Szabad Föld, 1984. január-június (40. évfolyam, 1-26. szám)

1984-03-24 / 12. szám

1984. MÁRCIUS ti. ’v. JVr.' ’h ’-'-Vr SPORT Lakat doktor: fél évig egy szót sem... Debrecenbe kéne menni. Igen, oda a civis városba, hogy fényt lehessen deríteni a történtekre. Vajon mi ez az örökös gond a futballcsapat körül? Számos kérdést kellene föltenni, a lehe­tő legaprólékosabban körbejár­ni a témát, és elsősorban nem azért, hogy vájkálhassunk a DMVSC belügyeiben, hanem, hogy pontos képet kaphassunk egy mai labdarúgó-szakosztály belvilágáról. Pontos kor- és korképet. (Ha most arra gondol az olvasó, hogy ezt már számo­san megtették előttem — pél­dául Végh Antal —, akkor igaza is van. Akkor meg mivégre egy újabb földerítő akció, mennyi­ben vinné előbbre a labdarúgás ügyét? Talán annyiban, hogy egyszer végre őszintén megnyíl­nának a főszereplők...) A kitérő, a zárójeles vargabe­tű ezúttal nagyon fontos szerep­pel bír. Mindjárt az is kiderül, miért. Azzal kezdtem, hogy Debre­cenbe kéne menni. És most az­zal folytatom, hogy nem megyek Debrecenbe. Nem megyek, pedig jól tudom, hogy hosszú ideje bajok vannak a klub háza tá­ján. Rendre másra különböző ügyekről hallani, összeütközé­sekről vezetők és játékosok kö­zött. Ezek az ügyek lassan, de biztosan szivárognak ki a ku­lisszák mögül, persze, időközben jelentősen torzulnak, gellert kapnak. Végül már az ember maga sem tudja, mit higgyen belőlük, mennyi belőlük a pletyka, s mennyi a valóság. A DMVSC volt edzője, Lakat Károly dr. körül például megle­hetősen régen terjengenek kü­lönböző hírek. Verekedésről — megütött egy újságírót —, bíró­sági perről és még sok egyébről. Esetünkben — azt hiszem — a sok egyéb lenne az érdekes. Mert hisz az előbbiről, az újság­íróval történt verekedésről (po­fonról) a bíróság ítélkezett, ha­tározatot is hozott. Lakat dr.-t megbüntették. Úgy gondoltam azonban, érdekes lehet, miért is bontott az egyesület és a mes­teredző szerződést idejekorán, milyen viták — nem bírósági — perlekedések zajlottak le a hát­térben. Mert az ugye nyilván­való, hogy egy ilyen látszólag békés döntés, megegyezés mö­gött komoly csaták húzódnak meg. Nyilvánvaló, mégsem lehet azzá. Mert az érdekeltek, az érintettek erről diszkréten nem beszélnek. Nos, ezért nem uta­zom Debrecenbe. Lakat Károlyt egyébként bu­dapesti lakásán értem el. Már visszaköltözött a fővárosba, ott­hagyva a klub NB II-es labda­rúgócsapatát. Ahova pedig nagy tervekkel érkezett, s a vezetőség is sokat várt tőle: visszavezetni az együttest az élvonalba. Nos, ha ez be is következik a nyárra, a sikert ak­kor sem Lakat Ká­roly neve fogja fémjelezni. Még mielőtt az edzővel foly­tatott — igencsak kurta — be­szélgetésemre rátérnék, el kell mondanom, hogy mindig is nagy tisztelője voltam. A ma­gyar labdarúgás sajátos egyéni­ségének, nagy tudású szakem­bernek tartottam. Ezt persze nem lenne különösebb jogom ki­jelenteni, már csak azért sem, mert soha egyetlen csapatnak nem voltam edzője, s talán egy hét alatt tönkre is tudnék ten­ni bármilyen futballcsapatot. Vagyis: jómagam nem vagyok szakember. Csaik olyan botcsi­nálta, mint mi mindannyian, szurkolók. De: felesleges is len­ne Lakat dr.