Szabad Föld, 1982. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-06 / 23. szám

1982. JÚNIUS 6. SPORT VB-láz: esélyesek a szerencsések Miután a magyar labdarúgó NB II befejeződött, nyilvánva­lóvá vált, hogy kik fognak az osztályozóért játszani. A két legnagyobb esélyes természete­sen az MTK-VM és a Nyíregy­háza. A szövetség vezetői el­mondták előre, hogy szó sem lesz olyan herce-hurcáról, mint a világbajnoki sorsolásnál, azaz felírták valamennyi csapat ne­vét egy-egy egyforma nagysá­gú papírra , és sorsoltak. A résztvevők állítják, hogy nem volt bunda, de ez a két csapat elkerülte egymást. A Hungária körutaknak jutott a „könnyebb” ellenfél, a Kazincbarcika, a Nyír­egyházának pedig az Olajbá­nyász. Az első mérkőzésen a kék-fehérek 2-0-ra, a szabol­csiak pedig 3-1-re. Természete­sen a kiírás szerint kuparend­szerben játszanak a csapatok, döntés pedig 6-án lesz. Ugyan­akkor alacsonyabb szinten is sorsoltak — természetesen ha­sonló rendszerben —, hiszen az ugyancsak megfogyatkozott NB II, amelyben már nem lesz há­rom csoport, hanem egy, némi rangot is jelenthet. Meglátjuk... Most a legfontosabb, hogy a lehetőségekhez képest jól sze­repeljünk a világbajnokságon. Szó, ami szó, az előkészületek nem a legrózsásabbak, igaz, a Vasas-pályán az „A”-keret megverte a Herculest (Müller csapatát) 4-2-re, de kár biza­kodnunk. Tudniillik a Hercules éppen most esett ki a spanyol első ligából. A „B”-keret ugyan­akkor az NB II-es A-válogatot­­tal játszott és győzött 2-1-re. Időközben az Elche (szintén má­sodosztályú spanyol csapat) is játszott válogatottunkkal. Az eredmény még silányabb lett. Az „A” csapatunk 2-1-re nyert , gólt lőtt a már századik vá­­logatottsága közelében járó Fa­zekas (igaz, kihagyott egy tizen­egyest is), valamint Szentes Lá­zár. „B” válogatottunk ellenfele megint az NB II­II-csapata volt , a nagyok gólözönéről nem, beszélhetünk. Jöjjön hát a közhely, hogy a labda gömbölyű. Az UEFA Ku­pa védője ,ez évben a jobbára amatőrökből álló Göteborg lett, miután összesítésben négy gólt rúgott a profikból álló Ham­burgnak. (A svédek ezt a ku­pát sosem tudták megszerezni.) És­ még egy nyugatnémet ku­darc: Birminghamba került a Bajnokcsapatok Európa Kupája, pedig mindenki esküdött vol­na, hogy a rotterdami döntőn az Aston Villa nem tudja majd legyőzni a Bayern Münchent. A meccs rossz volt, a németek pe­dig kikaptak 1-0-ra, pedig az angolok már a mérkőzés kilen­cedik percében kénytelenek vol­tak kapust cserélni. Becken­­bauer és Gerd Müller egykori csapatában szerepelt a két leg­jobb európai focistaként szá­mon tartott Breitner és Rum­­menigge is ... Egyébként a szi­getországból érkezett szurko­lók már a mérkőzés előtt egy nappal bemutatkoztak, törtek­­zúztak, hadakoztak a rendőrök­kel is, de ez már nem újdon­ság. Eközben már nagyüzem van a Mundialra került csapatok­nál. A spanyolok három méter magas kőfallal védik játékosai­kat, talán azért, hogy ne ismét­lődjék meg a Quinn-ügy, ugyan­is az emberrablók megígérték, hogy valakit eltüntetnek. Ku­­vait kikapott az Eintracht Frankfurttól, Kamerun gól nélküli döntetlent játszott a Kaiserlautern csapatával, még­pedig botrányos körülmények között. Az afrikaiak kétszer is le akartak vonulni a pályáról, de maradtak, nyilván féltek, hogy a szövetségük nem lesz olyan jó szívű, mint az argen­tinoké, emlékeztetőül, Marado­­náékat csupán a klubjuk tiltot­ta el. A Világ Kupára esélyes NSZK válogatottjából hiányzik Schus­­ter, talán azért, mert sokáig be­teg volt, de az sem kizárt, hogy tényleg nem akar Breitnerrel egy csapatban játszani. (Kettő­jük