Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 3. szám

24 SZABAD FÖLD V Ey Országúton: a gyalogos okozta a halált Nem mindennapos — eredményében sajnos halálos végű — közúti bűncselekményben ítélkeztek Nógrádban. Az alább elmondott, furcsa karambolt — ha nem okozna kegyeletsértést — úgy is összegezni lehetne, hogy az országúti gyalogos elütötte a motorost... De ilyen hogyan történhet?★ A személygépkocsi vezetője az utolsó pillanatban vette észre, hogy a reflektor fehér fénye valami, országúton heverő sötét foltba fúródik. A fékre taposott. Még idejében sikerült megállni: az úton egy középkorú, ájult ember hevert. Kék orkándzseki, sötét nadrág, barna cipő volt rajta. Az autósok kissé távolabb, az árokpart szélén motorkerékpárt fedeztek fel, az árokban pedig — fején bukósisakkal — egy fiatalember feküdt. Az utas a balesetnél maradt, a gépkocsi bement a körzeti orvosért. Amikor a mentők és a rendőrök, negyed óra múlva megérkeztek, az egyik sérült, az orkándzsekis — mint róla kiderült, a gyalogos — már eszméleténél volt. — Mi történt velem? — kérdezte. — Elütöttek? Orvos és rendőr is érezte a gyalogos leheletén, hogy ittas. A másik országúti sérült, a motoros, nem tért magához. A kórházban derült ki, hogy esésekor súlyos agyzúzódást szenvedett. A vérvétel azt is megállapította, hogy a motoros nem fogyasztott alkoholt. A gázolás akkor kezdett eltérni a szokványostól, amikor a helyszínelő rendőrök — meg kell mondani, ezúttal még a szokottnál is alaposabb, tüzetesebb munkát végeztek — vallatni kezdték a tragédia helyszínét. Ugyanis a gyalogos képtelen volt másra visszaemlékezni, mint amit nyomban közölt is: — A szomszéd faluban voltam mészért. Elindultam gyalog hazafelé. Már sötétedett. Az út jobb oldalán mentem, kétszer elhúzott mellettem valamilyen autó. — Milyen autók voltak? — kérdezték. — Nem láttam mást, mint a hátsó, piros lámpájukat. Azután hátulról egy nagy ütést éreztem. Ettől kezdve nem tudok visszaemlékezni, csak a körzeti orvosra, aki magamhoz térített. Erre az italfogyasztást kezdték firtatni: kiderült, hogy a gyalogos egész nap folyamatosan, hol itt, hol ott nyúlt italospohárhoz. Egyik helyen sört, a másik helyen fröccsöt vagy rövid italt fogyasztott. Noha azt nem tagadhatta, hogy ivott, azt viszont állította — nem dülöngélt részeg emberek módjára. Miután a karambol során eszméletét veszítette, elfogadható volt, hogy a baleset közvetlen előzményeire nem emlékszik. Ha nem, hát ott a helyszín: rendőrnek, szakértőnek ez is beszélni képes. Sokszor még igazabbul, mint az ember. Az alapos vizsgálat első megállapítása ez volt: a motoros, mielőtt a gyalogoshoz ért, már fékezett. Ez volt az első „veszélyhelyzet”, amit felismert. De miért nem fékezett, amikor a gyalogost elérte? Feltételezhető, hogy ott már olyan veszélyhelyzet alakult ki, amit fékezéssel sem tudott kivédeni. De mi lehetett ez? Erről a gyalogos nem tud beszélni, vagy nem is akar. A motor országúttól keletkező súrlódásaiból, s egyebekből megállapították, hogy a fiatalember 35 kilométeres sebességgel érkezett a gyalogos közvetlen közelébe. Sajnos a gyalogost nem balról kerülte ki — miként a szabály ezt írja elő —, hanem jobbról. Az orkándzsekin meglelték a motorkerékpár lámpájának nyomát. Tehát a gyalogos az úttest közepe tájékáról, vagy ha nem is onnan, de több mint egyméternyire az útpadkától, tántorgott az árok felé. Finomabban úgy is mondhatnánk, hirtelen testmozdulattal, hátra se nézve, a motoros elé lépett. A motoros ezt követően olyan szerencsétlenül esett át a kormányon, hogy sérüléseibe két nap múlva belehalt. ★ A gyalogos háza nagy és szép, jól berendezett és szinte kínosan pedáns. Sajnos, a házigazdát nem találom otthon, s így csupán a feleségével tudok beszélgetni. Középkorú, riadt, ideges asszony. Családi bajokról, betegségekről panaszkodik. Férje nem italozó életmódú ember. Nézzek szét a házban, aki pénzét italra költi, az nem élhet így. — Akkor nap ivott, hogy miért, nem tudom. — A szomszédok is ezt mondanák? — Tessék akárkit megkérdezni. Nem feladatom a vizsgálódás — mint majd alább kiderül, a bíróság ezt már elvégezte. Ütközéskor a gyalogos is olyan sérüléseket szenvedett, hogy több mint egy hónapig nem tudott dolgozni. — Esténként — mondja a felesége—, most is megdagad a bokája. Látom rajta, hogy nagyon gyötri őt az, ami az országúton lezajlott. Nem eszik, étvágya sincs. Sokszor magábaroskad, beszélni se lehet vele. Borzasztó az ami történt, de higgye el, nemcsak az a család szenved, amelyik elveszítette azt a fiatal fiút. Jó két utcával odébb lakott. Édesanyja — teljesen érthetően — ma sem tud belenyugodni abba, ami történt. ★ A bíróság előtt