Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-04 / 1. szám
24 SZABAD FÖLD „Különjárat”: a gyáva eb és az analfabéta betörő Előfordul, hogy egy-egy büntetőper érdekesebb része kimarad a tudósításból. Ez aztán bekarikázva, felkiáltójelezve lapul a jegyzetfüzetben és türelmesen várja a nyomdafestéket. Többségük nem nélkülözi a humort. Talán éppen az utóbbi miatt nem férnek bele a komor, súlyos történetekbe. ★ Az alföldi nagyváros bíróságán elnapolták a pert. Hiába utaztam több száz kilométert? Avádlott a negyvenéves férfi. Visszaeső, megrögzött szélhámos, legutóbb egy kis takarékfiókba, ahol a könyvecskébe még kézzel írják be a betétet, elhelyezett tíz forintot. Később kijavította százezer forintra. A nagy összegű, hamisított betétkönyvvel sok embertől csalt ki — tíz-, húszezer forintos kölcsönöket, mígnem rendőrkézre került. De miért napolták el a pert? Jegyzőkönyvi sorokat idézek:„A tárgyalás megnyitása után a vádlott minden kérdésre, ebhangot utánozva, ugatni kezdett. Rendreutasításra vonyításban tört ki. Ezután négykézlábra vetette magát és fogvicsorításba kezdett. Újabb figyelmeztetésre selypítve ezt mondta: „Bíró úr, megharaiplak”. Vagyis: „Bíró úr, megharaplak”. Az eredménytelen rendreutasítások után a tanácsvezető bíró elrendelte a vádlott elmeorvosi vizsgálatát. A vádlottat kivezetik.” Két orvos egybehangzó megállapítása szerint a szélhámos szimuláns. Az értelmével semmi baj. Az elmeorvosi megfigyeléssel időt akart nyerni. Hátha rokonai közben megtérítik a kárt, s ezzel mérséklődik büntetése. Nem mérséklődött négy évet kapott... ★ Igazi ebre — sajátjáéra — vallott a középkorú vádlott E szerint a németjuhász kutya — „Sátán” névre hallgat — egy embert megfojtott. Ámde jött a pesti ebszakértő. Kezelésbe vette a megvádolt ebet, vizsgálta természetét. Leírta, hogy „Sátán” bárányt megszégyenítően „gyáva, félénk, riadt, agyonfélemlített, jellem és karakter nélküli” házőrző eb. Sőt! Még utóbbi szerepében sem alkalmas emberellenes támadásra, mivel a bizonyító kísérlet szerint „a csibész külsejű, kerítésen átmászó” ebszakértőre „még csak nem is ugatott”. Mi több! A „farkát a hasa alatt csóválni látsZott”. — Ez a kutya — közötte szóban is lesújtó szakvéleményét — semmi olyan szerepet nem játszhatott, amit a vádlott állít. Támadó mozdulataimra minden alkalommal csak nyüszítő hangot hallatott. — Ijesztésre sem volt alkalmas? — hangzott a kérdés. A szakértő megadóan tárta szét karját — Arra igen. De csak a neve...★ A kisvárosi bíróság ítélőszéke előtt állt a fiatalember, aki fűnek-fának tüzelőanyagszállítást ígért. Előlegeket markolt fel, de egy darab fát szenet sem vitt senkinek. A sokszor büntetett jó néhány börtönt megjárt fiatalember rögtön belenyugszik az ítéletbe, amely két évi szabadságvesztés. Sőt! Védőügyvédjét is kérleli: „Ne tessék fellebbezni”. Aztán a bárónőhöz fordul: — Tessék a szolnoki börtönbe vitetni. Meglepő kérés. — Miért oda? — Hát, tetszik tudná, ott a legjobb a koszt.. . Ez baranyai történet Előzmény egy apasági per. Jóképű, de hentesnek igen nyusziétt termetű legény az apajelölt. Ámde, a henteslegény azon ritka szerencsés férfiak közé sorolható, akik ki tudták húzni fejüket a tartásdíj fizetési kötelezettség jogi hurokjából. A boldog hentes szélében, hosszában dicsekedett férfiúi ártatlanságával a faluban, ami eljutott a leányapa fülébe is. A szálfatermetű téeszrakodó, a lapátnagyságú tenyereit — egy eszpresszó előtti vita után — olyan sűrűn, hevesen és főleg arc, valamint koponyacsontra ártalmas módon „tette rá” a hentesre, hogy az kórházba került. A leány becsületre érzékeny apa pedig a bíróságra, ahol próbaidőre felfüggesztett, háromhavi szabadságvesztésre ítélték. Az első bíró a kérdésre azt felelte: — Nem érzem magamat bűnösnek. — Azt, hogy ütött, talán csak elismeri? — Már azt, hogy ne ismerném el! — mutatta fel bűnjelként lapátnagyságú tenyereit az apa. — Kérem! Ezzel a két kezemmel csak a tartásdíjat akartam rajta levenni. ★ Kesereg a sértett — pilisi víkendház tulajdonosa —, hogy egy papírlapon hiába írt szívhez szóló szöveget a faházában. A papíron, hóbortos ötlettel, arra kérte a majdani betörőt, hogy élvezze házát, és csak azt vigye el, amit értékesnek vél. De — cserébe a nagylelkűségért — ne törjön, zúzzon össze semmi visszahagyott használati tárgyat. Erre fél egy napon, mégis romokban lelte a berendezést. Minthogy a pusztítás alapján nagyerejű