ügye egyébként külön fe­jezetet érdemel, hiszen Schus­­ter rettentően szemtelen min­denkivel, még az orvosokkal is. Breitnert pedig már leírták, egyebek közt azért, mert kócos, szakállas és maoista.) Az olaszok válogatottjában bemutatkozott Paolo Rossi, akit a totóbotrány miatt két évre eltiltottak. Ugyancsak itáliai hír, hogy Bettega, sérülés miatt kénytelen volt lemondani a vá­logatottságot. A lengyelek csa­patából Tomaszewski fog hiá­nyozni, alighanem a jó nevű ka­pus sértődött, mert az egyik fontos selejtező mérkőzésen csak kispados lehetett, haza­ment Alicantéből és a jövőben az LKS Lódz pályaedzője lesz. Az északiak nagyjai, jobbára idegenlégiósok, már készülőd­nek, Lato, Szamrach, Szyma­­nowski, Zmuda és Kusto együtt van a kerettel, ők öten már a harmadik világbajnoki döntőre készülnek. A csapat szövetségi kapitánya szerint a mi csopor­tunkból Magyarország és Bel­gium fog továbbjutni. Szerinte Argentína biztos kieső. Bármilyen is lesz a politikai helyzet, senki sem fog vissza­lépni — ígérik az államfők —, mert a foci független a lövöl­dözéstől, a terrorizmustól. Ha netán mégis másként alakulna a helyzet, akkor a britek csapa­tai és az argentinok részt ve­hetnek a Népstadionban a Bu­dapest Kupa atlétikai verse­nyen, amit természetesen (mi­csoda szervezés!) éppen a VB izgalmas napjai alatt rendez­nek. Kissé kínos, hogy utánpótlás­válogatottunk kegyetlenül le­égett Franciaországban, Toulon­­ban először 4-0-ra kaptunk ki Jugoszláviától, aztán 1-0-ra Szovjetuniótól, harmadszorra Hollandiától 1-0-ra (erre már csak ötszáz néző volt kíváncsi), majd a franciáktól kaptunk egy hatost. Úgy mondták, hogy a franciák voltak a csalódottak, így jobb, ha nem is szólunk, mert a gólkülönbségünk 0-12 lett, azaz az ifitornán egyetlen pontocskát sem tudtunk szerez­ni. Utolsók lettünk. Ez azért is kellemetlen, mert már vala­mennyi játékosunk szerepelt az NB I-ben. " Vigasztalódjunk azzal, hogy Kochék megtanulnak focizni, és netán legközelebb sikerül majd kétszáznegyven perc alatt gólt rúgniuk? (mészáros) Ha gyenge a sorfal... SAKKHÍREK A Magyar Eszperantó Sakk­csoport, első alkalommal ren­dezi meg az ESGH országos ver­senyét. A nők és férfiak külön versenyt vívnak az egyéni és csapatvetélkedőkben egyaránt. Az elődöntőket június 5. és 6- án rendezik meg Budapesten, XI., Calvin út 44. sz. ÉPGÉP Vezérigazgatóság nagytermében. Jóllehet a döntőkre csak 1983- ban kerül sor, ám a mostani elő­döntők tétje is figyelemre mél­tó. Tekintettel arra, hogy­ a mesterek csak a döntő küzdel­mek során kapcsolódnak a ver­senyekbe, a mostani elődöntők — alacsonyabb minősítésű — sakkozói jogot nyerhetnek a június 19—20-án — Kalocsán — a Szabad Föld Kupa orszá­gos döntőjére. Ugyanis az el­ső és második helyezett csapat, továbbá az első három helyen végzett egyéni versenyzők meg­hívást kaptak­ a kupadöntőre. Ugyancsak a következő év­ben kerül sor az eszperantisták sakkolimpiájára. Így az elődön­tőn és a Szabad Föld Kupa­döntőn már az olimpiai válo­gatott keret jelöltjei igazolhat­ják, hogy méltóak a bizalomra. ★ Részt vehetnek a Szabad Föld Kupa döntőjén azok az egyéni sakkozók is, sőt egy csapat is , ahol a megyei szövetség nem rendezte meg a selejtezőket, il­letve a megyei döntőket. ★ Feladványsorozatunkban sakk­készletet nyert versenyzőktől el­nézést kérünk, de ez ideig nem sikerült beszerezni a készlete­ket. Most kaptunk ígéretet, hogy a következő hetekben va­lamennyi nyerteshez eljutnak a díjak. S. F. A kategória fontos, vagy a teljesítmény? Szelet vetett az MLSZ, ami­kor elhatározta az NB II lét­számának