról a szabad életben is képes lennék lemondani... Képes lenne? Ezt a történtek után senki sem hiszi el. Olvastam az ön­vallomását. Sok éves bűnügyi tudósítói munkám során szám­talan ilyen írással találkoztam, de ilyen megdöbbentő sorokat még nem olvastam, mint ami­lyent ez a harmincéves kőmű­ves — keceli lakos — Gaál Jó­zsef írt a börtönben. Kitűnően olvasható kézírás­sal, kerek mondatokkal, megle­pően jó helyesírással, huszonkét oldalon át tárja fel életét, mun­káját, szerelmét, és végül a tra­gikus lecsúszását, amely a vég­zetes kimenetlű bűncselekmé­nyéhez vezetett. Önvallomása azt bizonyítja, hogy Gaál sa nem ostoba, se nem primitív ember. Úgy sejtem, kőműves szakmunkásnak sem volt utolsó: vagyonokat kereshetett volna, ha nem iszik ... A bíróság vajmi keveset törő­dik önérzetével: szóbeli vallo­másából is egyértelműen kitű­nik, hogy apja és anyja is az italozásai miatt tiltotta ki a csa­ládi házból. S mi több: apja, akinek egyszer súlyos sérülést okozott, azt is el szerette volna érni, hogy fiát a faluból is ki­tiltsák! Az idős ember ezt val­lotta a rendőrségen: — Ha a fiam ittas volt, sem­mi se tetszett neki. Megmon­dom őszintén, féltünk a gyerek­től. Amikor lehetett, mindig el­kergettük a házunkból. Ez per­sze nem tetszett neki, de mi úgy voltunk, öreg létünkre nem tarthatjuk el őt is. Volt neki állása. Nem is rossz. De neki nem kellett. Meg is mondta, nem akar dolgozni. (Önvallomása: „Jó brigádban, jó körülmények között öröm volt dolgozni. Megismerkedtem egy szaktársammal, aki ugyan­olyan szerencsétlen volt az élet­ben, mint én. Jól megértettük egymást. Ha szükség volt rá, se­gítettünk egymáson.” Vajon mi­ben? Mert ez a terjedelmes ön­vallomásból nem derül ki. Való­színűleg ivócimbora lett a jó szaktárs...) Kecelről mindenesetre Gaált nem tiltották ki: apa és fia, a rendőrségen , abban egyezett meg, hogy az iszákos elköltözik, s havonként csak egyszer lépi át a szülői ház küszöbét, így lett Gaál József albérlője Mariska néninek, aki anyai ágon volt tá­voli rokon. Mariska néni tanyai szomszédai kissé megütköztek a dolgon: „Egy nyolcvanhét éves asszony és egy harmincéves fia­talember egy fedél alatt? Ez természetellenes” — vallja egy szomszéd. Gaál azonban csak lakója volt Mariska néninek. De milyen lakója ? Ha ivott, a nénivel is durva volt. Egyszer úgy megütötte, hogy eltörtött a karja. „Hogy milyen komisz ez a gyerek — vallja az apa —, azt Mariska néni nem hitte el nekünk. Nem szólt semmit, de látszott rajta, hogy más a véleménye." A kartörésen a keceli szociá­lis otthonban felháborodtak. A nénit elvitették a kórházba, ahol gipszbe rakták a karját, majd biztatták: tegyen feljelen­tést a rendőrségen." — Nekünk az igazat mondta. Jött a rendőr. De annak nem úgy mesélte el, ahogy nekünk. Mondtuk neki, így nem tudnak foglalkozni az üggyel, ha­nem őszinte. Még a mentőkocsiban is elmondta, hogyan verte meg őt Jóska, ez a Gaál gyerek. A rendőr persze nem tehetett sem­mit, így maradt minden, ahogy volt. Az öregekkel mindig nagyle­gény Gaál, alighanem ettől, vér­szemet kapott. Szíve-szóra ütött, ha egy pohár bor volt benne. S természetesen semmiségek miatt. Az apja például a követ­kezők miatt­ szenvedett borda­törést. Egy este Gaál el akart menni hazulról — cigarettáért. — Az apám attól félt — vall­ja az esetről, —, hogy későn és részegen megyek haza. Azt mondta, ne menjek­ sehová, ma­radjak otthon. Erre dulakodni kezdtünk, és nekilöktem a tűz­helynek. Lehet, hogy akkor tört el a bordája. Mariska nénivel más miatt volt ■nézetkülönbsége. Egyszer nem találta a bicskáját, s emiatt pofozta meg a nénit. Aki ekkor már félt tőle, ezért betétkönyvét bevitte a tanácsra , ott páncél­­szekrénybe tették. Olykor arra biztatta Gaált, hogy kezdjen új életet, hiszen még fiatal. Valamit megsejtve a rá leselkedő veszélyből, egy alkalommal ezt is mondta a dú­­vadnak: — Ebben a házban fiam, már­­meghalt két ember. Az uram és a legidősebb fiam. Nem jó hely ez te néked. Miért nem keresel máshol helyet, ahol boldogul­hatnál. Miért nem megy el dol­gozni ? Te egy piros papíros őrült vagy, mert jól kereshetnél. A „piros papíros őrült” alig­hanem arra vonatkozott, hogy Gaál nem normális, és az ilye­nek adatait az idegorvos piros színű papírra írja. Az igazság­hoz tartozik az is, hogy olykor a néni is fogyasztotta az italt