Szabad Föld, 1982. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-16 / 20. szám

1982. MÁJUS 16. Hernád nyerte a Szabad Föld Kupát Az FTC Üllői úti stadionjá­ban ünnepélyes külsőségek kö­zött került megrendezésre a Szabad Föld Kupa 18. döntője. Ám mielőtt pályára vonultak a csapatok a Hernádi Március 15-e Tsz labdarúgói, az FTC alapító tagja, dr. Springer Fe­renc szobránál elhelyezték a megemlékezés koszorúját. Ugyanekkor a ferencvárosi ve­zetők az új stadionról készült képeslappal és más FTC-kiad­­vánnyal kedveskedtek, illetve köszöntötték a két vidéki csa­patot. Bár a hernádiak mintegy 3000 belépőjegyet vásároltak elővé­telben, mégis úgy tűnt, hogy­­ a pályára vonuláskor — több a balatonfüredi szurkoló. Termé­szetesen szép számmal akadtak a nézők között olyan fővárosi lakosok, akik rendszeresen láto­gatják a Szabad Föld Kupa döntőit. Tőlük hallottunk olyan statisztikai adatokat is, amelye­ket mi is csak a nyilvántartá­sunk áttekintése után mertünk volna kijelenteni. A többi között Süle István — Pest megyében labdarúgó játékvezetőként is te­vékenykedik — a következőket mondta: kíváncsian várom me­lyik megye gazdagítja a kupa­­győzelmeit. Eddig ugyanis Pest megye áll az élen négy győze­lemmel, őket követi Győr-Sop­­ron (három), Bács-Kiskun m. (kettő), Baranya, Békés, Csong­­rád, Somogy, Szolnok, Tolna, Vas és Veszprém egy-egy győ­zelemmel. A mérkőzés megkezdése után hamarosan kiderült, hogy a szurkolók tábora ezúttal három részre tagozódott. Közülük ket­tő, a mérkőzés hullámaitól füg­gően felváltva biztatta kedven­ceit Ám a 2. percben hirtelen felszisszentek a szurkolók. Szin­te egyik játékos sem akarta el­hinni hogy a másik hibája foly­tán előtte a labda. Ott gurult, a balatonfürediek 16-osa táján, két védő, a kapus és a hernádi Tóth figyelte a pettyest, amely valósággal felkínálta magát. Tóth eszmélt föl először és vé­gül is hálóba került a labda. A hernádiak vezető gólja után úgy vélték a szurkolók, hogy a láthatóan technikailag képzettebb balatonfürediek meg-megújuló rohama ered­ményhez vezet. Ám a szurkolók harmadik, egyik csapathoz sem tartozó tábora, mind gyakrab­ban mondogatta: ahol ilyen jól képzett labdarúgók őrködnek kapujuk előterében, mint a ba­latonfürediek, a másik oldalon pedig olyan stílusosan, jól szer­vezetten játszik az ellenfél, aligha várható gazdag gólter­més. Az időközben 20 ezerre nö­vekvő nézősereg azért meg­megújuló erővel biztatta a já­tékosokat, akik meglepően jó iramú, helyenként színvonalas mérkőzést vívtak. Ám még egy gólt lőni csak a balatonfüredi középcsatár Rendesnek sikerült az 52. percben. Az 1:1 arányú döntetlen eredmény pedig a Március 15-e Tsz SK — mivel alacsonyabb osztályú, mint a Balatonfüred — kupagyőzelmét jelentette. Ezzel ötödször került Pest megyébe a trófea. Az FTC—Diósgyőr mérkőzés szünetében 20 ezer néző előtt vették át megérdemelt díjaikat a csapatok. Hernádé a vándor­serleg, és a teljes garnitúra lab­darúgó-felszerelés, amit a Ter­melőszövetkezetek Országos Ta­nácsa nevében Felker Tamás tanácsos adott át a győztes csa­patnak. Ugyanekkor Balatonfü­red szerkesztőségünktől kapott ugyanolyan labdarúgó-felszere­lést, mint a győztes. Minden évben meghirdetjük a sportszerűségi versenyt is. Eb­ben a kupaszezonban a Dányi Tsz SK csapata bizonyult mél­tónak arra, hogy a serlegen kí­vül átvegye Cohálla Emil