Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-18 / 25. szám
24 SZABAD FÖLD Az asszony nem bukdácsolt, ütötték Azt hihetnénk, hogy egy ilyen erős, hirtelen haragú, azt is lehetne mondani, önérzetes ember, mint amilyen a negyvenéves, hosszúpályi Rostás Imre — a bíróság előtt is kertelés nélkül vállalja azt, amit tett. Hiszen nem bűnöző. Igazából rendőrséggel, bírósággal még sosem volt dolga. Tehát nem olyan ember, akire a köznyelv gyorsan rásüti, „na, ez egy hétpróbás”, s mint ilyen, tisztában van a büntetőeljárás menetével, ismer néhány paragrafust, jól tudja, milyen jogai vannak és így tovább. ■ De Rostás csak a mezőn volt erős, amikor ment haza feleségével, Violával, s a szerencsétlen asszonyt ott ütötte, ahol ér , te. De ezt tagadja: ■ — Bukdácsolt — mondja — amiatt sérült meg. — Hogy bukdácsolt? — Hát úgy kenderbuckázott. Néha a fejére esett. Az asszonnyal erős ember, itt nem mer szembe nézni a valósággal. A félelem most már legyengíti, mint a legtöbb ilyen embert, aki felesége sérelmére követ el valamilyen brutalitást. Az asszonyverőket akkor keríti hatalmába a szorongás, amikor a bíró előtt el kell magyarázniuk, mikor, miért és hogyan ütötték a hitvestársukat. Rostás is szemrebbenés nélkül állítja: — Egy ujjal se nyúltam hozzá. — Régebben sem ütötte meg? — Soha. Nem voltam én vele durva. A közismerten nyugodt, higgadt, tárgyilagos tanácsvezető bíró szigorúan, csendben fürkészi Rostás arcát. A vádlott kifejezéstelen tekintettel állja a szemrevételezést. A teremre egy pillanatig súlyos csend nehezedik. Vajon, miért tagadja a napnál világosabb dolgokat? Talán saját magában sem hiszi el, hogy mit tett? Az orvosok oldalakon át sorolták fel a Violán talált sérüléseket ■— mindegyik valamilyen bántalmazástól eredt. Ezt a szomorú „bizonyítékleltárt” Rostás is ismeri. Tudja azt is, hogy az orvosok megállapították, verés közben fojtogatta feleségét, s ez okozta végül is a szerencsétlen asszony halálát. Vajon gyűlölte? Nincs bizonyíték arra, hogy a mezei bandukolást megelőző időszakban kialakult volna közöttük valamiféle szélsőséges érzelem, ami magyarázná ezt az embertelen vadságot. Sokszor veszekedtek, s a tanúk ütéstől eredő sérüléseket is láttak az asszonyon. De ettől eltekintve életük egyhangú, eseménytelen — szociális helyzetüket illetően pedig nyomorúságosnak mondható. Nyomoruk azonban életvezetésükkel magyarázható: csak máról holnapra vállaltak alkalmi munkát. Egyikük sem akart jó kereseti lehetőséggel kecsegtető, állandó állást elfogadni, ahol előre kiszámítható a bér. Házakhoz jártak és mindenhol napszámos munkát kértek. A világ legegyszerűbb életelve vezérelte őket: a napi keresményt másnap felélték, s csak ezután kerestek újra munkát. Rostás arra szívesen ad ma- gyarázatot, hogy a napszámos bére miből tevődik össze. Jár neki az ebéd, tehát táplálékhoz jut. Kialkudott járandóság a bor, ez napközben nem több, mint egy liter, nehogy leigyák magukat idő előtt. Mindezeket kiegészítik szalonnával, almával, s némi készpénzzel. Az utóbbi olykor olyan összeg, amiből egy, esetleg két napig még el lehet éldegélni — munkavállalás nélkül. A veszekedés napján az egyik gazda szalonnát, bort, almát tett a szatyrokba, Rostás kezébe kilencven forintot nyomott, s búcsúzóul megebédeltette a házaspárt. „Jöhetnek máskor is” — mondat egészítette ki az útravalót. " . Egy siheder korú dinnyecsősz végignézte a házaspár mezei vonulását. A legényke a közeli csatornához igyekezett, kutyafürösztés céljából. , Hallotta, hogy Rostásék veszekednek. Valami pénzről volt szó, amiről az asszony nem tudott elszámolni. Megfeledkezett azonban küldetéséről, amikor azt látta, hogy az asszonyt hajánál fogva vonszolja, üti, elgáncsolja férje. — Közel ment hozzájuk? —rá kérdezték a fiút.. — Közel. Rostásnak még adtam is egy cigarettát. És mit mondott nekik? .