Szabad Föld, 1983. július-december (39. évfolyam, 27-53. szám)

1983-07-09 / 28. szám

24 SZABAD FÖLD , Carmen Rom­ero. A spanyol miniszterelnök, Felipe Gonza­­lez (41) felesége (35 éves) lecsú­szott a lépcsőn, amikor férjével Mexikóban — latin-amerikai hi­vatalos látogatásuk során — egy állami fogadásról távoztak. A kis balesetről készült fotó be­járta a világot, a házaspár ha­zájában, Spanyolországban azonban a kormány sajtóügy­nöksége, az EFE nem továbbí­totta a felvételt. (Ricardo Utril­la, a távirati iroda főnöke: „El­ső számú asszonyunk szenvedé­sét nem illik közölni.”) Később az EFE mégis kiadta a felvételt, de azon az előkelő hölgynek csak a fejét lehetett látni. A madridi liberális lap, az „El Pais” nem igazodott az állami „vonalhoz” és külföldről besze­rezte az eredeti felvételt, ame­lyet első oldalán viszonylag nagy méretben leadott. Az ol­vasók együttérzésükről biz­tosították Carmen asszonyt... Sh­irley MacLaine. A 49 éves hollywoodi filmcsillag („Irma, te édes”) jól időzítve adta ki memoárját „Kockázatos hely­zetben” címmel. A könyv éppen a brit választási küzdelem forr­­pontján jelent meg, s egyik fe­jezete arról szólt, hogy a mű­vésznő milyen ádáz szerelmi viszonyba keveredett egy lon­doni munkáspárti képviselővel. A „diszkrét” szerző nevet nem árult el, de körülírta ki volt az a politikus, akivel „szenvedé­lyes légyottokat” bonyolított le a 70-es évek közepén. Az il­lető a könyvben „Gerry” bece­néven szerepel, megtudhatjuk róla, hogy családapa, termete szerint „mackós”, a Mai Tai koktélt kedveli, s július 23-án ünnepli születésnapját. Még két adat: a munkáspárti ember miniszterelnök szeretett volna lenni, s bal kezén egyik ujjpe­rece hiányzik. A sok példány­ban elfogyott könyv érzékenyen érintett számos munkáspárti képviselőjelöltet. Elkezdtek hát „mosakodni”. Russel Kerr aki 1973-ban, Moszkvában ta­lálkozott a színésznővel, kije­lentette: „Joseph Aston, aki­nek hiányzik ujjának egyik íze, közölte, hogy nem ismeri sze­mélyesen az emlékiratok pub­­likálóját. David Owen egykori külügyminiszter,­­ aki időköz­ben a Munkáspártból átlépett a szociáldemokraták soraiba, azzal érvelt, hogy „minden új­já ép”, így nem jöhet számítás­ba. A munkáspárti vezér, a 69 éves Michael Foot, aki július 23-án született,­­nem beszélt, helyette felesége, Jill asszony azt mondta, szerinte elképzel­hetetlen, hogy idős férjének „bármi köze lenne Shirleyhez.” Minden esetre egészen biztos, hogy nem ezért bukott meg ... Yoko Ono. A meggyilkolt beatles özvegye (50 éves) elha­tározta, hogy megválik házas­sága egyik ereklyéjétől: árve­résre bocsátja John Lennon kék-fehér csíkos köténykéjét, amelyben az otthoni konyhai teendőket (például mosogatás) végezte. Mielőtt azonban az aukció rendelkezésére bo­csátotta volna az értékes tár­gyat, ötezer dollárra biztosítot­ta. A kötény kalapács alá ke­rült és 1150 dollárért talált gazdára. Hólyag, Csibi, Süle és társai Az ítélet indoklásában a bíró­ság is kénytelen volt írásba fog­lalni az alábbiakat: „A cigá­nyoknál — hangzik a megálla­­pítás — ősidők óta kialakult az a szokás, hogy bosszút állnak a rajtuk esett sérelmen. Erről a bosszúról­ mindenki tud, a legki­sebb gyermek is ismeri. Azt is tudják, hogy mit takar a vér­bosszú fogalma”. Az alábbiak­ban tehát a kiskunmajsai vér­bosszú története elevenedik fel — természetesen a nemrég le­zajlott bírósági tárgyalás keretei között.