Szabad Föld, 1982. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-09 / 19. szám

1982. MÁJUS 9. SPORT Ha VB, akkor lakodalom Mire ezek a sorok megjelen­nek, már megkezdődött, s má­jus közepén fejeződik be az ökölvívó-világbajnokság, nyil­ván ezért időzítve jelent meg a közelmúltban a Sportzsebköny­­vek sorozatban Abody Béla Kesztyűs kézzel című könyve. A kiváló szerző természetesen mentegetőzik, hogy ő sohasem volt ökölvívó, s életében nem látott még profimeccset. Abo­dy, mint írja, „savanyú böl­csész”, nem volt sportújságíró. Azért utánajárt a bunyósvilág­nak, így látatlanul is kijelent­heti, hogy a szakemberek sze­rint mindössze öt nagy bokszo­ló volt a világon. Ám az ismeretlenség ellené­re — ki nem mondottan — Alit, a római olimpia bajnokát, akit akkor még Cassius Claynek hívtak, tartja a legtöbbre. Köny­vének tizenkét fejezetéből egyet Ali­ Clay kapott. Hogy Papp László és a kubai Stevenson nem kapott külön fejezetet? Ez igazán nem számít... Ali hu­szonkét éven át hangoztatta, hogy ő a legjobb és a legna­gyobb. Viszont Ali már régóta profi és Münchenben amatőrök fog­nak versenyezni. Elképzelhető, hogy utódja köztük van, azaz lesz, jóllehet, az olimpiák az igazi erőfelmérők. Annyi biz­tos, hogy a magyar Botos nincs a jelöltek között. Az ökölvívó­szövetség esetleg még megbo­csátotta volna a légsúlyú ver­senyzőnek, hogy képtelen volt a számára kijelölt ötvenegy ki­logramm testsúlyt hozni, de az igazán érthetetlen, hogy a ver­senyző miért éppen a VB ide­jére tervezte a lakodalmát. Mentség nincs. Az esküvők dá­tumát előre, ráadásul jó előre be kell jelenteni, a világbajnok­ság dátuma pedig adott volt, hisz a rendező nyugatnémetek már tavaly elkezdték a szerve­ző munkát. Mondhatnánk, hogy a házasság magánügy, csakhogy az ökölvívást szintén ő válasz­totta magának. Ráadásul még éremesélyese is lehetett volna a csapatnak. Egy kis büntetés: ez év december 31-ig ő már nem lehet válogatott, jelenleg a klubja folytat külön vizsgálatot. A több jelölt közül végül csak Rózsa, Farkas, Tura, Gön­czi, Magyar, Danyi, Franek, Némedi, Csépányi, Alvics és Somodi utazik. Ez a magyar ke­ret. Papp László vezető­edző szerint a versenyzők jó erőben vannak és lelkesen dolgoztak, de azért óvatos a fogalmazás. Tudniillik, azt még ő sem tud­ja, mire elegendő ezen a ver­senyen a lelkesedés, meg az erőnlét. Az edzőtáborban volt pszicho­lógusunk, aki úgy vélte, hogy a zene könnyíthet az egyhangú­ságon, ám ez édeskevés. Ha minden igaz, akkor lehetne há­rom esélyesünk is: Danyi, Al­vics és Somodi. A győzelemhez jó lenne, ha más országokban is lennének Botos-ügyek, aztán bízhatunk abban, hogy Stevensont nem­régiben leléptették, aztán ... Szócséplés, de a bokszmeccsen is jobbnak kell lennünk, mint az ellenfél, a sorsolásban bíznunk pedig több, mint túlzás. Egyéb­ként a nemrégiben bevezetett világbajnokságon eddig még nem sikerült érmet szereznünk. A kontinensversenyen már nyer­tünk, az első győztesünket 1928- ban köszönthettük, a légsúlyú Kocsisról van szó. A legtöbb EB-aranyunkat 1930-ban, Buda­pesten­­és 1971-ben, Madridban szereztük. Előbb Énekes I., Széles és Szabó, majd Gedó, Badari és Kajdi győzött. Meglepetés ugyan lehet, mert a bokszkesztyű, ellentétben a labdával, nem gömbölyű.