Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-01 / 9. szám
20 SZABAD FÖZD SPORT Ha egy íjász megsérül... Mitől lehet egy íjásznak porcleválása? * Például attól, hogy leesik a cseresznyefáról, vagy ajtós estéstül,, netán bútorcipeléstől. Nagy Béla, a legeredményesebb magyar íjász, a moszkvai olimpia ötödik helyezettje tulajdonképpen miért sérült meg. — Még tavaly nyáron — meséli Nagy Béla ágyban fekve, vizes borogatással a lábán — lepottyantam a fáról, cseresznyeszedés közben. Rosszul estem, megfájdult a térdem, de aztán elmúlt. Augusztusban — immár az olimpia után — ajtót festettem, leguggoltam, s akkor hallottam az újabb roppanást Aztán megint elmúlt a fájdalom. Harmadszor akkor jött elő, amikor a barátomnak segítettem költözködni, és a bútort cipeltem föl az emeletre. Ez már nem múlt el, januárban megműtötték. A mama, Nagy Béla édesanyja a könyvespolcról kis üveget vesz le. — Látja, itt a porc, amit kiszedtek, ugye milyen nagy? Egy ilyen porcműtét nem tartozik a legnagyobb örömök közé. Nagy Béla például hoszszú betegállományra kényszerült miatta. — Még mindig jobb így, mintha az olimpia előtt kell megoperálni — mondja. — Megfosztottam volna magam életem legjobb eredményétől. Persze, így is megfosztotta magát — a még jobb helyezéstől, igaz, nem a lába miatt. Talán emlékszik az olvasó: a magyar sportoló dobogóesélyes volt az első két nap után. Aztán a tábla mellé lőtt egy vesszőt, s elúszott a remény. — Nem lett volna semmiképp sem reális a győzelem, pedig, ha az a lövés a tízesbe talál, én vagyok az olimpiai bajnok. De talán van is némi törvényszerűség abban, hogy célt tévesztettem ... — Azért mi, tudósítók, s gondolom, a szurkolók is nagyon örültünk volna az újabb aranynak ... Egyébként — hadd áruljak el én is egy „titkot” — akadt olyan újságíró, aki már a verseny második napja után fogalmazta jelentését Nagy Béla olimpiai bajnokságáról. Azt hitte, vége a viadalnak. És nem volt egyedül... Azt hiszem, mindez csak avval magyarázható, hogy ezt a sportág kiesik a látószögből. Gyenge eredmények, kevés sportoló ... semmi nem indokolja a nagyobb figyelmet. Hacsak az ön moszkvai eredménye nem változtat a helyzeten. — Alig hiszem, hogy változtatna. Legfeljebb annyiban, hogy most már tudják: egy teljes távú verseny négy napig tart... Tudja az a baj, hogy ebben a sportágban rendkívül drága a felszerelés. Nincs hazai íj, külföldről, devizáért vásárolják a klubok, de csak nagyon szerény mennyiségben, így, ha mondjuk, egyszerre tíz fiatal jelentkezik íjászatra, a fele ott is hagyja, mert aligalig jut íjhoz. — Hogy dől el, egyáltalán miről állapítható meg, hogy valaki tehetséges íjász-e, érdemes-e vele foglalkozni? — A nyugtalan, izgő-mozgó gyerekből, azt hiszem, soha nem lesz jó versenyző. Ehhez a sportághoz nagy önuralom, összpontosító képesség, akaraterő és nyugalom kell. És, ha mindez megvan valakiben, még akkor is változhat a helyzet. Én például húsz évvel ezelőtt abbahagytam az íjászatot, mert teljes célzásképtelenség állt be. Mindenhova lőttem, csak épp a táblába nem. Tíz év szünet után kezdtem újra, 1969-ben. — Ebben a sportágban is létezik élsportoló? — Ha labdarúgó értelemben gondolja, akkor nem. Kapok munkaidő-kedvezményt, de csak heti kilenc órát. Én azonban el sem tudnám képzelni az életemet munka nélkül, a Népstadion intézményeinél dolgozom, mint gépészmérnök, tervező. — Hány edzést tart egy héten? — Lövészedzést csak kettőt. De a hét majd minden napján csinálok valami mást, futok, tornászom ... Most pedig intenzíven fekszem. — Gondolom, a nyári Európa-bajnokságig csak rendbejön? — Hát persze. — Arra, hogy egyszer egy világversenyen aranyérmet nyerhet, nem is gondol? — Mutasson, nekem olyan sportolót, aki nem reménykedik a győzelemben. Csakhogy más az álom és más a valóság. Bár azért van olyan álom, amely valóra is válik. Hátha egyszer Nagy Béláé is... Németh Péter Tippjeink a 9. fogadási hétre: (MÁRCIUS 1.) Pótmérkőzések: 1, 1, 1, Bakony—Haladás x, 2 Bauxitbányász—Komló 1, x Ganz-MÁVAG—SZEOL AK 2 Szegedi I.