Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-10 / 10. szám

1984. MÁRCIUS 10. KOSÁRLABDA: Hol vagytok, szurkolók? Igazán nem mondhatjuk, hogy a különböző sportágakban szereplő kupacsapataink elké­nyeztetnének bennünket. A futballban, a legnép­szerűbb játékban már hozzászoktunk — kelle­mes meglepetés, hogy most az Újpest eljutott a harmadik fordulóig — a kudarcokhoz, a többiben még eleve hozzá se szokhattunk.­­ Illetve, ez így nem igaz, mert azért akadnak sportágak, ame­lyekben évről évre a legjobbak között szerepel­nek a magyarok. Még pontosabban: szerepeltek. Gondoljunk csak a vízilabdára, vagy a kézilab­dára. Ez utóbbiban például tavaly a férfiak és a nők is elhódították a BEK trófeáját. Az idén viszont a sorozatban kipottyanta­k az elődön­­­tőben ... Ugyanakkor az asztaliteniszben las­san évtizede bérelt első helye van a Statisztika női együttesének, s nem egyszer előfordul az is, hogy két magyar csapat vívja valamelyik ku­pa döntőjét. Jó, jó, ez szép eredmény, de hát legyünk őszinték: ki figyel oda? Bizonyára hiányozná­nak a sikerek, ha történetesen elmaradnának, és aligha hiszem, hogy az át­lagszurkolók kö­zül bárki is számon tartaná — mondjuk — a VVK-döntő időpontját, előre dörzsölve kezeit, magyar győzelemnek lehet majd részese. Ezek a mérkőzések, alig néhány benfentes előtt zajla­nak, s csupán a másnap reggeli lapokból, ott is jó hírrovatból értesülünk az eredményről. Persze akadnak sportágak, ahol még az ered­ményeket se nagyon keresik az olvasók: a ku­pacsapatainknak csak a „futottak még” rovat­ban van helyük. Legfeljebb egy-két fordulót játszanak, majd szép csendben kiesnek — egy közepes képességű ellenféllel szemben. Valahogy így voltunk éveken át a kosárlab­dával is. Olyannyira, hogy az utóbbi években elért női sikerek mögött is kerestünk valami okot, hisz az lehetetlen, hogy csak úgy, egyik nap­ról a másikra az élvonalba kerüljünk. Bizonyá­ra a legerősebb nemzetek képviselői nem is in­dultak, kedvezően alakult a sorsolás ... Szóval a sportbarátok zöme nem a magyar női kosárlabda javulásában, hanem a mezőny ritkulásában ta­lálta meg a siker titkát.... Pedig a BSE együt­tese évek óta a legjobbak közé verekedi magát, a tungsramos Boksay Zsuzsáit k­ét éve Európa legjobb játékosának választották. A szurkolók mindezek ellenére sem hittek. Hogyan is lehetne Boksay a legjobb, amikor ott van a rigai Szem­­jonova, a maga közel 220 centijével? Hogyan is tartozhatna az élvonalba a BSE, amikor bár­melyik szovjet együttes simán veri őket? És akkor tavaly valami váratlan dolog tör­tént. Olyan, amely előtt a magyar nézőnek is fejet kellett hajtania: a BSE a Ronchetti Kupa döntőjében — ha csak egy ponttal is — legyőzte a Szpartak Moszkva csapatát. Méghozzá sem­leges pályán, Olaszországban ... Erre már min­denki fölkapta a fejét. És milyen a magyar sportbarát? Máris nagy álmokat szőtt: úgy érez­te, női kosárlabda-válogatottunk akár az Európa­­bajnoki címre is esélyes. Hiszen itthon rendez­ték, jó sorsolással, s most már amúgy is meg­gyengült a szovjet válogatott... De — sajna — a szovjet gárda nem gyengült meg, simán nyer­te az Európa-bajnokság­ot, nekünk pedig meg kellett elégedni a harmadik hellyel. Sokan csa­lódtak emiatt, jóllehet csalódásra semmi ok. A bronzérem is fényesen bizonyította a sportág ör­vendetes előrelépését, deklarálta, hogy a magyar női kosárlabdával most már számolni kell Euró­­pa-szerte. Nyilván ez a tény bátorította fel a Magyar Ko­sárlabda Szövetséget, hogy még tavaly, a kupa­­versengések megkezdése előtt leadta jelentkezé­sét a BEK és a Ronehetti Kupa döntőjének ren­dezésére. Ha jól meggondoljuk, nagy