Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 4. szám
24 SZABAD FÖLD ■. Puszták betyárja: balszerencsés bűnöző Egészen ritka bűnügyi esetet vallhat magáénak a puszták mai, teljesen romantika nélküli betyárja, a 32 éves Reider György István, aki Szegedről indult el tanya-, csárda- és élelmiszerbolt-dúló útjára. A vékony termetű, alacsony, kis bajuszkát viselő fiatalember az elmúlt év legbalszerencsésebb bűnözője. Kezdjük ott, hogy lakatosszakmát tanult, de hamarosan rájött a következőkre: — Ez a szakma — mint panaszolta — kötöttségekkel jár. Én pedig a kötöttséget nem bírom elviselni. A szabad foglalkozást választottam. Legutóbb, amikor kiszabadultam a börtönből, segédmunkás lettem a szegedi MÉH vállalatnál. De ez a munka nehéz és piszkos. Beteges vagyok, nem bírom az ilyen nehéz munkát sem. Beteges munkaiszonya a pusztákba űzte: a ..szabad foglalkozás” finom kifejezése mögött betöréseket, lopásokat kell érteni. Ezekért egyszer hat, másszor két év és három hónapot ült eddig. Hosszas töprengés után, amikor legutóbb zsebre vágta a szabadulólevelét, rájött a következőkre. Ha iszik, akkor betör és börtönbe kerül. A börtön miatt szabadlábon újra iszik, újra a bűnözés útjára tér, újra lecsukják. Az ördögi körből nem lehet kitörni, gondolta, amikor Szegedről ismét betyárkodni indult. Előzőleg azonban több esetben megállapította, hogy a balszerencséjétől sem tud szabadulni. Öngyilkos akart lenni. Ledobta magát a hídról Szegeden. De nem a Tiszába esett, hanem a beton talpazatra, s egy lábtöréssel volt kénytelen kudarcába beletörődni. Aztán megnősült. .,A házasságom tizenöt napig tartott.” A tizenhatodik napon hitvese kitette a szűrét, mivel kiderült, semmiféle munkához nem vonzódik, ráadásul úgy iszik, hogy közben a mámort Sédekén idegnyugtató tablettákkal is fokozza. A tablettát,ívás azért nem lett végzetes, mert a gyógyszeradagot „kísérleti jelleggel, óvatosan mértékben” szedte. Máskor nézegette ereit a csuklóin. Elhatározta, hogy felvágja ezeket az ereket. Csakhogy! Ekkor pedig a kés mondta fel a szolgálatot. Olyan életlen volt, hogy még csak meg sem sérült tőle. Szülei nem fogadták vissza a családi házba, rájuk, való tekintettel mellőzzük a község nevét. Ennyi kudarc után csavargással kereste a „könnyebb" életet. Ez sem sikerült valami fényesen. — A tanyák — panaszolta — hidegek, fűtetlenek voltak. Amikor az egyik temetőben töltöttem az éjszakámat, akkor pedig a szakadó eső miatt áztam bőrig. A cipő leszakadt a lábamról és pechemre olyan tanyába jutottam be, amelyiknek idős asszony lehetett a tulajdonosa. Csak női, magasszárú cipőt találtam az egyik szobában. Felhúztam a lábamra. A nagysága jó volt, de szörnyen nézett ki. Ezzel még egy boltba sem mertem betenni a lábamat, mert hogy néz ki egy férfi női cipőben? ★ Ez a hányatott életút senkit nem hatott meg, mert betöréseivel — valljuk meg őszintén — sok borsot tölt mások orra alá. Cegléden, az egyik élelmiszerbolt vezetője így emlékszik Reider nem kívánatos látogatására : — A feleségem az udvar felőli boltajtót akarta kinyitni, hogy majd ott beenged. Egyszercsak azt hallottam, hogy sikoltozik és kiabál. Ide betörtek! Se zár, se lakat az ajtón. Rögtön hazaküldtem a bolti dolgozókat és hívtam a rendőrséget. Amennyire Reider elhanyagolta öltözékét, olyan gondosan állította össze táplálékát, egyegy üzlet feltörése után. A paprikás szalámihoz feltétlenül lopott tormakrémet is. Ügyelt például arra, hogy a kenyér és a vaj minősége kitűnő legyen. Konyakot, csokoládét sem akármilyent vitt el. Volt, amikor kölnit is magához vett. Ennek részben illatát, részben fertőtlenítő szerepét méltányolta. Egy csárdába ablakon át, egy másikba tető felbontása útján jutott be. De hogy hol, azt nem tudta. — Kérem, én mindig ködös állapotban voltam, sokszor azt se tudtam, hol járok. Ha el tetszenek vinni a helyszínre, akkor mindenre ráismerek és megmondom, hogy én jártam-e ott. Úgyhogy utaztatták Szegedtől a főváros határáig. ★ De miként fogták el? Ez sem mindennapos, mert Reider is „fogta” bűnüldözőit... Az történt, hogy Alsónémediből egy szemfüles, fiatal katona betelefonált a rendőrségre és a következőket jelentette: — Jöjjenek ki! A Gülbaba eszpresszóba betörtek. — Miből gondolja — kérdezték —, hogy betörtek? — A hátsó bejáratot valaki felfeszítette. A párbeszéd lényegében azzal zárult, hogy a talpra esett katonát megkérték: tartsa szemmel az üzletet, mert a rendőrségi kocsi azonnal indul. A furcsa silbakot