Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)
1984-03-24 / 12. szám
1984. MÁRCIUS ti. ’v. JVr.' ’h ’-'-Vr SPORT Lakat doktor: fél évig egy szót sem... Debrecenbe kéne menni. Igen, oda a civis városba, hogy fényt lehessen deríteni a történtekre. Vajon mi ez az örökös gond a futballcsapat körül? Számos kérdést kellene föltenni, a lehető legaprólékosabban körbejárni a témát, és elsősorban nem azért, hogy vájkálhassunk a DMVSC belügyeiben, hanem, hogy pontos képet kaphassunk egy mai labdarúgó-szakosztály belvilágáról. Pontos kor- és korképet. (Ha most arra gondol az olvasó, hogy ezt már számosan megtették előttem — például Végh Antal —, akkor igaza is van. Akkor meg mivégre egy újabb földerítő akció, mennyiben vinné előbbre a labdarúgás ügyét? Talán annyiban, hogy egyszer végre őszintén megnyílnának a főszereplők...) A kitérő, a zárójeles vargabetű ezúttal nagyon fontos szereppel bír. Mindjárt az is kiderül, miért. Azzal kezdtem, hogy Debrecenbe kéne menni. És most azzal folytatom, hogy nem megyek Debrecenbe. Nem megyek, pedig jól tudom, hogy hosszú ideje bajok vannak a klub háza táján. Rendre másra különböző ügyekről hallani, összeütközésekről vezetők és játékosok között. Ezek az ügyek lassan, de biztosan szivárognak ki a kulisszák mögül, persze, időközben jelentősen torzulnak, gellert kapnak. Végül már az ember maga sem tudja, mit higgyen belőlük, mennyi belőlük a pletyka, s mennyi a valóság. A DMVSC volt edzője, Lakat Károly dr. körül például meglehetősen régen terjengenek különböző hírek. Verekedésről — megütött egy újságírót —, bírósági perről és még sok egyébről. Esetünkben — azt hiszem — a sok egyéb lenne az érdekes. Mert hisz az előbbiről, az újságíróval történt verekedésről (pofonról) a bíróság ítélkezett, határozatot is hozott. Lakat dr.-t megbüntették. Úgy gondoltam azonban, érdekes lehet, miért is bontott az egyesület és a mesteredző szerződést idejekorán, milyen viták — nem bírósági — perlekedések zajlottak le a háttérben. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy egy ilyen látszólag békés döntés, megegyezés mögött komoly csaták húzódnak meg. Nyilvánvaló, mégsem lehet azzá. Mert az érdekeltek, az érintettek erről diszkréten nem beszélnek. Nos, ezért nem utazom Debrecenbe. Lakat Károlyt egyébként budapesti lakásán értem el. Már visszaköltözött a fővárosba, otthagyva a klub NB II-es labdarúgócsapatát. Ahova pedig nagy tervekkel érkezett, s a vezetőség is sokat várt tőle: visszavezetni az együttest az élvonalba. Nos, ha ez be is következik a nyárra, a sikert akkor sem Lakat Károly neve fogja fémjelezni. Még mielőtt az edzővel folytatott — igencsak kurta — beszélgetésemre rátérnék, el kell mondanom, hogy mindig is nagy tisztelője voltam. A magyar labdarúgás sajátos egyéniségének, nagy tudású szakembernek tartottam. Ezt persze nem lenne különösebb jogom kijelenteni, már csak azért sem, mert soha egyetlen csapatnak nem voltam edzője, s talán egy hét alatt tönkre is tudnék tenni bármilyen futballcsapatot. Vagyis: jómagam nem vagyok szakember. Csaik olyan botcsinálta, mint mi mindannyian, szurkolók. De: felesleges is lenne Lakat dr.