Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1983-01-15 / 3. szám

1983. JANUÁR 15. A fegyverzetcsökkentés nehéz útja Első pillantásra nem tűnik világpolitikai jelentőségű hír­nek a közlemény, ami a nyugat-németországi „Verlagsgruppe Südwest” kiadványában látott napvilágot. Eszerint a könyvet, melynek címe: „A Schmidt nevű kancellár” és 180 oldalon át kizárólag Helmut Schmidtről szól. Ezután nem 14,80-ért, ha­nem 26 márkáért árusítják. A közlés mégis érdekes, mert úgy tűnik, hogy az NSZK-ban jelenleg éppen a lemondatása után a Schmidt-éra még figyelemreméltóbb az olvasók, és így az eladók számára is, mint korábban. A fejleményekhez az NSZK-ban szorosan hozzátartozik, hogy Carstens elnök zárómegbeszéléseket tartott a Bundes­tagban képviselt négy párt politikai vezetőivel a parlament feloszlásáról és az új választások kiírásáról. Elsőnek Willy Brandtot, a szociáldemokrata párt elnökét fogadta, majd a koalíciós pártok elnökeivel Helmut Kohllal, Genscherrel, va­lamint Dillingerrel tárgyalt. A pártok vezetői közölték, hogy Carstenssel tartott megbeszélésükön megerősítették: akarják, hogy a szövetségi elnök feloszlassa a Bundestagot, és új par­lamenti választásokat írjon ki. Brandt a megbeszélés után hangoztatta: a szociáldemokrata párt sohasem hagyott kétsé­get afelől, hogy új választásokat akar, de e célból a Helmut Schmidt volt kancellár által javasolt utat, azaz pártközi megállapodás alapján azonnali választások kiírását tartotta volna helyesebbnek. Genscher kifejtette, hogy pártja az FDP fenn akarja tartani a koalíciót a CDU—CSU-val, és ehhez kéri a válasz­tók támogatását március 6-án. A CDU elnöke rámutatott, pártjának álláspontja nem változik: korlátozott megbízatás­nak tekintette a jelenlegi kormány megalakítását, e megbí­zatásnak már eleget tett, és most szükségesnek tartja, hogy új megbízatást kapjon a választóktól. A nyugatnémet­ helyzetképhez tartozik, hogy a Német Sza­baddemokrata Párt a jövőben is folytatni akarja a szocialista országok irányában az enyhülési politikát. Ezt jelentette ki Bonnban Hoppé, az FDP elnökségének tagja. Hoppé ezzel a jövőre tekintve elutasította Franz Josef Straussnak, a CSU el­nökének azt a kijelentését, mely szerint ő, Strauss „nem azért küzdött 13 évig a keleti politika ellen, hogy a 14. évben meg­hirdesse az ellenkező állásfoglalást.” Hoppé leszögezte azt is, hogy a CDU-CSU és az FDP koalíciós megállapodása nyo­matékosan aláhúzza Bonn eddigi külpolitikájának folytatá­sát, az FDP változatlanul vallja, hogy az enyhülési politika az elmúlt években a korábbinál nagyobb biztonságot és stabili­tást hozott Európa számára. Az enyhülés a kelet-nyugati kap­csolatok olyan rendszerét teremtette meg, amelyet senki sem rombolhat szét anélkül, hogy ne okozna súlyos károkat a bé­kének és a biztonságnak. Sok kérdőjel merül fel az NSZK-ban az FDP nyilatkoza­tával kapcsolatban, bonni megfigyelők felvetették, vajon nem olyan újabb kísérletről van-e szó, hogy az FDP Strauss rovásá­ra akarja növelni esélyeit a márciusi választásokon. Teljesen világos képet adott a világpolitikai helyzetről a Varsói Szerződés tagállamainak prágai csúcstalálkozója, és változatlanul világszerte nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a prágai tanácskozás javaslatait. Különösen az a kezdeménye­zés talált élénk visszhangra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezik magukat. Kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazá­sáról, és békés kapcsolatokat tartanak fenn. Reagan elnök el­ső sajtóértekezletén a szovjet—amerikai kapcsolatokra vonat­kozó kérdésekre válaszolva megismételte, hogy elvben érde­kelt egy csúcstalálkozó megtartásában és célzott rá, nem zárja ki a hadászati fegyverkorlátozási megállapodás lét­rejöttét ebben az évben. Ez első hallásra csak tág körű megfo­galmazásnak tűnik, de kétségtelen, hogy enyhébb tónusú hangvétel, mint a korábbi. A Varsói Szerződés konkrét javas­lataira viszont Reagan eddig még csak kitérő választ adott. Főleg katonai szemleírók figyelemre méltónak tartják, hogy a közép-hatótávolságú rakéták telepítése, az európai ra­kétákra vonatkozó szovjet javaslatok nem kerültek szóba az amerikai sajtókonferencián. A hadászati fegyverekkel foglal­kozó genfi tárgyalásokról