­ m. Paul Breitner. Már fiatalon learatott minden lehetséges di­csőséget, későbbre kevesebb maradt. Volt világbajnok, több­ször megnyerte csapatával a BEK-et, de a nyugatnémet labdarúgó csak 1981-ben került először Európa három legjobb játékosa közé az Aranylabda­­szavazáson. Még Beckenbauer és Müller „uralma” alatt lett a Bayern Münchennél nagy játékos, de a két szupersztár mellett minden­képp el kellett törpülnie. Ugyanebben a csapatban volt először balhátvéd, aztán közép­pályás. Az NSZK válogatottjá­ban ezen a poszton játszott, s Sztárok a Klundiálon 1974-ben világbajnokok lettek. A chileiek elleni mérkőzésen éppen ez a torzonborz sportoló rúgott egy hatalmas, távoli felsősarkas gólt. Az elődöntő­ben a jugoszlávok ámulhattak egy húszméteres Breitner-gólon, később a döntőben a hollandok elleni meccsen rúgott gólt büntetőből, s állítólag azóta terjesztik róla, hogy nincsenek idegei. Pontosabban: akárcsak Borg, a teniszgép tud uralkodni minden értelmén. Aztán kinyitotta a száját. El­marasztalóan nyilatkozott „Fe­renc császár”, tehát Becken­bauer előjogairól. Kenyértörés: Breitner elszerződött a Real Madridhoz, és sérelmeit még máig sem tudta kiheverni. A fényesen induló karrier meg­tört. Tudniillik akkor már a Real nem olyan volt, mint ré­gen. (Később Paulnak elege lett Spanyolországból és visszatért hazájába, de a játékot nem a Bayernben folytatta.) Breitner ma megint váloga­tott. Vitathatatlanul nagy já­tékos, sokak szerint­­így sza­vaztak a sportújságírók Rum­­menigge mögött ő a kontinens második legjobb focistája, sőt játékostársai szerint az első. Az biztos, hogy Spanyolországban az NSZK csapata Breitnerre és Rummeniggére épül fel, de a szövetségi kapitánynak még most is az a legnagyobb gond­ja, hogy a sok kitűnő focista közül kit hagyjon ki. C. Nagy Péter TIPPJEINK 19. FOGADÁSI HÉTRE: (MÁJUS 9.) Komló—Olajbányász 1, x MAV­DAC-Dunaújváros 1 Dombóvár—Sopron x, 2 Miskolc—Szabó L. SE 1 Gyula—Debreceni Kinizsi 1, x Salgótarján—Papp J. SE 1 Juventus—Napoli 1 Bologna—Internazionale 1, x Como—Cesena 1, x Genoa—Catanzaro 1, x Milán—Torino 1 Ca­vese—Bari 2 Regiana—Sampdoria x, 2 Pótmérkőzések: x, 10­L LAPZÁRTAKOR: BAJNOKI ZÁRÓRA Annak idején a játékvezetői vizsgán mondták, hogy a bírót úgy kell számítani, mintha a lab­darúgópálya tartozéka lenne. Szávó azonban áp­­rilis 28-án, két fordulóval a bajnokság befejezése előtt főszereplője lett az „év mérkőzéseként” be­harangozott Ferencváros—Rába ETO találkozó­nak, amelyen a vendégek 4:3-ra nyertek. Nem törődött azzal, hogy a pályán azt a játékost kell megbüntetni, aki durva, alattomos, nem pedig azt, aki elrúgja a labdát. Ezért kapott sárga la­pos figyelmeztetést Nyilasi és Szentes. A bajnokság tulajdonképpen már eldőlt, hi­szen legutóbb a Győr otthon fogadta a PMSC-t és győzött. Szentes