Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-29 / 13. szám

24 SZABAD FÖLD Ha Andrea sírt, Gondáné ütött... Nemcsak bűncselekménye, de védekezése is primitív és visz­­szataszító volt. A tárgyaláson többször magyarázta a gyermek­verés okát, így: „Ha a kislány sírt, rögtön idegbe jöttem.” Ez a nyomorúságos kifejezésmód, lé­nyegében azt jelenti, hogy a húszéves Gonda Andrásné szü­letett Hadarics Erika kon­zervgyári munkás Kecskeméten — idegeskedett, ha gyermeke, a tizennégy hónapot megélt And­rea sírni kezdett. Vajon milyen okok idézték elő azt, hogy Gondáné sűrűn került „idegbe jöttem” állapotba? – Férjével anyósánál lakott. Rossz lakáskörülmények között. Ráadásul a család nem kedvelte Erikát. Állítása szerint olykor sógora is felpofozta. Megválto­zott minden, amikor kaptak egy új garzonlakást: berendezkedtek, mert keresetük nem rossz. A fiatal házaspár már élhetne job­ban, nyugodtabban is az új kör­nyezetben — csakhogy folyton veszekednek. Pénz, féltékenység, és egyéb okok miatt. Erikát a férje veri. „Egyszer megvertem, mert tudtom nélkül egy sráccal elment az anyjához. De többször — vallja férje — nem bántottam.” A férj „ideges természetű, kifogásolta, ha fele­sége nem olyan ételeket főzött, amilyeneket ő szeretett volna”. Ráadásul Erika „sok pénzt köl­tött el és az édesanyjának is adott pénzt” — állapítja meg a bíróság.Ő­z Erika gyesen volt. De milyen előzmény után! Pár hónapos kislánya kétszer került tüdőgyulladással a kórházba. Ekkor már a gyámhatóság is foglalkozik az üggyel. Egy beje­lentés szerint Erika „mezítelenül tette ki a kislányt a tanyaud­varra”, s emiatt kapott másod­szor is tüdőgyulladást. Határo­zatában a gyámhatóság közli, hogy „az anya gondatlansága, másrészt az apa durva magatar­tása miatt” veszik állami gon­dozásba a kisbabát. „Andrea mosolygós természe­tű, nyugodt kisbaba volt — vall­ja egy tanú. — Mint minden kis­gyerek, ő is csak akkor sírt, ha valami baja volt”. A védőnő ezt mondta: „Az anyuka (mármint Erika) nem nagyon bírta elvisel­ni, ha a csecsemője megbetege­dett. Azt sem bírta, ha sír. Amúgy gondozta, tisztában tar­totta.” Egyszer aztán a házaspár visz­szakövetelte a kicsit: .......hol a gyámhatóságnál, hol az állami intézetben cirkuszoltak a gyerek miatt, és másfél hónap után a kisbaba visszakerült szülői gon­dozásba.”­ Andrea kilenchónapos volt, amikor az édesanyja „nagyon idegbe jött” egy pelenkázás so­rán. Nem tudni pontosan, hogy előzőleg milyen ok miatt vesze­kedett férjével, csak sajnos a kisbabán állt bosszút. „ ... ököl­lel nagy erej­ű ütést mért a gyer­mek jobb lábszárára, amelynek következtében — állapítja meg a bíróság — a jobb lábszár síp­csontja a középső harmadban ferdén eltört.” A védőnőnek az ideges asz­­szony ezt mondta: — Ha tornáztatom a gyereket, nagyon sír. Két nappal az eset után rak­ták sínbe a kicsi törött lábát. A kislány felépült, „maradandó testi fogyatékosság nélkül két hónap alatt meggyógyult”. Csak a sorsa nem változott. Az „ideg­be jött” Gondáné „több esetben úgy elverte kézzel az egy éves és egy hónapos gyermek fenekét, hogy ujjainak helye meglátszott a kislány testén. A gyerek ek­kor már önállóan járt...” . Két júliusi nap. Az első délutánja. Nincs pon­tos magyarázat arra, hogy miért, de Gondáné a szokottnál is dur­vább volt a kislánnyal. Délután két órakor megetette — a védő­nő által oly gyakran kifogásolt nehéz étellel — zöldséges tarho­nyalevessel és szárazkolbásszal készített öregtésztával. „Néhány hetes korában a kisbabával ba­bot etetett” — rosszall néhány táplálkozási előzményt a védő­nő. — Mi történt a kicsivel? — kérdezte a bíró. — Kijött belőle az ebéd. Fel­töröltem a konyhát. Nagy nehezen, egy sor kérdés után bevallja, annyira „idegbe jött”, hogy ököllel a gyermek hasára vágott, majd visszakéz­­ből pofon ütötte. „A kislány a bántalmazás miatt sírt, de nem lett rosszul.” A második nap délutánja. Délben tésztalevest kapott a kicsi. A konyha kövezetén ját­szott, majd bement a szobába, ahol rosszul lett és megismétlő­dött az előző napi eset. Takarí­tani kellett utána, s mi több, tisztába rakni, mert ruhácskája is összemaszatolódott. Gondáné a látványtól ismét ideges lett, gyomron, majd arcul ütötte a kicsit, s a gyerek hanyatt esett. Ez a gonosz, kegyetlen asszony ezután a hasára taposott, majd nyálkáinál fogva az ágyba dobta a kicsit. — Elkapott egy homályosság — vallotta —, és nem tudtam, mit csinálok.