Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 4. szám

24 SZABAD FÖLD ■­­. Puszták betyárja: balszerencsés bűnöző Egészen ritka bűnügyi esetet vallhat magáénak a puszták mai, teljesen romantika nélküli be­tyárja, a 32 éves Reider György István, aki Szegedről indult el tanya-, csárda- és élelmiszer­­bolt-dúló útjára. A vékony ter­metű, alacsony, kis bajuszkát viselő fiatalember az elmúlt év legbalszerencsésebb bűnözője. Kezdjük ott, hogy lakatosszak­mát tanult, de hamarosan rá­jött a következőkre: — Ez a szakma — mint pa­naszolta — kötöttségekkel jár. Én pedig a kötöttséget nem bí­rom­ elviselni. A szabad foglal­kozást választottam. Legutóbb, amikor kiszabadultam a börtön­ből, segédmunkás lettem a sze­gedi MÉH vállalatnál. De ez a munka nehéz és piszkos. Bete­ges vagyok, nem bírom az ilyen nehéz munkát sem. Beteges munkaiszonya a pusz­tákba űzte: a ..szabad foglal­kozás” finom kifejezése mögött betöréseket, lopásokat kell ér­teni. Ezekért egyszer hat, más­szor két év és három hónapot ült eddig. Hosszas töprengés után, amikor legutóbb zsebre vágta a szabadulólevelét, rájött a következőkre. Ha iszik, akkor betör és börtönbe kerül. A bör­tön miatt szabadlábon újra iszik, újra a bűnözés útjára tér, újra lecsukják. Az ördögi kör­ből nem lehet kitörni, gondol­ta, amikor Szegedről ismét be­­tyárkodni indult. Előzőleg azonban több eset­ben megállapította, hogy a bal­­szerencséjétől sem tud szaba­dulni. Öngyilkos akart lenni. Ledobta magát a hídról Szege­den. De nem a Tiszába esett, hanem a beton talpazatra, s egy lábtöréssel volt kénytelen ku­darcába beletörődni. Aztán meg­nősült. .,A házasságom tizenöt napig tartott.” A tizenhatodik napon hitvese kitette a szűrét, mivel kiderült, semmiféle mun­kához nem vonzódik, ráadásul úgy iszik, hogy közben a má­mort Séd­ekén idegnyugtató tab­lettákkal is fokozza. A tablettát,­ívás azért nem lett végzetes, mert a gyógyszer­adagot „kísérleti jelleggel, óva­tosan mértékben” szedte. Más­kor nézegette ereit a csuklóin. Elhatározta, hogy felvágja eze­ket az ereket. Csakhogy! Ekkor pedig a kés mondta fel a szol­gálatot. Olyan életlen volt, hogy még csak meg sem sérült tőle. Szülei nem fogadták vissza a családi házba, rájuk, való tekin­tettel mellőzzük a község ne­vét. Ennyi kudarc után csavargás­sal kereste a „könnyebb" életet. Ez sem sikerült valami fénye­sen. — A tanyák — panaszolta — hidegek, fűtetlenek voltak. Ami­kor az egyik temetőben töltöt­tem az éjszakámat, akkor pedig a szakadó eső miatt áztam bőrig. A cipő leszakadt a lá­bamról és pechemre olyan ta­nyába jutottam be, amelyiknek idős asszony lehetett a tulajdo­nosa. Csak női, magasszárú ci­pőt találtam az egyik szobában. Felhúztam a lábamra. A nagy­sága jó volt, de szörnyen nézett ki. Ezzel még egy boltba sem mertem betenni a lábamat, mert hogy néz ki egy férfi női cipő­ben? ★ Ez a hányatott életút senkit nem hatott meg, mert betöré­seivel — valljuk meg őszintén — sok borsot tölt mások orra alá. Cegléden, az egyik élelmi­szerbolt vezetője így emlékszik Reider