Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1984-02-11 / 6. szám
1984. FEBRUÁR 11. Tollba mondom... Mi jut eszükbe az egerszegieknek ? Kezdetben volt a „Zete” (csak így), frissen felkerülve a legnépszerűbb sportág első osztályába. Mérkőzésenként legalább tízezer ember buzdította az újonc csapatot, s amikor már hozzászokott a város és környéke az NB I-es részvételhez, akkor sem csökkent különösebben az érdeklődés. A sport iránti vonzalom egyben — hála a labdarúgás jótékony hatásának — általánosabbá lett, amit számos országban is újkeletű kezdeményezés jelzett; láthatóan átgondoltabbá vált a város és a megye testkulturális programja. Egyelőre ugyan még a labdarúgás jegyében hozták létre Pacsán a gyermekfocisták kollégiumát, majd nem sokkal később Nagykapornakon a kosárlabdázók diákotthonát. Sokat írtak erről akkoriban, s azóta is a lapok, dicsérve a megye legnagyobb sportegyesületének kísérletező kedvét Közben a zalaiak már keresték a továbblépés lehetőségét. Felismerték milyen nehéz együtt tartani az általános iskolából kikerülő ígéretes tehetségű fiatal sportolókat, ha azok tanulmányaikat folytatva különböző középfokú intézetekbe kerülnek, s különféle kollégiumok lakóiként igyekeznek látogatni az edzéseket Második lépcsőként, ez megintcsak úttörővállalkozás volt, kísérleti jelleggel a középiskolások számára is létesítettek sportkollégiumot a megyeszékhelyen. De a sportszeretet jele az új városi sportcsarnok felépítése is, továbbá, hogy országos jelentőségű rendezvények lebonyolítását váltották. Kétségtelen, az eddig felsoroltak majd’ mind a versenysport céljait szolgálják — még az utánpótlásra összpontosítva is. Nemrégiben viszont híre jött, hogy Zalaegerszeg valamennyi általános iskolájában kötelező tantárgyként bevezetik az úszásoktatást. Mondanom sem kell, az országban elsőként! Tudom jól, képtelenség lenne elvárni ugyanezt olyan nagyközségtől, vagy kisvárostól, ahol nincs fedett, vagy fedhető uszoda. Ám nagyobb városainkban, hála az utóbbi éveik nem túl látványos, de kétségtelen fejlődésének, már nem lehet pusztán létesítményhiányra panasztkodni. Zalaegerszegen sem bővült az uszodahálózat, a sportvezetők és pedagógusok azonban rájöttek, hogy a meglevő lehetőségekkel ügyesen gazdálkodva valamennyi általános iskolást megtaníthatják úszni. Azaz legyünk pontosak! Az idén kezdődő háromhónapos kurzus során a város általános iskoláinak valamennyi másodikos kisdiákja rendszeresen leckéket kap az úszásból. Aztán ősszel, az akkor már harmadikos gyerekek újabb három hónapig fejlesztik frissen szerzett tudományukat. Majd következnek a most még elsős kisfiúk, kislányok és így tovább. Egyáltalán nem állítom, hogy a zalaegerszegiek három-négy év múltán sorra nyerik majd a korosztályos úszó versenyeket. De hálistennek nem is ez a legfontosabb. Tudtommal nem is ez a céljuk. Egyszerűen csak meg akarják tanítani a gyerekeket úszni. Márpedig ez olykor létfontosságú lehet, gondoljanak csak arra, hány gyermek fullad vízbe a nyári kánikula idején. Hogy aztán milyen úszó lesz a növendékekből, az már más kérdés. Sajnos az országos gyakorlat még nem ilyen. Az esetek többségében a szülő, ha szeretné megtaníttatni