merészség volt, mert ugyan mi történik ak­kor, ha egyetlen együttesünk sem jut el a fináléig? Bizonyára a négy külföldi csapat csaknem üres Lelátó előtt vívta volna harcát a Budapest Sportcsarnokban. Ám a feltételes mód, a „ha” ezúttal felesleges. A BSE együttese ugyanis újra ott lesz — lehet, hogy mire az olvasó kezébe jut ez az írás, már volt — a Ronchetti Kupa döntőjében. A tanácsi gárda épp a nőnapon, március 8-án készül arra, hogy megvédje a tavaly elhódított kupát. A kérdés persze így is kérdés marad: hányan lesznek e harcra kíváncsiak? Vajon jól mérte-e föl az érdeklődést a magyar szövetség? Számít­hat-e arra, hogy a tízezres arénában legalább fél ház lesz? Egy héttel ezelőtt — ez ügyben — még aggasztó volt a helyzet, elővételben még ezer jegy sem kelt el. Hiába a sajtókampány, hiába a figyelemfelkeltés, a szurkolók a fülük botját sem mozgatták. Hát újra elvesztették volna hitüket a női ko­sárlabdában? Vagy — egész egyszerűen — nem értékelik a sportágat? Nehéz kérdések ezek, amelyre igazában csak szerdán este kaphatunk választ. A BSE-n mindenesetre nagy a felelősség: a televízió nyilvánossága előtt kell végleg elhitetni a nézők­kel, hogy a magyar női kosárlabda való­ban a legjobbak közé tartozik. Legalábbis Eu­rópá­ban. És ez csak akkor sikerülhet, ha legyőzd a Bata Roma együttesét... Németh Péter ­ szezonváltás érdekességei Mire ezeket a sorokat olvas­sák, már túl is leszünk a lab­darúgó-bajnokság tavaszi idénynyitóján. Hogy mennyire várta a kezdést a közönség, azt bizonyította az MNK-mérkőzé­­sek várakozáson felüli látoga­tottsága. És­­nem csupán a Fe­rencvárosra voltak sokan kí­váncsiak. Bár, meg kell hagy­ni, a zöld-fehéreknél zajló bel­ső átalakulás — függetlenül a táblázaton kialakult sorrendtől — izgatja a szurkolók fantáziá­ját. Az a gyanúm, Vincze Géza törekvése nem éppen kockázat nélküli, mégis sokat ígérő. Egy­szerűen azért, mert sikerülhet megteremtenie a csapaton be­lüli egészséges versengést az egyes posztokért. Ennek a ha­zai viszonyok között egyetlen lehetséges módja van: a merész fiatalítás. Az első osztályú csa­patoknál általában húsz játé­kossal lehet szerződést kötni. Szinte kizártnak tartom, hogy bármelyik egyesületnél a játé­koskeret valamennyi tagja azo­nos képességű legyen, azaz így néhány játékos eleve páholyban érezheti magát. De ha az ifjú­sági játékosokhoz is van bizal­ma az edzőnek, akkor a ver­senyző labdarúgók száma azon­nal nő. Vincze most bátran kí­sérletezik az ifistákkal s ez nem baj. Gondoljunk csak a nyuga­ti proficsapatokra! Ott sincs mindenkinek szerződése. A még amatőr játékosok anyagi és er­kölcsi szempontból egyaránt lét­kérdésnek tekintik, hogy szer­ződéshez jussanak és ezért min­dent elkövetnek a pályán. Ugyanakkor akinek csak a lab­darúgás jelenti a biztos meg­élhetést, az mindenáron igyek­szik megőrizni a helyét. Most valami hasonlót sejtek az FTC- nél. Az ifjúsági játékosok sze­retnének helyet szorítani ma­guknak a „nagyok” között, és erre meg is van az esélyük. Sajnos jó néhány vezető ed­ző húzódozik ettől a megoldás­tól. Találkoztam olyan mes­terrel is, aki ugyan szerepeltet­te az első csapatban az ígéretes­­fiatal tehetséget, de a nevét sem tudta! Ez lehet ugyan vé­letlen, de akkor sem dicséretes. Megint mások inkább beérett játékosok átigazolására tarta­nak igényt, mert ez biztosabb megoldásnak látszik. Akadnak olyanok is, akik szigorúan szak­mai megfontolásból úgy vélik, a húsz éven aluli labdarúgó képtelen megfelelni a legfel­sőbb osztály követelményeinek. Ez utóbbiban nem vagyok biz­tos ... Mindenesetre kíváncsian várom a tavaszt. Vajon hogyan sikerül a