Szabad Föld, 1983. január-június (39. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-18 / 25. szám

24 SZABAD FÖLD Az asszony nem bukdácsolt, ütötték Azt hihetnénk, hogy egy ilyen erős, hirtelen haragú, azt is lehetne mondani, önérzetes ember, mint amilyen a negy­venéves, hosszúpályi Rostás Imre — a bíróság előtt is ker­telés nélkül vállalja azt, amit tett. Hiszen nem bűnöző. Iga­zából rendőrséggel, bírósággal még sosem volt dolga. Tehát nem olyan ember, akire a köz­nyelv gyorsan rásüti, „na, ez egy hétpróbás”, s mint ilyen, tisztában van a büntetőeljárás menetével, ismer néhány pa­ragrafust, jól tudja, milyen jo­gai vannak és így tovább. ■ De Rostás csak a mezőn volt erős, amikor ment haza felesé­gével, Violával, s a szerencsét­len asszonyt ott ütötte, ahol ér­ , te. De ezt tagadja: ■ — Bukdácsolt — mondja — amiatt sérült meg. — Hogy bukdácsolt? — Hát úgy kenderbuckázott.­ Néha a fejére esett. Az asszonnyal erős ember, itt nem mer szembe nézni a valósággal. A félelem most már legyengíti, mint a legtöbb ilyen embert, aki felesége sérelmére követ el­ valamilyen brutalitást. Az asszonyverőket akkor keríti hatalmába a szorongás, ami­kor a bíró előtt el kell magya­­rázniuk, mikor, miért és ho­gyan ütötték a hitvestársukat. Rostás is szemrebbenés nél­kül állítja: — Egy ujjal se nyúltam hoz­zá. — Régebben sem ütötte meg? — Soha. Nem voltam én ve­le durva. A közismerten nyugodt, hig­gadt, tárgyilagos tanácsvezető bíró szigorúan, csendben für­készi Rostás arcát. A vádlott kifejezéstelen tekintettel állja a szemrevételezést. A teremre egy pillanatig súlyos csend neheze­dik. Vajon, miért tagadja a napnál világosabb dolgokat? Talán saját magában sem hi­szi el, hogy mit tett? Az orvosok oldalakon át so­rolták fel a Violán talált sé­rüléseket ■— mindegyik vala­milyen bántalmazástól eredt. Ezt a szomorú „bizonyítéklel­tárt” Rostás is ismeri. Tudja azt is, hogy az orvosok megál­lapították, verés közben fojto­gatta feleségét, s ez okozta vé­gül is a szerencsétlen asszony halálát. Vajon gyűlölte? Nincs bizonyíték arra, hogy a mezei bandukolást megelőző időszakban kialakult volna kö­zöttük valamiféle szélsőséges érzelem, ami magyarázná ezt az embertelen vadságot. Sokszor veszekedtek, s a tanúk ütéstől eredő sérüléseket is láttak az asszonyon. De ettől eltekintve életük egyhangú, eseménytelen — szociális helyzetüket illetően pedig nyomorúságosnak mond­ható. Nyomoruk azonban életveze­tésükkel magyarázható: csak máról holnapra vállaltak al­kalmi munkát. Egyikük sem akart jó kereseti lehetőséggel kecsegtető, állandó állást elfo­gadni, ahol előre kiszámítható a bér. Házakhoz jártak és min­denhol napszámos munkát kér­tek. A világ legegyszerűbb élet­elve vezérelte őket: a napi ke­resményt másnap felélték, s csak ezután kerestek újra mun­kát. Rostás arra szívesen ad­ ma-­ gyarázatot, hogy a napszámos bére miből tevődik össze. Jár neki az ebéd, tehát táplálék­hoz jut. Kialkudott járandóság a bor, ez napközben nem több, mint egy liter, nehogy leigyák magukat idő előtt. Mindezeket kiegészítik szalonnával, almá­val, s némi készpénzzel. Az utóbbi olykor olyan összeg, ami­ből egy, esetleg két napig még el lehet éldegélni — munkavál­lalás nélkül. A veszekedés napján az egyik gazda szalonnát, bort, almát tett a szatyrokba, Rostás kezébe ki­lencven forintot nyomott, s bú­csúzóul megebédeltette a házas­párt. „Jöhetnek máskor is” — mondat egészítette ki az útra­­valót.­­ " . Egy siheder korú dinnye­csősz végignézte a házaspár mezei vo­nulását. A legényke­­ a közeli csatornához igyekezett, kutya­­fürösztés céljából. , Hallotta, hogy Rostásék veszekednek. Va­lami pénzről volt szó, amiről az asszony nem tudott elszámolni. Megfeledkezett azonban kül­detéséről, amikor azt látta, hogy az asszonyt hajánál fogva von­szolja, üti, elgáncsolja férje. — Közel ment hozzájuk? —r­á kérdezték a fiút.. — Közel. Rostásnak még ad­tam is egy cigarettát. És mit mondott nekik? .