-nak pusztán az én elismerésemre szorítkoznia, sze­rencsére megteszik ezt helyet­tem eddigi pályafutása eredmé­nyei. És azokból akad szép számmal. Pont ezek a sikerek tették elfogadhatóvá sajátosan csipkelődő, szellemes modorát, s megvallom, most is valami ha­sonlóra számítottam. Merthogy nem kímélt se vezetőt, se újság­írót, ha egy poén az eszébe ju­tott, azonnal mondta. Márpedig rendre eszébe jutott. Ezúttal csalatkoznom kellett. Lakat Károlynak egy cseppet sem volt kedve viccelődni. Any­­nyit mondott csupán: — Nem beszélek. — De miért? — próbálkoztam a régi ismeretség okán. — Mert nem tehetem. Engem még fél évig köt a szerződésem. — Vagyis, hogy addig kapja Debrecenből a fizetését? — Igen, hisz, a szerződésem addig szól. — Azért, mégis miért az év közbeni távozás. — Ne haragudjon, de megál­lapodtunk a klubbal, hogy köl­csönösen tiszteletben tartjuk egymást. — Vagyis, fél évig egy szót sem? — Így van. Tartom is magam a megállapodáshoz. Még a fiam­nak sem nyilatkozom. (A mes­teredző fia, Lakat T. Károly, a Képes Sport munkatársa, vagy­is kolléga, újságíró — A szerk.) — És fél év múlva? — Akkor talán ... — Rosszul érezte magát Deb­recenben? — próbálkoztam azért tovább. — Én még ilyen helyen nem dolgoztam ... No, de tényleg le­gyen elég egyelőre ennyi. Visz­lát. Lakat dr. menthetetlenül el­búcsúzott. Egy vicc, egy poén nélkül. Fáradtan, összetörten, kissé remegő hangon. És én semmivel sem lettem okosabb, legfeljebb annyival, hogy meg­tudtam: kötöttek egy megálla­podást a klubbal, mely szerint hallgatnak. Kölcsönösen. Tudni­illik, van miről. Hogy fél év múltával kipa­kol-e valamelyik fél, nem tu­dom. Azt hiszem, nem is lénye­ges. Sokkal inkább az ilyesfajta egyezségek, amelyek csakis arra jók, hogy ne sikerüljön tisztán látni, jótékony homály fedje a történteket. Ugye, nem újszerű a megoldás. Sőt, bevált séma. Hovatovább általánosan uralko­dóvá lesz sportéletünkben. Hadd emlékeztessek a közelmúlt má­sik ügyére, a Judik Péterrel kapcsolatban kirobbantra. Pont egy ilyen ködös nyilatkozatot tett közzé a Ferencváros. Olyan szöveget, amelyből semmi nem derült ki. Ezúttal — talán — pont ez okozta, hogy az ügy vé­gül úgy is zárult, mintha semmi sem történt volna; a klub és a labdarúgó szépen elbúcsúzott egymástól, és Judik Péter ma már a Rába ETO együttesében rúgja a labdát. Igaz, kissé meg­hurcolva, néhány pletykával terhesen, de viszonylag gond nélkül. Vajon ez lesz Lakat Károllyal is? Fél év múltával új csapat élén bukkan majd föl? Lehetsé­ges. De az is bizonyos, hogy a mesteredzőt is el fogja kísérni néhány pletyka. Olyanok, ame­lyek alapján esetleg könnyebb lesz újra kikezdeni. És hurcolja majd magában baját-baját, ne­tán újabb megállapodást kötve: nem bántják egymást. És lassacskán senki sem bántja egymást, mígnem valaki nem bírja tovább és kipakol. Akkor aztán fölborul a rend, s megtudhatjuk, mi minden tör­tént fél évvel, egy-két esztendő­vel korábban. A kérdés pusztán az, hogy az utólag föltárt — de nem tisztá­zott — ügyek használnak-e a sportágnak? Németh Péter POCiklDAIM Szombaton és vasárnap ját­szották le a 18. fordulót a nem­zeti labdarúgó-bajnokság első osztályában. Nem folytatódott a múlt heti nagy meglepetéssoro­zat, bár született néhány érde­kes eredmény. Az MTK-VM pontszerzése az Újpesti Dózsa el­len — ráadásul a Megyeri úti pályán — mindenképpen várat­lannak nevezhető. Nem tartottak futballtechnikai bemutatót sem a lilák, sem pedig a kékek — vi­szont Palicskó Tibor mester fiai roppant lelkesen játszottak, s ez elegendő volt az egyik pont meg­szerzéséhez.