nélkül, aki a két sárga miatt nem léphetett pályára. (Ez azért érdekes, mert a gólkirályságért vívott küzdelemben csökken­tek az esélyei.) A kiesőkről már írtunk, de azért az Ózd elpá­holta a Vasast, így — miután a Tatabánya is elvett tőlük egy pontot — szinte biztosra vehető, hogy a Fáy utcaiak még jó esetben is a közép­mezőnyben fognak végezni. Tudjuk, hogy a ferencvárosiaktól nem lehet elvenni az ezüstöt, és a Tatabányáé, vagy a Vi­deotoné lesz a bronzérem. Lapzártakor már csak az osztályozóért kell vetélkednie, itt a Diósgyőr­nek pillanatnyilag a gólaránya miatt kedvezőbb a helyzete. Azért, ha belegondolunk, hogy a Diós­győr nemrégiben még előkelő gárdának számí­tott, akk­or igazán furcsa a helyzet. Tatabányán megünnepelték a veteránnak szá­mító Szabó György ötszázadik első osztályú mér­kőzését, Csepelen a hetvenedik születésnapot ülő klubot, megemlékeztek arról, hogy 1945. május 1-én Egerben ll:1-re verték a vendéglátókat. Azóta sok idő telt el, s ma már olyan eset is elő­fordul, hogy csupán száz néző kíváncsi egy mér­kőzésre. Az utolsó fordulón az Üllői úti pályán — az FTC—Diósgyőr meccs előtt — játszik Balaton­­füred és Hernád csapata a labdarúgó Szabad Föld Kupáért. A szerkesztőség szempontjából a legrosszabb időpontban: a legszigorúbb lapzárta után. Így, mire e sorok megjelennek, a szur­kolók már tudni fogják az eredményt. A játékvezető, a játékos és a sárga.. Új versenylehetőség Sakk Szabad Föld Kupa Elrepült a nagy kő! Lapunk szerkesztősége karöltve a Ma­gyar Sakkszövetséggel, és fel­buzdulva a hagyományos, öt­hetes sakkpályázatunk vissz­hangján és sikerén, év elején kiírta a Sakk Szabad Föld Kupa országos versenyt. Célja ismeretes: a vidéki sakkélet to­vábbi fellendítése. A selejtezők máris lefolytak országszerte, most már a megyei döntők ke­rülnek sorra. Haág Ervin nem­zetközi mester, a sakkszövetség szakfelügyelője adott előzetes áttekintést, noha még hiányosak az adatok. A megyék sorában Bács- Kiskunban dicséretes a tömeg­­sakkozás ügyének felkarolása. Kecskeméten, de másutt is na­gyon népszerű a szellemi sport, és ez tudatos szervező munka eredménye. Tóth László, feled­hetetlen sakkszerkesztőnk, a Magyar Sakkvilág kiadója ha látná, a szíve repesne az öröm­től. De ő maga is elvetette a magot, több évtizedes munkás­ságával. A Sakk Szabad Föld Kupa selejtezőiben népes fiatal sereget láthattunk a megye vá­rosaiból és falvaiból. Veszp­rém megyében is szélesebb körű érdeklődés tapasztalható a Sakk Szabad Föld Kupa iránt­­ rohamosan iparosodó, fejlődő megyében a járási, városi és megyei sakkszövetségek jó fel­tételeket teremtettek a selejte­zők lebonyolítására. Anélkül, hogy a szakfel­ügyelő sorrendet akart volna felállítani, kiemelte Heves me­gyét. Kiváló szervezői, társa­dalmi munkásai vannak itt a megyei sakkszövetségnek. Ez példamutató másoknak is! A hevesiek legjobbjai ott lesznek a kalocsai döntőben. Sok lelkes sakkbarát található Csongrád és Békés megyében is. Említhetjük a megyeszékhelyeket és Batto­nyát. Itt is, ott is nagy az