Szabad Föld, 1981. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-12 / 28. szám

20 SZABAD FÖLD SPORT MÁTAY: NINCS JOBB NÁLA, BE... Kegyetlen sport az atléti­ka. Kegyetlensége abból áll, hogy mérhető, így nem tesz lehetővé semmilyen mani­pulációt, bírói manőverezést, sportolói magyarázkodást. Ha az ellenfél gyorsabb — le­hagy. Ha a vetélytárs ma­gasabbat ugrik — ő a ruga­nyosabb. Ez, a szubjektív elemeket kizáró helyzet mindenesetre megkönnyíti a versenyző dolgát, hamarabb elfogadja a kudarcot. Mátay Andrea például azt, hogy nem ke­rült be az Európa Kupán szereplő csapatba. Volt nála jobb. Illetve­ ez így nem igaz. Mátay ugyanis kétségkívül a "legjobb magasugrónő Ma­gyarországon. Eredményei, a magyar csúcsok, sőt a fe­­dettpályás világcsúcs ezt egyértelműen bizonyítják. Sokkal inkább az a hely­zet, hogy Mátay sorozatban kikapott a nálánál gyen­gébbektől. Következésképp: nem kerülhetett be a válo­gatottba. — Nem értem, miért olyan nagy ügy ez magának? — néz rám kerekre nyílt, nagy fekete szemekkel az V. Dó­zsa atlétanője. — Kimarad­tam a válogatottból... No, és? — Nem izgatja? — Ez nem. Sokkal inkább az, ho­gy miért megy­­ gyen­­g­én az ug­rás, illetve mikor érem el végre régi önmaga­mat Az, hogy nem válogat­tak, természetes következ­mény. Másfél év vergődésé­nek eredménye..., illetve eredménytelensége.­­ Az olimpiai kudarc után, gondolom, sok minden jelentéktelen apróságnak tű­nik ... Moszkvába éremesé­lyesként indult és elképesz­tően gyenge teljesítménnyel tizedik lett. Rosszabb, mint négy évvel korábban, Mont­realban. Ott kilencedik lett, csakhogy akkor nem is vár­tunk többet. Sőt, Kanadában felülmúlta önmagát: 187 cen­tivel új magyar csúcsot ug­rott ..., de azóta éppen Má­tay tetette magasabbra a lé­cet . .. — Igen, igen Mosz­kva. Nem is emlékszem, hogy mi­kor versenyeztem olyan ide­gesen, mint éppen akkor. Olvastam, írták, hogy a kö­zönség moraja, meg az át-át szaladó rendezők, atléta tár­sak zavartak ... nem igaz. Egyszerűen az idegeim mond­ták föl a szolgálatot.­­ Ezzel viszont azok vé­leményét támasztja alá, akik azt állítják Mátay Andreá­ról, hogy rossz versenyző tí­pus, hiába ugrik kis verse­nyeiken nagyokat, a forró légkörű stadionokban össze­roppan ... — ... És még azt mondta, hogy ebben a sportágban nem lehet manipulálni... Egy ilyen váddal bárkit ki lehet kezdeni, csak sulykol­ni kell, s előbb-utóbb való­ban rossz versenyző lesz be­lőle. Higgye el, nekem az égvilágon semmi baj az ide­geimmel. Az, hogy Moszk­vában nem bírtam elviselni a feszültséget, inkább avval magyarázom, hogy egy héttel az olimpia kezdete előtt be­­lázasodtam, s bár két nap múltával már újra edzet­tem, a láz nem múlt el • Miért nem mondta le a szereplést? — Ez föl sem merült benn, nem! Csak nem képzeli, hogy egy kis vacak láz miatt ha­gyom elúszni négy év mun­káját?! Teljesen biztos vol­tam magamban. A csapattár­sak is láthatták: a bemele­gítésnél könnyedén ugrot­tam át — melegítőben — a 190 centit. Aztán 185-ön ki­estem ... A betegségem egyébként majd egy évig húzódott, hol belézasodtam, hol csak hőemelkedésem volt. G Ezek szerint most már rendbejött? —­­Remélem. G Egyszer, beszélgetés köz­ben azt mondta: hallatlanul idegesítő dolog csak az at­létikával foglalkozni. Amíg tanult, addig volt mi meg­ossza a figyelmét, de az egyetem befejeztével már csak a magasugrás maradt. Most is így érzi? — Lehet... nem tudom. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy a sportoláson kívül kell valami mást is csinálni. „ Én úgy tudom, hogy Mátay a tanuláson kívül sportolt is... — Ez igaz; fontosabbnak tartottam, hogy elvégezzem az egyetemet, mint hogy jó magasugró váljék belőlem. Akkoriban, az egyetem első három évében, még csak nem is ábrándoztam arról, hogy egyszer netán világcsúcsot ugrok ... Mindenesetre igyek­szem magam most is lekötni. G Újra tanul? — Igen, de erről ne írjon. G Miért ne? Nem tudtam, hogy a tanulás a szégyelni való dolgok közé tartozik ... — Nem is az, csak tudja, már nagyon utálják, hogy a Mátay a kis okos, matema­tikus, fizikus ... Áh, külön­ben mindegy .. . Most pszi­chológiára járok. S önmagát is analizálja? — Persze, de nem tudo­mányos alapossággal, csak épp annyira, mint minden­ki ... Fontos, hogy tudjam, mikor hibáztam, mit tettem rosszul, s ak­kor könnyebb változtatni. — Most huszonöt éves, két olimpia van a háta mögött. És előtte? — Egy mindenképpen. Már csak presztízsből is, hogy megmutathassam: nem va­gyok rossz versenyző. Remélem, a bizonyítási el­járás sikerrel jár. Mindenki nyerne rajta. Németh Péter Lignano, Lignano, te csodás... Akárcsak Jack London kincs­keresői, úgy gyűjtötték a ne­mesfémeket a magyar súlyeme­lők az ifjúsági világ- és Euró­­pa-bajnokságon. A sikercsapat — csekélység — 22 medáliát (köztük két aranyat) nyert, s ezzel a nemzetek versenyében az éremtáblázaton és az olim­piai pontszámítás szerint is a harmadik helyen végzett. Az eredmény értékét fokozza, hogy a magyarok több súlycsoport­ban nem indítottak versenyzőt, színeinket mindössze hét spor­toló képviselte. A bravúros pro­dukció hátteréről Aján Tamást, a Nemzetközi Súlyemelő Szö­vetség főtitkárát kérdeztük, aki — természetesen — jelen volt a fiatalok szuperviadalán. — Az olaszországi Lignanó­­ban 40 ország 185 versenyzője állt a rajthoz, s a seregnyi súly­emelő rendkívüli magas színvo­nalú vetélkedőről gondoskodott — mondta a neves sportvezető. — Ezt egyebek között az is mutatja, hogy a viadalon 17 világrekord született! Külön öröm hát, hogy fiataljaink eb­ben a nívós csatározásban is kitűnően helytálltak. Az ifjúsá­gi VB-t és EB-t egyébként most rendezték hetedszer, és bár vi­lágbajnokunk már korábban is volt (1976 és 77: Hornyák, 78: Lénárt), ilyen erős magyar csa­patot még sohasem láthattunk a dobogón! A siker, persze nem volt tel­jesen váratlan, ezt bizonyítja a verseny előtti célkitűzés is: valamennyi magyar résztvevő­től azt remélték, hogy ott lesz az első hat között. Nos, a me­rész tervet csaknem maradék­talanul megvalósította a csapat, egyedül a 60 kilós Dallas zárta hetedikként a viadalt. A töb­biek mindannyian befértek a féltucatba ... — Az egyes versenyszámok között nehéz különbséget tenni, számunkra mégis a 75 kilós versengés marad a legemlékeze­tesebb — folytatta