Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-04 / 23. szám
24 SZABAD FÖLD Bérvita, ajtófélfával és bögrecsárdával Alacsony, sovány (az orvos szerint „gyengén fejlett”) fiatalembert szólítanak a bíróság elé: a neve Gócza Pál, életkora 24 év. A vádlottak padján szelíd, rokonszenvesen szerény, készséges modorú. Ki hinné el a tárgyalóteremben róla, hogy életveszedelem előidézésére képes, s minden tisztelettudása ellenére is az igazmondással erősen hadilábon áll. Foglalkozása nincs. Ámbár azt állítani, hogy kifejezetten semmihez sem ért — nem szabad. Talán konyít egy kicsit a villanyszereléshez, ami ezúttal azonban nem szolgálja a javát. Sőt! Súlyos bűnügybe keverte — a valaha kontárkodásnak nevezett — barkácsolás. ‘ Tápiószentmárton tanyavilágában lakik, Göbölyjáráson. Jól ismerik őt a tanyák lakói, de lobbanékony természete, kiszámíthatatlan hangulata miatt — finoman szólva — nem kedve■ lik túlságosan. Amikor szörnyű , nagy bajba jutott — mint később ezt majd látjuk —, nem is segítettek rajta. A villanyszerelői vállalkozását firtatva legelőször azt kérdezték tőle a tárgyaláson: — Miért csak négy általánost végzett? Szűk mellkasába sok levegőt szívott és szinte fújta magából a választ: — Tetszik tudni, rossz gyerek voltam. Tizennégy éves koromig jártam iskolába, aztán kidobtak. Írni, olvasni azért tudok egy kicsit. Ne tessék azt hinni, hogy gyogyós vagyok. Másként szólva, senki se gondolja róla, hogy fogyatékos értelmű. Néhány történetével igazolja, van magához való esze, ami rendszerint csak akkor hagyja cserben, ha iszik. Peches embernek tartja magát, jól forognak az agykerekei, míg borral nem kezd fékezésükhöz. Tanyaszomszédja, egy sörgyári munkás, valamelyik könnyelmű pillanatában azzal bízta őt meg, hogy házában végezze el a villanyszerelést. A már bekötött vezetéket kellett a lakóhelyiségekben szétágaztatni. — Ért maga ehhez? kérdezték Góczától. — Hát már hogyne értenék hozzá? Ha kérem én hülye lennék, akkor nem vállaltam volna el. Nem volt ott semmi baj, amíg a pénzt nem kértem. Magabiztossága szilárd — a munka szakszerűségét és minőségét illetően. Szerény kivitelezési összegért, háromszáz forintért vállalta a munkát, s mély meggyőződése szerint „nem lett pancsermunka, ócska fusi” — ahogyan azt a szomszéd utólag akarja beállítani. Ugyanis a sörgyári — tehát a tanyagazda — utólag kezdett úgy vélekedni, hogy szakszerűtlenre sikeredett a szerelés. Noha az tény és való, hogy Gócza egész nap dolgozott, tőle mondhatni teljesen idegen és szokatlan szorgalommal, munkaszeretettel. (Később még lesz szó arról, hogy ennek kiemelése miért fontos.) — De ott volt a baj — állítja mindezek ellenére is a sörgyári —, hogy rajz nélkül, fejből csinálta az egészet, amit biztosan nem fogadnak el az elektromosok. Szerintem az elvégzett munka nem ért meg háromszáz forintot. Hát ugye ... ezért nem fizettem, még azután sem, hogy követelte a háromszáz forintot. Góczát az aggodalmaskodás nem győzte meg — a fizetés megtagadása miatt vérig sértődött. Az ő fejével gondolkozva, talán nem is alaptalanul. Ezúttal nem a szokása szerinti, törvénybe ütköző módon, tolvajlással akart pénzhez jutni, hanem — saját megítélése szerint — derekas munkával. Tehát kitartóan követelte a kialkudott munkabért érvekkel és persze nyomdafestéket nem tűrő szitkozódással. Amikor mindezekből kifogyott, a bérvitára egy ajtófélfával „tett pontot” — nagyon veszélyes helyre. A tanyaudvaron talált eszközt dühében ragadta fel — s már nem józanul — fejbeverte a sörgyárit. Munka közben ugyanis átjárt egy tanyai bögrecsárdába borozni, amiről a tanyásasszony igen kényelmetlenül tett vallomást a bíróságon. Mérsékelni igyekezett a bögrecsárda szerepét az ügyben, s ezért így vallott: — Gócza véresen jött be a házba, husánggal a kezében és vadul követelte a bort. Adtam neki, de utána gyorsan bezártam a tanyát. Gócza tiltakozik: — Ne tessék hinni neki. Nem is voltam véres és szelíden kértem tőle a bort. — Megbocsátó tekintettel néz az asszonyra, bizonyítva, hogy ilyen galambszelíd vert akkor is. — Véresen nem is láthatott, hiszen még csak azután, jóval később tettem talicskára a szomszédot! Valahogy úgy lehetett a dolog — a sörgyári nem emlékszik semmire —, hogy házából kilépett a gazda, Gócza pedig odacsapott. Az ember elterült a gyepen, utána ez a „gyengén fejlett” fiatalember átment a bögrecsárdába. Majd csak azután kezdett gondolkozni azon, mit is lehet a leütött emberrel tenni. Felverte az autós tanyasiakat, segítsenek. Ilyen válaszokat kapott: „Nincs benzinem”, „Ittam, nem ülhetek volán mellé”, „Hogyne, hogy véres legyen a