­­ A kapott gólokat tekintve már eddig is igen rosszul állt a Nyír­egyháza — így igazán kínos a szabolcsiak számára, hogy ott­honukban rontották még tovább a siralmas gólkülönbségüket: négy gólt kaptak a vendég Fe­rencvárostól. A hazaiak a mér­kőzés előtt még fogadkoztak, hogy igyekeznek majd kihasz­nálni a könnyen sebezhető Fra­di gyengeségét, ám a tervükből semmi sem lett. A viharos kö­rülmények között, szezon közben leigazolt Kerekes már a 11. perc­ben megszerezte a vezetést, a csapatok 3-0-lal fordultak, majd a zöldek 4-0-ás győzelmével fe­jezték be a játékot. Izgalmas, jó iramú mérkőzést hozott a hét rangadója, a két vi­déki élcsapat, a Rába ETO és a Videoton összecsapása. A fehér­vári találkozón a hazaiak kezd­tek jobban, meg is szerezték a vezetést, de a második félidőben fokozatosan feljött a vendégcsa­pat, s a 66. percre megfordította az állást, illetve beállította a 2-1-es végeredményt. A mérkő­zés kilencven perce alatt a ki­fogástalanul bíráskodó Divinyi hat sárga lapot osztott ki, a 72. percben pedig a videotonos Hor­váth G.-nek a pirosat is felmu­tatta. A győriek kezdőcsapatá­ban helyet kapott a Fradiból me­nesztett Judik. A mérkőzés egyik érdekessége az volt, hogy a győztes gárda a meccs alatt egyetlen szögletet sem rúgott. Két ponttal megugrott a Bp. Honvéd, miután a kispesti pá­lyán 2-0-ra legyőzte a Haladást. Megint kikapott a Vasas (a Pécsi MSC-től), s otthonában ve­szített pontot (a Szegeddel szem­ben) a Csepel. Mindkét piros­kék csapat tartja a váltakozó formáját, hogy bármelyikük is megerősödjön, arra legfeljebb a szurkolók álmaiban lehet lehe­tőség. Ezúttal a Zalaegerszegtől szen­vedett vereséget a sereghajtó Diósgyőr. A borsodiak saját pá­lyájukon kaptak ki 2-1-re , ez­zel még egy fokkal közelebb ke­rültek az NB I-es búcsú felé. A hazaiak még amitt is bosszan­kodhatnak, hogy Kiss a 29. perc­ben bünetőt hibázott. A Tatabánya—Volán talalál­­kozó 4-1-re végződött. (emes) Olimpia a képernyőn A televízió sportosztályának jókora szerkesztőségi szobájá­ban szemre egyelőre szinte semmi jele annak, hogy az olimpia esztendejében járunk. Ám mint kiderült, Vitár Ró­bert és Szalay István igazol­tan hiányzik, azaz a lakásán gyötrődik azzal a sajátos ke­resztrejtvénnyel, amit az olim­piai közvetítési terv házi mun­kapéldánya jelent. Radnai Já­­nos, a sportosztály vezetője megnyugtat, hogy ez a tervezet beég korántsem jelenti a végle­ges képernyőre kerülő progra­mot. " Néhány sportágban eleddig m­ég nem teljes a mezőny, és a sorsolás sem zajlott le, tehát számolnunk kell apróbb-na­­gyobb változásokkal. Ettől füg­getlenül azonban természetesen ki kell dolgoznunk a megfele­lő menetrendünket. És ennek bőkészületei már több mint egy esztendeje tartanak, de ez sem rendhagyó, hiszen eddig minden ötkarikás játék közve­­ítési tervének kimunkálása leg­­alább egy évvel a megnyitó előtt elkezdődött. Különösen ér­vényes ez a mostanira, amiről­­ előre tudtuk, hogy minden eddigitől eltérő lesz.­­ Anyagilag is? — Mi tagadás, messze ez a legdrágább olimpia, amit vala­ha is közvetítettünk. Nem csi­náltak ebből különösebb tit­kot a szervezők, s mi éppen eleget küszködtünk, hogy az ő követeléseik és a mi lehetősé­geink nagyjából közel kerülje­nek egymáshoz. így is hozzá­vetőlegesen egymillió dollárba került a közvetítés. • S mit kapunk ezért?