Reagan olyan kijelentéseket tett, amely óvatos megfogalmazása ellenére is tovább megy az eddigieknél. Az amerikai fődelegátust idézve az elnök leszö­gezte: ,.Rowny tábornok úgy véli, hogy van lehetőség a meg­állapodásra még ebben az évben.” Az elnök ezt megelőzően csak annyit mondott, hogy „kissé derűlátó”, s hogy „jószándé­­kúnak” tartja az Andropov-javaslatokat. A leszerelési tárgyalások felgyorsítására szólította fel az amerikai kormányzatot George Kennan, a tekintélyes ameri­kai diplomata, aki országának moszkvai nagykövete is volt. Állást foglalt az atomfegyverkezés befagyasztása és a fegyve­rek megsemmisítése mellett. Majd leszögezte: Washingtont semmi sem jogosítja fel arra, hogy kételkedjék a Szovjetunió ama kötelességvállalásaiban, miszerint nem elsőnek alkalmaz atomcsapást más országra. Mint kifejtette, a szovjet—amerikai viszony javítására nincs addig esély amíg az amerikaiak meg nem tanulják „józanabbul szemlélni a szovjet rendszert”. Eh­hez még azt is hozzáfűzte, Amerikában meg kell szüntetni a szovjet katonai erő mértéktelen felnagyítását”. Kennan végül arra figyelmeztetett, hogy a nukleáris egyensúly mind kevés­bé stabil, hiszen a tárgyalások alig tudnak lépést tartani a fegyverzetek fejlődésének ütemével. A heti világpolitikai helyzet elemzésénél tehát változat­lanul sok a kérdőjel, bár bizonyos előrelépési tünetek mutat­koznak. De mint ahogy azt a prágai tanácskozáson is megálla­pították, a korábbihoz képest az utóbbi időben a nemzetközi helyzet éleződött és a lehetőségekhez képest főleg a nagyhatal­mak vonalán olyan intézkedésekre van szükség, amelyek leg­alább is megakadályozzák a további romlást. Az enyhülés gon­dolatának nem szabad anakronisztikussá válnia, és ez fedi a szélesebb nyugati körök álláspontját is. Sümeghi Endre MINDENKI MÁST AKAR? (A svájci „Construire” rajza) Négyezer éves falvak tolvajai A Torino közelében megta­lált négyezer éves falvakban tolvajok garázdálkodnak. A cö­löpökön épült három falut a Viverone nevű tó rejtegette, amíg egy Guido Giolitto nevű játékkészítő első nyomukra nem talált. Giolitto 1965-ben villát kez­­­­dett építeni a tónál. Kíváncsi­ságból kutatott a vízében, s amikor az iszap mélyén ősi cö­löpökre bukkant, jelentést írt a régészeti felügyelőségnek. Ez csak évek múlva küldte el szak­embereit. Luigi Fozzati vezető régész kevés állami pénzt ka­pott a kutatásra. De segítségé­re siettek a helyi lakosok, nyil­ván, ha egyébért nem, hát azért, mert az olaszokban erős az ide­­­ genforgalmi érték, számítanak a helyi turizmus felélénkülésére. A kovács rendelkezésre bocsá­totta a műhelyét a szerszámok megjavítására, önként jelent­keztek a búvárok, könnyű volt ingyen szállást is kapni. Giolitto háza lett az őrtorony, ahonnét messzelátóval állan­dóan figyelik a kutatás terepét, meg kell akadályozni ugyanis a tolvajok garázdálkodását, mert nem minden helyi lakos jövő­beli jövedelemre számít, van­nak, akik a megtalált régisé­gekből akarnak zsákmányolni. Egyszer háromszáz ládányi agyagedényt akartak ellopni. Ezenkívül „orvrégészek” szeret­nének a terepre behatolni, és a maguk zsebére kutatni. Fozzati és társai úgy is szem­beszálltak ezzel a veszéllyel hogy a lakosságot kiállítások és tájékoztató beszélgetések révén felvilágosították a leletek rend­kívüli értékéről. A tolvajokkal szemben ez a módszer mégsem elegendő, fő­képpen nem az „orvrégészek” ellen, bár akadt eset, hogy jog­talanul elvitt tárgyat vissza­szolgáltattak. A régészek sze­retnék a feltárást gyorsabban végezni, hogy megelőzzék az il­letéktelen „kutatókat”. Balesetek: fos!, mennyi? Norvégiában évente minden 1 millió lakos közül 87 hal meg közlekedési baleset következté­ben — ez Európában a közle­kedési balesetek halálos áldo­zataira vonatkozó legkisebb arányszám. A legnagyobb ez a szám Portugáliában, ahol egy­millió lakosra 311 halálos végű baleset jut, utána következik Ausztria és Franciaország, ahol az egymillió lakosonkénti halá­los balesetek száma 231, illető­leg 250. Ezeket az adatokat kö­zölte a francia biztosító válla­latok központja Párizsban. Európában évente minden egy­millió lakosból 177-en vesztik el életüket közlekedési baleset következtében. Ezen átlag felett van Belgium, Luxemburg, Ju­goszlávia, az NSZK és Svájc. Az