Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-04 / 23. szám

14 SZABAD FÖLD MÁTYÁS ISTVÁN: Falusi vasárnap, búcsúval Legalább búcsúra gyertek haza — írták az asszony szülei. A búcsú évről évre visszatérő esemény a kicsi faluban. Azelőtt ilyenkorra kimeszelték a házakat (ma már „nemes vakolat” van, belül pedig festetnek, tapétáztatnak), s kacsák, csirkék hullottak. Összejöttek a rokonok az ország minden részéből. A lányok még ma is új ruhát varratnak búcsúra. A kocsma udvarán ponyvát feszítenek a kihordott asztalok, székek, padok fölé, s fellocsolják a poros földet. A férfiak már reggeltől isznak, délután egy-egy asszony is. Este zene szól a ponyva alatt. Legalább a búcsúra gyertek haza. Kétszáz kilométer az út. S másnap vissza, fáradtan, félig kialvatlanul. De nem ezért mennek haza ritkábban mostanában. Tíz éve, tizenöt még egészen más volt. Kezdő, csak a maguk munkájáért felelős szakemberek voltak akkor, több szabad idővel. Azóta középvezetői beosztás mindkettőjüknek, több gond, nagyobb felelősség, kevesebb idő, drágább élet. A gyerek is jobban szeret a Margitszigeten vagy a strandon ilyen melegben. Nehezebben kelnek útra. Pedig nagyon szeretik az otthoniakat, gyakran emlegetikőket, izgulnak értük, leveleket írnak nekik. De a távolság, a fáradtság, az idő ... Legalább a búcsúra gyertek haza. Az öregek próbálnak ragaszkodni a régi szokásokhoz. A búcsú a családi ünnep. Ilyenkor találkozott mindig a szétszóródott família. Testvérek, unokák, nagynénik, nagybácsik. Jöttek szorgalmasan még nyolctíz éve is. Ebédnél nem fértek el egyszerre az asztalnál. Aztán elmaradt hol az egyik, hol a másik. Egyszer egy nagybácsi beteg lett, máskor valamelyik család éppen nyaralni ment; az egyik testvér levelet küldött maga helyett, később már azt se. Négy vagy öt éve az elkészített étel fele megmaradt. Az asszony édesanyja akkor még sírt, azóta beletörődött. De az még nem volt rossz búcsú. Este táncoltak is a kocsmaudvaron. Legalább a búcsúra gyertek haza. A levélnek ez a mondata szinte könyörgött. Jó! Úgysem voltak otthon már több mint fél éve. Sőt, a férfi esztendőnél is régebben. Az asszony egyszer hazament közben a gyerekekkel, egyik hétvégén, a férfi nem ért rá. Hát legyen! Szombaton reggel elindultak. Az asszony öccse nősülni készül, legalább azt is megbeszélik. Ha ott lesznek már, a gyerek is jól érzi magát, mert imádja az állatokat. S vannak malacok, galambok, tyúkok, macskák, meg egy korcs kutya. Csak a búcsú ne lenne! A hangszórókból egész nap ömlenek a régi, elcsépelt slágerek, a körhintás üvölt a mikrofonba, a téren por, szemét. De ott lesznek a rokonok, velük majd elbeszélgetnek. Legalább büszkélkedhetnek az öregek: lám, a gyerekeink is megjöttek a búcsúra! Fél háromkor értek haza. Az ebéd már kihűlt, de az asszony édesanyja boldogan melegítette újra. Sör is volt, tudták, a férfi szereti. Este iszogattak, megbeszélték az esküvőt, majd lefeküdtek. Régebben ilyenkor itt volt már a fele rokonság. Főleg amikor még vonattal érkeztek. Mióta csaknem mindegyik családban ott az autó, vasárnap délelőtt szoktak beállítani. Jobb is így, legalább kényelmesebben elférnek éjszaka a szobában és az előszobában. Már épül a másik szoba, az aszszony öccse odahozza majd a feleségét, de most még nem lakható. Az udvaron mindenütt építési anyagok, panaszkodtak is este, milyen gyorsan fogy a pénz. Egy szoba hozzátoldása is rengetegbe kerül manapság. Az asszony öccse vacsora után elment a menyasszonyához, későn vetődött haza, lefekvés előtt már nem is találkoztak vele. Az esküvőt a szülőkkel beszélték meg. Amikor a férfi éjjel felébredt, s kiment az udvarba, hátra, téglahalmokat, gerendákat, homokot kerülgetve, dolgát végezvén körülnézett a holdfényben. Szeme befogta a házhoz toldott helyiség csupasz téglafalát, a szanaszét heverő szerszámokat, építési anyagokat, eszébe jutott a sógora. Valahogy más lett. Beszélni is alig lehet vele, mindig elrohan. Azelőtt szívesebben volt velük, játszott a gyerekkel. A ház is más