-nak pusztán az én elismerésemre szorítkoznia, szerencsére megteszik ezt helyettem eddigi pályafutása eredményei. És azokból akad szép számmal. Pont ezek a sikerek tették elfogadhatóvá sajátosan csipkelődő, szellemes modorát, s megvallom, most is valami hasonlóra számítottam. Merthogy nem kímélt se vezetőt, se újságírót, ha egy poén az eszébe jutott, azonnal mondta. Márpedig rendre eszébe jutott. Ezúttal csalatkoznom kellett. Lakat Károlynak egy cseppet sem volt kedve viccelődni. Anynyit mondott csupán: — Nem beszélek. — De miért? — próbálkoztam a régi ismeretség okán. — Mert nem tehetem. Engem még fél évig köt a szerződésem. — Vagyis, hogy addig kapja Debrecenből a fizetését? — Igen, hisz, a szerződésem addig szól. — Azért, mégis miért az év közbeni távozás. — Ne haragudjon, de megállapodtunk a klubbal, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk egymást. — Vagyis, fél évig egy szót sem? — Így van. Tartom is magam a megállapodáshoz. Még a fiamnak sem nyilatkozom. (A mesteredző fia, Lakat T. Károly, a Képes Sport munkatársa, vagyis kolléga, újságíró — A szerk.) — És fél év múlva? — Akkor talán ... — Rosszul érezte magát Debrecenben? — próbálkoztam azért tovább. — Én még ilyen helyen nem dolgoztam ... No, de tényleg legyen elég egyelőre ennyi. Viszlát. Lakat dr. menthetetlenül elbúcsúzott. Egy vicc, egy poén nélkül. Fáradtan, összetörten, kissé remegő hangon. És én semmivel sem lettem okosabb, legfeljebb annyival, hogy megtudtam: kötöttek egy megállapodást a klubbal, mely szerint hallgatnak. Kölcsönösen. Tudniillik, van miről. Hogy fél év múltával kipakol-e valamelyik fél, nem tudom. Azt hiszem, nem is lényeges. Sokkal inkább az ilyesfajta egyezségek, amelyek csakis arra jók, hogy ne sikerüljön tisztán látni, jótékony homály fedje a történteket. Ugye, nem újszerű a megoldás. Sőt, bevált séma. Hovatovább általánosan uralkodóvá lesz sportéletünkben. Hadd emlékeztessek a közelmúlt másik ügyére, a Judik Péterrel kapcsolatban kirobbantra. Pont egy ilyen ködös nyilatkozatot tett közzé a Ferencváros. Olyan szöveget, amelyből semmi nem derült ki. Ezúttal — talán — pont ez okozta, hogy az ügy végül úgy is zárult, mintha semmi sem történt volna; a klub és a labdarúgó szépen elbúcsúzott egymástól, és Judik Péter ma már a Rába ETO együttesében rúgja a labdát. Igaz, kissé meghurcolva, néhány pletykával terhesen, de viszonylag gond nélkül. Vajon ez lesz Lakat Károllyal is? Fél év múltával új csapat élén bukkan majd föl? Lehetséges. De az is bizonyos, hogy a mesteredzőt is el fogja kísérni néhány pletyka. Olyanok, amelyek alapján esetleg könnyebb lesz újra kikezdeni. És hurcolja majd magában baját-baját, netán újabb megállapodást kötve: nem bántják egymást. És lassacskán senki sem bántja egymást, mígnem valaki nem bírja tovább és kipakol. Akkor aztán fölborul a rend, s megtudhatjuk, mi minden történt fél évvel, egy-két esztendővel korábban. A kérdés pusztán az, hogy az utólag föltárt — de nem tisztázott — ügyek használnak-e a sportágnak? Németh Péter POCiklDAIM Szombaton és vasárnap játszották le a 18. fordulót a nemzeti labdarúgó-bajnokság első osztályában. Nem folytatódott a múlt heti nagy meglepetéssorozat, bár született néhány érdekes eredmény. Az MTK-VM pontszerzése az Újpesti Dózsa ellen — ráadásul a Megyeri úti pályán — mindenképpen váratlannak nevezhető. Nem tartottak futballtechnikai bemutatót sem a lilák, sem pedig a kékek — viszont Palicskó Tibor mester fiai roppant lelkesen játszottak, s ez elegendő volt az egyik pont megszerzéséhez. A kapott gólokat tekintve már eddig is igen rosszul állt a Nyíregyháza — így igazán