fiatalítási program az Üllői úton, s merik-e követni más egyesületek is a példát. Hasonlóságot vélek felfedezni az imént leírtak és a BVSC asz­talitenisz szakosztályában le­zajló folyamat között. A vas­utasoknál tudniillik az éljáté­kosokkal igen gondosan kimun­kált szerződést kötnek, pontosan lefektetve, mit kívánnak a versenyzőktől, s mindezért mit várnak cserébe. A követelmé­nyek meglehetősen szigorúak, s aki ezt nem hajlandó teljesíte­ni, attól habozás nélkül meg­válnak. Okom van feltételezni: mindezt azért merik megtenni, mert a BVSC-nél igen színvo­nalas és átgondolt utánpótlás­nevelés folyik. Tehát nincs kü­lönösebb félnivalójuk a jövőtől. Egy-két évi esetleges átmeneti visszaesés sem készteti megal­kuvásra a vezetést, mert utána feltétlenül beérnek a mostani fiatalok. Egyszerűbb lenne per­sze továbbra is szemet hunyni a jelenlegi sztárok alkalmankén­ti fegyelmezetlensége fölött a rövid távú sikerek reményében, csak éppenséggel ez megmér­gezhetné a szakosztály jó han­gulatú nevelő munkáját... Hogy erre hamarabb is rá­jöhettek volna? Meglehet. Nem a felismerés hiányzott, hanem a nélkülözhetetlen anyagi fede­zet. Tökéletesen sportszerű élet­mód, és nagyszerű teljesítmény esetén sem juttathattak volna lényegesen többet a játékosok­nak, múst az átlagos teljesítmé­nyért. Tehát csak követelhet­tek volna, de szinte minden je­lentősebb ellenszolgáltatás nél­kül. A most már elég szépen csörgedező reklámbevételekből végre lehetségesnek látszik a teljesítményektől függő kü­lönbségtétel. Más kérdés, hogy a pénzügyi rendelkezések me­revsége miatt a hirdetésekből és a propagandából befolyt pénz felhasználásához egyelőre nem kapnak szabad kezet az egyesületek. Vass István Zoltán POCskÍVÁÜICI Új idény é­s hozzá új re­mények: lejátszották a labda­rúgó Nemzeti Bajnokság első­ osztályában a tavaszi első, ösz­­szességében a 16. fordulót, amelynek csemegéje érthetően, a kispesti Bp. Honvéd—MTK­­VM összecsapás volt. A piros­­fehérek 4-0-ás félidő után nyolc-nullra lelépték a Hungá­ria körúti csapatot. Az utób­bi időben fejlődőképesnek mu­tatkozó kék-fehér csapat telje­sen összeroppant, s joggal vető­dik fel a kérdés, hogy vajon sikerül-e — s mikorra — Pa­­licskó edzőnek lelket önteni fiaiba? A Honvéd eredménye mel­lett nem látszik annak, de az kétségtelen, hogy kiütéses győ­zelemnek számít az, amit a Vo­lán ért el, méghozzá idegen­ben: a közlekedésiek fölrúgva a papírformát, 4-0-ra verték a Csepelt. A Volán győzelméhez hozzá tartozik még az is, hogy ezúttal nélkülözni kellett a csa­pat két „ász”-át, Nyúlt és Mor­­góst. A Csepel ezzel a vereség­gel alighanem végleg lemond­hat arról a reményéről, hogy a bajnokság végére felkerüljön az élmezőnybe, de még a mos­tani, hetedik helye sincs bizto­sítva. Két vidéki csapat, a tavalyi bajnok Rába ETO és az ősz egyik meglepetése, a Tatabá­nya találkozott egymással a negyedik helyért. A jó iramú találkozón döntetlen eredmény született. Góllal mutatkozott be a Fe­rencváros viharos körülmények között megszerzett újonca, a Debrecen volt játékosa, Kere­kes György. Úgy látszik, vég­képp sikerül megerősödnie a Fradinak, jóllehet a 3-1-es győ­zelem nem mondható túlságo­san magabiztosnak. Keservesen tudott csak győz­ni a SZEOL AK ellen az Új­pesti Dózsa. Törőcsik várt vil­logása ezúttal elmaradt, megle­het, hogy az újpesti fiú — s ta­lán az egész csapat — a szer­dai Aberdeen elleni KEK-, meccsre tartogatta az erejét. Idegenben győzött Mészöly Kálmán csapata, a Nyíregyhá­za ellen (1-0), s ugyanilyen arányban nyert otthon a Pécs, a Haladás VSE ellen. A szom­bathelyiek az utolsó tíz perc­ben emberhátrányban voltak, ugyanis