gyermekét úszni, s felkeresi valamelyik sportegyesületet, vagy gondosan titkolja a versenyzés iránti ellenszenvét, vagy felkészülhet az elutasításra. Persze némi fenntartásaim azért vannak az iskolai úszásoktatás mostani rendszere iránt. S ez nem feltétlenül a zalaegerszegieknek címzett fanyalgás. Egyszerűen csak kétlem: menynyire lehet eredményesen fejleszteni a vízbiztonságot a kis méretű és sekély vizű tanmedencékben. Ha pedig sikerül is — éppen a méretek miatt — a már úszni tudó gyerekek vajon visszajárhatnak-e csupán kedvtelésből róni a hosszakat, élvezni a vizet? Aligha. Érthető: aki már tud úszni, ne vegye el a helyet azoktól, akik nem csekély szervező munka árán épp elkezdik az ismerkedést a vízzel. Ez pedig kedvét szegheti a gyerekeknek. Milyen érdekes, ha felnőttől halljuk, hogy megy az uszodába, nincs kétségünk, hogy kedvtelésből úszik. Ha gyerekről mondják, úszni jár , azonnal edzésekre gondolunk. Pedig miért ne nyújthatná az uszoda ugyanazt a gyerekeknek, amit a felnőtteknek? Persze a válasz egyszerű: a felnőttek közül is csak keveseknek adatik meg a fényűzés, hogy egészségük megőrzését szem előtt tartva úszkáljanak napi egy-két órát. Többnyire ugyanis nincs hol. Ugyanakkor épülnek azok a tanmedencék, amik az oktatáshoz talán elégségesek, de a rendszeres úszáshoz nevetségesen kicsik. Így konzerválódik egy felemás állapot. Tudom, a tanmedencék építése is milliókba kerül. De ha egyszer csinálunk ilyeneket, néhány millióval megtoldva az összeget érdemes lenne nem pusztán a mának építkezni. A szülők is szívesen használnák az iskolához tartozó tanmedencét, ha az nagyobb lenne. S ha egyegy környék lakói számára ez többé-kevésbé rendszeres felfrissülést kínálna, bizonyára társadalmi munkától vagy anyagi áldozattól sem riadnának viszsza. Érdemes lenne megpróbálni. Lehet, hogy ez is a zalaegerszegieknek jut eszébe? Vass István Zoltán Duna Kupa Gödöllőn Két napon át pattogott a kézilabda Gödöllőn, az agrártudományi egyetem sportcsarnokában és a Légszesz utcai Általános Iskola tornatermében. A két helyszínen rendezte meg a TÓT, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Pest megyei Területi Szövetsége és a 20 éves jubileumát ünneplő csepeli Duna Termelőszövetkezet sportköre, a Duna Kupa országos termelőszövetkezeti kézilabda teremtorna-bajnokságát. A viadalon 10 női és 11 férfi csapat mérte össze tudását. A megnyitó ünnepségen Kiss P. László, a csepeli Duna Tsz elnöke mondott beszédet, egészséges küzdőszellemre biztatta a fiatalokat. A mérkőzések megkezdése előtt a résztvevőknek a házigazda termelőszövetkezet vezetősége kiállításon mutatta be termékeit, sőt meg is kóstolták a különböző szemeket. „Akárhogy is fáj. Itt Kunmajsa a sztár” — zúgott a biztatás a lelátókon, s népes szurkológárda biztatta csapatát. Bizonyság, hogy a női csapatok közül ők lettek az elsők. A második helyezést a csepeli Duna Tsz, harmadikat a tiszaszöllősi Petőfi Tsz érte el. A férfiaknál első a kunhegyesi Kunság Népe Tsz, második a kerepes tarcsái Szilasmenti Tsz, harmadik az alapi Arany János Tsz. A legjobb női kapusnak járó érmet Rancsák Gizella (csepeli Duna Tsz), a legjobb férfikapus címet őri Antal (kerepestarcsai