Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-10 / 10. szám
1984. MÁRCIUS 10. KOSÁRLABDA: Hol vagytok, szurkolók? Igazán nem mondhatjuk, hogy a különböző sportágakban szereplő kupacsapataink elkényeztetnének bennünket. A futballban, a legnépszerűbb játékban már hozzászoktunk — kellemes meglepetés, hogy most az Újpest eljutott a harmadik fordulóig — a kudarcokhoz, a többiben még eleve hozzá se szokhattunk. Illetve, ez így nem igaz, mert azért akadnak sportágak, amelyekben évről évre a legjobbak között szerepelnek a magyarok. Még pontosabban: szerepeltek. Gondoljunk csak a vízilabdára, vagy a kézilabdára. Ez utóbbiban például tavaly a férfiak és a nők is elhódították a BEK trófeáját. Az idén viszont a sorozatban kipottyantak az elődöntőben ... Ugyanakkor az asztaliteniszben lassan évtizede bérelt első helye van a Statisztika női együttesének, s nem egyszer előfordul az is, hogy két magyar csapat vívja valamelyik kupa döntőjét. Jó, jó, ez szép eredmény, de hát legyünk őszinték: ki figyel oda? Bizonyára hiányoznának a sikerek, ha történetesen elmaradnának, és aligha hiszem, hogy az átlagszurkolók közül bárki is számon tartaná — mondjuk — a VVK-döntő időpontját, előre dörzsölve kezeit, magyar győzelemnek lehet majd részese. Ezek a mérkőzések, alig néhány benfentes előtt zajlanak, s csupán a másnap reggeli lapokból, ott is jó hírrovatból értesülünk az eredményről. Persze akadnak sportágak, ahol még az eredményeket se nagyon keresik az olvasók: a kupacsapatainknak csak a „futottak még” rovatban van helyük. Legfeljebb egy-két fordulót játszanak, majd szép csendben kiesnek — egy közepes képességű ellenféllel szemben. Valahogy így voltunk éveken át a kosárlabdával is. Olyannyira, hogy az utóbbi években elért női sikerek mögött is kerestünk valami okot, hisz az lehetetlen, hogy csak úgy, egyik napról a másikra az élvonalba kerüljünk. Bizonyára a legerősebb nemzetek képviselői nem is indultak, kedvezően alakult a sorsolás ... Szóval a sportbarátok zöme nem a magyar női kosárlabda javulásában, hanem a mezőny ritkulásában találta meg a siker titkát.... Pedig a BSE együttese évek óta a legjobbak közé verekedi magát, a tungsramos Boksay Zsuzsáit két éve Európa legjobb játékosának választották. A szurkolók mindezek ellenére sem hittek. Hogyan is lehetne Boksay a legjobb, amikor ott van a rigai Szemjonova, a maga közel 220 centijével? Hogyan is tartozhatna az élvonalba a BSE, amikor bármelyik szovjet együttes simán veri őket? És akkor tavaly valami váratlan dolog történt. Olyan, amely előtt a magyar nézőnek is fejet kellett hajtania: a BSE a Ronchetti Kupa döntőjében — ha csak egy ponttal is — legyőzte a Szpartak Moszkva csapatát. Méghozzá semleges pályán, Olaszországban ... Erre már mindenki fölkapta a fejét. És milyen a magyar sportbarát? Máris nagy álmokat szőtt: úgy érezte, női kosárlabda-válogatottunk akár az Európabajnoki címre is esélyes. Hiszen itthon rendezték, jó sorsolással, s most már amúgy is meggyengült a szovjet válogatott... De — sajna — a szovjet gárda nem gyengült meg, simán nyerte az Európa-bajnokságot, nekünk pedig meg kellett elégedni a harmadik hellyel. Sokan csalódtak emiatt, jóllehet csalódásra semmi ok. A bronzérem is fényesen bizonyította a sportág örvendetes előrelépését, deklarálta, hogy a magyar női kosárlabdával most már számolni kell Európa-szerte. Nyilván ez a tény bátorította fel a Magyar Kosárlabda Szövetséget, hogy még tavaly, a kupaversengések megkezdése előtt leadta jelentkezését a BEK és a Ronehetti Kupa döntőjének rendezésére. Ha jól meggondoljuk, nagy