kínos a szabolcsiak számára, hogy otthonukban rontották még tovább a siralmas gólkülönbségüket: négy gólt kaptak a vendég Ferencvárostól. A hazaiak a mérkőzés előtt még fogadkoztak, hogy igyekeznek majd kihasználni a könnyen sebezhető Fradi gyengeségét, ám a tervükből semmi sem lett. A viharos körülmények között, szezon közben leigazolt Kerekes már a 11. percben megszerezte a vezetést, a csapatok 3-0-lal fordultak, majd a zöldek 4-0-ás győzelmével fejezték be a játékot. Izgalmas, jó iramú mérkőzést hozott a hét rangadója, a két vidéki élcsapat, a Rába ETO és a Videoton összecsapása. A fehérvári találkozón a hazaiak kezdtek jobban, meg is szerezték a vezetést, de a második félidőben fokozatosan feljött a vendégcsapat, s a 66. percre megfordította az állást, illetve beállította a 2-1-es végeredményt. A mérkőzés kilencven perce alatt a kifogástalanul bíráskodó Divinyi hat sárga lapot osztott ki, a 72. percben pedig a videotonos Horváth G.-nek a pirosat is felmutatta. A győriek kezdőcsapatában helyet kapott a Fradiból menesztett Judik. A mérkőzés egyik érdekessége az volt, hogy a győztes gárda a meccs alatt egyetlen szögletet sem rúgott. Két ponttal megugrott a Bp. Honvéd, miután a kispesti pályán 2-0-ra legyőzte a Haladást. Megint kikapott a Vasas (a Pécsi MSC-től), s otthonában veszített pontot (a Szegeddel szemben) a Csepel. Mindkét piroskék csapat tartja a váltakozó formáját, hogy bármelyikük is megerősödjön, arra legfeljebb a szurkolók álmaiban lehet lehetőség. Ezúttal a Zalaegerszegtől szenvedett vereséget a sereghajtó Diósgyőr. A borsodiak saját pályájukon kaptak ki 2-1-re , ezzel még egy fokkal közelebb kerültek az NB I-es búcsú felé. A hazaiak még amitt is bosszankodhatnak, hogy Kiss a 29. percben bünetőt hibázott. A Tatabánya—Volán talalálkozó 4-1-re végződött. (emes) Olimpia a képernyőn A televízió sportosztályának jókora szerkesztőségi szobájában szemre egyelőre szinte semmi jele annak, hogy az olimpia esztendejében járunk. Ám mint kiderült, Vitár Róbert és Szalay István igazoltan hiányzik, azaz a lakásán gyötrődik azzal a sajátos keresztrejtvénnyel, amit az olimpiai közvetítési terv házi munkapéldánya jelent. Radnai János, a sportosztály vezetője megnyugtat, hogy ez a tervezet beég korántsem jelenti a végleges képernyőre kerülő programot. " Néhány sportágban eleddig még nem teljes a mezőny, és a sorsolás sem zajlott le, tehát számolnunk kell apróbb-nagyobb változásokkal. Ettől függetlenül azonban természetesen ki kell dolgoznunk a megfelelő menetrendünket. És ennek bőkészületei már több mint egy esztendeje tartanak, de ez sem rendhagyó, hiszen eddig minden ötkarikás játék közveítési tervének kimunkálása legalább egy évvel a megnyitó előtt elkezdődött. Különösen érvényes ez a mostanira, amiről előre tudtuk, hogy minden eddigitől eltérő lesz. Anyagilag is? — Mi tagadás, messze ez a legdrágább olimpia, amit valaha is közvetítettünk. Nem csináltak ebből különösebb titkot a szervezők, s mi éppen eleget küszködtünk, hogy az ő követeléseik és a mi lehetőségeink nagyjából közel kerüljenek egymáshoz. így is hozzávetőlegesen egymillió dollárba került a közvetítés. • S mit kapunk ezért? Betársultunk az Eurovízió közvetítési sorozatába, így egyidejűleg három csatornán kapunk összesen megközelítőleg négyszázötven órányi anyagot a legfontosabb eseményekről, valamint összefoglalókat a kevésbé