— Azt mondtam Rostásnak, hogy tán jobb lenne a száraz verés... Szavahihető ez a kis dinnye­csősz, de az utóbb idézett „ta­nácsa” nem tartozik a meg­­szívlelésre ajánlottak közé. Úgy értette a „száraz verést”, hogy a „néni azért életben ma­­radjon”. Ugyanis neki Rostás azt mondta: „Most meghal az asszony”. Nem olyan embertől eredt ez a fenyegetés, aki té­bolyultam eszelősen már azt se tudja, mit cselekszik. Rostás szavai akkor hangzottak el, amikor cigarettára gyújtott, ami azért mégiscsak egy nyugalmas pillanatnak számít a dohányos embernél. — Maga ezután mit csinált? — kérdezték a tanútól. — Továbbmentem. De azért visszanéztem, hogy mi lesz a dolog vége. Láttam, hogy Ros­tás megint ütni kezdi és csa­vargatja az asszony fejét, ami­kor az elesik, a torkára lép. Az asszony meg könyörgött, rimán­­kodott. Erre a fiú már látta, hogy itt többé szó se lehet „száraz ve­résről”, visszafordult a dinnye­föld felé és jelentette a látotta­kat a nála idősebb dinnyecsősz­nek. Ott volt éppen egy önkén­tes rendőr is. Mindketten ké­telkedtek a gyerek szavában, végül az önkéntes rendőr így szólt: — Mutasd az utat, merre lát­tad őket. Sajnos már későn érkeztek. Rostás a fűben kiterített asz­­szonyra mutatva azt mondta­: „Alszik, úgy berúgott”. A ko­nokul hazug ember a bírósági tárgyaláson sem mutatott sem­mi megbánást. A bizonyítékok, tanúvallomások azonban ele­­gendőek voltak bűnössége meg­állapításához. Rostás Imrét kü­lönös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben találta bűnösnek dr. Lakatos Ferenc büntetőta­nácsa Debrecenben, a megyei bíróságon. Fő büntetésül ti­zenöt évi fegyházzal sújtották. Az ítélet nem jogerős. (g) ÉLETÜKET KOCKÁZTATTÁK A LÁNGOKBAN Szerda délután volt­ Vass Ferenc és Antal Ferenc, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tiszthelyettesi tagozatának hallgatói, szokásos futóedzésüket végezték Szolnokon, amikor a Krúdy Gyula utca 109. számú ház előtt haladva észrevették, hogy az épületben tűz van. A közelben senkit sem láttak, ezért berohantak a házba, és megkezdték a tűz oltását. Közben észrevették, hogy az égő lakásban egy magatehetetlen, idős asszony fekszik. A lángok már annyira körülvették a bajba jutott nőt, hogy a két hiva­tásos tiszthelyettesjelölt, csak testi épségének kockáztatásával tudta megközelíteni és kimenteni az égő bútorok közül. Vass hallgató az életmentés közben másodfokú égési sérü­léseket szenvedett a bal­ arcán és a jobb keze fején, de erőfe­szítésük sikerrel járt. A kiemelkedően helytálló katonákat a Szolnok m­­egyei tűzoltóság parancsnoka felterjesztette Élet­mentő Érem kitüntetésre. . *— Nem, nem utazik. Ez a reggelije. Látod, nem felejtettem el, hogy születésnapod van.. r­ek­lám ­• Gyerekek, baj van, tüsszentenem kell! 1983. JÚNIUS 18. RÓLUK SZÓL . A HÍR . Claudia Cardinale. A 43 éves olasz filmcsillag elhódította „a világ legszebb nagymamája” cí­met Raquel Welchtől. Bár na­gyon szereti unokáját, azért ezt a „kitüntetést” szívesen átadná valaki másnak... Ilannelore Kohl. A bonni kor­mányfő felesége (50 éves) mos­tanában sokat bosszankodik fér­je pártbeli kollégái miatt. A ke­reszténydemokrata vezetők ugyanis állandóan sürgetik, hogy „vállaljon szociális feladatokat az NSZK-ban.” A kancellárné közölte, hogy semmiféle határ­időket nem tűr, s különben is van már neki hasonló elfoglalt­sága. Egy Koblenz melletti ideg­klinikán, ahol főleg balesetet szenvedett, agysérült embereket gyógyítanak, amolyan lelki vi­gasztalást végez. Az egyik otta­ni osztály például a „Hannelore Háza” nevet viseli... David Saul. A 40 éves színész, akit mi a tévéből Hutchnak is­merünk a „Starsky and Hutch” sorozatból, nagy szerepet kapott. Az egyik amerikai tv-társaság újra forgatja a „Casablancá”-t, s ő alakítja benne Ricket. Kicsit nehéz a dolga, hiszen olyan elő­döt kell feledtetnie, mint Humphrey Bogart, aki annak idején Ingrid Bergman partne­reként tette emlékezetessé ezt a szerepet. Igaz, az Casablanca sem a régi. Rick Cafe American­­je nem a háborús tragédia szín­helye, hanem krimikulissza, amely előtt csempészek, ügynö­kök és rendőrök ütik-verik egy­mást. Ingrid Bergman helyette­sítésére sincs gond. Az ő szere­pe egyszerűen kimaradt az új forgatókönyvből... Roddy Llewellyn. A 35 éves, egykori híres londoni hippi az első díja a „Daily Star” című­ újság hobbikertész pályázatá­nak. A nyertes persze nem örök­re kapja meg, hanem csak egy napra, amely idő alatt a 70-es években neves kertésszé előlé­pett ifjú szakszerűen, saját ízlé­se szerint alakítja át kertjét. A pályázat jelszava így hangzik: „Roddy az ön hátsó udvarát is palotakertté varázsolhatja!” Az utóbbit nyugodtan el lehet hin­ni. A „bajnok” ugyanis éveken át gondozta Margit hercegnő (a királyné húga) „háztáji”-ját. Sőt,­nemcsak azt... A kemény munka után éjszaka a herceg­nő oldalán pihente ki fáradal­mait a Kensington-palota háló­szobájában. Ez utóbbi teljesít­mény azonban nem illeti meg a „Daily Star” pályázatának esetleges hölgy­ nyertesét...

Next