★ Íme a vérbosszú előzménye: A 18 éves Kolompár Pál „Hó­lyag” egyetlen késszúrással megölte a 27 éves Kolompár Pál „Csibit” Kiskunmajsán. A „Hó­lyag” és „Csibi” ragadványne­vet hivatalosan is elfogadta a bíróság megkülönböztetésül, mi­vel az ügynek minden szereplő­je Kolompár nevet visel. A tár­gyalás menetét is zökkenőmen­tessé tette a rugalmasság, mivel a tanúk is csak becenév alapján tudták azonosítani a szereplő­ket: „Ja, a Hólyagról tetszik kérdezni? Hát a Hólyag...” Kolompár Pál Hólyag nyolc évi fegyházat kapott, ítélet után Kolompár Pál Csibi egyik női rokona, ezt sikoltozta a bí­rósági folyóson: „Nyolc évvel megúszta! Akkor két halottért csak tizenhat év jár?” Figyel­meztették, hogy a számtani is­mereteit ne a bíróság épületé­ben csillogtassa! Egyik Kolompár családra rá­borult a gyász. A másik Kolompár családra rászakadt a rémület. Előbb a gyászolókról, rend­szerint szűk helyre összezsúfo­lódva, három nap, három éj­jel virrasztanak. Ilyenkor bősé­ges táplálék mellett kevés italt fogyasztanak. A hők sírnak, jajveszékelnek, átkozódnak. A férfiak többnyire csendesek. Fá­sultan hallgatják az éles női hangokat, s amikor elviselhetet­len már a zaj, csendet paran­csolnak. Majd újra szabadjára engedik a gyászhangokat. A lel­ki vigaszt éneklésben keresik, mígnem a többnyire bús szöve­gű dalolást félbe nem szakítja ismét egy női sikoly: „Jaj sze­gény Csibi, nem látunk már többé!” Virrasztás alatt, „főleg az asz­­szonyok, azt kiabálták a férfiak­nak, hogy meg kell bosszúnn! Csibi halálát”. Boruljon gyász a másik Kolompár családra is. A bíróság megállapítása szerint, a kiskunmajsai cigányság élesen két táborra szakadt — egyik tá­bor a Hólyag , hozzátartozói miatt aggódott, a másik tábor tagjai helyénvalónak találták a bosszút és várták a fejleménye­ket. Egyenlőre azonban Csibi hozzátartozói „felvették a bizto­sítással kapcsolatos összeget”, gyászruhákat vásároltak, s vár­ták a buszmegállóban Kolompár Mátyást, akit a család reménye szerint talán hazaengednek a szegedi fegyházból. Hólyag hozzátartozói — széles rokonság, sok öreg, és gyerek — összezsúfolódtak egy házban, „a félelem miatt egy lakásban aludt több család és az utcán sem jártak egyedül”. Kolompár Hólyag rokonai kettesével, hár­masával léptek ki a házból, ala­posan körülnézve indultak mun­kába, a Jonatán Tsz-be. Ko­lompár Mátyás „Matykó” és Ko­lompár József „Csempe” azért ment legutóbb a szövetkezetbe — Kolompár János kíséretében — mert úgy gondolták, kivesz­nek egy hét szabadságot. Még­pedig azért, mert híre járta ek­kor, hogy a tsz-ben dolgozó Csibi-párti Kolompárok, csá­kánnyal akarják megtámadni Hólyag rokonait. Csupán az érthetőség kedvéért egyszerűsítsük a neveket: Maty­kó és Csempe lett a bosszú áldo­zata. A virrasztók közül pedig a 20 éves Kolompár Sándor „Sü­lő” és a 27 éves Kolompár László, „Mácsár” lett a végre­hajtó. Süló kezébe már a vir­rasztáskor kést nyomtak: „Ne­sze, bosszút kell állnod!” Sülő azt vallja, nem akart börtönbe kerülni, de nemet se tudott mondani. Mácsár elismeri, hogy késett, de a kiváltó ok szerinte Matykó és Csempe hőzöngése volt. — Azt kiabálták — vallja — bújjatok elő, csinálunk még két halottat közületek ... Aligha hihető, hogy a rémü­letben élő Kolompárok közül, akiknek se éjjelük, se nappaluk nyugodt nem volt Hólyag