­ ­ Férje este érkezett haza. A következőket tapasztalta. A gye­rek egyensúlyát veszítve, folyton le akar billenni a székről. Ajka és körme szederjes színű. — Mit csináltál vele? — kér­dezte a férj ijedten. — Megint megverted? Vetkőztetni kezdte a kislányt. Látta, hogy a teste is kékesli­la színű. Gyorsan felöltöztette, a ház előtt megállított egy sze­mélykocsit, azzal beutazott a ka­tonai kórházba, ahol az ügyele­tes orvos megállapította: — Igen asszonyom, a műtét sikerült, a férje, úgy érzem most kezd ébredni... Y — Ez a gyerek már halott. Hívnom kell a rendőrséget.­ ­ A férjjel együtt két nyomozó érkezett Gondáék lakásába. De nehezen jutottak be. Mint kide­rült, Gondáné, amikor férje el­rohant a kórházba a gyerekkel, bekapcsolta a televíziót. Meg­nézte az esti mesét. A főműsor alatt azonban elaludt. Döröm­böltek az ajtón, de nem hallot­ta. Már fel akarták törni a la­kást, amikor végre ajtót nyitott. Visszaemlékezve a jelenetre, a tárgyaláson játszani kezdte a té­bolyultat: — Elkapott egy homályosság — mondta —, és elkezdtem ne­vetni. „Idegből” a „homályba” ju­tott, holott épeszű. Az idegorvos előadást tartott róla a tárgyalá­son. Elmondta, hogy a fiatalasz­­szony feszült, ideges állapotban élt, ami tagadhatatlan. Az ideg­feszült állapot azonban nem korlátozta őt annak felismerésé­ben, hogy cselekménye súlyos és megbocsáthatatlan. A két júliusi napon — bármi­lyen brutálisan is hangzik, le kell írni! — kilenc kisebb-na­­gyobb ütés érte a kislány testét, s halálát már sérülés okozta. La­tolgatta a bíróság: mi törté­nik akkor, ha az elvetemült anya még délután kórházba vi­szi a kislányt? Lett volna az ap­róságnak még esélye az életben maradáshoz? Az orvosok egybe­hangzóan vallották, kora dél­után talán még segíteni tudtak volna.­ ­ A bíróság emberölés és súlyos testi sértés okozásában találta bűnösnek Gonda Andrásnét. A büntetés kiszabásánál súlyosbító körülménynek értékelték azt, hogy cselekményeit az oltalom­ra, gondozásra szoruló, védeke­zésre képtelen kisgyermekével szemben, kitartóan követte el. Ezért a fiatalasszonyt 12 évi börtönbüntetésre ítélték. Az íté­let nem jogerős. te) iOm PERCEK ■■■QBBBnHH&SHBnHBBBBBKBHHHnBMBIBBBBHHnHBDHSR Ezt a munkát megkönnyítő újítást már szabadal­­maztattam. 1981. MÁRCIUS 29. ‘ Virsi­-J.!- : Bianca Jagger. A Rolling­ Sto­­nes-főnök elvált felesége (32 éves) néhány sikertelen filmsze­rep után bejelentette, hogy fel­hagy a próbálkozással és inkább igyekszik a polgárháború után újjáépítésre szoruló hazája, Ni­caragua segítségére lenni. Sőt, újabban Salvadorért is aggódik. „Botrány, hogy az USA fegyve­reket küld a juntának — mond­ja. — Mindent megteszek a sza­badságharcosok támogatására.” Egyelőre azonban elhalasztotta a dolgot. Ugyanis szerződést kö­tött egy francia alkoholkereske­­delmi vállalattal, amelynek ita­lait reklámozza. Egészségére! Michael Colucci. A 36 éves francia komikus (beceneve: „Co­­luche”) kedvet kapott egy má­sik színésztől, Reagantól és el­határozta, hogy elnöknek jelöl­teti magát. Mivel már közel van a választás napja (április 26.) hozzáfogott a korteskedéshez. Gall kakasnak öltözve (hátul tollak, elől nemzetiszínű masni, különben semmi) elszórakoztat­ta a sajtókonferencia résztve­vőit. Bejelentette, hogy a szava­zatok tíz százalékára már most számíthat. „Hölgyeim és uraim — folytatta —, az én hátulsómat ezúttal látták. Nézzék meg a többieket is.” Talán ebben állja az összeha­sonlítást ... Vicky Leandros. A 31 éves gö­rög énekesnő hűtlen lett a Pho­­nogram lemezgyárhoz, amely an­nak idején felfedezte. Kísérlete­zett itt is, ott is, de miután nem találta meg számítását, édesapja és menedzsere, Leo Leandros úgy döntött, hogy újra a Pho­­nogramra bízza leányát. A vál­lalat igazgatója így nyilatkozott: „Örülök, hogy a tékozló lány visszatért”. Annál is inkább, mert nem volt túl sok tékozolnivalója... Alexander Haig. Az USA kü­lügyminisztere (56 éves) learatta első babérjait. Igaz, nem a poli­tikában, hanem a divatszakmá­ban. A párizsi „Vogue” című fo­lyóirat címlapján közölte, ezzel az aláírással: „Eljött az acélke­mény férfiak ideje”. Mármint a katonás öltözködés divatja. Ami pár éve már volt, aztán kiment a divatból... Lakshami Naganathan, Sri Lanka 48 éves bonni nagykövete elhatározta, hogy takarékosan fogja festetni és tapétáztatni a diplomáciai képviselet épületét. Miután a legolcsóbb ajánlat is meghaladta a 12 ezer márkát, az egyik nagykereskedésben meg­rendelte a szükséges anyagot (2 ezer márka) és a követség dol­gozói maguk végezték el a mun­kát. „Kormányom — mondta — a teljes költséget sohasem utal­ta volna át, így kénytelen vol­tam az olcsó megoldásit válasz­tani.” Mivel a nagykövetasszony sze­reti a rendet és tisztaságot...

Next