Aján Tamás. — Itt ugyanis két dobogósunk is volt! Az összetettben Bara­nyai a második, Kertész a har­madik lett, s a szakításban Ba­ranyai megnyerte a világ- és Európa-bajnokságot. A diadal értékét egy csöppet sem csök­kenti, hogy ebben a súlycso­portban a bolgárok nem indul­tak, mert az olasz légitársaság sztrájka miatt busszal jöttek Szófiából Lignanóba, s végül késve érkeztek a vetélkedő szín­helyére. Hogy mi lett volna, ha két benevezett versenyzőjük, Koev és Bejcsev rajthoz áll? Nézze, a szuperesélyes Rigert ott volt az olimpián, mégis Ba­­czakó nyert... A magyar éremeső szerencsé­re „nem állt el”, a folytatásról legfőképp a 100 kilós Hlavati András gondoskodott. A Bp. Honvéd fiatalja a szakításban ifjúsági világcsúccsal győzött, s az összetettben is elcsípett egy bronzérmet. De nincs miért szé­gyenkeznie a 110 kg-ban har­madik Molnár Miklósnak, az idomsúlyban negyedik Kovács Istvánnak, és a 90 kg-ban hato­dik Bökfi Jánosnak sem ... — Ifjú versenyzőink kiváló szereplése nagyon jókor jött a sportágnak. A moszkvai olim­piát követően felnőtt válogatott­jaink közül többen visszavo­nultak (vagy ezzel a gondolat­tal foglalkoznak), ráadásul sé­rülések, műtétek nehezítették a felkészülést. A jövőben nagyon nagy gondot kell fordítanunk a most feltűnt fiatalok menedzse­lésére, hogy az 1984-es, Los Angeles-i olimpián egy, a ha­gyományokhoz méltó magyar csapatot tudjuk kiállítani! Min­denesetre Baranyait, Kertészt, Hlavatit és Molnárt meghívtuk a felnőtt keretbe, a többi most már rajtuk is múlik ... Hegyi Iván MTK-dinasztiák: ki emlékszik rájuk? Kell-e sorolni: sem a szurkolók, sem a focis­ták nem tudnak napirendre térni, hogy az MTK kiesett az­ első osztályból­. Grosics Gyula (hát be kell őt mutatni valakinek?) majdhogy a hazai labdarúgás szégyenének nem nevezte az esetet. Nyilatkozott ez ügyben Sándor Csikar is, pedig ő néhány éve már nemigen nyilatkozik, de ez most megdöbbentette. Az átszervezett bajnok­ságban bizony nem lesz könnyű a visszatérés, hisz nem elég az élen végezni az NB II-ben, osz­tály­ozót is kell játszani. Az „öregek” , akikről két-két és fél évtizede senki sem mondta volna, hogy „öregek”, hisz akkoriban majdnem negyvenéves korukig fo­ciztak a játékosok , maradnak az MTK-ban. Erünyiről van szó, meg Koritárról, de vissza­tér a kék-fehérekhez a Kossuth KFSE labda­rúgója, Csomány, a 22 éves fiatal is, hisz idő­közben leszerelt. Az új edző — szó se róla, kitűnő szakember — a Vasas focistája volt, többszörös válogatott, Sárosi László. Ha nem a sokszoros bajnokcsapat­ról — egyéb külföldi sikerekről ne is beszéljünk — lenne szó, arról a gárdáról, amely oly sok vihart túlélt már, akkor talán mosolyognánk is. Mosoly? Az NB-s csapatoknál jó néhány haj­dani MTK-játékos és tréner, ám a szakvezetés nem tart igényt rájuk. Kovács Imre, Kovács Fe­renc, Palicskó Tibor Lantos Mihályról — betegsége miatt — most ne beszéljünk, de Hidegkúti, az angliai 6­3 hő­se sem kell. Pedig az „öreg” sok-sok külföldi siker után éppen egy éve mást sem tesz, mint ajánlja magát. Nem ment el Nyíregyházára, Győrbe, Pécsre és Szombathelyre, mert várta a Hungária