vállalta a bejelentő, csak azt nem értette, miért olyan csendes az üzlet. A helyszínelők megállapították, hogy a tettes még a Gülbabában van. Elhangzott az ilyenkor szokásos, szigorú felszólítás, hogy jöjjön elő és ne tanúsítson semmiféle ellenállást. A csend az intézkedőket is zavarba ejtette. Behatoltak a Gülbaba helyiségeibe, s a fagylaltelőkészítő helyiségben megtalálták Reidert. Egy falikút alatt, mélyen álomba merülve aludt. Mellette demizson, a dntilikálján két liternyi unikum lötyögött. Reidert igyekeztek felébreszteni, ami nem sikerült. Nyomban kihívták a körzeti orvost, aki rövid vizsgálat alapján megállapította, a betörő eszméletlenségig részeg. Azonnal intézkedett: — Kórházba kell szállítani. Feltehető, hogy alkoholmérgezése van. Reider voltaképpen egy katonának és a rendőröknek köszönheti, hogy életben maradt. Amikor magához tért és először kihallgatták, elmondta: — Három liter unikumot ittam meg. — Maga hazudik. Ha ennyit iszik abból a demizsonból, már nem éli — Öt literes volt. Direkt ittam annyit, hogy ne éljek. A szakértők osztottak, szoroztak. Lehetetlenség. Legkevesebb hat ezrelékes véralkoholt okoz, ennyi unikum, ami már végzetes. Érdekes: a bírósági tárgyaláson is ebben az egyben kételkedtek a büntető tanács tagjai, főleg a tanácsvezető bírónő. — Tetszik tudni — vallotta Reider, aki különben udvarias, csendes, zárkózott egyéniség —, el akartam tenni magam láb alól. De nekem ez se sikerül. Tudtam, hogy a csavargás csak börtönnel érhet véget. Hát igazam lett. A három liter unikumot tessék nekem elhinni. ★ Reiderről megállapították, hogy nem ostoba ember. Anyanyelvén kívül németül is beszél. („Sajnos a börtönben nem vagyok képes a német társalgási nyelvtudásomat fejleszteni”.) Szervezetileg voltaképpen egészséges, csupán a gyógyíthatatlannak látszó munkaiszonya teszi őt „beteggé”. Betöréseiért, lopásaiért két évi fegyházbüntetéssel sújtották. Nem fellebbezett, s így már első fokon jogerőssé vált az ítélet. (g) STÍLSZERŰ SZARVAK viem percek ELFOGLALT EMBER Raffael Welch. A 38 éves hollywoodi„sex istennő” élete kicsit felderül: főszerepet kapott egy tévéfilmben. Eddig bizony üldözte a dalsiker. Énekesnőként csaknem megbukott, Les Vagazban legfeljebb negyedház előtt lépett fel,így nem volt kilátása újabb szerződésre. Aztán David Ward „Cannery Row” című filmjének beígért főszerepét végül nem kapta meg, a rendező „kicserélte” egy fiatalabbra. A magánélet is kudarcot hozott, a francia André Weinfelddel kötött házassága felbomlott. Micsoda vigasz hát az új tévéfilm! Igaz, a „Raqueltől, szeretettel” alig ad alkalmat arra, hogy vonalait mutogassa, mert a történet arról szól, hogy egy „bombajó” nő kénytelen bő, vastag kosztümbe elrejteni bájait, mert másként nem jutna lakáshoz. Hiába, nem lehet mindent egyszerre... Erhard Schnapke. A buelefeldi rendőrfőltanácsos (41 éves) nagy meglepetést okozott beosztottjainak. Amikor a nyomozókat egy áruházba hívták, ahol tolvajt fogtak, megdöbbenésükre a saját főnökük állt előttük. A főtanácsos, akinek 4700 márka a fizetése, egy 13 és fél márkás adaptert csent el a polcról, de a házidetektív éppen őt figyelte. A tolvaj rendőrt azonnal elbocsátották állásából és eljárást indítottak ellene. Szó, ami szó, az ilyen ember nyomozónak is ügyetlen! Ibdy. A 2 éves anyadisznó rövidesen nyugdíjba küldi a híres, rumoshordós mentőkutyákat, a bernáthegyieket. Gazdája, az angol cirkusztulajdonos, Mibhel Hearst — aki Hodyn kívül még tíz sertést tanít be — azt állítja, hogy a disznók nagyon ügyesek, ki lehet őket képezni arra, hogy meredek, csúszós sziklákon másszanak és megtalálják a bajba jutott embert. Legjobb tanítványa, Hody már sikeresen vizsgázott. Ráadásul a derék emse útközben nem is itta meg a rumot a hordócskából. Bezzeg, ha finom kukoricatáp lett volna a nyakában ... Jimmy Carter. A leköszönő amerikai elnök (51 éves) már talált magának jövedelmező elfoglaltságot. Könyveket fog írni. Első műve a „Fly Fishing”lesz. A szakmunka a pecázásnak azt a formáját ismerteti, amikor a csali egy műlégy, Carter, a hobbi horgász nagy mestere ennek. Állítása szerint az utóbbi években sikerült neki egy egészen különleges csalit kikísérleteznie. Sajtófőnöke, Jody Powell azt ajánlotta, hogy inkább a védelmi politikáról írjon könyvet, az elnök azonban kijelentette, hogy azt nehezebben lehetne eladná. Tehát marad a „Fly-Fishing”. Lehet, hogy négy évvel ezelőtt jobb lett volna mindjárt ezzel kezdeni ... 1931. JANUÁR 25.