—Pénzügyőr 1 Miskolc—Salgótarján 1, x Gyöngyös—Eger x, 2 Bologna—Juventus 1 Brescia—Pistoiese 1, x Cagliari—Avellino 1 Como—Catanzaro 1, x Torino—Roma 1 Lecce—Cesena 1, x Palermo—Spal 1 Tallózás: a busz veszélyesebb? Kemény, szikrázó összecsapások, villámgyors játék, ez a jégkorongozás. A sérülések, kisebbek-nagyobbak, szinte mindennaposak. A minap is szárnyra kelt a hír, hogy a televízió jóvoltából nálunk is jól ismert szovjet kapus, Tretyak lába eltörött. E hírhez még hozzátartozik, hogy a játékos nem meccsen sérült meg, hanem az utcán: roszszul szállt le az autóbuszról. ★ Az olasz labdarúgó-bajnokságban a Napoli és az Ascoli együttes játékosai mérkőzés előtt moziba mentek, hogy ne gondoljanak a mérkőzésre, s a földrengésre. Egyszer csak megmozdultak a székek, mozgott minden, Nápolyt újabb erős földrengés rázta meg. A találkozót egyelőre elhalasztották, mert meg kell vizsgálni, nem történt-e baj a stadionnal. A játékosok és a lakosok — az első jelentések szerint — túlélték a természeti csapást.★ Mar del Platában válogatott labdarúgóink nem csak fociztak, hanem el-ellátogattak szurkolni az Amerika—Európa sakkcsapat-mérkőzésre, mert ott játszik Portisch is. Hogy Portisch megnézte-e a focistákat? A Népsport tudósítása szerint együtt fut, úszik labdarúgóinkkal, akiket meglepett, hogy egy nemzetközi nagymester milyen fizikai megterhelést bír el. * A fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon történt: a bolgár rúdugró, Janosev készülődés — bemelegítés — közben a tartásra esett, s a sérülése miatt a mentőket kellett kihívni. Béla Emese kis híján összeütközött a gyaloglókkal, de az újonc magasugrónknak ezután sem volt szerencséje, ment később a távolugrók eredményhirdetése zavarta szereplésében, de a hatodik hely még így sem megvetendő, ugyanis a harmadik ugrása éppen egybe esett azzal, hogy egy néző a lelátón elkezdte fújni trombitán — nem is kis hangerővel — Beethoven IX. szimfóniáját. Az elmúlt hét végén mindkét találkozón vereséget szenvedett vízilabda-válogatottunk. Ám elkeseredésre nincs ok, az újjáalakuló fiatal, magyar csapat reményteljes jövő elé néz (Zaják Piroska felvétele) 1981. MÁRCIUS 1. anaz MMi.mr«». i«i Sakk Szabad Föld Kupa Levelekről, örömmel Sakkpályázatunk dicséretének is felfoghatjuk, hogy mesterjelöltek is beneveztek. Fodró Sándor írja Nyergesújfaluról, hogy az ottani sakkélet milyen nagy fejlődésnek lendült. Bizonyára kevesen tudják, hogy a tízezer lakost számláló nagyközség az egyetlen az országban, amelynek OB-s csapata van. Az országos csapatbajnokság II. osztályában, a Nyugati csoportban szerepelnek, ahol 1977 óta tartják azV—VII. helyet. Fodre Sándor budapesti lakos ugyan, de vállalta e csapat edzői tisztét, s úgy érzi, hogy bekapcsolódásuk a Sakk Szabad Föld Kupa küzdelmeibe, serkenti sakkéletünket. Mi tesszük hozzá, hogy példájuk nagyon is követésre méltó. A miskolci Riczu Lajos sakkbarátunk (korábban egyéni bajnokságot nyert) bajnoka pályázatunknak, meglepett bennünket nem csupán tartalmas és hibátlan megoldásával, hanem azzal is, hogy elküldte legújabb könyvecskéjét, amelyben közreadta a társszerzőkkel alkotott 115 feladványát. Riczu Lajos egyébként nemzetközi hírű feladványszerző is, mi pedig ezúttal is örömmel vettük jelentkezését. A kiskunfélegyházi műanyaggyár kísérleti üzemének Petőfi brigádja egy sakkcsapatot is alkot. Kínálva a gondolatot, hogy