így, kicsit idegen. A két öregből csak a panasz áradt, róluk, szokásuk ellenére, alig kérdeztek. Hát ilyen lett a világ? Vagy mi változtunk meg? Csak kérdések fogalmazódtak benne. Szomorúan ment vissza a házba és nehezen tudott elaludni. És másnap? Az ebéd? ... Befejezték az ebédet. Az asszony apja megmosdott, megborotválkozott, ruhát váltott, anyja kis kontyba fésülte a haját és kimentek a búcsúba. A gyerek háromszor is felült a körhintára, a többiek álltak egy csomóban, nézték. A többiek? Az asszony, a férje, a két nagyszülő és a fiú menyasszonya, aki útközben csatlakozott hozzájuk. Az asszony anyja ekkor suttogta el, leszegett fejjel, hogy más nem is jön. Volt, aki írt legalább, kimentette magát. A búcsú: négy sátor, két céllövölde, meg a körhinta. A sátrakban műanyag vacakok, a napon ragacsossá vált cukorkák, erőszakos árusok. A céllövöldében tíz forintért lehetett lőni egyet a felső sorra, ahol három-három hurkapálcikára erősítve dobozos sörök ringatóztak. Minden pálcikára egy tizesért. Valamikor sátorerdő állt a füvön, s a kis falu apraja-nagyja ott nyüzsgött. Most főleg gyerekek, nagyszülők, egy-két vendég, néhány kamasz. Bőven jut hely mindenkinek. Kevés házhoz jöttek rokonok. Az asszony és a férfi minél előbb szeretett volna szabadulni. Hosszú az út, mondták, s otthon is dolog van még. A gyerek ottmaradt néhány napra a nagyszülőknél. Kérték, hogy ne vegyenek össze neki mindenféle műanyag vacakot, nemrég dobtak egy csomót a szemétbe, amikor a szekrényét rendezték. Elbúcsúztak, beültek az átforrósodott kocsiba. Délután fél négykor hagyták maguk mögött a falu végét jelző táblát, a falusi vasárnapot, a búcsút. Ünnep, még ha fekete betűs is Sok helyütt ünnepnapnak számít a birkanyírás napja. Olyankor finomabb ebédet készít a háziasszony, és bor kerül az asztalra. Mihály János, a szegvári pusztaságban őrzi a hagyományt, felesége, a tűzről pattant Terus „nagykanállal” főz. Ilyen alkalomból több, mint ötven éve már. A minap, amikor betoppantunk hozzájuk, éppen birkapaprikás Totyogott a meggyszínű lábasban. Gőze illatokat hordozott, étvágyébresztgetőt. Odakinna fészerben pedig ollók csattogtak. Asszonybrigád: Apró Józsefné, Szarvas Antalné, Fúvó Jánosné és Szűcs Istvánná nyírta a birkákat. Üzemi dolgozók valamennyien, csak szabadságuk idején és munkaszüneti napokon űzik a „fodrászmesterséget”. Háztáji gazdaságokban nyírják a birkákat, egy-egy tavasszal ezer juhot is. Ügyeskezű asszonyok bőrre, csecsbimbóra vigyáznak, ollóik nyomán nem serken vér. Mihály János kedvére dolgoznak, pedig ő érti a mesterségét, csak karjai nem bírják már. Több, mint nyolcvan esztendő nyomja vállait, így hát csak pipázgat, eregeti a füstöt és huncut szemhunyorítással vicceket mesél. Déli harangszóig gyapjú nélkül marad mind a huszonhét birkája. Megfehéredve, gyanúsan méregetik egymást, odakinn, a verandán pedig Terus tálaláshoz fog. Ebéd után magára marad a házaspár. János bácsi tesz-vesz, rakosgat az udvaron, Terus néni pedig ismét főzéshez készülődik. Az „ünnepnap” csak estefelé teljesedik ki igazán. Napnyugtára jönnek meg a gyerekeik, unokáik és dédunokáik. Addigra megint elkészül a friss birkapaprikás, a tavalyi toklyabárány finom húsából. Átforrósodik a búboskemence is, Terus néni rőzsével felfűti. Túrós lepényt süt benne, mert azt nagyon szeretik az unokák. Vacsora után meghitt, családias beszélgetés kezdődik a petróleumlámpa sárgás fényénél. Csak a dédunokák mérgelődnek, fészkelődnek, négyen sehogy se férnek el a nagyapa ölében. — tihanyi — (A szerző felvétele) 1983. JÚNIUS 1. Alkoholszonda, asszonykezekből Ha minden igaz, hamarosan fürge asszonyi kezek gyártják majd a prügyi Tiszamente Tszben az itókát kedvelők „ősellenségét”, az alkoholszondát. És nem is akármilyet, hanem elektromosat! Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy két ötletgazdag ember, Völgyesi Tibor és Martos Mátyás olyan ügyes szerkezetet talált fel, amely számlappal és sípoló hanggal egyidejűleg jelzi, kiben mennyi a szint... Az ötlet rögvest kivitelezőre talált. — Miért? — kérdeztük Semsei András téeszelnököt. — Mert láttunk benne fantáziát, és mert az alapok is megvoltak hozzá. Ugyanis néhány hónappal ezelőtt hoztuk létre szövetkezetünk legfiatalabb üzemágát, az elektronikai üzemet Taktakenézen. Arra gondoltunk, miért ne készülne itt olyan termék is, amely nem bérmunkába megy, mint a generátorok és egyéb részegységek, hanem saját termékünk volna. A szabadalmat már megvásároltuk, a hozzávaló anyag elméletileg már biztos. Első lépésként egy félévnyi idő alatt körülbelül 500 darabot szeretnénk gyártani. — Lesz majd rá vevő? — Érdeklődésben nincs hiány. Rendkívül praktikus ez a szerkezet, hálózatról és telepről egyaránt működik. Nagy vállalatok, közöttük is legelsőként a Volán jelezte az igényét, de vannak más helyről is megrendeléseink. — És az ár? — Az ára még nem végleges: 18 ezer forint, ami plusz-mínusz tíz százalék eltéréssel változhat. De megéri a nagy cégeknek, mert teleppel is elég hosszú az élettartama. S az érdeklődésről még csak annyit, hogy nemrégiben megkeresett minket egy budapesti gazdasági munkaközösség is, a BUDAVOX, amely felajánlotta a termék külföldi piacokon történő propagálását és értékesítését. A haszon tehát semmiképpen nem marad majd el, bár ha csak az elektronikai üzemet nézzük, egy valami már biztos haszon: télen-nyáron folyamatos munkát tudnak ezzel biztosítani negyven környékbeli lánynak és asszonynak. K. G. íme a találmány. Elég belesuttogni valamit a mikrofonba, és máris árulkodik... (Fotó: Fojtán László) Figyelmeztető az idei nyárra Tavaly 346-an lelték halálukat a folyókban, tavakban, uszodák medencéiben vagy egyéb vizekben. Az áldozatok közül negyven tizennégy éven aluli gyermek volt, száznál többen még a harmincadik életévüket sem töltötték be. A tragédiákat legtöbbször a fegyelmezetlenség, a meggondolatlanság okozta. Sokat vesztették életüket azért, mert túlterhelt csónakuk felborult, vagy a magas, síkos partról a vízbe estek. Gyakran járt végzetes következménnyel az is, hogy felhevült testtel ugrottak vízbe. Nem csökkent azoknak a vízi baleseteknek a száma sem, amelyeknek ittas emberek estek áldozatul. Még mindig magas a felügyelet nélkül hagyott apró gyermekek tragédiájának száma: tavaly tizenkét hat éven aluli gyermek fulladt vízbe elsősorban a szülők, a felnőttek figyelmetlensége miatt. Az idei vízi balesetek száma máris meghaladja az elmúlt év hasonló időszakáét. Május 20-ig hatvanheten fulladtak vízbe. Szomorú figyelmeztető az idei nyárra. A rendőrség egyre több tanácsi szervnél kezdeményezi: alakítsanak ki — elsősorban a Duna-szakaszon — minél több fürdőzésre alkalmas helyet. A Belügyminisztérium a nyáron sűríti a vízparti üdülőkörzetek ellenőrzését. Ám mindez természetesen hiábavaló, ha a fürdőzők, csónakázók, nem tartják be a fürdőzés, a vízi közlekedés szabályait. A korlátozó rendelkezések nem azért születnek, hogy megakadályozzák a nyári mozgást, testedzést, hanem azért, hogy biztonságossá tegyék azt, megelőzzék a tragédiákat. (my) Vakáció, munka és szórakozás Nemsokára véget ér a tanítás. Sok gyerek tervezgeti már a szünidei programokat: kirándulás, nyaralás, de sokan szeretnének a programok költségeihez hozzájárulni, azzal, hogy néhány hetet munkával töltenek. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet a fiataloknak ehhez próbál segítséget nyújtani, a Diákok nyári munkavállalási lehetőségei 1983. c. kiadványával. Széles skáláját kínálja a munkalehetőségeknek az a kis füzet, az ipartól a mezőgazdaságig, a szolgáltatástól a kereskedelemig. Bár a társadalmilag hasznos munka nem csupán kereseti lehetőség, több annál, mégis a kiadvány minden munkavállalási lehetőség mellett feltünteti a kereseti lehetőséget is. Túl azon, hogy a diákok néhány heti munkával hozzájárulhatnak nyaralási költségeikhez, nyári munkaélményeikből képet alkothatnak maguknak a fizikai munkáról, egyes szakmákról, foglalkozásokról, ami befolyásolhatja őket később, a pályaválasztás során. (Pintér)