merészség volt, mert ugyan mi történik akkor, ha egyetlen együttesünk sem jut el a fináléig? Bizonyára a négy külföldi csapat csaknem üres Lelátó előtt vívta volna harcát a Budapest Sportcsarnokban. Ám a feltételes mód, a „ha” ezúttal felesleges. A BSE együttese ugyanis újra ott lesz — lehet, hogy mire az olvasó kezébe jut ez az írás, már volt — a Ronchetti Kupa döntőjében. A tanácsi gárda épp a nőnapon, március 8-án készül arra, hogy megvédje a tavaly elhódított kupát. A kérdés persze így is kérdés marad: hányan lesznek e harcra kíváncsiak? Vajon jól mérte-e föl az érdeklődést a magyar szövetség? Számíthat-e arra, hogy a tízezres arénában legalább fél ház lesz? Egy héttel ezelőtt — ez ügyben — még aggasztó volt a helyzet, elővételben még ezer jegy sem kelt el. Hiába a sajtókampány, hiába a figyelemfelkeltés, a szurkolók a fülük botját sem mozgatták. Hát újra elvesztették volna hitüket a női kosárlabdában? Vagy — egész egyszerűen — nem értékelik a sportágat? Nehéz kérdések ezek, amelyre igazában csak szerdán este kaphatunk választ. A BSE-n mindenesetre nagy a felelősség: a televízió nyilvánossága előtt kell végleg elhitetni a nézőkkel, hogy a magyar női kosárlabda valóban a legjobbak közé tartozik. Legalábbis Európában. És ez csak akkor sikerülhet, ha legyőzd a Bata Roma együttesét... Németh Péter szezonváltás érdekességei Mire ezeket a sorokat olvassák, már túl is leszünk a labdarúgó-bajnokság tavaszi idénynyitóján. Hogy mennyire várta a kezdést a közönség, azt bizonyította az MNK-mérkőzések várakozáson felüli látogatottsága. Ésnem csupán a Ferencvárosra voltak sokan kíváncsiak. Bár, meg kell hagyni, a zöld-fehéreknél zajló belső átalakulás — függetlenül a táblázaton kialakult sorrendtől — izgatja a szurkolók fantáziáját. Az a gyanúm, Vincze Géza törekvése nem éppen kockázat nélküli, mégis sokat ígérő. Egyszerűen azért, mert sikerülhet megteremtenie a csapaton belüli egészséges versengést az egyes posztokért. Ennek a hazai viszonyok között egyetlen lehetséges módja van: a merész fiatalítás. Az első osztályú csapatoknál általában húsz játékossal lehet szerződést kötni. Szinte kizártnak tartom, hogy bármelyik egyesületnél a játékoskeret valamennyi tagja azonos képességű legyen, azaz így néhány játékos eleve páholyban érezheti magát. De ha az ifjúsági játékosokhoz is van bizalma az edzőnek, akkor a versenyző labdarúgók száma azonnal nő. Vincze most bátran kísérletezik az ifistákkal s ez nem baj. Gondoljunk csak a nyugati proficsapatokra! Ott sincs mindenkinek szerződése. A még amatőr játékosok anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt létkérdésnek tekintik, hogy szerződéshez jussanak és ezért mindent elkövetnek a pályán. Ugyanakkor akinek csak a labdarúgás jelenti a biztos megélhetést, az mindenáron igyekszik megőrizni a helyét. Most valami hasonlót sejtek az FTC- nél. Az ifjúsági játékosok szeretnének helyet szorítani maguknak a „nagyok” között, és erre meg is van az esélyük. Sajnos jó néhány vezető edző húzódozik ettől a megoldástól. Találkoztam olyan mesterrel is, aki ugyan szerepeltette az első csapatban az ígéretesfiatal tehetséget, de a nevét sem tudta! Ez lehet ugyan véletlen, de akkor sem dicséretes. Megint mások inkább beérett játékosok átigazolására tartanak igényt, mert ez biztosabb megoldásnak látszik. Akadnak olyanok is, akik szigorúan szakmai megfontolásból úgy vélik, a húsz éven aluli labdarúgó képtelen megfelelni a legfelsőbb osztály követelményeinek. Ez utóbbiban nem vagyok biztos ... Mindenesetre kíváncsian várom a tavaszt. Vajon hogyan sikerül