Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-02-05 / 6. szám
1983. FEBRUÁR 5. ■ MBBHHHMnnKanBIHBKHHBHUi SAKK SZABAD FÖLD KUPA Eredményhirdetés a jövő héten Befejeződött a Luzerni sakktáblák című sakkfeladványsorozatunk, amelyre a várakozásnál többen küldték el megfejtéseiket. Elsősorban az egyéni fejtők száma növekedett, de a csapatok között is több új névvel ismerkedett meg a zsűri. Hadd mondjuk el nyomban, ezúttal a festők kerültek előnyösebb helyzetbe, mivel jó ideig úgy tűnt, hogy a zsűri megoldhatatlan feladat előtt áll. Mi okozta a gondot? Előbb csak úgy véltük a nagy számú levél feldolgozása, a megfejtések értékelése. Ám hamarosan kiderült, hogy nemcsak a résztvevők száma növekedett, hanem a feladványokkal is jobban megbirkóztak a sakkozók. Ebből fakadt, hogy a díjak száma kevésnek bizonyult. A versenyzők ugyanúgy nemcsak a sakktáblák nehéz hadállásait oldották meg a kiegészítő kérdések helyes megválaszolását is új ismeretekkel gazdagították. Ez a gazdag információs anyag sugallta számunkra; bizony akkor is szűkösen tudnánk díjazni, ha duplájára növekednének a jutalmak, amire ekkor kilátásunk sem volt. Szerencsére jelentkezett Hajtun Klára festőművész, aki a legjobb versenyzők részére sakkot ábrázoló művészi linómetszeteket ajánlott fel. Az eredményhirdetéssel, a nyertesek ismertetésével, a február 12. számunkban találkozhatnak a sakkbarátok. S. F. Tollba mondom... Az előkészületi túrákról Levélben és személyesen egyaránt gyakran kérdezik tőlem: mi szükség van labdarúgó-válogatottunk alkalmasint tekintélyt csorbító portyáira. Vannak, akik a jelentéktelennek tűnő ellenfeleket vitatják ha győzünk, mások az eredményességet kérik számon, ha veszítünk. Először is szeretném leszögezni: labdarúgásunk általános nemzetközi értékítélete az utóbbi időben nem nevezhető éppenséggel hízelgőnek. És ezen alig javított valamicskét az a tény, hogy a spanyolországi világbajnokság 24-es döntőjéig sikerült eljutnia válogatottunknak. (Klubcsapataink varázsa még jobban megkopott, s ez a kupaszereplések alapján egyáltalán nem meglepő ...) így aztán nem dúskálhatunk az ajánlatokban. Márpedig játékra szükség van. A bajnoki szezonban sokkal nehezebb összeszoktató edzéseket tartani — minthogy a versenynaptár elég sűrű programot foglal magába —, arról pedig nem is beszélve, hogy a különböző sérülések, amelyek a fordulók során sajnálatosan gyakoriak, bizony megnehezítik a mindenkori szövetségi kapitány munkáját. Másrészt ilyenkor télennincs mindig a mostanihoz hasonló tavaszias időjárás) elég nehéz megfelelő talajú pályát találni. Amelyik pedig kellően gondozott, azt joggal félti a tulajdonos. Emlékezzünk csak vissza, 1981-ben a sűrített és nyújtott programú őszi idény végén hány egyesület panaszkodott, mivel a gyepszőnyeget tönkretették a mély talajon lebonyolított mérkőzések . Ha kedvező klímású országokat kereshetünk fel, s anyagilag sem veszítünk az úton, nem tudom, mért ne mennénk el. Azzal persze teljesen egyetértek, hogy csak a szakmailag gondosan előkészített túráknak lehet hasznuk. Más kérdés, hogy milyen játéktudású ellenfeleket sikerül lekötnünk. Nem pusztán arról van szó, hogy tekintélyünk csökkent. Általában a nemzetek közötti barátságos mérkőzések száma is gyérült. És ez érthető. Hajdan, még 20-25 évvel ezelőtt is nem volt ennyi szervezett, rendszeresen ismétlődő nemzetközi torna. Mostanság szinte valamennyi kontinensnek megvan a maga nemzeti válogatottakat megmozgató tornája, hasonlóan a mi Európa-bajnokságunkhoz. S lám Európában is jó esztendőn át selejtezőket vívnak a döntőbe jutásért. Amint azt lejátszották, már következnek a labdarúgó világbajnoki selejtezők, s ha az is sikerült, maga a Mundial. S az olimpiai