Szabad Föld, 1982. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-16 / 20. szám
1982. MÁJUS 16. Hernád nyerte a Szabad Föld Kupát Az FTC Üllői úti stadionjában ünnepélyes külsőségek között került megrendezésre a Szabad Föld Kupa 18. döntője. Ám mielőtt pályára vonultak a csapatok a Hernádi Március 15-e Tsz labdarúgói, az FTC alapító tagja, dr. Springer Ferenc szobránál elhelyezték a megemlékezés koszorúját. Ugyanekkor a ferencvárosi vezetők az új stadionról készült képeslappal és más FTC-kiadvánnyal kedveskedtek, illetve köszöntötték a két vidéki csapatot. Bár a hernádiak mintegy 3000 belépőjegyet vásároltak elővételben, mégis úgy tűnt, hogy a pályára vonuláskor — több a balatonfüredi szurkoló. Természetesen szép számmal akadtak a nézők között olyan fővárosi lakosok, akik rendszeresen látogatják a Szabad Föld Kupa döntőit. Tőlük hallottunk olyan statisztikai adatokat is, amelyeket mi is csak a nyilvántartásunk áttekintése után mertünk volna kijelenteni. A többi között Süle István — Pest megyében labdarúgó játékvezetőként is tevékenykedik — a következőket mondta: kíváncsian várom melyik megye gazdagítja a kupagyőzelmeit. Eddig ugyanis Pest megye áll az élen négy győzelemmel, őket követi Győr-Sopron (három), Bács-Kiskun m. (kettő), Baranya, Békés, Csongrád, Somogy, Szolnok, Tolna, Vas és Veszprém egy-egy győzelemmel. A mérkőzés megkezdése után hamarosan kiderült, hogy a szurkolók tábora ezúttal három részre tagozódott. Közülük kettő, a mérkőzés hullámaitól függően felváltva biztatta kedvenceit Ám a 2. percben hirtelen felszisszentek a szurkolók. Szinte egyik játékos sem akarta elhinni hogy a másik hibája folytán előtte a labda. Ott gurult, a balatonfürediek 16-osa táján, két védő, a kapus és a hernádi Tóth figyelte a pettyest, amely valósággal felkínálta magát. Tóth eszmélt föl először és végül is hálóba került a labda. A hernádiak vezető gólja után úgy vélték a szurkolók, hogy a láthatóan technikailag képzettebb balatonfürediek meg-megújuló rohama eredményhez vezet. Ám a szurkolók harmadik, egyik csapathoz sem tartozó tábora, mind gyakrabban mondogatta: ahol ilyen jól képzett labdarúgók őrködnek kapujuk előterében, mint a balatonfürediek, a másik oldalon pedig olyan stílusosan, jól szervezetten játszik az ellenfél, aligha várható gazdag góltermés. Az időközben 20 ezerre növekvő nézősereg azért megmegújuló erővel biztatta a játékosokat, akik meglepően jó iramú, helyenként színvonalas mérkőzést vívtak. Ám még egy gólt lőni csak a balatonfüredi középcsatár Rendesnek sikerült az 52. percben. Az 1:1 arányú döntetlen eredmény pedig a Március 15-e Tsz SK — mivel alacsonyabb osztályú, mint a Balatonfüred — kupagyőzelmét jelentette. Ezzel ötödször került Pest megyébe a trófea. Az FTC—Diósgyőr mérkőzés szünetében 20 ezer néző előtt vették át megérdemelt díjaikat a csapatok. Hernádé a vándorserleg, és a teljes garnitúra labdarúgó-felszerelés, amit a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa nevében Felker Tamás tanácsos adott át a győztes csapatnak. Ugyanekkor Balatonfüred szerkesztőségünktől kapott ugyanolyan labdarúgó-felszerelést, mint a győztes. Minden évben meghirdetjük a sportszerűségi versenyt is. Ebben a kupaszezonban a Dányi Tsz SK csapata bizonyult méltónak arra, hogy a serlegen kívül átvegye