Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-05-17 / 20. szám
24 SZABAD FÖLD A mezőőr utolsó útja: tolvajok a kukoricásban Szőlőhegyről a siófoki Hidegvölgybe indult életének utolsó, ellenőrző körútjára a szövetkezeti mezőőr. Mint utóbb kiderült, „szőlőszomszédjával a hegyen italozott”, majd ezt követően folytatta számára végzetessé váló szolgálatát. A Hidegvölgyben, szőlőszomszédja kíséretében, kissé emelkedett hangulatban érkezett a hatalmas kukoricatáblához, amelyre sűrű homállyal, letelepedni készült a késő őszi este. — Ilyenkor itt — mondta a szomszédnak — könnyen kukoricatolvajba botlik az ember. Sajnos igaza lett. A kukoricásból ordítozás, lónógatás hallatszott, alighanem egy szekér merült kerékagyig a sárba. A szomszéd zseblámpával rávilágított, a mezőőr pedig felszólította a tolvajokat: — Jöjjenek elő! Fegyver van nálam, figyelmeztetem magukat. Először két nő tűnt elő: a 18 éves Kocsándi Ilona és a 45 éves Babai Mária. Mindketten „hízelgően kérlelni kezdték a mezőőrt, hogy ne csináljon az esetből ügyet”. Miután férfihangok is hallatszottak a táblából , a vagyonőr őket is előhívta. A díszes társaságot, a közeli majorba szerette volna beterelni. Erre a nők, mint valami fúriák, rárontottak a mezőőrre. A magasra tartott, kétcsövű vadászfegyverből ekkor dördült el az első, figyelmeztető lövés. A fúriák azonban nem ijedtek meg. Elérték az idős embert. Egyik a cipőjével ütötte, másik a hajába kapaszkodott. Szorongatott helyzetében ismét fegyverét használta: „...estében, másodszorra 45 fokos szögben a földbe lőtt”. Vesztére! A tolvajbanda két férfitagja — a 25 éves Sipos József és a 38 éves Peller Lajos — ezután csörtetett elő a kukoricásból. Sipos kezében volt a kocsiülésdeszka. — ...anyádat! Most megdöglesz, agyonverlek — ordította. A deszkával leütötte az idős embert. Ez a Sipos — fiatal kora ellenére — annyit ült már börtönben lopásért, rablásért, garázdaságért, hogy ezzel még a bűnözők körében is elismerésre tarthat igényt. Hirtelen haragú, garázda, indulatait csak ütéssel képes levezetni. Hosszú hajú, körszakállas, középtermetű. Veszedelmességét csupán vak, mezősége múlja felül. Társáról, Peller Lajosról hasonlót lehet elmondani, aki ez esetben a mezőőr kísérőjére , a gyilkosság szemtanújára támadt. Ugyanis Sipos ütésétől a mezőőr olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy a kórházi beavatkozás sem segített rajta. Pedig még menthető lett volna. Szomszédja a segítségére sietett, de látva, hogy saját maga is életveszélybe került — a puska ugyanis Sipos tolvajbandájának kezébe került — menekülésre fogta a dolgot. Szerencséjére Peller még egy darabig üldözte ... Az elvetemült társaság — sorsára hagyva a súlyos állapotban levő mezőőrt — kocsira ült és a szó szoros értelmében, lóhalálában távozott a helyszínről. Kalapot, sapkát, ostort, puskát elhajítva oldottak kereket, abban az együgyű hiszemben, hogy galádságuk miatt így nem kerülnek rendőrkézre. Tévedtek. Pár óra leforgása alatt, a környék valamennyi cigánybűnözőjénél megjelentek a rendőrök, egy rendőrkutya pedig csalhatatlanul Siposék közelébe vezette a nyomozókat. Hanem a vizsgálati fogság alatt a cellatársak „felokosították” az