Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-14 / 50. szám

24 SZABAD FÖLD Este a vendéglőkben Az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség több megyére kiterjedő vizsgálata szerint az esti szórakozóhelyeken gyak­rabban csapják be a vendégeket... Az ellenőrök olyan esetnél is jelen voltak, amikor 172 forintos fogyasztás helyett 337-et számoltak. Egyébként szinte mindennapos, hogy a zenészek 40-50 perces késéssel kezdenek, s indokolatlanul hosszú, oly­kor háromnegyed órányi, szünetet tartanak. Ezek után az In­dokolatlan zenefelár felszámítása szinte elenyésző „bűnnek” tekinthető. ★ Micsoda karambol! Öt évet kapott a vétkes Egy közlekedési rendőrtiszt keserű iróniával fűszerezett sza­vait idézem: — Nem csináltunk titkot ab­ból, hogy e hónapban fokozzuk a közúti ellenőrzést. Sőt! A he­lyi sajtó nagyjából az időpon­tot is közölte. Tehát ország, vi­lág tudomást szerezhetett az akcióról. Mégis! A legnagyobb megdöbbenéssel tapasztaltuk, már az első nap, hogy ittas jár­művezető is akad az ellenőrzöt­tek között Mégpedig nem is kevés. Számomra ez szinte ért­hetetlen és megmagyarázhatat­lan ... ★ Ez időben történt Tolnában, a 6-os úton, a 149-es kilométerkő közelében az a tragikus végű karambol, amit egy 21 éves ka­­kasdi kőműves, Horváth József okozott Horváth szombaton es­te egy társasággal Bonyhádon volt a Béke étteremben szóra­kozott. Meg nem határozható mennyiségben szeszt fogyasz­tott, majd éjjel egy óra tájban hajtott Kakasára. A tragédiát másnap, vasár­nap, késő délután okozta, ne­gyed hat tájban, kitűnő útviszo­nyok között még teljes vilá­gosságban. A fiatalember — feltehetően vajmi keveset pi­hent bonyhádi kiruccanása után — vasárnap reggel Szekszárdra hajtott, ahol egyik rokonának tanyaépítkezésében segített, s itt kezdett el ismét inni. Építeni csak ivászattal lehet? Malterke­verés, falazás csak akkor lehet igazi, ha közben ürül a boros­üveg, folyik a sör? Bár még ez is megbocsátható annak, aki a hét­végi munka során iszik, de utána nem ül volán mögé. Aki Hor­váth Józsefnel ezen a vasárnap reggelen italozott, annak voltai­képpen semmi baja nem szár­mazott a dologból. Horváth a reggelt egy félde­civel kezdte. S mintha sose ülne volán mögé, az ivászatban majdnem lépést tartott mindenkivel, aki a tanyát építette. Délután in­dult hazafelé. Már „nyomás alatt”. Ennek ellenére is, Szek­­szárdon megállt a Remete ut­cai italboltnál, és pálinkát ivott. Erre a Sárközi borozóban ru­mot öntött. Ezután indult Ka­kasdra Közben megállt a Sö­tétvölgyi büfénél, s itt ismét rumot fogyasztott . Mi­vel magyarázható ez a szin­te esztelen ivászat? Ez a fiatal­ember teljesen épeszű: művelt­sége, gondolkodása megfelel az átlagosnak. Nőtlen, semmi csa­ládi gond nem terheli. Oka az ivásra nincs: se bánata, se örö­me, amihez úgymond: „alkohol kell”. Mégis, kocsmáról kocs­mára járt, hazafelé tartva Erre önmagának sem tud magyará­zatot adni. Vasárnap volt, mun­kaszüneti nap. Talán ez az egyetlen ok, hacsak az nem... Feltételezhető — miként en­nek annyi ember vallotta már kárát —, hogy Horváth József önmagával szemben kritikátlan ember, ráadásul igen alacsony fokon létezhet benne a veszély­­érzet Hiszen ittasan még uta­sokat is felvett a kocsijába. Alighanem az utasok, akik mellesleg ép bőrrel úszták meg a karambolt, sem törődtek az­zal, hogy ez a fiatalember nem józan. (Az utasok, sokszor felelős­ségre nem vonható vétkesek a tragédiák előidézésében: Eger­ből hazafelé tartva, öt utassal fának rohant egy Zsiguli, amely­ben két utas meghalt Később kiderült, hogy az egyik utas — fiatalasszony volt —, valame­lyik egri borospincében így biz­tatta a gépkocsivezetőt: „Nem mersz inni, Jóska? Micsoda fér­fi vagy te, egy-két pohár bor is megárt?” Igen, az az egy-két pohár bor is megártott s ké­sőbb a fiatalasszony életével fi­zetett saját heccelődéséért...) Horváth tehát utasokkal haj­tott a továbbiakban. Az or­szágúton meglehetősen gyér volt a forgalom, Horváthnak sem volt semmi oka a száguldásra. Mégis: kilencven-, százkilomé­teres sebességgel zavarta a ko­csit. Előtte haladt a „ZV—73— 03” rendszámú személygépkocsi, vezetője egy fiatal lány, áld szüleit vitte volna haza, Pécs­re. A megengedett 80 kilométe­res sebességgel haladt, s bizo­nyára észrevette a hátulról gyorsan közeledő Horváth ko­csiját . A széles országúton semmi oka nem volt arra, hogy túlsá­gosan lehúzódjék az út szélére. Talán az sem keltett benne túl­zott aggodalmat hogy Horváth 3—4 méterre közelítette meg hátulról: sok olyan ember akad a forgalomban, aki ilyen, meg nem engedett követési távol­ságból, hirtelen kezdi meg az előzést Olykor durván, nem tö­rődve az előtte haladóval, ki­vág a bal oldalra, néha még az irányjelzésről is elfeledkezve. Horváth, a már szinte semmi követési távolsággal súlyosan megsértette a közlekedési sza­bályt, de ittas fejjel ezzel mit sem törődött Olyan hirtelen, ahogy kivágódva az előzésbe kezdett, vissza akart térni a menetirány szerinti jobb oldalra. Ekkor kocsija hátulsó része ne­kiütközött az előzött autó ele­jének. „Bevágott”, ahogyan ezt a goromba, fölényeskedő elő­zőkre mondani szoktuk. S ez okozná a rettenetes bajt A pécsi autó az ütéstől „ki­billent az eredeti egyensúlyá­ból, 19 méter jobbra ívelő faro­­lási nyom után letért az úttest­ről, majd az úttest jobb oldala mellett egy fának ütközött”. A karambol előidézésében teljesen vétlen, szabályosan haladó autó­ban rögtön meghalt a vezető, később a kórházban édesanyja. Édesapja pedig súlyos sérülése­ket szenvedett. Ma a fán sír­kereszt látható. Egy tragédia emlékeztetője. Horváth József a bíróság előtt tulajdonképpen semmit sem tagadott Csupán azt állí­totta, hogy látta kivillanná az előtte haladó kocsi féklámpáját A bíróság ezt a védekezését is elvetette: „A vádlott alapvető vezetéstechnikai hibát vétett — hangzik a megállapítás — ami­kor az előtte haladó személy­­gépkocsit pár méterre megkö­zelítette. Holott ez teljesen in­dokolatlan volt, mivel egyéb járműforgalom akkor és ott nem volt. Ettől függetlenül sem len­ne jelentősége annak, ha vala­mi okból az előtte haladó féke­zett volna. Hiszen a vádlott olyan kis követési távolságból akarta megelőzni, aminek szük­ségszerű következménye volt az ütközés.” Egy sírkereszttel (az amúgy is szomorú jelképekkel szegé­lyezett) 6-os országút az itta­san ámokfutó , Horváth miatt szaporodott. A szekszárdi já­rásbíróságon dr. Soós Miklós büntetőtanácsa, első fokon és nem jogerősen, halált okozó it­tas járművezetés bűntettében találta bűnösnek Horváth Jó­zsefet, s ezért ötévi, börtönben végrehajtható szabadságvesztés­sel sújtotta. A bíróság hat év­re tiltotta el a járművezetés­től­ ­• Kaylan Pickford. A már vete­ránnak számító amerikai fotó­modell (50 éves) elhatározta, hogy csak azért is megmutatja! Miután a reklámirodák kimond­ták, hogy az ilyen korú hölgyek csak a „változó kort” vagy az aranyeret gyógyító eszközöket reklámozhatnak, benevezett egy pályázatot és nyert. Ezentúl mo­dell lehet a pezsgőgyárak és gyémántkereskedők hirdetései­ben „Gyűlölöm az olyan társa­dalmat, amely az ötvenes nőkről kimondja, hogy nincs szexuális kisugárzásuk — nyilatkozta. — Semmiféle szer nem tud minket megfiatalítani, de ettől még fris­sek és szépek vagyunk, s ezt a reklámemberek végre beláthat­nák.” Most már belátják. Ezzel együtt a rebellis hölgyet elég alacsonyra taksálják. Amíg a sztárok, Jerry Hall vagy Cheryl Tiegs évi egymillió dollárt ke­resnek, Kaylan asszonynak meg kell elégednie a szerény 25 ezer dolláros bevétellel. És a sajtó elismerő soraival TM Helmut Schmidt. A 61 éves nyugatnémet kancellárt, akit ré­gen eleganciájáért dicsértek, most ruházkodási takarékossága miatt erős bírálat ért. Max Dietl, a hírneves müncheni úri szabó egy divatbemutató megnyitásán a következőket mondotta: „A kancellár egy kicsit jobban is öltözhetne. Minden angol poli­tikusnak meg van a maga sza­bója, de nálunk a bonni urak újabban arra büszkék, hogy az áruházakban vásárolnak konfek­ciót.” Státusszimbólum — a taka­rékosság világában.. Ronald Reagan. A 69 éves új amerikai elnök megválasztásá­nak bizonyára sokan örülnek. A leginkább talán az autogram­kereskedők. Közülük Charles Hamilton ezt mesélte egy újság­írónak: „Az elnök régi, aláírt színészfotóinak ára több mint tízszeresére emelkedett. Egy szokványos műtermi fotó, amely régen legfeljebb 25 dollárért cserélt gazdát, most 300 dollár­ba kerül.” Az üzletember a mi­nap 2500 dollárért adott el egy levelet, amelyet Reagan Frank Sinatrának írt. A választások előtt ugyanez mindössze 75 dol­lárt ért. De az üzletnek vannak árny­oldalai is. Amit Reaganon nyert, azt elveszíti Carter autogram­jain ... Kevin Keegan. A 7­ éves cso­dacsatár, aki Hamburgból visz­­szaigazolt Angliába (a South­­ampton játékosa lett), keveseb­bet keres, de jobban érzi ma­gát. „Akinek 24 órán át csak a futballra­­szabad gondolnia, az előbb-utóbb hülye lesz. Sajnos, az NSZK-ban a játékot nagyon komolyan veszik.” Bizony, nagy futball, nagy pénz... 1980. DECEMBER 14.

Next