a brigádéletben is tere van a szellemi sportnak, aminthogy minden közösségben. A kardoskútiak Dobi István szocialista brigádja is tulajdonképpen ezt a felismerést erősíti. Sakkpályázatunk hívó szava a brigádok körében is egyre inkább visszhangra talál. Új tömegkapcsolatnak tekinthetjük az eszperantista sakkozók most már ilyen nagyszámú részvételét is. A kalocsai dr. Németh József fáradhatatlan a szervezésben és ahogy már erről hírt adtunk, az eszperantó sakk-klubokhoz még egy sokszorosított nevezési lapot is szétküldött a Sakk Szabad Föld Kupa tiszteletére. Így aztán meg sem lepődhettünk, hogy indult a Magyar Eszperantó Sakkcsoport, a kalocsai városi tanács sakk-klubja, a Tóth László sakkszakkör, a kiskunfélegyházi eszperantó sakkcsapat, a kalocsai sportegyesület sakkszakosztálya ... Erre a nagyszabású és a sakkpályázatunkat erősítő szép akcióra válaszképpen arra készülünk, hogy Kalocsán, a Barokkház nagytermében egy monstre szimultán keretében adjuk át részükre a harmadik díjat, az iparművé-észeti sakk-készletet. Ugyanilyen meleg hangon szólhatunk jó paksi sakkbarátainkról. Farkas István vezetésével ismét kitettek magukért. " Kivitelezésében is tetszetős kis füzeteikben rajzolták meg a sakkolimpiák történetét és szereplésüket. Az arany- és ezüstérmek diadalmas krónikáját. Mindezt tetézik a felszabadulásunk évfordulójára megrendezendő Sakk Szabad Föld Kupagyőztesek nemzetközi tornájának lebonyolításával, s van már jó tapasztalatunk a paksiak vendégszeretetéről. Az ugyancsak harmadik helyezett orosházi MTK sakkozói minden levelükkel színvonalas sakkéletükről is tudósítottak akarva-akaratlanul. Készülünk Orosházára is, egy eseménydús sakkestére, szimultán adására. A csabacsüdi Lenin Tsz sakkozói nyerték el a serleget. Ennek szívből örülünk, mert ha az eddigi tornáinkat nézzük, a bajnokok sorában most egy új község neve mellé tűzhetjük ki a sakkzászlónkat. S bizonyára részt vesznek a paksi nemzetközi versenyen ők is. A díjátadó ünnepségünket Csabacsüdön is szeretnénk emlékezetessé tenni. Nagyon jó érzésekkel olvastuk a battonyai sakkbarátaink leveleit. Bajusz György, aki a járási sakkszövetség titkára, az idei évre is tervez egy nemzetközi versenyt, amit — szerénytelenség nélkül — a Szabad Föld ügyének is tartunk. Az új versenyt a battonyai agrárzendülés 90. évfordulójának emlékére írtákki. Eddig jobbára az Alföldről, a Tiszántúlról jelentkeztek nagy számban festőink, sakkot kedvelő olvasóink. Most először történt, hogy megmozdultak a dunántúliak is. Paks, Zalaegerszeg és Györköny mellett a veszprémiek, kőszegiek, komáromiak is bekapcsolódtak, viszont „leszakadtak” a Naszály és Lebénymiklós sakkozói. A zamárdi Szvath Józsefnek pedig ezúttal is első díjat kellett volna adnunk, de ő már korábban elnyerte a Sakk Szabad Föld Kupa egyéni bajnoka címet, ezért hát bizonyára nem veszi rossz néven, hogy „csak” a legjobb festők sorában szerepel. Szigorú a zsűri... . Számos levélírónk megírta a saját sakk-körének krónikáját. Közös tapasztalat, hogy csak ott pezsdülhet, élénkülhet a sakkélet, ahol a szervezőmunkának vannak áldozatkész társadalmi munkásai is. Mind több helyütt a művelődési házak és otthonok ajtajait is kinyitják a sakkozók előtt, a termelőszövetkezetek sportköreiben pedig egyre több sakkszakosztály is alakul. A levelekről szóló cikkünket azzal zárjuk, hogy nem mondtunk le a korábbi tervünkről, arról, hogy egy kerekasztal-beszélgetés keretében összegezzük a sakkpályázat eredményeit, s illő érzékenységgel figyeljünk a jó gondolatokra, új javaslatokra. Ezt a törekvésünket a Magyar Sakkszövetség elnöksége is segíti, pártfogolja. Végezetül megköszönjük valamennyi levélírónk fáradozását. Hajtun József