körútiak hívó szavát. Hiába várta. És mindentől függetlenül — ha igaz — el­hunyt a nagy MTK többszörös válogatottja, Winkler I. József. A csodacsatár — ezt mond­ják róla — 73 éves volt, s az első világháború után ment el Magyarországról, később egy sváj­ci csapat szakvezetője lett. Kérdés: van-e, aki emlékszik rá? Nincs. A szakkönyvek persze tudatják, hogy Winkler I. válogatott is volt, úgy mint Winkler II. — Winkler III. pedig nem. (Winkler III. a Vasasban játszott.) Unokájuk nem más, mint Keveházi Gábor, a balettmű­vész. Az a Keveházi, akinek a másik nagyapja, Kropacsek Ferenc — becenevén Tigris — szin­tén MTK-játékos volt, a csatárok réme, hiszen a kapuban állt, a válogatott kapujában is. Ter­mészetesen Keveházi Gábor is focizott az MTK- ban, de már más néven, mert Kropacsek nagy­apa zokon vette, hogy Salamon Béla kigúnyolt kabaréalakját szintén Kropacseknek hívták. (Sa­lamon Béla az egyik legnagyobb-leglelkesebb MTK-szurkoló volt.) Keveházit, jóllehet nagy reménység volt a focipályán, eltiltották a játéktól. A baletto­zástól persze nem, de a kettőt nem csinál­hatja senki egyszerre, ha a spiccen akar ma­radni. Keveházi Gábor úgy mondja, hogy még csak nem is szurkol az MTK-nak. Ezt persze ilyen múlttal nemigen lehet elhinni. Viszont most az MTK-nak mindenkire szük­sége van. Még a világklasszis balett-táncos Keveházira is, mint szurkolóra. (mészáros) TALLÓZÁS: KALMOSI BÚCSÚZIK, ALI NEM Muhammad Ali, a nehézsúlyú exvilágbajnok orvosai tanácsa ellenére megint, sokadszor ki­jelentette, hogy a visszavonu­lásról beszélni még korai. Ali, aki Cassius Clayként, a római olimpián aranyérmet nyert, je­lenleg tüdőgyulladással kórház­ban fekszik.★ Vihart is kavart maga körül, de azért volt válogatott is. Már tavaly bejelentette, hogy abba­hagyja a focit, de ez azért nem olyan könnyű , így ráadásként még egy évet játszott, és a Szombathelyi Haladás (neki is köszönhető ez) ismét NB I-es lett. Első gólját a Vasasnak lőtte, mégpedig az első NB I-es mérkőzésén. A piros-kékek akár rögtön leigazolták volna, de a szombathelyi Halmosi Zoltán megmaradt a „vasi” csapatnál. Az utolsó meccsen — ez má­sodosztályú volt, jóllehet ,,fél­lábbal” már első —, belőtte a búcsúgólját. A jövőben Halmosi a Haladás pályagondnoka lesz, és az öregfiúknál fog focizni. ★ Nem sokkal több, mint fél évig volt jégkorongcsapata a Fóti Tsz SE-nek. A Fradiból „eltanácsolt” hokisok az új sze­zont már a Ferencvárosban fog­ják eltölteni. A fótiak megszün­tetett szakosztálya igazán tisza­virág életű volt, de legalább volt , még ha a bajnokságban (már amennyiben bajnokságnak nevezhető a négycsapatos első osztály) sok sikert nem is értek el. 1981. JÚLIUS 13. Tippjeink a 23. fogadási hétre: JÚLIUS 12. Siófok—Dunaújvárosi Építők 1 Kaposvári Vasas— Barcs 1 Kiss J. SE—Dombóvár 1, x Körmend—Ajkai Bányász 1 Schönherz SE—MOTIM TE 1, x Tatabányai Vasas- Pápai Textiles 1, x Győri Dózsa—Komá­romi Olajmunkás 1 Szondi SE—Esztergom 1, x Kisvárda—Papp J. SE 2 Köteles SE—Salgótar­jáni Síkítveggy: 1, 2 Jászberényi Vasas— ESMTK 1 Karcag—Orosháza X, 2 Mezőfi SE—Szegedi VSE · Pótmérkőzések: 1, 1, 1

Next