selejtezőkről még nem is beszéltem. No meg persze az egyesületek számára kiírt különböző nemzetközi kupákról, amik zömmel a válogatott játékosokat adó legjobb klubokat szólítják pályára. Ilyen zsúfolt műsorba beiktatni egy-egy barátságos válogatott meccset, bizony nem könnyű. És mivel nincs igazi tétje (bár én ezt személy szerint vitatom, hiszen a nemzeti színek mindig köteleznek), igazában nehezen is lehet partnert találni effajta mérkőzéshez. Végül, ha sikerülne, nem valószínű, hogy közönségsikerre számíthat. Száz szónak is egy a vége, időpontot egyeztetni, ellenfelet szerezni jórészt szerencse kérdése is. És ezen még az sem változtatna nagyon sokat, ha labdarúgásunk rangja valamelyest emelkedne. Ugyanakkor a játékosok — de általában a sportolók — többnyire halálosan unják a tatai edzőtábort, ahol szinte minden zugot ismernek, s ahol az összezártság idővel ingerlékennyé teszi őket. A túrán legalább a környezet jelent némi változatosságot, ha az öszszezártság az alkalmazkodási kényszer marad is. Persze azon lehet vitatkozni, hogy melyik út látszik előnyösebbnek. Kivált, ha akad ,több ajánlat is. Vass István Zoltán Sportoló, anya és csapattárs — Miért foglalkoznak mostanság magával olyan keveset? — Talán, mert megszokták, hogy vagyok. — Ezért lepődött meg annyira, amikor felkerestem azzal a szándékkal, hogy írni akarok magáról? — Igen. Tudja, elég régen elkerülnek engem az újságírók. Igaz, a múltkor megjelent egy cikk rólunk, de az amolyan családi fotó volt. — Zavarja ez a mély csönd? — Nem. Jó, ha írnak rólam, persze, hogy jó, de nem érzem magamat háttérbe szorítottnak, ha nem. így indult a beszélgetésünk Bárdi Gyöngyi válogatott röplabdázóval. Vagy Gerevich Pálnéval? Mindegy — mondja,rám bízza, melyik nevét használom. És amint asszonyneve kerül szóba, gonosz gondolat jut az eszembe ... — ... ÚgY rémlik, hogy azóta feledkeztek meg magáról, amióta férjhez ment... — Hát lehet, éppenséggel ez is előfordulhat. Igazában még nem jutott eszembe ez a variáció. Valószínűleg nem is igaz. Egyszerűen — azt hiszem —, nincs miért írni rólam. A játékom ugyanazon a szinten mozog, a magánéletem, pedig az enyém. — Ugyanazon a szinten? Vagyis stagnál? — Ha úgy tetszik, igen, bár úgy is fogalmazhatnék, tudom tartani a szintet. — Az ön feltűnésében és népszerűségében, azt hiszem, nagy szerepet játszott az a kétségbevonhatatlan tény is, hogy csinos nő. Nem fél attól, hogy a magas szinten való sportolással együtt járó, rendkívül leterhelő edzések esetleg — elnézést a kifejezésért — megcsúnyítják? — Ugyan, miért? Nem hiszem, hogy a sport jelentős mértékben változtat a külsőmön. És úgy vélem, ez nem is különösebben érdekes téma. — Nem törődik vele? — Hogyne törődnék, hisz hiú vagyok, mint minden nő. •— Mióta sportol válogatott szinten? — Már tizenhat éves koromban tagja voltam a válogatott keretnek... — Most pedig huszonöt, ha nem tévedek? — De téved, mert csak leszek huszonöt. — Mikor? — Februárban . 11 — Jó, akkor maradjunk mégis csak abban, hogy most huszonöt. Vagyis idestova tíz éve él úgy, hogy naponta kétszer edz. Ami egyben azt is jelenti, hogy kimaradt a „lánykor", a szórakozás, szóval a bakfis, majd az azt követő, már-már felnőttkor sok-sok kicsapongása, kalandja... Nem érzi ennek hiányát? — De, feltétlenül. Olykor vágyakozva gondolok vissza ezekre az évekre, de aligha hinném, hogy bármit is másként csinálnék. Ez a hivatásom és szeretem is. Ráadásul három éve anya vagyok, s a lányom mindennél fontosabb. Egy nő életében ennél szebb és fontosabb dolog nem is lehet. — Ha már a gyereknél tartunk, jól tudom, hogy egy válogatott sportolónak rengeteg a kötelezettsége, sokat van távol otthonától. Edzőtáborok, külföldi versenyek, vidéki