Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 1. szám

24 SZABAD FÖLD „Különjárat”: a gyáva eb és az analfabéta betörő Előfordul, hogy egy-egy bün­tetőper érdekesebb része kima­rad a tudósításból. Ez aztán be­karikázva, felkiáltójelezve lapul a jegyzetfüzetben és türelmesen várja a nyomdafestéket. Több­ségük nem nélkülözi a hu­mort. Talán éppen az utóbbi miatt nem férnek bele a komor, súlyos történetekbe. ★ Az alföldi nagyváros bírósá­gán elnapolták a pert. Hiába utaztam több száz kilométert? A­­vádlott a negyvenéves férfi. Visszaeső, megrögzött szélhá­mos, legutóbb egy kis takarék­­fiókba, ahol a könyvecskébe még kézzel írják be a betétet, elhe­lyezett tíz forintot. Később kija­vította százezer forintra. A nagy összegű, hamisított betétkönyv­vel sok embertől csalt ki — tíz-, húszezer forintos kölcsönöket, mígnem rendőrkézre került. De miért napolták el a pert? Jegyzőkönyvi sorokat idézek:­­„A tárgyalás megnyitása után a vádlott minden kérdésre, eb­hangot utánozva, ugatni kezdett. Rendreutasításra vonyításban tört ki. Ezután négykézlábra ve­tette magát és fogvicsorításba kezdett. Újabb figyelmeztetésre selypítve ezt mondta: „Bíró úr, megharaiplak”. Vagyis: „Bíró úr, megharaplak”. Az eredményte­len rendreutasítások után a ta­nácsvezető bíró elrendelte a vád­lott elmeorvosi vizsgálatát. A vádlottat kivezetik.” Két orvos egybehangzó meg­állapítása szerint a szélhámos szimuláns. Az értelmével sem­mi baj. Az elmeorvosi megfi­gyeléssel időt akart nyerni. Hát­ha rokonai közben megtérítik a kárt, s ezzel mérséklődik bün­tetése. Nem mérséklődött négy évet kapott... ★ Igazi ebre — sajátjáéra —­ vallott a középkorú vádlott E szerint a németjuhász kutya — „Sátán” névre hallgat — egy embert megfojtott. Ámde jött a pesti ebszakértő. Kezelésbe vet­te a megvádolt ebet, vizsgálta természetét. Leírta, hogy „Sá­tán” bárányt megszégyenítően „gyáva, félénk, riadt, agyonfé­­lemlített, jellem és karakter nélküli” házőrző eb. Sőt! Még utóbbi szerepében sem alkalmas emberellenes támadásra, mivel a bizonyító kísérlet szerint „a csibész külsejű, kerítésen átmá­szó” ebszakértőre „még csak nem is ugatott”. Mi több! A „farkát a hasa alatt csóválni látsZott”. — Ez a kutya — közötte szó­ban is lesújtó szakvéleményét — semmi olyan szerepet nem játszhatott, amit a vádlott állít. Támadó mozdulataimra minden alkalommal csak nyüszítő han­got hallatott. — Ijesztésre sem volt alkal­mas? — hangzott a kérdés. A szakértő megad­óan tárta szét karját — Arra igen. De csak a ne­ve...★ A kisvárosi bíróság ítélőszé­ke előtt állt a fiatalember, aki fűnek-fának tüzelőanyagszállí­­tást ígért. Előlegeket markolt fel, de egy darab fát szenet sem vitt senkinek. A sokszor büntetett jó néhány börtönt megjárt fiatalember rögtön be­lenyugszik az ítéletbe, amely két évi szabadságvesztés. Sőt! Védőügyvédjét is kérleli: „Ne tessék fellebbezni”. Aztán a bá­rónőhöz fordul: — Tessék a szolnoki börtön­be vitetni. Meglepő kérés. — Miért oda? — Hát­, tetszik tudná, ott a legjobb a koszt.. . Ez baranyai történet Előz­mény egy apasági per. Jóképű, de hentesnek igen nyusziétt ter­metű legény az apajelölt. Ám­de, a henteslegény azon ritka szerencsés férfiak közé sorol­ható, akik ki tudták húzni fe­jüket a tartásdíj fizetési köte­lezettség jogi hurokjából. A boldog hentes szél­ében, hosszában dicsekedett férfiúi ártatlanságával a faluban, ami eljutott a leányapa fülébe is. A­ szálfatermetű téeszrakodó, a lapátnagyságú tenyereit — egy eszpresszó előtti vita után — olyan sűrűn, hevesen és főleg arc, valamint koponyacsontra ártalmas módon „tette rá” a hentesre, hogy az kórházba ke­rült. A leány becsület­re érzé­keny apa pedig a bíróságra, ahol próbaidőre felfüggesztett, háromhavi szabadságvesztésre ítélték. Az első bíró a kérdésre azt felelte: — Nem érzem magamat bű­nösnek. — Azt, hogy ütött, talán csak elismeri? — Már azt, hogy ne ismerném el! — mutatta fel bűnjelként lapátnagyságú tenyereit az apa. — Kérem! Ezzel a két kezem­mel csak a tartásdíjat akartam rajta levenni. ★ Kesereg a sértett — pilisi ví­­kendház tulajdonosa —, hogy egy papírlapon hiába írt szív­hez szóló szöveget a faházá­ban. A papíron, hóbortos ötlet­tel, arra kérte a majdani be­törőt, hogy élvezze házát, és csak azt vigye el, amit érté­kesnek vél. De — cserébe a nagylelkűségért — ne törjön, zúzzon össze semmi visszaha­gyott használati tárgyat. Erre fél egy napon, mégis romok­ban lelte a berendezést. Mint­hogy a pusztítás alapján nagy­­erejű elkövetőről