Szabad Föld, 1981. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-05 / 27. szám
4 SZABAD FÖLD Nincs nyári szünet a népfront tevékenységében A népfront eseménynaptárát áttekintve megállapíthatjuk: nincs nyári szünet a mozgalom tevékenységében. Az országos, a megyei és a helyi választott testületek és bizottságok fáradhatatlanul dolgoznak a VII. kongresszus állásfoglalásából származó feladatok megoldásán. Az országos tanácsnál legutóbb megalakult a településpolitikai és közművelődési bizottság; megvitatták a népfront ötéves mozgalmi feladattervét; ülést tartott az Európai Biztonság és Együttműködés magyar nemzeti bizottsága; megvitatták a módosított természetvédelmi törvény tervezetét ... A megyékben, a városokban ésközségekben is hasonlóan pezseg a munka, Tatabányán például aláírták a megyei tanács és a megyei népfrontbizottság együttműködési megállapodását; Miskolcon megvizsgálták a lakossági szolgáltatások helyzetét; Győr megyében a községek népességmegtartó képességeinek helyzetét tűzték napirendre; Pécsett magyar—finn barátsági napot rendeztek. Kiemelt témaként szerepel a népfront és tanácsi munkatervekben a településfejlesztést segítő társadalmi munka. Ez érthető is, hiszen az állam jelenleg kevesebbett költhet fejlesztésre, mint eddig, viszont a lakosság igényei egyre növekednek. Ez természetes, mint ahogyan az is, hogy az emberek — a helyzetből kiindulva — maguk is többet vállalnak azért, hogy lakóhelyük szebb, gazdagabb és egyre fejlettebb legyen. Egy példa: Bács-Kiskun megyében hirdette meg — a pártbizottsággal és tanáccsal közösen — a népfront az országban először a községfejlesztési versenyt. Az elmúlt öt esztendőben két és fél milliárd forint értékű társadalmi munkát végeztek itt, (ebből csak tavaly 788 millió forintnyit). Rendelkezésre állnak olyan adatok is, hogy a Bács megyei településekbe azóta — társadalmi öszszefogás segítségével — bekötötték a villanyt, jelenleg a lakosság csaknem 70 százaléka közműves vizet kap, minden tíz családból nyolc propán-bután vagy városi gázt használ. A Bács-Kiskun megyeiek, tavaly személyenként átlagosan 1376 forint értékű társadalmi munkát végeztek — az országban a legtöbbet. Másik példa: Békés városban a népfrontbizottság, a helyi tanács végrehajtó bizottságával, a KISZ-szel és az OTP-vel együttműködési megállapodást kötött, azzal a céllal, hogy segítse a város és a város környéki közösségek lakásépítkezéseit. Takarékpénztári tanácsadó testületet hoztak létre és kidolgozták az erre az évre szóló közös akcióprogramot. Negyedévenként legalább egy alkalommal fórumot szerveznek, amelyeken válaszolnak a lakásépítkezők kérdéseire. Külön közös tájékoztató kiadvány megjelentetéséről is gondoskodnak, amelyben kiemelten foglalkoznak a takarékossággal, az előtakarékosság fontosságával a lakás- és üdülőépítés terén, továbbá ismertetik az építési lehetőségeket a típus- és ajánlott terveket, valamint telekellátottságot is. Legutóbb országos szintű állásfoglalás született e nagyközségek és kisebb városok fejlesztésének sajátosságaival és növekvő gondjaival kapcsolatosan is; a népfront ráirányította a figyelmet azokra az aránytalanságokra, amelyek a városok között a fejlesztési összegek elosztásában megmutatkoznak; e témával foglalkozik egyik, a közeljövőben megjelenő írásunk is. D. F. A Kisalföld legnagyobb libatenyésztő telepe a rajkai Egyetértés Tsz-nek van. A Szigetközben, a Mosoni-Duna fekete-erdei szakaszán 4300 darabos törzsállományt gondoznak. Ezenkívül több mint tízezer pecsenyelibát nevelnek. (MTI Fotó : Matusz Károly felvétele) ENERGIATAKARÉKOSSÁG ÉS NAGYOBB HOZAM Díjkiosztó ünnepség a Technika Házában. A keretek szerények, mondhatni takarékosak. S ez illik visz'a pályázat címéhez, amely így szól: „Az MTESZ az energiatakarékosságért.” A