­­ Betársultunk az Euroví­­zió közvetítési sorozatába, így egyidejűleg három csatornán kapunk összesen megközelítő­leg négyszázötven órányi anya­got a legfontosabb események­ről, valamint összefoglalókat a kevésbé jelentősekről. Az idő­eltolódás kilenc órára rúg, en­nek következtében éjfél és reg­gel 7 óra között kapjuk meg a közvetítésre alkalmas képanya­got, amit persze rögzítünk, majd délelőtt feldolgozzuk, majd délután és este sugároz­zuk. Nagyjából mindennap 16-tól 23 óráig láthatják az olimpiát a képernyőn, közben 19.30 és 20.30 között órányi szü­nettel.­­ Ez azt jelenti, hogy nem lesz egyidejű közvetítés? — A nézők többsége kétség­kívül az eredmények ismereté­ben nézi­­majd a műsort. Alig hiszem, hogy ez különösebben zavarná az élvezetet. Kivétel a kajak-kenu, az evezés, a tor­na és részben az ökölvívás, amelynek Los Angeles-i idő­pontja szempontunkból kedvező, azaz lehetővé teszi az úgyneve­zett élő adást.­­ Hogyan osztják fel a mun­kát, mekkora stáb dolgozik majd? — Elméletileg három műszak­ban folyna a munka, ha az itt­hon dolgozó riportereknek nem kellene előre látniuk a majd „dobozból” közvetítendő ver­senyeket. Tehát az éjszakai rögzítéseket reggeltől elkez­dik rendszerezni, rövidíteni. Kint, Los Angelesben Vitray Tamás vezetésével három kol­léga dolgozik a pesti stáb ke­ze alá. Ez a laikus számára ta­lán nem sokat mond, nekünk viszont létkérdés. Vitrayék a rajtlistákat, pályabeosztásokat, adatokat, érdekességeket adnak folyamatosan. Ők tartják a kapcsolatot az olimpiai falu­ban lakó magyar küldöttséggel is.­ Nem irigylem az itthon dolgozó kollégákat. — Minden, csak nem leány­álom a helyszíntől több ezer kilométerre a monitoron feltű­nő kép alapján kommentálni az eseményeket, még akkor is, ha riportereinknek lesz mód­juk látni az átvétel után, s is­merik az eredményeket. Nagy­jából 100 főnyi szerkesztőségi csapatunk mindent elkövet ér­tük és a nézőkért. — Valamennyi lényeges ver­seny képernyőre kerül? — Minden döntőt közvetí­tünk. A magyarok szereplését is igyekszik követni lehe­tőségeink szerint, de a képernyőn persze első­sorban akkor találkozunk velük, ha jól szerepelnek, azaz döntőbe jutnak. Sajnos, a je­lenlegi kínálatban a döntőket leszámítva alig szerepel közve­títési ajánlat a játéksportokról, tehát például kézi-, vízi- és kosárlabdáról stb. összefogla­lókat azonban minden bizony­nyal ezekről is kapunk. • Milyen az érdeklődés? Nem csupán a nézőkre gondolok, hi­szen az adások várható sikerét jórészt a reklámozni kívánó cégek, vállalatok igénye is jel­zi. — Az olimpiai közvetítések jóval átlagon felüli nézettségét a hirdetni kívánó vállalatok magától értetődően igyekeznek felhasználni. Mi azon vagyunk, hogy a megfelelő arányokat megtaláljuk. — Gondolom, ettől azonban még nem lesz kifizetődő a köz­vetítéssorozat? — Egyáltalában nem. Mást ne mondjak, a szervezők devi­zában kérték az imént említett hajmeresztő összeget, mi pedig a hirdetésekért forintban kap­juk a térítést. De nem is ez a lényeg, hanem a nézők minél teljesebb kiszolgálása. És na­gyon hiszem, hogy élvezni fog­ja mindenki a július 29-étől kezdődő közvetítéssorozatot. Vass István Zoltán imdom­... SZABAD FIHV 21 Tolótippek! •I (U.* HÉT,"MÁRCIUS 14— 1. Bielefeld—Leverkusen I x 2. Braunschweig— Hamburg x t LL FC Köln— VfB Stuttgart 1 4. Mönchcngladbach— Bayem München x 2 5. Essen—Wattenscheld 1 6. Fortuna Köln—Aachen 1 7. Stuttgarter K.— Freisburg 1 x 8. Ascoli—Roma 1 x 9. Flórén, na—Milán 1 x 19. Lazio—Torino 1 11. Pad óva—Perugia 1 12. Cescna— Sambenedettese x 13. Pescara—Atalanta X S PÓTMÉRKÖZESEK: 14. Oberhausen—Hannover 1 15. Napoli—Verona 1 16. Cagliari—Cesena 1

Next