gyil­kossága ó£a — ezt mondhatták volna. A vész elmúltáig lapulni akartak. Ezért is kértek szabad­ságot a téeszben. Utána bemen­tek a bisztróba inni egy fröccsöt, majd a buszmegálló felé tartot­tak — hármasban — ahol a Ko­lompár Csibi rokonai várták a fegyházból hazareméltet A buszmegállóhoz egy Kolompár vitte a hírt: — A bisztróból erre jön Maty­kó és Csempe... Erre az­ asszonyok visítozni kezdtek: — Most kell bosszút állni! A buszmegállós nagy csapat Kolompár, felzaklatottan várta a kis csapat Kolompárt. Akik akkor erre jártak, csak az izga­tottság jeleit látták és a zajon­gást hallották, de semmit nem értettek, mivel cigány nyelven kiabáltak. A közelgő kis csapat Kolompár persze mindent értett, az egyik k­éselő. Kolompár Lász­ló Mácsár szerint Kolompár Mátyás Matykó mindkét kezé­ben követ szorongatott. Kolom­pár Jánosnál „gumibotszerű” ütleg volt, Matykó műszőrmés bundája alatt állítólag kisbalra lapult... Akár igazak az előbbiek, akár nem — Suló és Mácsár kést rán­tott. Velük szemben Matykó és Csempe hátrál. Brut­áziak, ha hátramenetben ez lehetséges lenne. Csakhogy ez azért sem ajánlatos, mert a Kolompár Csibi családról röpködnek a kö­vek, s ezek elől el kell hajolni. Hátrálnak a tanácsháza felé. De közben el-elbotlanak. Mácsár a Matykót támadja. De ennek vastag bundája minduntalan el­nyeli a kés hegyét. Csupa ak­­luk a bunda — február volt — amikor Matykó hanyattesik, ek­kor fartájékon eléri őt Mácsár kése... Előbb Suló is Matykót pisz­kálta a tekintélyes tőrével, de aztán Csempe felé fordult. A vérbosszútól amúgyis rettegő Csempének a hasát, majd a bal karját vérezte meg a tőrrel. Matykó ez időben már behátrált a tanácsháza ajtaján, de kiro­hant. Ekkor kocogtatta meg a fejét a kisbabával Kolompár Pálné — a tragikusan elhunyt Csibi édesanyja. — Hát miért szaladt ki — kérdezték Matykótól a tárgyalá­son — a biztonságos tanácshá­záról, amikor odakinn volt a tö­meg? — A kalapomért — mondta Matykó —. Drága kalapom van nekem és leesett, amikor ha­nyatt vágódtam. Féltem, hogy ellopják és kiugrottam érte. A kalapot ezután is lesz mire feltenni, mivel Matykó, ugyan­úgy, mint Csempe — a támadás során nem vesztette életét, csu­pán sérülésük volt veszélyes. A szerencse sem pártolt el mellő­lük, mert egy civilben lévő 5 rendőr éppen a legnagyobb za­jongáskor érkezett a tanácsháza elé. Fellépésére i­ meghátrált a tömeg. Mácsár és Suló pedig igyekezett a késeket elásni az emlékmű környékén. Persze a rendőrkutya egy szimatra meg­lelte a friss ásást. A vádlottak — Suló és Mácsár, valamint Ko­­lompárné (Csibi édesanyja) ta­gadták a vérbosszú tényét, de Suló apósa — Kolompár Béla — elszólta magát mérgében: — Hát miért ne ment volna rájuk ez a Suló? — mondta. — Az ő testvérét ölték meg. Ez a vérbosszú jogos lett volna ... Méltatlankodva még olyasmit is kifejtett, hogy az egész, ami történt a két család magánügye és nem tartozik senkire. Ami persze nagy tévedés! A bíróság Kolompár Sándor Sulót, valamint Kolompár Lász­ló Mácsárt és Kolompár Pálnét életveszélyt okozó testi sértés elkövetésében bűnösnek mondta ki. Kolompár Sándor Sulót két évi börtönre, Kolompár László Mácsárt két évi fegyházra ítél­ték, míg Kolompár Pálnét — három évre felfüggesztve — nyolc havi börtönnel sújtották. Az ítélet nem jogerős. (L) n­kat nyujtAs — HORGASZ ANEKDOTAZASN­OZ ... 1983. JÚLIUS 9.

Next