ér­deklődés tornánk iránt. Tapasz­talat ugyanis, hogy ott fogé­konyak az újszerű kezdeménye­zésre, ahol erősek a megyei sakkszövetségek. Erősek és tettre készek. Zala megye sakk­ kultúrája jól ismert, hiszen Portischék szülőhazája. Ámbár úgy tűnik, hogy újabban a minőségi sak­kozás javára tolódott el az arány, s kevésbé fejlődik a tömegsakk-mozgalom. Annyi tény, hogy a zalaegerszegi számviteli főiskola sakkot sze­rető, kedvelő tanárai és hall­gatói mindenkor részt vettek, elindultak az öthetes sakk­­pályázaton. Várjuk a megye részvételét Kalocsán, Komá­romban, Győr-Sopron megyében és Baranyában kicsit Csipke­rózsika álmát alussza a tömeg­sakkozás. Talán átmeneti ez a helyzet... Pest megye bizonyára kitesz magáért és a budapes­tiek sem maradnak ki a vetél­kedésből, a kupáért folyó küz­delemből. A szakfelügyelő kiemelte az új országos tömegverseny je­lentőségét. Ahogy elmondotta: legszebb vonása, hogy minde­nekelőtt a falu sakkozóinak kí­nál versenyalkalmat. Eddig ezt nem tudták megoldani, mert a járási bajnokságból sok-sok falu kimaradt, miután nem tu­dott annyi sakkozót indítani, amennyit a versenykiírás meg­jelölt. A Sakk Szabad Föld Kupa olyan verseny, ahol egy­­egy falu akárcsak egy ver­senyzőt is indíthatott, az egyéni küzdelemben. És ha elindult, visszatérésekor bizonyára­ neki­lát a helyi sakkélet megszerve­zésének. Újszerű az is, hogy az eddigi tömegsakk-versenyeket a szakszervezetek vagy klubok szervezték, míg most a Szabad Föld szerkesztősége vállalta. Megköszönve a tájékoztatást, hadd tegyük hozzá, hogy ver­senykiírásunkat az első évben mi magunk is kísérletnek te­kintjük. Már előtte tájékozód­tunk a helyi kívánságok iránt, jövőre pedig a teljes lebonyo­lítás és érdeklődés tapasztalatait szeretnénk hasznosítani. Legyen ez a verseny is olyan sikerű, mint a sakkpályázat! És hogy nem botorkálunk a sötétben, lelkesítő példa a minapi kis­kunfélegyházi látogatásunk. A Műanyaggyárban jártunk, ahol Sárdi Ferenc, lapunk munka­társa adta át ünnepélyes kere­tek között a sakkpályázat díját a gyár népes és fiatalokból álló sakk-körének. (E sorok írója ez alkalomból 24 táblás szi­multánt adott.) Örömünkre Du­dás Péter szakosztályvezető, aki egyszersmind a városi és járási sakkszövetség elnöke is, elmon­dotta, hogy ők nagy sikerrel rendezték a Sakk Szabad Föld Kupa selejtezőt. Nyolc csapat és számos egyéni versenyző in­dult, Pálmonostoráról apa és fia: Magony József és Magony Bence. A Lenin Tsz-ben csak­úgy, mint a város és járás álta­lános iskoláiban elterjedt a sakk. A rögtönzött kerekasztal­­beszélgetésen — melyen részt vett a Műanyaggyár főmérnöke Bálint László és a gyár sport­köri elnöke Varga János is — egy kis tapasztalatcserét foly­tattunk. Kiskunfélegyházi sakk­barátaink javasolják, hogy a döntő időpontját és magát a versenyt is előbbre kellene hozni. A döntőt például a nyár helyett a tavaszi iskolaszünet­ben kellene megrendezni, s ez, a nyári mezei munkák miatt kedvezőbb, indokoltabb. A jó tanácsot megköszöntük. Hajtun József SZABAD FÖLD 21

Next