Fitos után Preszeller is megsérült, de akkorra már Tö­rök Péter edző mindkét csere­­lehetőségét felhasználta. (emes) SZABAD FÖLD 21 LABDARÚGÓ SZABAD FÖLD KUPA DÖNTŐ Ki lesz a Gödi Tsz SE ellenfele? Véget ért az alsóbb osztályú labdarúgók MNK-szereplése. Ám­­három csapat, a Göd, az Uraiújfalu és Ménfőcsanak le­génysége még tovább folytatja a küzdelmet a Szabad Föld Ku­páért. Mivel az MNK legjobb 16 csapata közé jutásért mindhárom megyei csapat NB I-es ellenfe­let kapott, természetesen nem számíthattak reálisan újabb si­kerre. Helytállásuk azonban így is példás. A gödi téesz lab­darúgói például a rendes já­tékidőben döntetlent értek el, s szabályaink szerint ezzel kivív­ták a jogot, hogy a Szabad Föld Kupa döntőjének egyik részvevői legyenek. A Tatabá­nya hosszabbításban tudta csak 5-3 arányban a maga javára fordítani a mérkőzést, ami a hazai csapat számára így vi­szont az MNK-ból való kiesést jelentette. Uraiújfalun a sportszeretet nagyszerű megnyilvánulásának lehettünk tanúi. A nagy hóesés miatt úgy tűnt, elmarad a mérkőzés. Ám a szurkolók fél napon belül megtisztították a pályát, majd faforgáccsal hin­tették föl a talajt, hogy a le­hető legjobb körülményt biz­tosítsák így is az NB I-es ellenfél fogadásához. Élt is a lehetőséggel a ZTE, amely köz­ségi nézőcsúcs előtt 7-0-ás győ­zelmet aratott a kissé megille­­tődött megyei csapat ellen. Nem sokkal odébb, a szom­szédos Győr-Sopron megyében, a ménfőcsanaki téesz gárdája is NB I-es ellenfelet, az e­lmúlt évi bajnok Rába ETO csapatát fogadta. Több mint ötezer szur­koló előtt futott pályára a két csapat. Bár a hazaiak igyekez­tek megakadályozni a győri csa­tárokat a góllövésben, a vég­eredmény — ahogy az várható volt: 9-1 lett az ETO javára. Ménfőcsanak és az Uraiújfalu labdarúgói — miután kiestek az MNK-ból — tovább játszanak a Szabad Föld Kupa döntőjébe jutásért. A kupabizottság — a szabályok értelmében — úgy döntött, hogy a két csapat oda­­visszavágós alapon dönti el, me­lyikük lesz Göd ellenfele a Nép­stadionban. A szabály­: ameny­­nyiben mindkét csapat megnye­ri a hazai mérkőzését, akkor a gólarány, ha az egyforma, ak­kor az idegenben elért gól dön­ti el a továbbjutást. Ha az ide­genben lőtt gólok száma is azo­nos, akkor kétszer 15 perces hosszabbítás következik. A Népstadionbeli jubileumi (ez lesz a 20.) döntő mérkőzés időpontja: 1934. június 9-e, 15 óra. A döntő mérkőzésen — döntetlen esetén — nem lesz hosszabbítás, helyette mindkét csapat öt-öt 11-est rúg. Ha ek­kor is egyenlő az arány, akkor a következő sorozatban az a csapat jut a 2. helyre, amelyik az első 11-est kihagyja. A győztes csapat újabb sze­replési lehetőséget kap. Még a bajnoki szünet idején, Cseh­szlovákia hasonló kupagyőzte­sével mérheti össze tudását, hogy elhódítsa a nemzetközi trófeákat. Szép kivitelű serleget és egy hatalmas méretű kris­tályvázát nyer a győztes. Ter­mészetesen a vesztes csapat dí­jai is közel azonos értékűek lesznek. Akárcsak a népstadion­beli döntőn, ahol a Szabad Föld Kupa győztese és a TDT Elnök­ség jóvoltából a második he­lyezettje is teljes garnitúra labdarúgó-felszerelésben része­sül. Lárái Ferenc T®téiipp«k 10. DRT, MÁRCIUS 10—11. 1. Bocbnm—1 FC Köln -I X 2. Leveri: usen—Uerdingen 1 3. Mannheim —Bayem München x 2 4. Mönchengladbach —VfB Stuttgart 1 x 5. Essen—Freiburg I'x S. Charlottenburg —Duisburg 1 x 7. Fortuna Köln —Karlsruhe 1 8. Lüttringhausen —Ilertha BSC x 2 9. Fiorentina—Verona 1 10. Lazio—Milán 1 11. Napoli—Roma I x 12. Sampdoria—JuventUi 2 13. Arczzo—Atalanta ■ PÖTMÉRKÖZÉSEK: 14. Saarbrücken—Solingen t 15. Cenesa—Campobasso 1 IS. Sámliénedettese —Triestina 1

Next