osz­tályvezetőtől a Hírlapkiadó Vál­lalat által felajánlott különdí­jas Az Üllői úti mérkőzés fősze­replői: Hernád, Baniczki, Lus­ták, Vass, Faji, Radóczi, Kocsis, Tóth, Manger, Szemők, Rizma­­yer, Kloczka. (Csereként ját­szott még: Szeibert, Kálmán, Fabók, Presenszky és Svnhura.) Edző: Vasas Mihály. A Szabad Föld Kupa döntőn minden al­kalommal 16 játékost küldhet pályára egy-egy csapat. MHC Balatonfüred: Burka, Kelemen, Szuna, Soós, Babits, Cseh, Szegő, Ulrich, Makó, Ben­­des, Kuti. (Csere: Kiss, Vass, Weis, Lukács, Szalai.) Edző: Za­­harovits Sándor. Játékvezető: Szentkúti, part­jelzők: Brajevcsik és Virág. Az újdonsült kupagyőztesre és a második helyezettre még nemzetközi feladat vár. Mint is­meretes, évről évre megmérkő­zik a Szabad Föld Kupa győz­tese a csehszlovákiai hasonló kupagyőztessel. A hernádiak el­lenfele Ratiskovice június 25-én látogat Magyarországra, a visz­­szavágó mérkőzést pedig augusztus végén, vagy szeptem­ber elején Ratiskovicében ren­dezik meg. Balatonfüred — az előzetes tervek szerint — ősszel a Brnoi Mezőgazdasági Kiállításon lép pályára a morvavidéki kupa­győztes ellen. Tehát a Balaton partiak egy nemzetközi mérkő­zésen vigasztalódhatnak, a her­nádiak pedig tovább növelhetik az Üllői úton méltán kivívott jó hírnevüket. Sárdi Ferenc A balatonfürediek csapatkapitánya, Kuti István az ezüstlabdával Felker Tamás átnyújtja a vándorserleget a Hernádi Tsz SK csapatkapitányának. (Fotó: Geleta) Chválla Emil a Hírlapkiadó Vállalat sportszerűségi díját adja át a nyertes Dányi Tsz SK csapatának. SZABAD FÖLD 21 Gyuri bácsi, a fáradhatatlan Száraz György kefével simítja végig a már szárazó plakátot, hóna alá csapja a többit, meg­emeli vödrét s tovalép. A követ­kező hirdetőtábláig meg sem áll. Munkáját bámész gyereksereg figyeli, szájukon a kérdés: A bá­csi plakátragasztó? Száraz György rájuk moso­lyog. — Most az vagyok. Amíg el nem fogy ez a paksaméta. Szinte szalad a hetvenhárom éves férfi, s hogy beszélgetünk, alig győzöm vele a lépést tar­tani. Pedig valamikor „mac­kósportot” űzött, birkózó volt, a város színeit képviselte sok­sok éven át. A bámészkodó, hat-nyolc éves gyerekek nem is­merik a város örökifjú Gyuri bácsiját, annál többen köszöntik szeretettel a szembejövő har­mincon túli férfiak. — Épület- és műbútorasztalos voltam, segéd már, amikor meg­ismerkedtem a birkózással. Van annak már ötven éve is ... Ti­zennyolc esztendeig gyúrták a füleimet, nyertem, vesztettem. A felszabadulás után — természe­tesen asztalosmunkám mellett — edzőként segítettem Cegléd bir­kózó ifjait, s nem is hiába. Hu­szonhárom magyar, két világ­ító egy Európa-bajnokságot nyert növendékem volt az évek során... Ahogyan fejlő­dött a tömegsport, úgy kapcso­lódtam be én is annak szerve­zésébe, rendezésébe. Persze, lo­kálpatrióta lévén, Cegléd város arcán nagyon sok ráncot elsimí­tottam ... Kabátja belső zsebéből ösz­­szehajtogatott papírlapot emel ki, s szétteríti térdein. Onnan ol­vasom: Kimutatás eddigi kitün­tetéseimről: hosszú-hosszú lista. Évszámokkal, érmekkel. A fel­­szabadulás utáni, legelső kitün­tetése: a Magyar Birkózó Szö­vetség arany jel­vénye, 1946. Az­tán, szinte évenként: Élmunkás­­jelvény, sztahanovista okleve­lek, Felszabadulási Emlékérem ... Sportérdemérem ... Kiváló társadalmi munkáért arany fo­kozatú jelvény a népfronttól... — Mindig nálam van — foly­tatja kissé elgondolkozva —, nem azért, hogy mutogassam ... inkább talán, hogy emlékezzek hajdani, teljesebb erőmre, mun­kabírásomra. Mert nekem a munka mindig azt jelentette, ami a lényegem: az örök moz­gást, az aktivitást; én most sem ismerem a fáradtságot. Tizennégy évvel ezelőtt tette le az asztalosszerszámokat — akkor lett nyugdíjas —, de ma is, mint mindennap, korábban kelt sok aktív dolgozónál. Reg­gelenként bemegy a járási hiva­talba, s kéri a feladatot Öröm­mel adják, hiszen ahol Száraz Gyuri bácsi megjelenik, távozá­sa után jó néhány gonddal keve­sebb marad az ügyintézők asz­talán. Pedig ma is mennyi tiszt­sége van! — A járási, városi tömegsport­felelős előadója vagyok, s tagja a Pest megyei Sporthivatalnak. Futball- és sakkbajnokság, aszta­litenisz-verseny nélkülem nem­igen bonyolódott még le. Nagyon sokféle sportot népszerűsítünk a városban, a járás falvaiban, s ez sem marad eredménytelen, sziszifuszi munkánk. Ahol há­rom-négy sportoló találkozik, ott biztosan megjelenek én is, s leg­közelebb már harminc, negyven embert viszek magammal. Nyug­díjasként hetven órát dolgozha­tok havonta, ám én nem számo­lom az időt. A feleségem egy­szer megtette. Tudja, mennyi jött ki átlagban? Havi százhet­ven óra! Nem számít... teszem a dolgom a jobbért, szebbért, s hogy a fiatalok, a jövő nemze­déke egészségesebb legyen, mint apáik. Nem mondom, nem köny­­nyű a dolgunk... — A plakátragasztás? A fiatalok közül nem vál­lalja senki... Szégyellik talán? Én örömmel teszem. Az egészsé­get, a mozgást, a teljesebb éle­tet, a tisztább környezetet hirde­tik ezek a papírlapok. Munkába néha elkísér valamelyik uno­kám, s megkérdezi: Nagypapa, te sohasem fáradsz el? Olyankor azt mondom: amit kedvvel csi­nál az ember, az soha nem lehet fárasztó dolog. Föláll a padról, zsebébe teszi a kitüntetések listáját. — Mennem kell — mondja. — Marad­t még néhány plakát, s ha azokkal végzek, a sakkozókhoz sietek. Este hatra várnak, és már öt óra is elmúlt... (besze) Hír­­ Almássy Zsuzsától Hol él Almássy Zsuzsa? Miért fordított hátat a jégsportnak? Mivel foglalkozik? Mi történt vele az utóbbi tíz évben? Ilyen és hasonló kérdéseket gyakran kap az újságíró. Nos, Svájcban él, oda ment férjhez Pauli László svájci állampolgár­hoz. Zsuzsa nem fordított hátat a jégsportnak, hiszen edzőként dolgozik, sőt gálaműsorokon is részt vett, s néhány hónap, vagy év múlva ismét folytatja a sváj­ci fiatalok oktatását. Utolsó szereplése (Bécs, 1981.) óta va­lóban nem láthatták korcsolyáz­ni. Az okot most tudatta szer­kesztőségünkkel: 1982. április 26-án két kislánynak adott éle­tet. Az ikrek — Judit és Szabi­na — édesanyjukkal együtt ki­tűnő egészségnek örvendenek. Még néhány adat. Almássy Zsuzsa hétéves korában — 1957-ben — másfél perces mű­sorral lépett először a nagy­­közönség elé. Azóta 34 magyar érmet, az universiádén, az olimpián, az Európa- és világ­bajnokságon pedig az arany-, ezüst- és bronzérmek mellett számos kitűnő helyezést nyert. S. F. TIPPJEINK A 20. FOGADÁSI HÉTRE: (Május 16.) MÁV-DAC-Keszthely 1 Bauxitbányász—Sopron 1, X Várpalota—Olajbányász x, 2 Kossuth KFSE— MÁV Előre 1 Balassagyarmat—Dorog 1, x Miskolc—Papp J. SE 1 Ascoli—Bologna x, 2 Cagliari—Fiorentina 1 Catanzaro—Juventus x, 2 Cesena—Milán 2 Udinese—Róma 1 Brescia—Pisa 1, x Sampdoria—Verona 1, x Pótmérkőzések: 1, 1, x.

Next