Gaállal. Sejthető, hogy ez inge­relte fel a legutolsó vita alkal­mával is „Dodót”. Mert a néni így nevezte lakóját mások előtt. Rémséges leírni a részleteket, mi módon ütötte Gaál a nénit, aki a bántalmazások következ­tében meghalt. De két napig er­re nem derült fény. A fiatalem­ber — bűntudattól marcangol­va — öngyilkosságra gondolt: kötelet vett magához, s két napig bujdosott. Míg végül meg­született agyában a „mentő gon­dolat”­­, ha felgyújtja a házat, akkor esetleg balesetre is gya­nakodhat a rendőrség, így meg­úszhatja szörnyű tettét. A házat lángra is lobbantotta, de így is kiderült, hogy mit cselekedett. Apja azt vallotta: „Amíg két napig bujdosott, mi rettegésben éltünk.. Most vagyunk nyugod­tak, hogy „elfogták őt.” A bíróság emberölésért, sú­lyos testi sértésért, közveszély­­okozásért vonta felelősségre Gaál Józsefet, s első fokon, még nem jogerősen 17 évi börtön­büntetésre ítélte. (g) Csepel: nagy kohó és kis kemence A mellettem ülő 40 év­ körüli férfi Kelenföldön szállt fel a Komárom felé tartó személyvonatra. Ingázó, Bicskéről jár be és naponta két órát rabol el idejéből az utazás. Szatyrá­ból — amit az ölében tart — jó illatú, kerek cipó kandikál ki. Kíváncsi vagyok és megkérdezem: honnan hozza úti tár­sam ezt a manapság ritkán kapható, gyürkés héjú kenyeret? Kiderül, hogy munkahelyéről, Csepelről, közelebbi meghatá­rozással a Duna áruházból, ahol a helybeli termelőszövetke­zet saját sütésű cipóit árusítják. Eddig nem tudtam, most már tudom: nemcsak nagy ko­hók, hanem kis kemencék is öregbítik Csepel jó hírét. » D. J. Legyen több mozgóbolt Kis községekben gyakran azzal az indokolással szüntetnek meg boltokat, hogy működésük gazdaságtalan. Viszont így romlik a lakosság ellátása. Ennek a kérdésnek a megoldása érdekében a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának Elnöksége közleményben egyebek között javasolja, hogy a szövetkezetek — jövedelmező­ségi számítással megalapozva — növeljék a mozgóboltok szá­mát. Ahová pedig a mozgóbolt sem tud eljutni, magánvállalko­zás keretében — saját lakáson történő árusítással — is meg­szervezhető a lakosság ellátása elemi szükségleti cikkekkel. T. & 1919. NOVEMBER 30. Tanya Roberts. A 26 éves hollywoodi fémcsillagocska megvigasztalódott. A „Charlie angyalai”-hoz kerestek egy „új arcot” és kétszáz pályázó közül rá esett a rendező választása. Tavaly csalódás érte, akkor az „Eszményi nő” című filmhez már őt jelölte ki főszereplőnek Blake Edwards rendező, de az utolsó pillanatban meggondolta magát: a barna hajú Tanya he­lyett egy szőkét „dobott be”, Bo Derek lett az „eszményi”. Igaz, mostanában ő a legdiva­tosabb szupersztár Hollywood­ban ... Georg Wolf. A müncheni rend­őrség helyettes főnöke (59 éve) úgy döntött, hogy nyugdék megy. Elvesztette ugyanis ő és Josef Strauss kegyeit. A má­r­­már másodszor történt meg, hogy a „fővezér” visszarendel­te egy akció parancsnoki poszt­járól. Igaz, az alkotmány csak a tartományi belügyminiszter­nek ad jogot ilyesmire, de hát Bajorországban Strauss maga a törvény. A rendőrfőnök-helyet­tes azért került fekete listára, mert még a választások előtt Strauss arra utasította, hogy verjen szét egy kis tüntető cso­portot, amely „Állítsátok meg Strausst” feliratú táblákkal vo­nult fel. Wolf azonban nem volt hajlandó erre, mondván, hogy az egész egy jelentéktelen meg­mozdulás, továbbá, hogy az al­kotmány nem tiltja az ilyen fel­lépést. A fővezér rendkívül dü­hös lett. „Az ön magatartása hallatlan!” — mondta. Azóta a nyugdíjba menő már megtanulta, na a bajor alkot­mány ... Christian Barnard. Az 57 éves dél-afrikai­­ sebész szépen halad előre új kenyérkereső foglalko­zásában. Amióta ízületi beteg­sége miatt ujjai már nem tud­ják biztonságosan vezetni az operáló kést, két vendéglőt nyi­tott Fokvárosban. Az üzlet egé­szen jól megy, így a doktor most terjeszkedni szeretne. Rö­videsen felavatja a harmadik éttermét, ezúttal Londonban. Sok sikert! Henry Kissinger. Az USA volt külügyminisztere (57 éves) a minap ellátogatott régi mun­kahelyére. Távozóban azonban eltévedt a State Departmant épületében: nem találta a kijá­ratot Végül a biztonsági szolgá­lat egyik embere kísérte a ka­puhoz. Az egykori külügymi­niszter így szabadkozott: „A fiúk sok mindent átépítettek, amióta elmentem.” Nemcsak az épületet alakítot­ták át...

Next