lehetett szó, a­­Dunakanyar szép városának rendőrei rögtön sejtették, kit kell keresni. — Ezzel az emberrel — me­sélte ébredő reménnyel a kár­vallott faháztulajdonos —, a börtönben kijáratják az általá­nos iskola négy osztályát. Saj­nos az én szövegemet még nem tudta elolvasni, mert a betö­réskor analfabéta volt szegény. Az utóbbi évek legvakme­rőbb autóbusztolvaja került rendőrkézre. Eredetileg buszso­főr volt. Állásából italozásai miatt csapták el, s kobozták el egyben a jogosítványát is. Csakhogy nem nyugodott bele a busznélküli sorsába: tudta hol és hogyan lehet kinyitni a parkírozó farmotoros és pano­rámás buszokat, s egyre-másra lopkodni kezdte a VOLÁN-tu­­lajdont. Ekkor már — érthetően — nem a vállalati kasszának dol­gozott. Kinevezte furikázásait „különjáratnak”, minthogy, le­gyünk őszinték, az is volt. A leghosszabb útvonalakon — pél­dául Budapest és Pécs között — saját zsebre, szállítani kezd­te az utasokat. Kilépésekor nem kérték vissza az egyenru­háját, mivel elhasználtsága mi­att az már járt neki. A hivata­los öltözékben könnyedén elha­lászhatta a valódi járat elől az utasokat. Aki a viteldíjért menetjegyet kért tőle, annak azt mondta: — Ha jegy kell, amit én saj­nos Pesten felej­tettem, hát várja be a menetrendszerinti járatot. Azon adnak. Ez men­tesítő busz. A nagy „mentesítő” a végén már úgy elszemtelenedett, hogy a VOLÁN-telepeken tan­kolt üzemanyagot, javíttatott hibás buszokat. Sőt! Megesett: vállalati bevételre dolgozó autóbusszal is vontatta magát Amikor egyszer megkérdezték tőle, ugyan miért hajtja ma­gát a munkában annyira, sze­rényen azt válaszolta: „Nem a prémiumért, ezt elhi­hetik ne­kem”. Számos maszek autófel­­törés is terhelte lelkiismeretét, amikor végre fülöncsípték... A tárgyaláson önérzetesen csupán egy dologra volt büszke: „Az utasokat — mondta — sosem csaptam be. Mindig udvarias és előzékeny voltam velük”. Különjárata végül — több évre — a börtönbe vezetett (8) vism ptmm — Én egy túl rendes lány vagyok. Nem segítene ab­ban, hogy megváltozzak? mmm­­mmmmmmmm n Hi biimi riír—nrnBiwirm* •* r — Tudod mi a legtermészetesebb rajtad? Aparókád... 1981. JANUÁR 4. r IKM.UK SZál 1 . A HÍR . Margaux Hemingway. A 23 éves fotómodell utánanézett honnan ered furcsa keresztne­ve: ellátogatott a Chateau Mar­gaux franciaországi borgazda­ságba. Ott meg is kóstolta a bort, amelyet apja kedvelt és emiatt adta lányának a „márka” nevet. Neki azonban nem íz­lett az ital, így e tekintetben is elüt az apukától. Sokkal in­kább hasonlít a híres nagypa­pára, Ernest Hemingwayra. Egyezik a magassága (1,83, a cipőmérete (43) és ugyanazokat Robert Hübner. A világbaj­nok-jelöltek versenyén jól star­tolt nyugatnémet sakkozó (31 éves) igen szerényen él. Hó­napos szobát bérel, nincs se te­levíziója, se telefonja, se asz­­szonya, sőt, még a szavakkal is takarékoskodik. A minap saj­tótájékoztatót tartott, ahol a következő párbeszéd zajlott le közte és az újságírók között: „Szilárdan hitt abban, hogy le­győzi Portischt?” „Soha semmi­ben sem hiszek szilárdan.” „Milyennek ítéli mostani el­lenfelét, Korcsnojt?” „Erről nincs mit mondanom.” „Véle­ménye az előbbivel azonos vá­laszra késztet.” Lehet, hogy igaza van? Faye Dunaway. A 39 éves hollywoodi csillagot már-már elfelejtették, olyan sokáig nem szerepelt sehol. Az a baj, hogy rászokott az italra és egysze­rűen nem is tudták foglalkoz­tatni. Nemrég aztán kétszeres csoda történt. Marvin Choms­­ky rendező („Holocaust”) vál­lalta a rizikót és szerepet kí­nált a szőke Oscar-díjasnak, a művésznő pedig ettől úgy meg­hatódott, hogy azonnal búcsút mondott a pohárnak. Így ké­szült el a film a volt argentin elnöknőről („Evita — First La­dy”), címszerepben az immár megszelídült művésznővel. Si­került neki igazi angyalt meg­elevenítenie. A következő film­je már nem lesz ilyen illedel­mes. Frank Sinatra oldalán „Az első halálos bűn” főszerepét alakítja... Anders Raange. A halnstadt (Svédország) börtön 32 éves igazgatója jogosnak vélte az el­ítélteknek azt a panaszát, hogy unatkoznak és munkát adott nekik. El kell készíteniök há­romezer darab kötélhágcsót. Elég furcsa megbízatás... Az igazgató azonban nem fél. Hu­szonöt évvel ezelőtt­­történt az utolsó szökési kísérlet, akkor egy rab bekente magát vajjal és így próbált átbújni a rá­cson, de beszorult és alig tud­ták kihúzni. Szóval Hal­stadban a vaj­gyártás lenne a veszélyes ... az ételeket italokat kedveli, mint a nagyapja. Csak írni nem szeret, még levelet sem...

Next