észcsiszolásra jobb értelemben valóban rászoruló Kocsándi Ilonát. A fiatalkorú leány balga lépésre szánta el magát. Levelet írt Síposnak — élettársának —, hogy ő mindent magára vállal. Szép a szerelem ... de levelét elcsípték és bírósági akta lett ebből is. A saját hazugságainak útvesztőibe került Ilona ezt állította a tárgyaláson: — Másodszor én ütöttem meg a deszkával az öreget. Sipos küldött hozzá, hogy nézzem meg, mi van vele. Amikor a deszkát felvettem, odavágtam vele én is. A mesét nem hitte el a bíróság. Az orvosok megállapították, hogy a kötelességét ezúttal is híven, bár talán nem teljesen szakszerűen teljesítő mezőőrt, csak egyszer érte ütés. Ez pedig Sipos kezétől ered — miként ezt a támadást nem is tudta letagadni. Ámbár azzal védekezett — a megbánás és a bűntudat legkisebb jele nélkül —, hogy ijesztésül szánta az ütést. — Féltem a puskájától. Noha Síposból sosem lesz — kis túlzással szólva — szellemnagyság, azt azért jól tudhatta, hogy két dörrenés után a kétcsövű puska már nem ellenfelük. Főleg úgy nem, hogy a két nő, mint a pióca, úgy ragadt rá, s a csimpaszkodóktól már lerogyni készült a mezőőr. Sipos erre úgy gondolta, hatásosabb és hihetőbb lesz, ha azt állítja: a nőket féltette és ezért rohant elő az ülésdeszkával. A bíróság részleteiben vizsgálja a lezajlott eseményeket, s megállapította, hogy a harcias két nőnek, a sikoltozó, szidalmazó amazonoknak a legkisebb mértékben sem volt szükségük segítségre. Gyermeteg védekezését Sipos szemrebbenés nélkül adta elő. Ha valakin segíteni kellett volna, az éppen a mezőőr volt, így látta ezt kísérője, szőlőszomszédja is, akit Peller akadályozott meg a segítségadásban. Tulajdonképpen a tolvajok nem kukoricáztak. Kocsándi Ilona egyszer az igazat vallotta: — Amikor Sipos az öreg mezőőrt leütötte, a bácsi öszszeesett rögtön. Nem segítettünk neki, nem is mentünk oda hozzá, mert Sipos azt mondta, nagyon hörög és biztos meghal. Hát én szóltam mindenkinek, hogy gyorsan menjünk el, amíg nem késő. Egyikük arról is elszólta magát, hogy Sipos a tett után ijedtében ezt mondta: „Ezért kötelet kaphatok”. Hát... hamar eljutott rablástól az emberélet kioltásáig. Legutóbb ugyanis rablásért csaknem hat évet ült. A környéket gyakran nyugtalanító Sipos, szabvány bűnügyei között említésre méltó egy lótolvajlás. Létezik — tessék elhinni — ilyen múlt századi betyárkodás manapság is. Sőt! Még a lótolvaj „agyafúrtsága” sem hiánycikk: ez a Sipos a lopott lovat útközben, míg másik városba tartott, átfestette hajfestékkel vörös színűre. Csakhogy egy lókupec odasúgta a rendőrnek: — Látja azt a lovat ott? — kérdezte. — Nézze meg majd eső után. Ez egy festett állat, uram, az én szememet nem lehet becsapni. A hidegvölgyi négytagú tolvaj, s egyben gyilkos bandát első fokon elítélte a bíróság. Cselekményüket — aljas indokból elkövetett emberölésnek minősítették — mivel Sipos a gálád támadásával akarta elhárítani a tolvajlásért járó felelősségre vonást. Három társát társtettesnek nyilvánította az ítélet A vád képviselője a különösen veszedelmes Síposra életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását kérte. A bíróság „mérlegelve a körülményeket, arra a megfontolásra jutott — különösen