— Azt mondtam Rostásnak, hogy tán jobb lenne a száraz verés... Szavahihető ez a kis dinnyecsősz, de az utóbb idézett „tanácsa” nem tartozik a megszívlelésre ajánlottak közé. Úgy értette a „száraz verést”, hogy a „néni azért életben maradjon”. Ugyanis neki Rostás azt mondta: „Most meghal az asszony”. Nem olyan embertől eredt ez a fenyegetés, aki tébolyultam eszelősen már azt se tudja, mit cselekszik. Rostás szavai akkor hangzottak el, amikor cigarettára gyújtott, ami azért mégiscsak egy nyugalmas pillanatnak számít a dohányos embernél. — Maga ezután mit csinált? — kérdezték a tanútól. — Továbbmentem. De azért visszanéztem, hogy mi lesz a dolog vége. Láttam, hogy Rostás megint ütni kezdi és csavargatja az asszony fejét, amikor az elesik, a torkára lép. Az asszony meg könyörgött, rimánkodott. Erre a fiú már látta, hogy itt többé szó se lehet „száraz verésről”, visszafordult a dinnyeföld felé és jelentette a látottakat a nála idősebb dinnyecsősznek. Ott volt éppen egy önkéntes rendőr is. Mindketten kételkedtek a gyerek szavában, végül az önkéntes rendőr így szólt: — Mutasd az utat, merre láttad őket. Sajnos már későn érkeztek. Rostás a fűben kiterített aszszonyra mutatva azt mondta: „Alszik, úgy berúgott”. A konokul hazug ember a bírósági tárgyaláson sem mutatott semmi megbánást. A bizonyítékok, tanúvallomások azonban elegendőek voltak bűnössége megállapításához. Rostás Imrét különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben találta bűnösnek dr. Lakatos Ferenc büntetőtanácsa Debrecenben, a megyei bíróságon. Fő büntetésül tizenöt évi fegyházzal sújtották. Az ítélet nem jogerős. (g) ÉLETÜKET KOCKÁZTATTÁK A LÁNGOKBAN Szerda délután volt Vass Ferenc és Antal Ferenc, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tiszthelyettesi tagozatának hallgatói, szokásos futóedzésüket végezték Szolnokon, amikor a Krúdy Gyula utca 109. számú ház előtt haladva észrevették, hogy az épületben tűz van. A közelben senkit sem láttak, ezért berohantak a házba, és megkezdték a tűz oltását. Közben észrevették, hogy az égő lakásban egy magatehetetlen, idős asszony fekszik. A lángok már annyira körülvették a bajba jutott nőt, hogy a két hivatásos tiszthelyettesjelölt, csak testi épségének kockáztatásával tudta megközelíteni és kimenteni az égő bútorok közül. Vass hallgató az életmentés közben másodfokú égési sérüléseket szenvedett a bal arcán és a jobb keze fején, de erőfeszítésük sikerrel járt. A kiemelkedően helytálló katonákat a Szolnok megyei tűzoltóság parancsnoka felterjesztette Életmentő Érem kitüntetésre. . *— Nem, nem utazik. Ez a reggelije. Látod, nem felejtettem el, hogy születésnapod van.. reklám • Gyerekek, baj van, tüsszentenem kell! 1983. JÚNIUS 18. RÓLUK SZÓL . A HÍR . Claudia Cardinale. A 43 éves olasz filmcsillag elhódította „a világ legszebb nagymamája” címet Raquel Welchtől. Bár nagyon szereti unokáját, azért ezt a „kitüntetést” szívesen átadná valaki másnak... Ilannelore Kohl. A bonni kormányfő felesége (50 éves) mostanában sokat bosszankodik férje pártbeli kollégái miatt. A kereszténydemokrata vezetők ugyanis állandóan sürgetik, hogy „vállaljon szociális feladatokat az NSZK-ban.” A kancellárné közölte, hogy semmiféle határidőket nem tűr, s különben is van már neki hasonló elfoglaltsága. Egy Koblenz melletti idegklinikán, ahol főleg balesetet szenvedett, agysérült embereket gyógyítanak, amolyan lelki vigasztalást végez. Az egyik ottani osztály például a „Hannelore Háza” nevet viseli... David Saul. A 40 éves színész, akit mi a tévéből Hutchnak ismerünk a „Starsky and Hutch” sorozatból, nagy szerepet kapott. Az egyik amerikai tv-társaság újra forgatja a „Casablancá”-t, s ő alakítja benne Ricket. Kicsit nehéz a dolga, hiszen olyan elődöt kell feledtetnie, mint Humphrey Bogart, aki annak idején Ingrid Bergman partnereként tette emlékezetessé ezt a szerepet. Igaz, az Casablanca sem a régi. Rick Cafe Americanje nem a háborús tragédia színhelye, hanem krimikulissza, amely előtt csempészek, ügynökök és rendőrök ütik-verik egymást. Ingrid Bergman helyettesítésére sincs gond. Az ő szerepe egyszerűen kimaradt az új forgatókönyvből... Roddy Llewellyn. A 35 éves, egykori híres londoni hippi az első díja a „Daily Star” című újság hobbikertész pályázatának. A nyertes persze nem örökre kapja meg, hanem csak egy napra, amely idő alatt a 70-es években neves kertésszé előlépett ifjú szakszerűen, saját ízlése szerint alakítja át kertjét. A pályázat jelszava így hangzik: „Roddy az ön hátsó udvarát is palotakertté varázsolhatja!” Az utóbbit nyugodtan el lehet hinni. A „bajnok” ugyanis éveken át gondozta Margit hercegnő (a királyné húga) „háztáji”-ját. Sőt,nemcsak azt... A kemény munka után éjszaka a hercegnő oldalán pihente ki fáradalmait a Kensington-palota hálószobájában. Ez utóbbi teljesítmény azonban nem illeti meg a „Daily Star” pályázatának esetleges hölgy nyertesét...