jelentősekről. Az időeltolódás kilenc órára rúg, ennek következtében éjfél és reggel 7 óra között kapjuk meg a közvetítésre alkalmas képanyagot, amit persze rögzítünk, majd délelőtt feldolgozzuk, majd délután és este sugározzuk. Nagyjából mindennap 16-tól 23 óráig láthatják az olimpiát a képernyőn, közben 19.30 és 20.30 között órányi szünettel. Ez azt jelenti, hogy nem lesz egyidejű közvetítés? — A nézők többsége kétségkívül az eredmények ismeretében nézimajd a műsort. Alig hiszem, hogy ez különösebben zavarná az élvezetet. Kivétel a kajak-kenu, az evezés, a torna és részben az ökölvívás, amelynek Los Angeles-i időpontja szempontunkból kedvező, azaz lehetővé teszi az úgynevezett élő adást. Hogyan osztják fel a munkát, mekkora stáb dolgozik majd? — Elméletileg három műszakban folyna a munka, ha az itthon dolgozó riportereknek nem kellene előre látniuk a majd „dobozból” közvetítendő versenyeket. Tehát az éjszakai rögzítéseket reggeltől elkezdik rendszerezni, rövidíteni. Kint, Los Angelesben Vitray Tamás vezetésével három kolléga dolgozik a pesti stáb keze alá. Ez a laikus számára talán nem sokat mond, nekünk viszont létkérdés. Vitrayék a rajtlistákat, pályabeosztásokat, adatokat, érdekességeket adnak folyamatosan. Ők tartják a kapcsolatot az olimpiai faluban lakó magyar küldöttséggel is. Nem irigylem az itthon dolgozó kollégákat. — Minden, csak nem leányálom a helyszíntől több ezer kilométerre a monitoron feltűnő kép alapján kommentálni az eseményeket, még akkor is, ha riportereinknek lesz módjuk látni az átvétel után, s ismerik az eredményeket. Nagyjából 100 főnyi szerkesztőségi csapatunk mindent elkövet értük és a nézőkért. — Valamennyi lényeges verseny képernyőre kerül? — Minden döntőt közvetítünk. A magyarok szereplését is igyekszik követni lehetőségeink szerint, de a képernyőn persze elsősorban akkor találkozunk velük, ha jól szerepelnek, azaz döntőbe jutnak. Sajnos, a jelenlegi kínálatban a döntőket leszámítva alig szerepel közvetítési ajánlat a játéksportokról, tehát például kézi-, vízi- és kosárlabdáról stb. összefoglalókat azonban minden bizonynyal ezekről is kapunk. • Milyen az érdeklődés? Nem csupán a nézőkre gondolok, hiszen az adások várható sikerét jórészt a reklámozni kívánó cégek, vállalatok igénye is jelzi. — Az olimpiai közvetítések jóval átlagon felüli nézettségét a hirdetni kívánó vállalatok magától értetődően igyekeznek felhasználni. Mi azon vagyunk, hogy a megfelelő arányokat megtaláljuk. — Gondolom, ettől azonban még nem lesz kifizetődő a közvetítéssorozat? — Egyáltalában nem. Mást ne mondjak, a szervezők devizában kérték az imént említett hajmeresztő összeget, mi pedig a hirdetésekért forintban kapjuk a térítést. De nem is ez a lényeg, hanem a nézők minél teljesebb kiszolgálása. És nagyon hiszem, hogy élvezni fogja mindenki a július 29-étől kezdődő közvetítéssorozatot. Vass István Zoltán imdom... SZABAD FIHV 21 Tolótippek! •I (U.* HÉT,"MÁRCIUS 14— 1. Bielefeld—Leverkusen I x 2. Braunschweig— Hamburg x t LL FC Köln— VfB Stuttgart 1 4. Mönchcngladbach— Bayem München x 2 5. Essen—Wattenscheld 1 6. Fortuna Köln—Aachen 1 7. Stuttgarter K.— Freisburg 1 x 8. Ascoli—Roma 1 x 9. Flórén, na—Milán 1 x 19. Lazio—Torino 1 11. Pad óva—Perugia 1 12. Cescna— Sambenedettese x 13. Pescara—Atalanta X S PÓTMÉRKÖZESEK: 14. Oberhausen—Hannover 1 15. Napoli—Verona 1 16. Cagliari—Cesena 1