Szilasmenti Tsz), a legeredményesebb férfijátékos kitüntető címet Bagyánszky György (kerepestarcsai Szilasmenti Tsz) nyerte el. A legsportszerűbb női csapat a ruzsai Népszabadság Tsz együttese, míg a legsportszerűbb férficsapat a győri Kossuth Tsz együttese lett. A találkozó végén választották meg a Duna Szépét, Pető Etát, a kisbéri Virágzó Tsz adminisztrátorát. Nagy Péter Valamennyi építőipari szak-, betanított és segédmunkára, csak budapesti munkahelyeinkre vidékieket felveszünk Különösen jó kereseti lehetőség, személyi besoroláson alapuló, teljesítménytől függő bérezés. 40 órás munkahét, pénteken a munkaidő 6 óra. Felemelt különélési pótlék: a korszerű munkásszálláson elhelyezett dolgozóinknak munkanaponként 50 Ft, havonként 1200—1440 Ft, a vidékről naponta bejáróknak munkanaponként 40 Ft, havonként 800—960 Ft különélési pótlékot fizetünk. Egyéb kedvezmények és szociális juttatások: hazautazási költségtérítés (havonként egyszer 100%-os, a többi alkalommal 86%-os), albérleti hozzájárulás (Budapesten havonként 500 Ft, Budapest környékén 350 Ft)Üdültetés. Érdeklődni lehet a 182-055-ös telefon 278-as mellékén. Jelentkezni lehet a következő címen: Budapest V., Molnár u. 19. 1373 Várja önt: a Középületépítő Vállalat SZABAD FÖLD 21 Utazni jó , de ennyire? Ügyet szimatoltam a levegőben, gondoltam, utánaeredek. Azaz, így ez nem igaz, hiszen az „ügy” tulajdonképpen tálalva volt, mégpedig a rádió által. Elhangzott egy riport, amelyből az derült ki, hogy hiába edzi Kutas Bálint a kitűnő válogatott, a most Szarajevóiban versenyző gyorskorcsolyázó Hunyady Emesét, a nagy viadalon nem lehet ott, Kovács József utazik a téli olimpiára. A tizenhét éves sportolónő — ha szerényen is — hangot adott nemtetszésének, sőt azt is hozzáfűzte: őt bizony alaposan befolyásolja minden versenyen edzője hiánya. A műsor elhangzott, majd néhány nap múlva a kedvező fordulatról is beszámolt a rádió Sportvilág című adása, vagyis arról, hogy a Magyar Jégsport Szövetség vezetői megváltoztatták döntésüket, mégiscsak Kutas Bálint vehet részt az olimpián — Hunyady Emese kísérőjeként. Nagyszerű — mondhatnánk, az ügy lezárult. Ám ez mégsem lehet ilyen egyszerű — tűnődtem —, mert vajon miért született meg egyáltalán az első, rossz döntés. Miért akarta a szövetség itthonhagyni Kutas Bálintot, amikor — Hunyady szavai alapján — egyértelműen ő a felelős szakmai irányítója az MTK sportolójának. Szóval, ezt éreztem „ügynek”, ezért is hívtam föl Studniczky Ferencet, a Magyar Jégsport Szövetség főtitkárát. Aki viszont azonnal „lecsendesített”, mondván, tévedés áldozata leszek akkor, ha azt hiszem, hogy a rádióriport alapján változtatták meg véleményüket. — Amikor az első műsor elhangzott, már akkor biztos volt, hogy Kutas Bálint utazik az olimpiára. — Nem tudom, hogy mit akar írni az esetről, de én azt tanácsolnám, ne foglalkozzon vele, mert ott kavar vihart, ahol egyébként szélcsend van. A rádióriport elkészültekor már Kutas Bálint volt az olimpiai küldöttség tagja. — Ezek szerint az egész vaklárma? Szó se esett a Kutas— Kovács cseréről? — Valamikor, talán január elején még bizonytalan volt minden. Akkoriban szó esett arról is, hogy esetleg Kovács