Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-15 / 3. szám
1983. JANUÁR 15. A fegyverzetcsökkentés nehéz útja Első pillantásra nem tűnik világpolitikai jelentőségű hírnek a közlemény, ami a nyugat-németországi „Verlagsgruppe Südwest” kiadványában látott napvilágot. Eszerint a könyvet, melynek címe: „A Schmidt nevű kancellár” és 180 oldalon át kizárólag Helmut Schmidtről szól. Ezután nem 14,80-ért, hanem 26 márkáért árusítják. A közlés mégis érdekes, mert úgy tűnik, hogy az NSZK-ban jelenleg éppen a lemondatása után a Schmidt-éra még figyelemreméltóbb az olvasók, és így az eladók számára is, mint korábban. A fejleményekhez az NSZK-ban szorosan hozzátartozik, hogy Carstens elnök zárómegbeszéléseket tartott a Bundestagban képviselt négy párt politikai vezetőivel a parlament feloszlásáról és az új választások kiírásáról. Elsőnek Willy Brandtot, a szociáldemokrata párt elnökét fogadta, majd a koalíciós pártok elnökeivel Helmut Kohllal, Genscherrel, valamint Dillingerrel tárgyalt. A pártok vezetői közölték, hogy Carstenssel tartott megbeszélésükön megerősítették: akarják, hogy a szövetségi elnök feloszlassa a Bundestagot, és új parlamenti választásokat írjon ki. Brandt a megbeszélés után hangoztatta: a szociáldemokrata párt sohasem hagyott kétséget afelől, hogy új választásokat akar, de e célból a Helmut Schmidt volt kancellár által javasolt utat, azaz pártközi megállapodás alapján azonnali választások kiírását tartotta volna helyesebbnek. Genscher kifejtette, hogy pártja az FDP fenn akarja tartani a koalíciót a CDU—CSU-val, és ehhez kéri a választók támogatását március 6-án. A CDU elnöke rámutatott, pártjának álláspontja nem változik: korlátozott megbízatásnak tekintette a jelenlegi kormány megalakítását, e megbízatásnak már eleget tett, és most szükségesnek tartja, hogy új megbízatást kapjon a választóktól. A nyugatnémet helyzetképhez tartozik, hogy a Német Szabaddemokrata Párt a jövőben is folytatni akarja a szocialista országok irányában az enyhülési politikát. Ezt jelentette ki Bonnban Hoppé, az FDP elnökségének tagja. Hoppé ezzel a jövőre tekintve elutasította Franz Josef Straussnak, a CSU elnökének azt a kijelentését, mely szerint ő, Strauss „nem azért küzdött 13 évig a keleti politika ellen, hogy a 14. évben meghirdesse az ellenkező állásfoglalást.” Hoppé leszögezte azt is, hogy a CDU-CSU és az FDP koalíciós megállapodása nyomatékosan aláhúzza Bonn eddigi külpolitikájának folytatását, az FDP változatlanul vallja, hogy az enyhülési politika az elmúlt években a korábbinál nagyobb biztonságot és stabilitást hozott Európa számára. Az enyhülés a kelet-nyugati kapcsolatok olyan rendszerét teremtette meg, amelyet senki sem rombolhat szét anélkül, hogy ne okozna súlyos károkat a békének és a biztonságnak. Sok kérdőjel merül fel az NSZK-ban az FDP nyilatkozatával kapcsolatban, bonni megfigyelők felvetették, vajon nem olyan újabb kísérletről van-e szó, hogy az FDP Strauss rovására akarja növelni esélyeit a márciusi választásokon. Teljesen világos képet adott a világpolitikai helyzetről a Varsói Szerződés tagállamainak prágai csúcstalálkozója, és változatlanul világszerte nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a prágai tanácskozás javaslatait. Különösen az a kezdeményezés talált élénk visszhangra, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai kössenek szerződést, amelyben kötelezik magukat. Kölcsönösen lemondanak a katonai erő alkalmazásáról, és békés kapcsolatokat tartanak fenn. Reagan elnök első sajtóértekezletén a szovjet—amerikai kapcsolatokra vonatkozó kérdésekre válaszolva megismételte, hogy elvben érdekelt egy csúcstalálkozó megtartásában és célzott rá, nem zárja ki a hadászati fegyverkorlátozási megállapodás létrejöttét ebben az évben. Ez első hallásra csak tág körű megfogalmazásnak tűnik, de kétségtelen, hogy enyhébb tónusú hangvétel, mint a korábbi. A Varsói Szerződés konkrét javaslataira viszont Reagan eddig még csak kitérő választ adott. Főleg katonai szemleírók figyelemre méltónak tartják, hogy a közép-hatótávolságú rakéták telepítése, az európai rakétákra vonatkozó szovjet javaslatok nem kerültek szóba az amerikai sajtókonferencián. A hadászati fegyverekkel