Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-28 / 52. szám

24 SZABAD FÖLD És újra kezdik az életet... Ha szerencsém van, ma Illés Tiborné (hivatásos bírósági pártfogó Kecskeméten) szobájában megismerhetek számos utógondozottat. Egy nemrég még megrögzött, de a becsület útján már nyolc hónapja poroszkáló tolvajt, Sándort. Bejelentette, jön. Négy évi büntetés után, szabaduló levelével, talán befut György, a betörő is. — Nevezzük őket keresztnevükön — javasolja Illésné. Csinos, magas, fiatalasszony, két kisgyermek édesanyja. Hivatása, főiskolai tanulmánya, háztartása között osztja meg — találékonyan— a nap huszonnégy óráját. Ezt mellékesen, panasz nélkül mondja. Befut Feri. Rá nem számítottunk. Alacsony, vöröses hajú fiatalember. Tisztelettudó, kellemes modorú Szabaduló papírja szerint egy évig lesz Illésné pártfogoltja. Állampusztán volt négy nőnapig , 25 liba miatt. Nem tréfa: a libákat levágta, ámde midőn kopasztotta volna már a „madarakat”, lecsapott rá a tulajdonos. Két anyától, négy gyereke van. Az egyik anya főbérlő aszszonya volt — ikreket szült neki. Ámde Feri nem felelőtlen apa, mert most számol: — A fizetésem felét, a négy gyerek tartására adom. Nem akarok tartási hátralékot csinálni. Már dolgozok, lakásom is van. A liba-ügy előtt beleszerettem egy elvált asszonyba, aki főosztályvezető. — Feri! — lepődik meg Illésné —, ezt komolyan mondja? — Hát persze. Értem jött, szeret. Ismeri a múltamat, most már hiszek abban, hogy együtt élhetünk. Ferivel — mint az őt követő Ilonkával — nem lesz sok gond. Ez a feltűnően csinos fiatalaszszony tagja volt egy bandának. Most valamelyik gyár brigádjában dolgozik — gyári, társadalmi pártfogója fiatal ember. Emiatt a brigád asszonyai suttognak, pletykálnak. — Ugyan, Ilonka — mondja Illésné —, minden csoda három napi tart. Csak a munkáját végezze jól. Mit tud a gyerekeiről? — Mind a kettő egészséges. Karácsonykor meg akarom őket látogatni, de a várost nem hagyhatom el engedély nélkül. Tudja, mi van... — Kap engedélyt, ez ne legyen gondja. Őszintesége, kitárulkozása rokonszenves. Sándor már jóval bonyolultabb ember. Eddig kilenc és fél évet ült. Pedig csak harmincéves, ízlésesen öltözött, kerek arcú, göndör hajú. Nála idősebb, elesettebb asszonyokat szeret — pártfogója szerint —, „akikkel apáskodhat”. A tiszta nyolc hónapnak, mint egy ajáradéknak örül. Kicsit büszke, hogy a pártfogói szervezet létrejötte óta, jó öt éve élvezi — immár tegező viszonyban — Csáky Lajos,külön méltató cikket érdemlő utógondozói segítségét. Göndör hajú látogatónk köztisztasági vállalatnál dolgozott, jelesül végezve várostisztítói feladatát. Aztán jött a mostani hóvihar és a láza: beteg akart lenni, de nem engedték el és összeveszett az igazgatóval. — Megsértett. Azt mondta, sz... s ember vagyok. — Tán a hóvihar miatt volt ideges. — Lehet. Amikor eljöttem, azt mondta, felejtsük el a vitát, elnézést kér, minden rendben van. Ez szép volt tőle, elismerem. De ott akkor se maradok. Lajos segít nekem. Átmegyek kórházi ápolónak. A magánéletemről pedig magának nem nyilatkozom. Az utóbbi kijelentésén örvendezek: önérzete a gyógyulás jele. Sándor már „járóbeteg” — kezd kilábalni a bűnelkövetésből. Hátha már nem sok kell a teljes felépüléséhez. Ámde, hogy mikor gyógyul meg György, azt ki tudja? Most még — szabaduló levéllel a zsebében — sértődött: nincs lakása, vékony a ruhája, kabátja, s a börtön keresménye, nyolcszáz forintja kitart-e a legelső fizetésig? A tanács segélykerete — év vége van — kimerült. Januárra ígérnek komolyabb támogatást. A betöréssorozat, amiért most négy évet ült — saját szavai szerint — „hülyeség volt”. Szüleihez nem mehet haza. Hát tegnap óta hol lakik? — A barátnőmnél — közli kimérten —, de a címét nem adom meg. — És miért nem? — Azért, mert abból is él, hogy nő. Értik már? Egy éjszakára befogadott, hálás vagyok érte. Sovány fiatalember. Ideges eredetű szívpanaszokkal kezelték odabent. Könnyű munkát keres. Szabadult, s látott egy hirdetményt — üzemvezetői tanfolyamhoz kerestek érettségizett hallgatókat. Jelentkezett, sikerrel vizsgázott — büntetett előéletét és az érettségi bizonyítvány hiányát nem vallotta be a felvételi lapon. — Járt középiskolába? — Láttam középiskolát — felelt vicceskedve. — Nyolc elemim van. A tanfolyammal a húsos fazékhoz akartam közel kerülni. Egy hétig jól ment minden. Aztán a tanfolyamvezető megkérdezte, hol dolgoztam, mert négy év hiányzik a munkakönyvemből. Mondtam maszeknál. Pár nap múlva újra behívatott és azt mondta, ha nem tűnök el gyorsan, akkor közokirat-hamisításért ... Ez rendes volt tőle.De végtére, ő is csak kidobott, mint egy macskát