a fiatalítási program az Üllői úton, s merik-e követni más egyesületek is a példát. Hasonlóságot vélek felfedezni az imént leírtak és a BVSC asztalitenisz szakosztályában lezajló folyamat között. A vasutasoknál tudniillik az éljátékosokkal igen gondosan kimunkált szerződést kötnek, pontosan lefektetve, mit kívánnak a versenyzőktől, s mindezért mit várnak cserébe. A követelmények meglehetősen szigorúak, s aki ezt nem hajlandó teljesíteni, attól habozás nélkül megválnak. Okom van feltételezni: mindezt azért merik megtenni, mert a BVSC-nél igen színvonalas és átgondolt utánpótlásnevelés folyik. Tehát nincs különösebb félnivalójuk a jövőtől. Egy-két évi esetleges átmeneti visszaesés sem készteti megalkuvásra a vezetést, mert utána feltétlenül beérnek a mostani fiatalok. Egyszerűbb lenne persze továbbra is szemet hunyni a jelenlegi sztárok alkalmankénti fegyelmezetlensége fölött a rövid távú sikerek reményében, csak éppenséggel ez megmérgezhetné a szakosztály jó hangulatú nevelő munkáját... Hogy erre hamarabb is rájöhettek volna? Meglehet. Nem a felismerés hiányzott, hanem a nélkülözhetetlen anyagi fedezet. Tökéletesen sportszerű életmód, és nagyszerű teljesítmény esetén sem juttathattak volna lényegesen többet a játékosoknak, múst az átlagos teljesítményért. Tehát csak követelhettek volna, de szinte minden jelentősebb ellenszolgáltatás nélkül. A most már elég szépen csörgedező reklámbevételekből végre lehetségesnek látszik a teljesítményektől függő különbségtétel. Más kérdés, hogy a pénzügyi rendelkezések merevsége miatt a hirdetésekből és a propagandából befolyt pénz felhasználásához egyelőre nem kapnak szabad kezet az egyesületek. Vass István Zoltán POCskÍVÁÜICI Új idény és hozzá új remények: lejátszották a labdarúgó Nemzeti Bajnokság első osztályában a tavaszi első, öszszességében a 16. fordulót, amelynek csemegéje érthetően, a kispesti Bp. Honvéd—MTKVM összecsapás volt. A pirosfehérek 4-0-ás félidő után nyolc-nullra lelépték a Hungária körúti csapatot. Az utóbbi időben fejlődőképesnek mutatkozó kék-fehér csapat teljesen összeroppant, s joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon sikerül-e — s mikorra — Palicskó edzőnek lelket önteni fiaiba? A Honvéd eredménye mellett nem látszik annak, de az kétségtelen, hogy kiütéses győzelemnek számít az, amit a Volán ért el, méghozzá idegenben: a közlekedésiek fölrúgva a papírformát, 4-0-ra verték a Csepelt. A Volán győzelméhez hozzá tartozik még az is, hogy ezúttal nélkülözni kellett a csapat két „ász”-át, Nyúlt és Morgóst. A Csepel ezzel a vereséggel alighanem végleg lemondhat arról a reményéről, hogy a bajnokság végére felkerüljön az élmezőnybe, de még a mostani, hetedik helye sincs biztosítva. Két vidéki csapat, a tavalyi bajnok Rába ETO és az ősz egyik meglepetése, a Tatabánya találkozott egymással a negyedik helyért. A jó iramú találkozón döntetlen eredmény született. Góllal mutatkozott be a Ferencváros viharos körülmények között megszerzett újonca, a Debrecen volt játékosa, Kerekes György. Úgy látszik, végképp sikerül megerősödnie a Fradinak, jóllehet a 3-1-es győzelem nem mondható túlságosan magabiztosnak. Keservesen tudott csak győzni a SZEOL AK ellen az Újpesti Dózsa. Törőcsik várt villogása ezúttal elmaradt, meglehet, hogy az újpesti fiú — s talán az egész csapat — a szerdai Aberdeen elleni KEK-, meccsre tartogatta az erejét. Idegenben győzött Mészöly Kálmán csapata, a Nyíregyháza ellen (1-0), s ugyanilyen arányban nyert otthon a Pécs, a Haladás VSE ellen. A szombathelyiek az utolsó tíz percben emberhátrányban