foglalkozó genfi tárgyalásokról Reagan olyan kijelentéseket tett, amely óvatos megfogalmazása ellenére is tovább megy az eddigieknél. Az amerikai fődelegátust idézve az elnök leszögezte: ,.Rowny tábornok úgy véli, hogy van lehetőség a megállapodásra még ebben az évben.” Az elnök ezt megelőzően csak annyit mondott, hogy „kissé derűlátó”, s hogy „jószándékúnak” tartja az Andropov-javaslatokat. A leszerelési tárgyalások felgyorsítására szólította fel az amerikai kormányzatot George Kennan, a tekintélyes amerikai diplomata, aki országának moszkvai nagykövete is volt. Állást foglalt az atomfegyverkezés befagyasztása és a fegyverek megsemmisítése mellett. Majd leszögezte: Washingtont semmi sem jogosítja fel arra, hogy kételkedjék a Szovjetunió ama kötelességvállalásaiban, miszerint nem elsőnek alkalmaz atomcsapást más országra. Mint kifejtette, a szovjet—amerikai viszony javítására nincs addig esély amíg az amerikaiak meg nem tanulják „józanabbul szemlélni a szovjet rendszert”. Ehhez még azt is hozzáfűzte, Amerikában meg kell szüntetni a szovjet katonai erő mértéktelen felnagyítását”. Kennan végül arra figyelmeztetett, hogy a nukleáris egyensúly mind kevésbé stabil, hiszen a tárgyalások alig tudnak lépést tartani a fegyverzetek fejlődésének ütemével. A heti világpolitikai helyzet elemzésénél tehát változatlanul sok a kérdőjel, bár bizonyos előrelépési tünetek mutatkoznak. De mint ahogy azt a prágai tanácskozáson is megállapították, a korábbihoz képest az utóbbi időben a nemzetközi helyzet éleződött és a lehetőségekhez képest főleg a nagyhatalmak vonalán olyan intézkedésekre van szükség, amelyek legalább is megakadályozzák a további romlást. Az enyhülés gondolatának nem szabad anakronisztikussá válnia, és ez fedi a szélesebb nyugati körök álláspontját is. Sümeghi Endre MINDENKI MÁST AKAR? (A svájci „Construire” rajza) Négyezer éves falvak tolvajai A Torino közelében megtalált négyezer éves falvakban tolvajok garázdálkodnak. A cölöpökön épült három falut a Viverone nevű tó rejtegette, amíg egy Guido Giolitto nevű játékkészítő első nyomukra nem talált. Giolitto 1965-ben villát kezdett építeni a tónál. Kíváncsiságból kutatott a vízében, s amikor az iszap mélyén ősi cölöpökre bukkant, jelentést írt a régészeti felügyelőségnek. Ez csak évek múlva küldte el szakembereit. Luigi Fozzati vezető régész kevés állami pénzt kapott a kutatásra. De segítségére siettek a helyi lakosok, nyilván, ha egyébért nem, hát azért, mert az olaszokban erős az ide genforgalmi érték, számítanak a helyi turizmus felélénkülésére. A kovács rendelkezésre bocsátotta a műhelyét a szerszámok megjavítására, önként jelentkeztek a búvárok, könnyű volt ingyen szállást is kapni. Giolitto háza lett az őrtorony, ahonnét messzelátóval állandóan figyelik a kutatás terepét, meg kell akadályozni ugyanis a tolvajok garázdálkodását, mert nem minden helyi lakos jövőbeli jövedelemre számít, vannak, akik a megtalált régiségekből akarnak zsákmányolni. Egyszer háromszáz ládányi agyagedényt akartak ellopni. Ezenkívül „orvrégészek” szeretnének a terepre behatolni, és a maguk zsebére kutatni. Fozzati és társai úgy is szembeszálltak ezzel a veszéllyel hogy a lakosságot kiállítások és tájékoztató beszélgetések révén felvilágosították a leletek rendkívüli értékéről. A tolvajokkal szemben ez a módszer mégsem elegendő, főképpen nem az „orvrégészek” ellen, bár akadt eset, hogy jogtalanul elvitt tárgyat visszaszolgáltattak. A régészek szeretnék a feltárást gyorsabban végezni, hogy megelőzzék az illetéktelen „kutatókat”. Balesetek: fos!, mennyi? Norvégiában évente minden 1 millió lakos közül 87 hal meg közlekedési baleset következtében — ez Európában a közlekedési balesetek halálos áldozataira vonatkozó legkisebb arányszám. A legnagyobb ez a szám Portugáliában, ahol egymillió lakosra 311 halálos végű baleset jut, utána következik Ausztria és Franciaország, ahol az egymillió lakosonkénti halálos balesetek száma 231, illetőleg 250. Ezeket az adatokat közölte a francia biztosító vállalatok központja Párizsban. Európában évente minden egymillió lakosból 177-en vesztik el életüket közlekedési baleset következtében. Ezen átlag felett van Belgium, Luxemburg, Jugoszlávia, az