Cohálla Emil osztályvezetőtől a Hírlapkiadó Vállalat által felajánlott különdíjas Az Üllői úti mérkőzés főszereplői: Hernád, Baniczki, Lusták, Vass, Faji, Radóczi, Kocsis, Tóth, Manger, Szemők, Rizmayer, Kloczka. (Csereként játszott még: Szeibert, Kálmán, Fabók, Presenszky és Svnhura.) Edző: Vasas Mihály. A Szabad Föld Kupa döntőn minden alkalommal 16 játékost küldhet pályára egy-egy csapat. MHC Balatonfüred: Burka, Kelemen, Szuna, Soós, Babits, Cseh, Szegő, Ulrich, Makó, Bendes, Kuti. (Csere: Kiss, Vass, Weis, Lukács, Szalai.) Edző: Zaharovits Sándor. Játékvezető: Szentkúti, partjelzők: Brajevcsik és Virág. Az újdonsült kupagyőztesre és a második helyezettre még nemzetközi feladat vár. Mint ismeretes, évről évre megmérkőzik a Szabad Föld Kupa győztese a csehszlovákiai hasonló kupagyőztessel. A hernádiak ellenfele Ratiskovice június 25-én látogat Magyarországra, a viszszavágó mérkőzést pedig augusztus végén, vagy szeptember elején Ratiskovicében rendezik meg. Balatonfüred — az előzetes tervek szerint — ősszel a Brnoi Mezőgazdasági Kiállításon lép pályára a morvavidéki kupagyőztes ellen. Tehát a Balaton partiak egy nemzetközi mérkőzésen vigasztalódhatnak, a hernádiak pedig tovább növelhetik az Üllői úton méltán kivívott jó hírnevüket. Sárdi Ferenc A balatonfürediek csapatkapitánya, Kuti István az ezüstlabdával Felker Tamás átnyújtja a vándorserleget a Hernádi Tsz SK csapatkapitányának. (Fotó: Geleta) Chválla Emil a Hírlapkiadó Vállalat sportszerűségi díját adja át a nyertes Dányi Tsz SK csapatának. SZABAD FÖLD 21 Gyuri bácsi, a fáradhatatlan Száraz György kefével simítja végig a már szárazó plakátot, hóna alá csapja a többit, megemeli vödrét s tovalép. A következő hirdetőtábláig meg sem áll. Munkáját bámész gyereksereg figyeli, szájukon a kérdés: A bácsi plakátragasztó? Száraz György rájuk mosolyog. — Most az vagyok. Amíg el nem fogy ez a paksaméta. Szinte szalad a hetvenhárom éves férfi, s hogy beszélgetünk, alig győzöm vele a lépést tartani. Pedig valamikor „mackósportot” űzött, birkózó volt, a város színeit képviselte soksok éven át. A bámészkodó, hat-nyolc éves gyerekek nem ismerik a város örökifjú Gyuri bácsiját, annál többen köszöntik szeretettel a szembejövő harmincon túli férfiak. — Épület- és műbútorasztalos voltam, segéd már, amikor megismerkedtem a birkózással. Van annak már ötven éve is ... Tizennyolc esztendeig gyúrták a füleimet, nyertem, vesztettem. A felszabadulás után — természetesen asztalosmunkám mellett — edzőként segítettem Cegléd birkózó ifjait, s nem is hiába. Huszonhárom magyar, két világító egy Európa-bajnokságot nyert növendékem volt az évek során... Ahogyan fejlődött a tömegsport, úgy kapcsolódtam be én is annak szervezésébe, rendezésébe. Persze, lokálpatrióta lévén, Cegléd város arcán nagyon sok ráncot elsimítottam ... Kabátja belső zsebéből öszszehajtogatott papírlapot emel ki, s szétteríti térdein. Onnan olvasom: Kimutatás eddigi kitüntetéseimről: hosszú-hosszú lista. Évszámokkal, érmekkel. A felszabadulás utáni, legelső kitüntetése: a Magyar Birkózó Szövetség arany jelvénye, 1946. Aztán, szinte évenként: Élmunkásjelvény, sztahanovista oklevelek, Felszabadulási Emlékérem ... Sportérdemérem ... Kiváló társadalmi munkáért arany fokozatú jelvény a népfronttól... — Mindig nálam