voltak, ugyanis Fitos után Preszeller is megsérült, de akkorra már Török Péter edző mindkét cserelehetőségét felhasználta. (emes) SZABAD FÖLD 21 LABDARÚGÓ SZABAD FÖLD KUPA DÖNTŐ Ki lesz a Gödi Tsz SE ellenfele? Véget ért az alsóbb osztályú labdarúgók MNK-szereplése. Ámhárom csapat, a Göd, az Uraiújfalu és Ménfőcsanak legénysége még tovább folytatja a küzdelmet a Szabad Föld Kupáért. Mivel az MNK legjobb 16 csapata közé jutásért mindhárom megyei csapat NB I-es ellenfelet kapott, természetesen nem számíthattak reálisan újabb sikerre. Helytállásuk azonban így is példás. A gödi téesz labdarúgói például a rendes játékidőben döntetlent értek el, s szabályaink szerint ezzel kivívták a jogot, hogy a Szabad Föld Kupa döntőjének egyik részvevői legyenek. A Tatabánya hosszabbításban tudta csak 5-3 arányban a maga javára fordítani a mérkőzést, ami a hazai csapat számára így viszont az MNK-ból való kiesést jelentette. Uraiújfalun a sportszeretet nagyszerű megnyilvánulásának lehettünk tanúi. A nagy hóesés miatt úgy tűnt, elmarad a mérkőzés. Ám a szurkolók fél napon belül megtisztították a pályát, majd faforgáccsal hintették föl a talajt, hogy a lehető legjobb körülményt biztosítsák így is az NB I-es ellenfél fogadásához. Élt is a lehetőséggel a ZTE, amely községi nézőcsúcs előtt 7-0-ás győzelmet aratott a kissé megilletődött megyei csapat ellen. Nem sokkal odébb, a szomszédos Győr-Sopron megyében, a ménfőcsanaki téesz gárdája is NB I-es ellenfelet, az elmúlt évi bajnok Rába ETO csapatát fogadta. Több mint ötezer szurkoló előtt futott pályára a két csapat. Bár a hazaiak igyekeztek megakadályozni a győri csatárokat a góllövésben, a végeredmény — ahogy az várható volt: 9-1 lett az ETO javára. Ménfőcsanak és az Uraiújfalu labdarúgói — miután kiestek az MNK-ból — tovább játszanak a Szabad Föld Kupa döntőjébe jutásért. A kupabizottság — a szabályok értelmében — úgy döntött, hogy a két csapat odavisszavágós alapon dönti el, melyikük lesz Göd ellenfele a Népstadionban. A szabály: amenynyiben mindkét csapat megnyeri a hazai mérkőzését, akkor a gólarány, ha az egyforma, akkor az idegenben elért gól dönti el a továbbjutást. Ha az idegenben lőtt gólok száma is azonos, akkor kétszer 15 perces hosszabbítás következik. A Népstadionbeli jubileumi (ez lesz a 20.) döntő mérkőzés időpontja: 1934. június 9-e, 15 óra. A döntő mérkőzésen — döntetlen esetén — nem lesz hosszabbítás, helyette mindkét csapat öt-öt 11-est rúg. Ha ekkor is egyenlő az arány, akkor a következő sorozatban az a csapat jut a 2. helyre, amelyik az első 11-est kihagyja. A győztes csapat újabb szereplési lehetőséget kap. Még a bajnoki szünet idején, Csehszlovákia hasonló kupagyőztesével mérheti össze tudását, hogy elhódítsa a nemzetközi trófeákat. Szép kivitelű serleget és egy hatalmas méretű kristályvázát nyer a győztes. Természetesen a vesztes csapat díjai is közel azonos értékűek lesznek. Akárcsak a népstadionbeli döntőn, ahol a Szabad Föld Kupa győztese és a TDT Elnökség jóvoltából a második helyezettje is teljes garnitúra labdarúgó-felszerelésben részesül. Lárái Ferenc T®téiipp«k 10. DRT, MÁRCIUS 10—11. 1. Bocbnm—1 FC Köln -I X 2. Leveri: usen—Uerdingen 1 3. Mannheim —Bayem München x 2 4. Mönchengladbach —VfB Stuttgart 1 x 5. Essen—Freiburg I'x S. Charlottenburg —Duisburg 1 x 7. Fortuna Köln —Karlsruhe 1 8. Lüttringhausen —Ilertha BSC x 2 9. Fiorentina—Verona 1 10. Lazio—Milán 1 11. Napoli—Roma I x 12. Sampdoria—JuventUi 2 13. Arczzo—Atalanta ■ PÖTMÉRKÖZÉSEK: 14. Saarbrücken—Solingen t 15. Cenesa—Campobasso 1 IS. Sámliénedettese —Triestina 1