utazások. Ráadásul a férje, Gerevich Pál, a válogatott kardvívó hasonlóan elfoglalt. Ilyen körülmények között lehet egyáltalán családi életről beszélni? — A hivatásunk valóban sok nehézséget jelent. De jól tudjuk, hogy mit vállaltunk, felnőtt, gondolkodó emberekként döntöttünk így. És jól tettük. Persze, hogy kevesebbet vagyunk együtt, mint szeretnénk, de lehet-e egyáltalán eleget? Ami szabad időnk van, azt a gyerekkel töltjük. — Vagyis szórakozásmentesen ... — Nem akarok túlságosan érzelgős hangot megütni, de a gyerek is szórakozás__Jó, jó, tudom, szükség van más jellegű kikapcsolódásra, de higgye el, ennek is megtaláljuk a módját. A klubtársakkal közösen szilveszterezünk, lakásavatókat tartottunk ... tehát akad azért ilyen mulatság is az életünkben. — A beszélgetésünk során már kétszer használta azt a szót, hogy hivatás ... — Miért, talán nem az? Nekem a röplabda a hivatásom. Ez tölti ki a napom legnagyobb részét, ezért fizetnek, ez a sportág a munkám. — Soha nem érezte úgy, hogy elég, abba kéne hagyni az egészet, csömöre van már a labdából, hálóból, leütésből, sáncból ... — Dehogynem. Előfordul, hogy úgy érzem, mindent utálok. Tudja, igenkor kellene legalább két hét kikapcsolódás. — És ez lehetetlen? — Igen, sajnos. Mert nem kezelik felnőttként az embereket Szerintem bizonyos szinten fölül már mindenki el tudja maga is dönteni, hogy mikor mire van szüksége. — Szóvá tette ezt már „illetékes" helyen is? — Hogyne. Általában én mindig mindent szóvá teszek ... — Vagyis, afféle hangadó? — Hát, úgy is mondhatjuk. — Volt már ebből kellemetlensége? — Előfordult, többször is. Egyszer például el is tiltottak. Na látja, az például nagyon csúnya dolog volt. Bajnoki mérkőzésen a bíró kifejezetten csalt ellenünk. Egyszercsak elfogyott a türelmem, és bizony elküldtem. Féltem, hogy baj lesz belőle, de nem lett az. Illetve hoszszú idő múltával, amikor már jócskán terhes voltam, előszedték az ügyet, és eltiltottak hat hónapra, felfüggesztve. Nevetséges, nem? Hát úgy is tudták, hogy a gyerek miatt nem játszhatok. Mondja, mi szükség van az ilyenekre? — Ezt ne tőlem, kérdezze ... Egyébként jellemző ez az epizód a sportágra? — Nem, ez amúgy elég tiszta sportág, nincsenek manipulációk, nagy összefonódások. — Csapaton belül sincsenek klikkek, harcok? Azt mondják, hogy általában a nők nagyon nehezen jönnek ki egymással, önökre nem áll ez a megállapítás? — Kisebb baráti társaságok, apró súrlódások vannak. De jól megvagyunk egymással. Hoszszú-hosszú éveket töltöttünk el együtt, ismerjük már a másik gondolatát is. — Erről jut eszembe: huszonöt évesen már kétszáznyolcvanszoros válogatott. Meddig lehet ezt így bírni? — Jaj, erre még nem gondolok. És ne is kérdezzen ilyet, erről az öreg játékosok szoktak nyilatkozni. És hol vagyok még én az öregségtől? Ez igaz, szerencsére messzire. Németh Péter (Geleta Pál felvétele) Csökkentse a borjúnevelés önköltségét! Használjon újra tejszeparátort! Alkalmazza a tejszeparátor használatát még gazdaságosabbá tevő borjúnevelési technológiát! Részletes tájékoztatásért forduljon: az AGROBER Innovációs Irodához Budapest, Budafoki út 59. 1117V SZALAD FÖLD 21 Totótippek (6. HÉT, FEBRUÁR 6.) : Ascoli—Roma végeredmény 1 2. Cagliari—Avellino végeredmény 1 3. Cagliari—Avellino 1. félidő 1 x 4. Fiorentina—Inter. végeredmény 1 x 5. Fiorentina—Inter. I. félidő 1 x 6. Napoli—Juventus végeredmény 1 7. Napoli—Juventus I. félidő 1 x 1. Verona—Genoa végeredmény 1 9. Verona—Genoa I. félidő 1 10. Sampdoria—Pisa végeredmény 1 x 11. Sampdoria—Pisa 1. félidő 1 x 12. Torino—Udinese végeredmény 1 13. Torino—Udinese 1. félidő 1 x PÓTMÉRKŐZÉSEK 1 14. Cesena—Catanzaro végeredmény x 15. Cesena—Catanzaro 1. félidő 1 16. Ascoli—Roma 1. félidő X