József utazzon. De ez nem jelentett döntést, legfeljebb hangos gondolkodást. Amikor viszont már határozni kellett, akkor Kutas mellett voksoltunk. — Hadd kérdezzem meg akkor: miért gondoltak egy pillanatig is Kovács Józsefre? — Hogyhogy miért? — Úgy értem, mi indokolta volna az ő jelölését? — Egyszerűen az a tény, hogy ő a gyorskorcsolya szakbizottság vezetője a szövetségen belül, s mellesleg a válogatott olimpiai felkészítésének szakmai irányítója volt. Amolyan szövetségi kapitány. — Most viszont én nem értek valamit: Kutas irányítja Hunyadyt, vagy Kovács? — Mint minden ilyen, lényegében ez is közös munka eredménye. A szakmai vezetés felelőse Kovács József. — Már ne haragudjon, Szarajevóba, tudomásom szerint, csak Hunyady Emese utazott, ő az egyszemélyes válogatott. Neki lenne a szövetségi kapitánya Kovács József? Kicsit luxusnak tűnik egy versenyző mellé edző is, meg szövetségi kapitány is, vagy tévedek? — Nézze, azt a szövetségi kapitányságot csak úgy mondtam, hogy pontosabban értse, miről is van szó. Hozzá is tettem, hogy amolyan ... Persze, hogy nevetséges lenne... De azért az ő feladata nem csupán Hunyady Emese szakmai irányítása ... — Hunyady Emese szavaiból mellesleg arra is lehetett következtetni, hogy a jelentősebb versenyekre többnyire más utazik vele, például a nyugat-berlini nemzetközi viadalra sem Kutas Bálint kísérte el. — Mi ebben a meglepő? Ez mindenütt így van: nem csupán egy ember, mások is utaznak. De nehogy azt gondolja, hogy az út miatt. Nem. Én is megyek, más is megy, ahogy a helyzet megkívánja. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy egy-egy ilyen versenyen egy sor más feladat is van. Tárgyalni, egyeztetni, előkészíteni... — Mondja, kellemetlen volt önöknek ez a rádióriport? — Módfelett. Erinlítettem márt ott kavart vihart, ahol nincs. — Elmarasztalták érte Hu■yadyt? — Nem, miért tettük volna? Teljes béke és nyugalom van. Hunyady a rádióriportban aggódott az edzőjéért, és kész. Végül is érthető, nem? — Igen, én úgy gondolom, érthető. Eddig tartott beszélgetésünk a főtitkárral. És mondhatnám: meggyőzött, itt valóban nincs semmiféle ügy. Egy gondom azonban még mindig van, igaz viszont, ez már túllép a gyorskorcsolya keretein. A múltkoriban beszélgettem egy másik válogatott sportolóval, s ő elmondta: elképesztő harcok dúlnak a vezetők között az utazásokért. Egyáltalán nincs tisztázva, kinek mikor kell mennie. Nem mondom — Móricz után szabadon —, utazni jó. És utazni kell. Ám aligha hiszem, hogy az ilyen ügyek tisztázatlansága segítené a magyar sportot. Sokkal inkább megzavarja a versenyzőket, torz képet alakít ki bennük veztőikről Mint ahogy a szurkolóban is, amikor azt hallja: egy-egy túrára csaknem annyi kísérő utazott, mint sportoló. Németh Péter Tolőtippek <6. HÉT, FEBRUÁR 11—12.) 1. Bochum—Mán uhuim 1 2. 1. FC Köln—Eremen 1 3. Frankfurt—Bielefeld 1 4. Kaiserslautern— Uerdingen 1, z 5. Nümberg—Düsseldorf z, S 6. Darmstadt—Karlsruhe 1, z 7. Duisburg—Aachen 1 8. Avellino—Napoli z, 2 9. Catania—Milán z, 2 10. Genoa—Pisa 1* z 11. Roma—Torino 1 12. Verona—Udinese 1 13. Padova—Como 1, z PÖTMÉRKÖZÉSEK: 14. Hannover—Fortuna Köln 1 15. Pescara—Arezzo 1 16. Perugia—Triestina 1