csökkentését és most, az idény befejeztével vihart aratott. Olyan városok marad­tak NB-s csapat nélkül, mint Gyula, Szolnok, Balassagyar­mat, Dunaújváros, Kaposvár — hogy csak néhányat említsek, mellőzve a teljes felsorolást. Ezekben a városokban a va­sárnapi szórakozás, ha nem is kizárólagos formáját, de majd­nem egyetlen lehetőségét jelen­tette a mérkőzés. Az in­dulatok itt érthetően felkorbá­­csolódtak, a szurkolók becsa­pottnak és kifosztottnak érzik magukat, úgy vélik: városuk­ban ezennel rangját vesztette a legkedvesebb sportág, nem ér­demes többé kijárni a mérkő­zésekre. Mellesleg, az most a feledés homályába merül: hány­szor, de hányszor bosszankod­tak az elmúlt évek során az alacsony színvonal, az esemény­­telenség és az eredménytelen­ség miatt. Szeretném leszögezni: baj­noki rendszerünk eddig lezaj­lott valamennyi módosítása (és volt ilyen bőven az elmúlt év­tizedekben) a színvonal emelé­séért, a tehetségek felfelé áramlásának biztosításáért tör­tént. Néhány évvel ezelőtt a II. osztályú csapatok edzőinek ösz­­szejövetelein visszatérő sirám volt, hogy nincs idejük­­ megfe­lelő szakmai munkát végezni, amíg játékosaik csak napi egy edzésen vehetnek részt, munka­helyi elfoglaltságuk miatt, ők napi két edzésen tudnának kel­lő elmélyültséggel foglalkozni fiaikkal, de ehhez meg kell te­remteni a megfelelő szervezeti kereteket. Létrehozták hát a három NB II-es csoportot, ösz­­szesen hatvan csapattal, s va­lamennyi egyesület szerződte­tett játékosokkal dolgozhatott, akik kizárólag a labdarúgásból éltek. De vajon ugyanakkor a labdarúgásért éltek? Enyhén szólva, nem valamennyien. A szakmai munka színvonala szin­te semmit sem emelkedett, de még mennyiségileg sem növe­kedett. Azok az edzők, akik ádázul harcoltak a napi két gyakorlási lehetőség megterem­téséért, különös mód most azt keresték, hogyan nem élhet­nének vele. Ugyanakkor több, mint ezer II. osztályú futballis­ta élvezett nem „másodosztályú” jövedelmet, másodosztályúnál is kevesebbet érő játékáért. (S ak­kor a különböző, m­ás jogcíme­ken juttatott anyagi előnyökről még nem is szóltunk.) Az MLSZ ezt megelégelvén, beje­lentette, hogy a magyar mezőny ismeretében képtelenség ennyi játékost szerződtetésre méltónak találni, legalább a legálisan fi­zetett futballisták körét kell szűkíteni. Ezért látott napvilá­got a bajnoki rendszer módosí­tásáról, azaz a létszámcsökken­tésről szóló döntés. Nem máról holnapra határozott tehát így a labdarúgás vezető testülete! Több, mint egy éve tudják a szakvezetők és játékosok egy­aránt. Csak könnyebb az MLSZ-t okolni a szurkolókat ért csaló­dásért, mint beismerni a kudar­cot, a rossz szereplés igazi okait. Az új bajnoki rendszerben megvan az esély a II. osztály tekintélyének helyreállítására, talán ismét érdemes lesz a já­tékosnak küzdeni a szerződte­tés lehetőségéért. Persze, ehhez az kell, hogy az alacsonyabb osztályban ne fizessenek „bal­kézről” a játékosoknak, ne jut­tassák őket vagy családtagjai­kat olyan félállásokhoz, azaz jövedelmi forrásokhoz, ahol tényleges munka nélkül lehet pénzt keresni. Az alacsonyabb osztályú csapatok bőkezű tá­mogatói az általuk nyújtott il­legális juttatásokkal tönkrete­hetik az újonnan kidolgozott rendszert, csupán, mert a helyi csapat átmeneti sikereiért fel­áldozzák a nagyobb célt, a ma­gyar labdarúgás előrelépését. Ami pedig az igazi szurkoló­kat illeti, úgy vélem, számukra nem az a fontos, hogy a plakát NB II-es avagy területi mérkő­zésre invitálja őket, hanem, hogy a pályán teljes erőbedo­bással küzdő, jól játszó csapa­tokat lássanak. Hiszen