átlagosnál biztonságosabb Svédország, Nagy-Britannia, Finnország, Törökország, Dánia, Hollandia, Görögország, Olasz­ország, Írország és Spanyolor­szág. Hongkong: kié lesz a gyöngy? Hongkong gazdasági virágzá­sáról szokott írni a nyugati saj­tó: kereskedelme és ipara egy­aránt jövedelmező — négymil­liós kínai lakossága számára. Erre a brit gyarmatra azon­ban változatlanul igényt tart Kína, a terület eredeti birtoko­sa. Hongkong sziget, a kanton­ öbölben, 1842-ben lett brit bir­tok, miután az akkori császár átengedte. Nemcsak a szigetből áll, hanem egy félszigetből és szárazföldi területekből is. A britek tulajdonképpen bérlők: 1997-ben lejár a szerződés. Meg tud-e egyezni Kína és Nagy-Britannia? Kína jogos igénye, hogy visszaszerezze te­rületeit, Hongkongot éppen úgy, mint a nagy szigetet, Tajvant. A brit köztudatba azonban mé­lyen bevésődött a közhely: Hongkong, a brit korona gyé­mántja. Fővárosát is a híres királynőről nevezték el Victo­­riának. Az álláspontok messze esnek egymástól. A brit fél szerint: Hongkong maradjon szilárdan gyarmat. Peking pedig ragasz­kodik a kínai fennhatósághoz, nem törődve azzal, milyen a sziget helyi igazgatása. Nagy-Britannia azonban még­iscsak számol azzal, hogy nem az övé lesz a híres „gyöngy”. A hongkongiak számára máris megtiltották olyan útlevelek ki­adását, amelyekkel Nagy-Bri­­tanniában letelepedhetnének. K. J. SZABAD FÖLD 9 Innen-onnan: a mélytől a magasig Arról híres a brüsszeli met­­ró, hogy állomásait mo­dern művészek alkotásai díszí­tik. A csarnokokban és a folyo­sókon negyven festmény és szobor várja az utazókat, köz­tük Paul van Hoeydonc koz­­mosz-témájú alkotásai, akinek „Az elesett űrhajós” című szob­rát 1971-ben a holdon helyezték el. Csehszlovákiában már évek­­kel ezelőtt megkezdődött a napenergia felhasználása. A víz­­melegítésre szolgáló napkollek­torok gyártásával az érsekújvári Elektosvit Vállalat foglalkozik. A napelemrendszer húsz darab kol­lektorból áll, amelyek vaslemez rámába helyezett, 4 mm vastag­ságú üveglapok. Az üveg felüle­tén felgyűlt hő elvezetésére egy vékony vaslemez szolgál. A be­rendezéshez 1200 literes tartály tartozik, amely napos idő esetén kétszer melegíthető fel 70-80 Celsius-fokra.­­Nyugat-Németországban az al­­­­kalmazottak évente átlago­san 19 napot töltenek betegállo­mányban. A Quick című képes hetilap arról számolt be, hogy a vállalatok magánnyomozókat bíztak meg, derítsék ki, vajon valóban betegek-e a munkások, vagy csak színlelik. Kiderült, hogy a betegszabadságon levők jó része „fekete” munkát vállal. Akire ez rábizonyosodott 500 márka pénzbüntetésre ítélték. Ezután a tettesek általában ön­ként benyújtották lemondásukat állandó munkahelyükön. Párizsban világkongresszust tartottak a varázslók. Egy olasz mágus arról beszélt, ho­gyan növelhetnék befolyásukat a hiszékeny emberek körében. A természetfölötti erőkben hívők száma eléggé nagy lehet, hiszen csak az Egyesült Államokban több mint 25 ezer gyógyító má­gus, 1700 csillagjós és 16 ezer jós működött 1981-ben, valamennyi­en hivatalosan bejegyzett adófi­zetőként. A titokzatos tudomá­nyok művelőinek kelléktárát a fekete macska helyett a számító­gép jellemzi, amelyen horoszkó­pot készítenek. "IT mnában nemrég helyezték üzembe az első utcai tele­fonfülkét. Bármilyen hihetetlen, ebben a hatalmas országban még a magánházakban is csak kivé­telesen található távbeszélő. Bi­­ztonságos pénzellátó szerke­­■*'* zetet készített a Siemens nyugatnémet cég. Használatával a bankpénztárosnak csak annyi bankjegyet kell magánál tarta­nia, amennyi az azonnali be- és kifizetések összege. A pénzt köz­ponti telefonhívásra, zárt per­selyekben, csőpostán küldik. A­frika legnagyobb gátját a­zír- Szenegál folyón építik meg. Az 1432 méter hosszú Manantau­ duzzasztómű építését hat évre tervezik. A gát mögött egy 500 négyzetkilométernyi tároló léte­sül A Szenegál szabályozásával 385 ezer hektárnyi terület válik öntözhetővé, a gátba beleépülő erőmű áramot szolgáltat, és a folyó egész évben hajózható lesz. "Egyedülálló szállodával dicse­­■®er­kedhet a trinidadi Port of Spain kikötő: a vendégek a te­tőn át lépnek be, és liften eresz­kednek le szobáikhoz. A szálloda ugyanis egy meredek sziklán épült, és csak a tető felől köze­líthető meg.

Next