szoktak kivágni az utcára. — A húsos fazék alatt mit ért? Gúnyorosan mosolyog: — Tudja azt maga jól. Szeret ilyen talányosan beszélni, ami adott esetben nem túl rokonszenves vonása. Emellett a mostani elesett — majdnem azt írtam: ágrólszakadt — állapotában ingerelékeny, vitára hajlamos. Szavaiban, mintha folytonosan valami „odamondogatási” szándék bujkálna. Kezdem kényelmetlenül érezni magamat. Mintha mi lennénk hibásak a „se lakásom, sem pénzem, se szeretőm” állapotáért, a börtönért, a betörésekért. Jómagam, ezt a rejtett élű beszélgetést, már nem szeretném szó nélkül hagyni. Csakhogy! Ebben a „hittérítő” munkában kontár vagyok — Illés Tiborné és Csáky Lajos mellett, akik bizonyára sok tapasztalatuk alapján kerülik Györggyel a pengeváltást. Legalábbis most, a megkapaszkodás óráiban. Meglepően türelmesek. Száz és ezer hasonló találkozás után, nyilván jobban átérzik György bezártságát: hiába szabad, ezt a cinizmusával tetszelgő fiatalembert most a gond vastag fala veszi körül. Törlesztenie kell majd a betörésekkel okozott kárt, ami jó ötvenezer forint. Betyárosan szép summa! Meg kell húznia magát egy munkásszálláson. Nyilvános helyre nem mehet. „Fütyülök rá, ha megéheztem, vagy megszomjaztam.” Vérig sértődötten kérdi: „Négy év börtön után igazán megengedhetek magamnak egy kis szeszt. Ennyi csak kijár egy embernek, vagy*nem?” Kétszáz forint „szeszkiadást" tervez a nyolcszáz forintból. Ez a már vastag falra az általa kent „vakolat” — értelmes fiatalember, bár a szeszsóvárgása most a lehető legszerencsétlenebb kívánsága. Előfordulhat nagyon hamar, hogy nem kap könnyű munkát — s akkor talán már el sem kezdi a bezártságából való kitörést? Nem ígér, nem fogadkozik — sajátos —, de ebben legalább máris becsületes. Mindenesetre Illésné gondjait alaposan szaporítja. Odakinn a folyosón — noha eszébe hajlik már a délután — még egy fiatalember várakozik. . Még annyi pénze, reménye, ruhája, hite sincs, mint Györgynek. Csak múltja van, amiért itt és máshol sem jár szánalom, őt is — mint egy -egy pártfogóra jutó száz utógondozott esetében mindenkit — elsősorban gyógyítani kell a becsületre. Befogadják a szobába, miközben György felhajtott kabátgallérral kifelé tart a buszmegállóhoz. Arca elszánt, gondterhelt, talán most kezd gazdálkodni saját életével — s ki tudná megmondani ma még — hogyan? (..) 1980. DECEMBER David Kissinger. Az egykori amerikai külügyminiszter és mai elnöki tanácsadó fia (19 éves) az ABC televízió alkalmazottja lett. Ha valaki telefonon kérdést akar feltenni a tévének, akkor az első mondat, amit hall, így hangzik: „Halló, itt Kissinger.” Sokan az első hallásra összetévesztik a papával. Az ifjú egyetemista egyébként pályázat útján szerezte az állást: több száz jelentkező közül őt választották ki. Egy riporter gyanakvó kérdésére a fiú így válaszolt: „Természetesen az összeköttetéseimnek köszönhetem. Mindenki, aki korábban ezt a posztot betöltötte az ABC-nél, ugyancsak pro,tekcióval jutott hozzá.” Diplomata már aligha lesz a fiúból... Josef Reinstadler. A 49 éves tiroli gazda egy fejszecsapással megbénította az osztrák vasút szinte teljes hálózatát. Egy fát vágott ki, de a törzs nem arra dőlt, amerre ő akarta, hanem az ellenkező oldalra, s ráesett a vasút egyik erősáramú vezetékére. Hatalmas dörej, aztán néma csend. A szakadás rövidzárlatot okozott és leállt a vasúti közlekedés. A nyílt pályákon és az állomásokon veszteglő vonatok ideges utasait a vasutasoknak kellett vigasztalniuk: mindjárt rendbejönnek a dolgok. De a vasút „elektrotechnikai osztálya” kereken egy órát dolgozott, mire helyreállt a rend. Ezzel persze az ügy nincs befejezve. A vasút kártérítési eljárást indított a gazda ellen. A számla igen borsosnak ígérkezik. Különösen, ha a bíró éppen paprikás hangulatban lesz... Pat Benatar. A 27 éves rockénekesnő nem is elsősorban a hangjával, hanem dalszövegeivel tűnik ki a popzene világában. „Az énekesnők általában azt éneklik — mondja —, hogy ha már nem szeretsz és elhagysz, akkor meghalok. Én nem ások magamnak sírgödröt, hanem azt énekelem: ha el akarsz hagyni, jól fenéken billentelek.” A magánéletben nem ilyen szigorú. Élettársa, Neil Geralds az, aki otthon a kalapot viseli. Igaz, időnként megemeli elismerése jeléül. Rausan Aszpandierova. A 10 éves alma-atai (Kazahsztán) diáklánynak szokatlan csomagot hozott a postás: egy verseskötet szerzői példányait. A költeményeket ugyanis ő írta. Sőt, saját rajzaival illusztrálta, még a borítót is. A 21 verset tartalmazó, „Órák” című kötet a kislány első könyve, amelyet minden bizonnyal újabbak követnek. A strófák szűkebb hazájának lakóiról és tájairól szólnak.