nem kívánatos látoga­tására : — A feleségem az udvar fe­lőli boltajtót akarta kinyitni, hogy majd ott beenged. Egy­­szercsak azt hallottam, hogy si­koltozik és kiabál. Ide betör­tek! Se zár, se lakat az ajtón. Rögtön hazaküldtem a bolti dol­gozókat és hívtam a rendőrsé­get. Amennyire­­ Reider elhanya­golta öltözékét, olyan gondosan állította össze táplálékát, egy­egy üzlet feltörése után. A pap­rikás szalámihoz feltétlenül lo­pott tormakrémet is. Ügyelt pél­dául arra, hogy a kenyér és a vaj minősége kitűnő legyen. Konyakot, csokoládét sem akár­milyent vitt el. Volt, amikor kölnit is magához vett. Ennek részben illatát, részben fertőt­lenítő szerepét méltányolta. Egy csárdába ablakon át, egy má­sikba tető felbontása útján ju­tott be. De hogy hol, azt nem tudta. — Kérem, én mindig ködös állapotban voltam, sokszor azt se tudtam, hol járok. Ha el tet­szenek vinni a helyszínre, ak­kor mindenre ráismerek és megmondom, hogy én jártam-e ott. Úgyhogy utaztatták Szegedtől a főváros határáig. ★ De miként fogták el? Ez sem mindennapos, mert Reider is „fogta” bűnüldözőit... Az történt, hogy Alsónémediből egy szemfüles, fiatal katona be­telefonált a rendőrségre és a következőket jelentette: — Jöjjenek ki! A Gülbaba eszpresszóba betörtek. — Miből gondolja — kérdez­ték —, hogy betörtek? — A hátsó bejáratot valaki felfeszítette. A párbeszéd lényegében azzal zárult, hogy a talpra esett ka­tonát megkérték: tartsa szem­mel az üzletet, mert a rendőr­ségi kocsi azonnal indul. A fur­csa silbakot vállalta a bejelentő, csak azt nem értette, miért olyan csendes az üzlet. A hely­színelők megállapították, hogy a tettes még a Gülbabában van. Elhangzott az ilyenkor szokásos, szigorú felszólítás, hogy jöjjön elő és ne tanúsítson semmiféle ellenállást. A csend az intézkedőket is zavarba ejtette. Behatoltak a Gülbaba helyi­ségeibe, s a fagylaltelőkészítő helyiségben megtalálták Reidert. Egy falikút alatt, mélyen álom­ba merülve aludt. Mellette de­mizson, a dntilik­álján két liter­nyi unikum lötyögött. Reidert igyekeztek felébresz­teni, ami nem sikerült. Nyom­ban kihívták a körzeti orvost, aki rövid vizsgálat alapján meg­állapította, a betörő eszmélet­lenségig részeg. Azonnal intéz­kedett: — Kórházba kell szállítani. Feltehető, hogy alkoholmérge­zése van. Reider voltaképpen egy kato­nának és a rendőröknek köszön­heti, hogy életben maradt. Ami­kor magához tért és először ki­hallgatták, elmondta: — Három liter unikumot it­tam meg. — Maga hazudik. Ha ennyit iszik abból a demizsonból, már nem éli — Öt literes volt. Direkt it­tam annyit, hogy ne éljek.