van — folytatja kissé elgondolkozva —, nem azért, hogy mutogassam ... inkább talán, hogy emlékezzek hajdani, teljesebb erőmre, munkabírásomra. Mert nekem a munka mindig azt jelentette, ami a lényegem: az örök mozgást, az aktivitást; én most sem ismerem a fáradtságot. Tizennégy évvel ezelőtt tette le az asztalosszerszámokat — akkor lett nyugdíjas —, de ma is, mint mindennap, korábban kelt sok aktív dolgozónál. Reggelenként bemegy a járási hivatalba, s kéri a feladatot Örömmel adják, hiszen ahol Száraz Gyuri bácsi megjelenik, távozása után jó néhány gonddal kevesebb marad az ügyintézők asztalán. Pedig ma is mennyi tisztsége van! — A járási, városi tömegsportfelelős előadója vagyok, s tagja a Pest megyei Sporthivatalnak. Futball- és sakkbajnokság, asztalitenisz-verseny nélkülem nemigen bonyolódott még le. Nagyon sokféle sportot népszerűsítünk a városban, a járás falvaiban, s ez sem marad eredménytelen, sziszifuszi munkánk. Ahol három-négy sportoló találkozik, ott biztosan megjelenek én is, s legközelebb már harminc, negyven embert viszek magammal. Nyugdíjasként hetven órát dolgozhatok havonta, ám én nem számolom az időt. A feleségem egyszer megtette. Tudja, mennyi jött ki átlagban? Havi százhetven óra! Nem számít... teszem a dolgom a jobbért, szebbért, s hogy a fiatalok, a jövő nemzedéke egészségesebb legyen, mint apáik. Nem mondom, nem könynyű a dolgunk... — A plakátragasztás? A fiatalok közül nem vállalja senki... Szégyellik talán? Én örömmel teszem. Az egészséget, a mozgást, a teljesebb életet, a tisztább környezetet hirdetik ezek a papírlapok. Munkába néha elkísér valamelyik unokám, s megkérdezi: Nagypapa, te sohasem fáradsz el? Olyankor azt mondom: amit kedvvel csinál az ember, az soha nem lehet fárasztó dolog. Föláll a padról, zsebébe teszi a kitüntetések listáját. — Mennem kell — mondja. — Maradt még néhány plakát, s ha azokkal végzek, a sakkozókhoz sietek. Este hatra várnak, és már öt óra is elmúlt... (besze) Hír Almássy Zsuzsától Hol él Almássy Zsuzsa? Miért fordított hátat a jégsportnak? Mivel foglalkozik? Mi történt vele az utóbbi tíz évben? Ilyen és hasonló kérdéseket gyakran kap az újságíró. Nos, Svájcban él, oda ment férjhez Pauli László svájci állampolgárhoz. Zsuzsa nem fordított hátat a jégsportnak, hiszen edzőként dolgozik, sőt gálaműsorokon is részt vett, s néhány hónap, vagy év múlva ismét folytatja a svájci fiatalok oktatását. Utolsó szereplése (Bécs, 1981.) óta valóban nem láthatták korcsolyázni. Az okot most tudatta szerkesztőségünkkel: 1982. április 26-án két kislánynak adott életet. Az ikrek — Judit és Szabina — édesanyjukkal együtt kitűnő egészségnek örvendenek. Még néhány adat. Almássy Zsuzsa hétéves korában — 1957-ben — másfél perces műsorral lépett először a nagyközönség elé. Azóta 34 magyar érmet, az universiádén, az olimpián, az Európa- és világbajnokságon pedig az arany-, ezüst- és bronzérmek mellett számos kitűnő helyezést nyert. S. F. TIPPJEINK A 20. FOGADÁSI HÉTRE: (Május 16.) MÁV-DAC-Keszthely 1 Bauxitbányász—Sopron 1, X Várpalota—Olajbányász x, 2 Kossuth KFSE— MÁV Előre 1 Balassagyarmat—Dorog 1, x Miskolc—Papp J. SE 1 Ascoli—Bologna x, 2 Cagliari—Fiorentina 1 Catanzaro—Juventus x, 2 Cesena—Milán 2 Udinese—Róma 1 Brescia—Pisa 1, x Sampdoria—Verona 1, x Pótmérkőzések: 1, 1, x.