NSZK és Svájc. Az átlagosnál biztonságosabb Svédország, Nagy-Britannia, Finnország, Törökország, Dánia, Hollandia, Görögország, Olaszország, Írország és Spanyolország. Hongkong: kié lesz a gyöngy? Hongkong gazdasági virágzásáról szokott írni a nyugati sajtó: kereskedelme és ipara egyaránt jövedelmező — négymilliós kínai lakossága számára. Erre a brit gyarmatra azonban változatlanul igényt tart Kína, a terület eredeti birtokosa. Hongkong sziget, a kanton öbölben, 1842-ben lett brit birtok, miután az akkori császár átengedte. Nemcsak a szigetből áll, hanem egy félszigetből és szárazföldi területekből is. A britek tulajdonképpen bérlők: 1997-ben lejár a szerződés. Meg tud-e egyezni Kína és Nagy-Britannia? Kína jogos igénye, hogy visszaszerezze területeit, Hongkongot éppen úgy, mint a nagy szigetet, Tajvant. A brit köztudatba azonban mélyen bevésődött a közhely: Hongkong, a brit korona gyémántja. Fővárosát is a híres királynőről nevezték el Victoriának. Az álláspontok messze esnek egymástól. A brit fél szerint: Hongkong maradjon szilárdan gyarmat. Peking pedig ragaszkodik a kínai fennhatósághoz, nem törődve azzal, milyen a sziget helyi igazgatása. Nagy-Britannia azonban mégiscsak számol azzal, hogy nem az övé lesz a híres „gyöngy”. A hongkongiak számára máris megtiltották olyan útlevelek kiadását, amelyekkel Nagy-Britanniában letelepedhetnének. K. J. SZABAD FÖLD 9 Innen-onnan: a mélytől a magasig Arról híres a brüsszeli metró, hogy állomásait modern művészek alkotásai díszítik. A csarnokokban és a folyosókon negyven festmény és szobor várja az utazókat, köztük Paul van Hoeydonc kozmosz-témájú alkotásai, akinek „Az elesett űrhajós” című szobrát 1971-ben a holdon helyezték el. Csehszlovákiában már évekkel ezelőtt megkezdődött a napenergia felhasználása. A vízmelegítésre szolgáló napkollektorok gyártásával az érsekújvári Elektosvit Vállalat foglalkozik. A napelemrendszer húsz darab kollektorból áll, amelyek vaslemez rámába helyezett, 4 mm vastagságú üveglapok. Az üveg felületén felgyűlt hő elvezetésére egy vékony vaslemez szolgál. A berendezéshez 1200 literes tartály tartozik, amely napos idő esetén kétszer melegíthető fel 70-80 Celsius-fokra.Nyugat-Németországban az alkalmazottak évente átlagosan 19 napot töltenek betegállományban. A Quick című képes hetilap arról számolt be, hogy a vállalatok magánnyomozókat bíztak meg, derítsék ki, vajon valóban betegek-e a munkások, vagy csak színlelik. Kiderült, hogy a betegszabadságon levők jó része „fekete” munkát vállal. Akire ez rábizonyosodott 500 márka pénzbüntetésre ítélték. Ezután a tettesek általában önként benyújtották lemondásukat állandó munkahelyükön. Párizsban világkongresszust tartottak a varázslók. Egy olasz mágus arról beszélt, hogyan növelhetnék befolyásukat a hiszékeny emberek körében. A természetfölötti erőkben hívők száma eléggé nagy lehet, hiszen csak az Egyesült Államokban több mint 25 ezer gyógyító mágus, 1700 csillagjós és 16 ezer jós működött 1981-ben, valamennyien hivatalosan bejegyzett adófizetőként. A titokzatos tudományok művelőinek kelléktárát a fekete macska helyett a számítógép jellemzi, amelyen horoszkópot készítenek. "IT mnában nemrég helyezték üzembe az első utcai telefonfülkét. Bármilyen hihetetlen, ebben a hatalmas országban még a magánházakban is csak kivételesen található távbeszélő. Biztonságos pénzellátó szerke■*'* zetet készített a Siemens nyugatnémet cég. Használatával a bankpénztárosnak csak annyi bankjegyet kell magánál tartania, amennyi az azonnali be- és kifizetések összege. A pénzt központi telefonhívásra, zárt perselyekben, csőpostán küldik. Afrika legnagyobb gátját azír- Szenegál folyón építik meg. Az 1432 méter hosszú Manantau duzzasztómű építését hat évre tervezik. A gát mögött egy 500 négyzetkilométernyi tároló létesül A Szenegál szabályozásával 385 ezer hektárnyi terület válik öntözhetővé, a gátba beleépülő erőmű áramot szolgáltat, és a folyó egész évben hajózható lesz. "Egyedülálló szállodával dicse■®erkedhet a trinidadi Port of Spain kikötő: a vendégek a tetőn át lépnek be, és liften ereszkednek le szobáikhoz. A szálloda ugyanis egy meredek sziklán épült, és csak a tető felől közelíthető meg.