elkövetőről lehetett szó, aDunakanyar szép városának rendőrei rögtön sejtették, kit kell keresni. — Ezzel az emberrel — mesélte ébredő reménnyel a kárvallott faháztulajdonos —, a börtönben kijáratják az általános iskola négy osztályát. Sajnos az én szövegemet még nem tudta elolvasni, mert a betöréskor analfabéta volt szegény. Az utóbbi évek legvakmerőbb autóbusztolvaja került rendőrkézre. Eredetileg buszsofőr volt. Állásából italozásai miatt csapták el, s kobozták el egyben a jogosítványát is. Csakhogy nem nyugodott bele a busznélküli sorsába: tudta hol és hogyan lehet kinyitni a parkírozó farmotoros és panorámás buszokat, s egyre-másra lopkodni kezdte a VOLÁN-tulajdont. Ekkor már — érthetően — nem a vállalati kasszának dolgozott. Kinevezte furikázásait „különjáratnak”, minthogy, legyünk őszinték, az is volt. A leghosszabb útvonalakon — például Budapest és Pécs között — saját zsebre, szállítani kezdte az utasokat. Kilépésekor nem kérték vissza az egyenruháját, mivel elhasználtsága miatt az már járt neki. A hivatalos öltözékben könnyedén elhalászhatta a valódi járat elől az utasokat. Aki a viteldíjért menetjegyet kért tőle, annak azt mondta: — Ha jegy kell, amit én sajnos Pesten felejtettem, hát várja be a menetrendszerinti járatot. Azon adnak. Ez mentesítő busz. A nagy „mentesítő” a végén már úgy elszemtelenedett, hogy a VOLÁN-telepeken tankolt üzemanyagot, javíttatott hibás buszokat. Sőt! Megesett: vállalati bevételre dolgozó autóbusszal is vontatta magát Amikor egyszer megkérdezték tőle, ugyan miért hajtja magát a munkában annyira, szerényen azt válaszolta: „Nem a prémiumért, ezt elhihetik nekem”. Számos maszek autófeltörés is terhelte lelkiismeretét, amikor végre fülöncsípték... A tárgyaláson önérzetesen csupán egy dologra volt büszke: „Az utasokat — mondta — sosem csaptam be. Mindig udvarias és előzékeny voltam velük”. Különjárata végül — több évre — a börtönbe vezetett (8) vism ptmm — Én egy túl rendes lány vagyok. Nem segítene abban, hogy megváltozzak? mmmmmmmmmmm n Hi biimi riír—nrnBiwirm* •* r — Tudod mi a legtermészetesebb rajtad? Aparókád... 1981. JANUÁR 4. r IKM.UK SZál 1 . A HÍR . Margaux Hemingway. A 23 éves fotómodell utánanézett honnan ered furcsa keresztneve: ellátogatott a Chateau Margaux franciaországi borgazdaságba. Ott meg is kóstolta a bort, amelyet apja kedvelt és emiatt adta lányának a „márka” nevet. Neki azonban nem ízlett az ital, így e tekintetben is elüt az apukától. Sokkal inkább hasonlít a híres nagypapára, Ernest Hemingwayra. Egyezik a magassága (1,83, a cipőmérete (43) és ugyanazokat Robert Hübner. A világbajnok-jelöltek versenyén jól startolt nyugatnémet sakkozó (31 éves) igen szerényen él. Hónapos szobát bérel, nincs se televíziója, se telefonja, se aszszonya, sőt, még a szavakkal is takarékoskodik. A minap sajtótájékoztatót tartott, ahol a következő párbeszéd zajlott le közte és az újságírók között: „Szilárdan hitt abban, hogy legyőzi Portischt?” „Soha semmiben sem hiszek szilárdan.” „Milyennek ítéli mostani ellenfelét, Korcsnojt?” „Erről nincs mit mondanom.” „Véleménye az előbbivel azonos válaszra késztet.” Lehet, hogy igaza van? Faye Dunaway. A 39 éves hollywoodi csillagot már-már elfelejtették, olyan sokáig nem szerepelt sehol. Az a baj, hogy rászokott az italra és egyszerűen nem is tudták foglalkoztatni. Nemrég aztán kétszeres csoda történt. Marvin Chomsky rendező („Holocaust”) vállalta a rizikót és szerepet kínált a szőke Oscar-díjasnak, a művésznő pedig ettől úgy meghatódott, hogy azonnal búcsút mondott a pohárnak. Így készült el a film a volt argentin elnöknőről („Evita — First Lady”), címszerepben az immár megszelídült művésznővel. Sikerült neki igazi angyalt megelevenítenie. A következő filmje már nem lesz ilyen illedelmes. Frank Sinatra oldalán „Az első halálos bűn” főszerepét alakítja... Anders Raange. A halnstadt (Svédország) börtön 32 éves igazgatója jogosnak vélte az elítélteknek azt a panaszát, hogy unatkoznak és munkát adott nekik. El kell készíteniök háromezer darab kötélhágcsót. Elég furcsa megbízatás... Az igazgató azonban nem fél. Huszonöt évvel ezelőtttörtént az utolsó szökési kísérlet, akkor egy rab bekente magát vajjal és így próbált átbújni a rácson, de beszorult és alig tudták kihúzni. Szóval Halstadban a vajgyártás lenne a veszélyes ... az ételeket italokat kedveli, mint a nagyapja. Csak írni nem szeret, még levelet sem...