fiatal korára tekintettel —, hogy ellentétben az ügyészi indítvánnyal, mellőzi vele szemben az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést. Sipos Józsefre tizenöt évi fegyházbüntetést mértek. Peller Lajost hat, Babai Máriát nyolc évi fegyházzal sújtották, Kocsándi Ilona pedig a fiatalkorúak börtönében lesz nyolc évig. Az elsőfokú ítélet nem jogerős: az ügyész súlyosbításért, az elítéltek enyhítésért fellebbeztek a Legfelsőbb Bírósághoz. (g) — Sohasem fogom megérteni, miért magasabb a nők átlagos életkora, mint a férfiaké? — Milyen furcsa, a napok egyre hosszabbak, a munkaidő meg egyre rövidebb! W bAm percek — Az építkezést határidőre be kell fejezni. Értik?! 1981. MÁJUS 17. Mandy Rice-Davies. A londoni 36 éves szőkeség, aki 1968- ban barátnőjével a Profumobotrány egyik főszereplője volt (a hadügyminiszter — szerelmi játékai következményeként — kénytelen volt megválni a bársonyszéktől) sokáig semmit sem hallatott magáról. Mint vendéglősnő váltakozó sikerrel, de csendben élte napjait Most azonban „felragyogott a csillaga”. Testére szabott szerepet kapott az egyik színház rendezőjétől. Ő játsza Maddy Gotodeb két lányt Tom Stoppard „Piszkos ruhák” című színdarabjában. Mandy mint Maddy minden este megmutatja, hogyan lehet rossz útra vinni magas rangú brit politikusokat. Csak nehogy megint kedvet kapjon hozzá valaki ... Kari Carstens. Az NSZK nöke (66 éves) kicsit elhalgodottan küldött táviratot „Németország Alapítvány” ú. vezetőjének, Kurt Zeiselnek születésnapja alkalmából. A előző napokban ugyanis a mücheni tartományi legfelsőbb bíróság ítélete megállapította, he ez az alapítvány „azon demokráciaellenes csoportosulásba tartozik, amelyek a valóságba’ demokrácia szétzúzásán fáradnak.” Mire az elnök értesült TM ítéletről, a gratuláció már rs elment... Janet Cooke. A „Washington Post” című tekintélyes amerikai lap (cikke kavarta fel a Watergate-botrányt és ásta alá Nixon politikai karrierjét) 23 éves riporternője tavaly Pulitzer-díjat nyert egy másik szenzációval. „Jimmy” című írása egy nyolcéves kisfiút mutatott be, aki rászokott a heroinra, borzalmas helyzetbe került és nincs számára kiút. A leleplezés olyan átütő erejű volt, hogy a közvélemény szinte ünnepelte az újságírónőt. Most viszont ő lepleződött le: kiderült, hogy az a bizonyos Jimmy nem létezik, történetét a szerző találta ki. Vagyis: kacsa. Amitől a kolleganőnek ezentúl kevesebb telik majd kacsára ... Edson Arantes do Nascimento. A 40 éves futballcsillag (közismert nevén: Pelé), akit a ,,L’ Equipe” című francia lap szavazással az évszázad játékosának minősített, átruccant Dél- Amerikából Hamburgba, ahol május 5-én megünnepelte viszontlátását „Cosmos”-beli kollégájával, Franz Beckenbauerrel, aki most a HSV-ben rúgja a labdát. A találkozóra azonban nem csupán a barátság hozta el a labdarúgó bálványt, hanem üzleti érdek is. No, nem, Pelé nem óhajt a Hamburgban focizni. Csak arról van szó, hogy az árupropaganda szakmában tevékenykedő brazil gólgyáros az NSZK-ban több cég termékeit reklámozza: a „Puma”, a „Pepsi” portékáit, továbbá egy USA- beli vállalat tv-párbaj (lásd: Lehet egy kérdéssel több?) elektronikus játékait. Mert valamiből élni is kell...