pályázat célja az, hogy a műszaki értelmiséget mozgósítsa, a népgazdaság különböző területein egyre több, energiatakarékos módszert javasoljanak és alkalmazzanak. Az ünnepségen már pénzben is mérhető eredményekről számolhatott be dr. Tóth János, a MTESZ főtitkára. Elmondta, hogy a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége jó tapasztalatokat szerzett a pályaművek hasznosításával kapcsolatban, s sorsukat a továbbiakban is figyelemmel kíséri. Legutóbb 110 pályázatot értékelt a bíráló bizottság. Ezek közül 39 az ipar energiagazdálkodását érintette, 26 a lakossági és közületi energiafelhasználással volt kapcsolatban, 15 pályamű a mezőgazdasághoz, a többi egyéb dolgokhoz kötődött. Itt érdemes megemlíteni, hogy a tapasztalatok szerint a mezőgazdaságban a legmagasabb az úgynevezett innovációs (újító) készség. Az energiafelhasználás területén ez különösen fontos, hiszen a mezőgazdaságban értékes energiahordozók takaríthatók meg. S ne felejtsük el: az agrártermelés két éve csökkenő energiafelhasználás mellett is növekvő tendenciát mutat. A díjakat Fock Jenő, az MTESZ elnöke adta át. Dr. Tischler Márton, a Mezőgépfejlesztő Intézet tudományos igazgatóhelyettese pályázatával második helyezést ért el. Ennek értékén talán emel, hogy első díjat nem adtak ki (megtakarították), így tulajdonképpen a pályázat győztesével beszélhetünk. Munkájának címe hosszú és bonyolult. Röviden, inkább csak a tartalom megjelölésének érdekében úgy nevezhetnénk: energiatakarékos, programozott növénytáplálás, folyékony műtrágyák alkalmazásával. — Mi az új módszer lényege? — A növény biológiai ritmusának megfelelően — válaszolja dr. Tischler Márton —, a vegetációs időn belül háromszor a gyökérhez injektáljuk a folyékony, nitrogéntartalmú műtrágyát. Például őszi búzával először a gyökér- és levélfejlődés időszakában, másodszor kalászvirágzáskor, harmadszor a teljes érés idején. Búzával és kukoricával végzett kísérleteink szerint így a szokásosnál 30 százalékkal kevesebb műtrágyafelhasználás mellett jelentősen növelhetők a hozamok. Búzából 8-10 százalékkal, kukoricából 20-25 százalékkal több termés érhető el e módszerrel. S hozzá kell tenni: a termés minősége is jobb. Például: acélos, magasabb sütőipari értékű búzát kaphatunk. — Milyen növényekre alkalmazható az új eljárás? — Búzára és kukoricára kidolgozott, befejezett, kész a módszer. További kísérleteket folytatunk a fűszerpaprikánál és a cukorrépánál. — Van-e megfelelő gép, eszköz hozzá? — Egy kísérleti gép áll rendelkezésre, amely a hartai Lenin Tsz-ben dolgozik. Természetesen a módszer szélesebb körű alkalmazásához ez kevés. Véleményem szerint az 1982-es termelési idényre 18-20 gépet kellene gyártani. — Külföldön alkalmaznak-e hasonló eljárást? — Tudomásom szerint, nem. A nemzetközi szakirodalomban körülbelül 1978-tól kezdve lehet olvasni a vegetációs idő alatti tápanyagellátásról. Ez bátorságot adott a munkához. Bebizonyította a kétkedőknek, máshol is rájöttek arra, hogy nem egyszerre kell a műtrágyát — mint egy vályúban — odalökni a növénynek ... Ami egyébként nagyon káros környezeti hatásokkal is jár: az eső kimossa, élővizekbe, kutakba viszi a hatóanyagot. Az új módszerrel ez is elkerülhető. — S hol jelentkezik az energiamegtakarítás? — Tulajdonképpen mindent energiában számolunk. E módszerrel a szállításnál, a tárolásnál, a termőhelyhez való kijuttatásnál igen nagy mennyiségű energia takarítható meg. A jobb minőség, s a felhasználhatóság is ebbe az irányba hat. S feltétlenül energiamegtakarítás az is, hogy a műtrágyagyártás folyamatából az utolsó technológiai elem, a végkikészítés elhagyható, hiszen folyékony állapotban kell a műtrágyát felhasználni. — Ez talán problémát is okozhat, hiszen a végkikészítő gépsorok megvannak ... Ezek drága gépek ... — Igen. Szerintem ezt a műtrágyagyártó szektornak meg kell értenie. Itt arról van szó, hogy a műtrágyagyártás elmaradottabb szinten van, vagy lesz, mint a mezőgazdaság. Előrelépésre van szükség. — Nem jelent-e fokozott sérülésveszélyt az, hogy a gyökérhez injektálják a hatóanyagot? — Vizsgálataink egyik fontos része volt ez. Tapasztalataink szerint a termést károsan befolyásoló következménye nincs az új eljárásnak Sőt, ha azt veszem, hogy a módszerhez művelő utakat kell a táblákban létesíteni, s ezáltal jobb szellőzés és mikroklíma alakul ki, akkor újabb járulékos előnyökről beszélhetünk. A talajhasogatás is kifejezetten jót tesz a növénynek. Ezenkívül második alkalommal nemcsak az injektálás, hanem a permetezés munkáit is elvégezzük, így a lisztharmat termeléscsökkentő hatását ellensúlyozhatjuk, vagy megszüntethetjük. Ez a módszer a pontos programozás fontossága miatt magas szintű szakértelmet, fegyelmet, szervezettséget igényel. Előtérbe hozza az úgynevezett emberi tényezőket. . . Ha mindezek mai állapotát nézem, felkészült-e erre mezőgazdaságunk? — Véleményem szerint, igen. A magyar mezőgazdaság már van olyan szinten, hogy új, igényesebb feladatokat oldjon meg. Persze a módszer elterjedése hosszabb időt vesz majd igénybe. Lassú indításra számítok, s arra, hogy 1990-ig a mezőgazdasági üzemek 60-70 százaléka alkalmazza majd ezt az eljárást. (ránk!) 1981. JÚLIUS 5. Július 5.: nemzetközi szövetkezeti nap A nemzetközi szövetkezeti nap, amely 59 éve július első vasárnapján van, országos jelentőségű ünnep. Sok mindenért, de elsősorban azért, mert Magyarországon a kereső lakosság fele dolgozik a szövetkezetek valamelyik ágazatában és a nemzeti jövedelem előállításában a szövetkezetek részesedése csaknem 22 százalék , a termelési érték pedig tavaly 330 millió forint volt. Nemzetközi ünnepről van szó, ami persze meghatározza szövetkezeteink néhány hazai teendőjét is. A szövetkezetek tevékenységére az egész ország számít, hiszen az életszínvonal-politikától kezdve, a társadalompolitikáig minden tennivalóból kisebbnagyobb részben feladatot vállalnak. Az első júliusi vasárnap olyan ünnep, amely a későbbi tennivalókat is meghatározza. Ezért több tanácskozást tartanak, a kulturális és az egyéb rendezvények pedig a tagság jó hangulatát biztosítják. Mindhárom hazai szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági —, az ipari és a fogyasztási szövetkezet — igazán rászolgált az ünneplésre. Az elmúlt évben is gyarapodott a vagyonunk, javultak a tagok élet- és munkakörülményei. Mindez azt jelenti, hogy a szövetkezeten kívüliek is jobb helyzetbe kerültek. Az 59. ,nemzetköziSzövetkezeti nap országos ünnepségére vasárnap Balatonfüreden kerül sor. Az ünnepi előadó: Marjai József, az MSZMP KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. (Az eseményre visszatérünk.) Mennyi a vadőr? Múlt heti lapszámunkban, a „Miből, mire költenek a vadászok?” című írásunkba sajnálatos nyomdahiba csúszott. A nyomda ördöge most egy számot spórolt el — tehát vadászterületeinken nem 133, hanem 1336 főfoglalkozású vadőrt tartanak ... Kisgépek a közutakon A kisgazdaságokba — a termelés fejlődésével — a szállítási munkák ugyanúgy szaporodnak, mint a nagyüzemekben. E célokra sokan használatba veszik az egytengelyes kerti traktorokat is, pótkocsit kapcsolva hozzájuk. Ámz ennek közúti közlekedési szabályai is vannak, ide értve az ilyen jellegű tartozékokat is, de ezeket a követelményeket sokan nem ismerik. Éppen ezért igen hasznos az a közlemény, amelyben a Belkereskedelmi Minisztérium felhívja a boltosok figyelmét, hogy az említett szerkezeteket olyan tartozékokkal együtt árusítsák, amelyek a közúti közlekedést is megengedhetővé teszik. Ugyanis ezek nélkül a szállítószerkezet közúti használata szigorúan tilos. T. S.