kocsim?”, „Lerobbant a járgányom, sajnálom”. Gócza erre kerített egy kétkerekű kocsit, tulajdonosát hamis esküre kérve, ne tudjon a dologról. Fia kérdik, mi történt, vallja azt, országúton ütötték el a szomszédot. Csillagos ég alatt, kétkerekű kocsin, Gócza mentette orvosi rendelőbe az álétt embert, s az orvosnak azt mondta: „Ezt elütötte egy autó, megsérültem én is”. Saját maga azonban nem tartott igényt elsősegélyre. Később a rendőröknek is ugyanezt vallotta először, de a gázoló autóról nem tudott halvány képet sem rajzolni. „Ki tudja, milyen kocsi volt? Egyikünk se volt józan, amikor nekünk jött.” A fejbevert ember csak egykét szót tud kinyögni, s az orvosok csak három nap múltán engedélyezik kihallgatását. De akkor sem tud sokat mondani: a házból kilépve elsötétült előtte a világ és semmire sem emlékszik. Az eldurvult munkabérvita szenvedő alanya, a bíróságon is csak a panaszait tudta jól felsorolni. — Nekem, kérem szépen, a jobb szemem beszűkült — mondta. — Már alig látok vele valamit. A jobb kezem egyik ujját is operálni kell. Azt hiszem, engemet le fognak kérem százalékolni, mert olyan rokkant lettem. Pedig nem több, mint ötvenkét éves. Hogy a bajok előidézésében Góczát miben terheli a felelősség, azt még ezután tisztázza a bíróság. A fiatalembert az ügyész gyilkossági kísérlettel vádolja, emellett hamis tanúzásra való rábírás miatt is indítványozza felelősségre vonását. A „gyengén fejlett” legény csak egy módon védekezik: — Ha iszok, ideges leszek. Sajnos, ezt mindig már előre tudom. A büntetőintézetekben, ahol eddig ült, nem ihatott. De mint a nevelői jellemzéséből kitűnik, ott is gyakran fenyítették, mivel cellatársaival sokszor csekélységek miatt is összemarakodott. „Primitív, sivár, egysíkú az életvezetése — írják róla. — Sehol se akar dolgozni, még a büntetőintézetben sem”. Érezhető csodálkozás lappang a jellemzés sorai között, hogy most mégis egy hasznos tevékenységből indult el súlyos bűncselekménye? Gócza Pál ügyében e napokban dönt a bíróság. Az ítélet ismertetésére még visszatérünk. (g) 1983. JÚNIUS 4. Alain Delon. A 48 éves francia mozisztár egy régi kísérletet próbál újjáéleszteni. Éppen 11 éve, hogy megpróbálkozott az énekléssel. Amivkor Dalidával együtt dalolta el francia változatban a „Parales, Parales, Parales” (Szavak, szavak, szavak) című számot és tűrhető sikert aratott. Most eszébe jutott a dolog és elhatározta, hogy lemezt készít. Ezúttal Shirley Bassey (45) segítségét kérte és az amerikai énekesnő készségesen vállalkozott a koprodukcióra. Együtt veszik fel a dalt, amelynek magyar címe valahogy így hangzik: „Felakartalak hívni.” A társult művészek nem telefonon, hanem „élőben” beszélték meg a tennivalókat: 14 napra elvonultak rejtekhelyükre. Telefonbeszélgetésnek ez bizony hosszú lett volna ... Paul Breitner: Az NSZK labdarúgóbálványa (31 éves) interjút adott a nyugat-berlini tévének. A műsorban kijelentette: ,,A profi futball 15 százalékban sport, és 85 százalékban üzlet.” Amikor a riporter „az orra alá dörgölte”, hogy ő is benne van a reklámüzletben, hiszen levágatta a szakállát, hogy jó pénzért egy borotvavizet népszerűsítsen, a focista így válaszolt: „Fia pénzről van szó még a hátulsómat is eladom, ha valaki W. C.-papírt akar reklámoztatni.” Csak nehogy szaván fogják ... Anne hercegnő. Az angol királynő 32 éves lánya, két gyermek, anyja kifejtette nézetnyi gyermeknevelésről az egyik londoni lapban. A szerkesztőket egyáltalán nem lepte meg, hogy a hercegnő ezúttal is közismert ■szenvedélyéből, a lósportból indult ki. Azt írta, nincs különbség a gyermekek nevelése és a lovak idomítása között. „Az ember nem várhatja, hogy a lovak a pályán szót fogadjanak, ha közben hagyja, hogy az istállóban azt tegyék, amit akarnak. A gyerekekkel is így vagyunk. Aki megengedi nekik, hogy körbehancúrozzák a lakást, az ne csodálkozzon, ha a gyerek ellenőrző könyvecskéjében azt olvassa, hogy túl lármás az iskolában.” Egy különbség azért mégis van: „Az állatokkal könnyebb bánni, azok nem feleselnek az emberrel.” Hercegnőkkel sokszor még a felnőttek sem... Caroline hercegnő. A monacói uralkodó lányát (26 éves) Hitlerrel „versenyeztették” , és győzött. Az történt, hogy a Paris Match című hetilap is közölni kezdte az állítólagos Hitlernaplót, amikor még nem derült ki a hamisítás. Az első ,,eresztés”-kor 1,2 millió példányban nyomták a lapot, 100 ezerrel többel a szokásosnál. S megmaradt 250 ezer eladatlan lap! A szerkesztőség egyik vezetője így nyilatkozott: „Csalódtunk! Azok a számok, amelyek címlapján a monacói hercegnőt közöljük, sokkal jobban elfogynak.” RÓLUK SZÓLÁ L. A HÍR.