gondatlanul elkövetett emberöléssel vádolva állt a gyalogos, aki természetesen a tárgyaláson sem emlékezett többre, mint amennyit elmondott a helyszíneléskor. Megkérdezték tőle: — Tudja, hogy a gyalogosokra lakott területen kívül milyen közlekedési szabály vonatkozik? Tudniillik hosszú évek óta érvényben van a KRESZ 21. paragrafusának az a szabálya, amely szerint: „Ha az úton sem járda, sem leállósáv, sem útpadka, sem kerékpárút nincs (vagy az nem járható), a gyalogosoknak az úttest szélén, egy sorban — lakott területen kívül az úttest menetirány szerinti bal oldalán — kell közlekedniük.” Sok papírt igényelne csak annak felsorolása is, hogy ezt a szabályt életbelépése óta hányszor írták le újságban, vagy mondták el rádióban. Ugyanis, ha a gyalogos, lakott területen kívül — „az úttest menetirány szerinti bal oldalán” közlekedik — látja, figyelheti a szembejövő forgalmat, s idejében kitérhet a veszély elől. A megvádolt gyalogos ezt mondta: — Én nem ismertem ezt a szabályt. Csak akkor túrnám meg, hogy a gyalogos az úttest bal oldalán mehet, amikor már megtörtént a baj. Az ember kicsit utánagondol, manapság már az is félelmet kelt az emberben, ha e szabály szerint közlekedik az országúton. Aki ezt a gyakorlatban tapasztalta, tudja jól, az ember szíve erősebben dobog a szembejövő járművek láttán is. Mégis több az esély a baleset elkerülésére — persze nem ittasan! Az országúton — vagy bárhol! — bandukoló részeg beláthatatlan bajokat okozhat, miként ez esetben is megállapították a gyalogos bűnösségét. Megszegte a gyalogosokra vonatkozó közlekedési szabályt — s noha a motoros hibája, a jobbra kerüléssel szintén közrehatott — a gyalogos magatartása mégis egy ember értelmetlen halálát okozta. A bíróság elmarasztaló ítéletet hozott: egyévi fogházbüntetésre ítélte a szabályszegő gyalogost, bár a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. Valamint ötezer forint pénzbírsággal sújtották és a bűnügyi költségek — 3900 forint — megfizetésére kötelezték. Az ítélet jogerős. te) — Ez a legbátrabb az eddigi udvarlóid közül! WiWEB———SBBB — Itt várom a sarkon. Könnyen megismer, mert piros nyakkendőt kötöttem... WbAm percek szórakozás 1981. JANUÁR 18. Emmaimés Vitria. A 61 éves egykori marseille-i borkereskedő szokatlan évfordulót ünnepelt: tizenkét esztendeje él idegen szívvel a mellkasában. Ez abszolút rekord. Az eddigi szívátültetések közül az övé sikerült a legjobban. Egészen jól érzi magát: úszik, kerékpározik, sőt a helyi klinika véradója is. Egyetlen problémája van, az, hogy szervezete csak gyógyszerek segítségével képes eltűrni az idegen testet. A sok orvosság viszont annyira elmeszesítette csontjait hogy kis híján húsz centiméterrel alacsonyabb lett. „Ha ez így megy tovább — mondja tréfás-szomorúan —, akkor lassan anyukám fog levinni az utcára sétálni.” Tony Benn. Az angol Munkáspárt balszárnyának vezére (55 éves) a sajtó segítségével szeretne a párt nehéz anyagi helyzetén javítani. Azt javasolja, hogy a soron következő kongresszus eseményeiről a sajtó csak úgy tudósíthasson, ha fizet. Egy-egy újságíró 25 font ellenében vehet részt, a rádió és a televízió pedig „fejenként” ötvenezer fontot szurkoljon le. A párt elnöksége elvetette ezt a focimeccsre emlékeztető indítványt. Könnyen megfordulhatna a kocka: a sajtó csak ekkor írna róluk, ha ők fizetnének... Nancy Reagan. A megválasztott amerikai elnök felesége (59) azon mérgelődik, hogy még beköltözésük előtt nem tudja a maga ízlése szerint átrendezni aFehér Házat, mert Carter és neje kijelentette: csak az utolsó napon, január 20-án hajlandó elhagyni az épületet, így hát az új elnökné asszony kénytelen lesz „menet közben” rendezkedni. Viszont ő már előre jóindulatáról biztosította utódját. Ha lejár az idejük, férjével azonnal átköltöznek a szemközti vendégházba, amely ideiglenes lakóhelynek nagyon is kényelmes. Feltéve, ha béke van a szívekben ... Rita Jennette. A vesztegetési botrányba keveredett volt amerikai kongresszusi képviselő, John Jennette felesége (30 éves) a „Washington Post Magazine” című lapban megjelent cikkében lesújtó tényeket közölt a képviselőházi erkölcsökről és szokásokról. A szex, az alkohol, a kábítószer itt mindennapi dolog. A kongresszus — szerinte — „a sóvárság világa, amelyet sohasem lehet lecsillapítani”. A férje is a „helyi sajátosságoknak” hódolt, így történt meg, hogy egyszer a honatyák épületében ott találta „részegen a padlón, egy nő karjában, aki az anyja lehetett volna”. Akkor még nem akart a nyilvánosság előtt beszélni arról, mi történik ebben a „fényes házban” a kulisszák mögött, de most már nem tud hallgatni. Mivel hogy a kedves férje már nincs ott...