­­ A szakértők osztottak, szoroz­tak. Lehetetlenség. Legkevesebb hat ezrelékes véralkoholt okoz, ennyi unikum, ami már végze­tes. Érdekes: a bírósági tárgya­láson is ebben az­ egyben kétel­kedtek a büntető tanács tagjai, főleg a tanácsvezető bírónő. — Tetszik tudni — vallotta Reider, aki különben udvarias, csendes, zárkózott egyéniség —, el akartam tenni magam láb alól. De nek­em ez se sikerül. Tudtam, hogy a csavargás csak börtönnel érhet véget. Hát iga­zam lett. A három liter uniku­mot tessék nekem elhinni. ★ Reiderről megállapították, hogy nem ostoba ember. Anya­nyelvén kívül németül is be­szél. („Sajnos a börtönben nem vagyok képes a német társalgási nyelvtudásomat fejleszteni”.) Szervezetileg voltaképpen egész­séges, csupán a gyógyíthatatlan­nak látszó munkaiszonya teszi őt „beteggé”. Betöréseiért, lopásaiért két évi fegyházbüntetéssel sújtották. Nem fellebbezett, s így már el­ső fokon jogerőssé vált az ítélet. (g) STÍLSZERŰ SZARVAK viem percek ELFOGLALT EMBER Raffael Welch. A 38 éves hollywoodi­­„sex istennő” élete kicsit felderül: főszerepet ka­pott egy tévéfilmben. Eddig bi­zony üldözte a dalsiker. Énekes­nőként csaknem megbukott, Les Vagazban legfeljebb ne­gyedház előtt lépett fel,­­így nem volt kilátása újabb szer­ződésre. Aztán David Ward „Cannery Row” című filmjének beígért főszerepét végül nem kapta meg, a rendező „kicserél­te” egy fiatalabbra. A magán­élet is kudarcot hozott, a fran­cia André Weinfelddel kötött házassága felbomlott. Micsoda vigasz hát az új tévéfilm! Igaz, a „Raqueltől, szeretettel” alig ad alkalmat arra, hogy vona­lait mutogassa, mert a történet arról szól, hogy egy „bombajó” nő kénytelen bő, vastag kosz­tümbe elrejteni bájait, mert másként nem jutna lakáshoz. Hiába, nem lehet mindent egyszerre... Erhard Schnapke. A buelefel­­di rendőrfőltanácsos (41 éves) nagy meglepetést okozott be­osztottjainak. Amikor a nyomo­zókat egy áruházba hívták, ahol tolvajt fogtak, megdöbbenésük­re a saját főnökük állt előttük. A főtanácsos, akinek 4700 már­ka a fizetése, egy 13 és fél már­kás adaptert csent el a polcról, de a házidetektív éppen őt fi­gyelte. A tolvaj rendőrt azon­nal elbocsátották állásából és eljárást indítottak ellene. Szó, ami szó, az ilyen ember nyomozónak is ügyetlen! Ib­dy. A 2 éves anyadisznó rövidesen nyugdíjba küldi a híres, rumoshordós mentőku­tyákat, a bernáthegyieket. Gaz­dája, az angol cirkusztulajdo­nos, Mibhel Hearst — aki Hodyn kívül még tíz sertést tanít be — azt állítja, hogy a disznók nagyon ügyesek, ki le­het őket képezni arra, hogy meredek, csúszós sziklákon másszanak és megtalálják a bajba jutott embert. Legjobb ta­nítványa, Hody már sikeresen vizsgázott. Ráadásul a derék emse útközben nem is itta meg a rumot a hordócskából. Bezzeg, ha finom kukorica­táp lett volna a nyakában ... Jimmy Carter. A leköszönő am­erikai elnök (5­1 éves) már talált magának jövedelmező el­foglaltságot. Könyveket fog írni. Első műve a „Fly­ Fishing”­­lesz. A szakmunka a pecázásnak az­t a formáját ismerteti, amikor a c­sali egy műlégy, Carter, a hobbi horgász nagy mestere ennek. Állítása szerint az utóbbi években sikerült neki egy egé­szen különleges csalit kikísérle­teznie. Sajtófőnöke, Jody Po­­well azt ajánlotta, hogy inkább a védelmi politikáról­­ írjon könyvet, az elnök azonban ki­jelentette, hogy azt nehezebben lehetne eladná. Tehát marad a „Fly-Fishing”. Lehet, hogy négy évvel ez­előtt jobb lett volna mindjárt ezzel kezdeni ... 1931. JANUÁR 25.

Next