eddig is hányszor hallottuk már — épp az alacsony színvonal miatt bosszankodó futballkedvelőktől —, hogy inkább elmennek egy járási vagy városi bajnoki mérkőzésre, mert ott teljes szívvel küzdenek a játékosok s nem tudni előre, mi lesz az eredmény. (Mert az NB II-ben alkalmanként az is „kiszámít­ható” volt.) Ne bosszankodjanak hát a létszámcsökkentés miatt. Ugyan­annyi játékos maradt, amennyi eddig is volt, csak a szerződte­tett futballisták száma csökkent. Aki ezután is a labdarúgásból akar élni, annak meg kell dol­gozni érte. Elsősorban a pályán, a mérkőzéseken. Amik eddig gyakorta unalomba fulladtak ... Vass István Zoltán SZABAD FÖLD 21 Sztárok a fundiálon Herbert Prohaska. Az osztrák válogatott labdarúgót jól ismeri a magyar közönség. Legutóbb — márciusban — éppen a Nép­stadionban láthattuk őt fellép­ni, s a középpályásnak is kö­szönhetjük, hogy kikaptunk. (Sajnos.) Egyébként a fellépés szó igazán nem véletlen, jólle­het a színpadok világát idéző kifejezést a zöld gyepen ritkán osztogatják. A szakértők és a nem szakértők szerint ugyanis­ Prohaska nemcsak eredményes játékos, hanem mozdulatainak koreográfiája van, sőt a pályán elegáns. A Bécsben született (1955.) fo­cista egy kerületi csapat tagja volt, de sosem ábrándozott kar­rierről. Barátaival popzenekart alapított, ahol ő énekes volt — tehát kulcsember ebben a csa­patban. De­ egy évtizeddel ez­előtt az Austria Wien elcsábítot­ta, s ezzel meg is szűnt a zene­kar. Egy év elteltével már be is került a lila-fehér klub első csapatába. Később 1976 és 1980 között gárdája négyszer lett baj­nok, kétszer megszerezte a ha­zai kupát, egyszer KEK-döntőt játszott, a Bajnokcsapatok tor­náján pedig a legjobb négy közé jutott. Természetesen időközben Her­­bert Prohaska, a válogatott kulcsembere lett. A legutóbbi világbajnokságon pedig az NDK elleni selejtezőn minden sike­rült. Jöttek a játékosügynökök, hogy éppen ilyen ember kellene a Leeds-nek, a Machester Uni­­tednek, a Stuttgartnak, de még a leggazdagabb európai klub­csapatnak, a spanyol Barceloná­nak is ... Prohaska maradt... Később, amikor föloldották 1980-ban a külföldi játékosok­­szerződtetésének tilalmát, akkor ő volt Itáliában az első külföldi. Az Internazionale labdarúgója lett. Természetesen megrohan­ták az újságírók, hogy miért éppen a milánóiakat választotta, holott korábban több kedvező ajánlatot kapott. Az osztrák já­tékos akkor azt mondta, hogy mindig Mazzola volt a játékos­ideálja és szeretett volna vele egy csapatba játszani. — Ez már nem sikerülhetett... De legalább abban a csapatban focizom, ahol hajdan Mazzola, aki időközben ugyanott mened­zser lett. Nézzék csak meg a bajszomat! Ugye ismerős? Maz­zola mintájára növesztettem. Egyébként Olaszországban a nézők ez ideig csak őt, a holland Krolt és a brazil Falcaot fogad­ták el igazi taljánnak. Becene­ve is van: Csiga. Prohaska fel­­■ tételezi, hogy ezt nem a lassú­sága miatt kapta, hanem inkább azért, mert sem a pályán, sem máshol nem szokása a kapkodás. Az olasz edzők szerint viszont a Csiga azt jelenti, hogy az oszt­rák focista nyugalma mindig mindenkivel elhiheti, nincs baj, ha baj van. C. Nagy Péter TIPPJEÍNK A 23. FOGADÁSI HÉTRE: (JÜNIUS 6.) Pótmérkőzések: 1, 1, x. Lazio—Varese végered. 1 Bari—Samben. végered. 1 x Brescia—Cremon. végered. 1 Catania—Cavese végered. 1 x Léccé—Palermo végered. x 2 Pescara—Verona végered. x 2 Pescara—Verona I. félidő x Pistoiese—Pisa végered. 1 Pistoiese—Pisa I. félidő 1 x Regiana—Perugia végered. 1 Regiana—Perugia I. félidő 1 X Spal—Foggia végered. 1 Spal—Foggia I. félidő 1 x

Next