Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1984-08-11 / 32. szám
1984. AUGUSZTUS 11. / Tollba mondom... Los Angeles •• úszás, nem középiskolás fokon A riporter az olimpián, éppen szakmájánál fogva, soha nem kap olyan általános képet a versenyekről, mint általában a néző, hiszen az eseményeknek csupán a tört részét látja, ahová történetesen éppen kötelessége szólítja. Igaz, azokban a sportágakban aztán lényegesen több részletet figyelhet meg, mivel reggeltől estig egyazon színhelyről tudósít, de legfeljebb kettőről. Több a távolságok miatt sem igen lehetséges. Jómagam az első napokban az úszás krónikása voltam, s nem bántam meg. Egyrészt, mert a versenyek izgalmasak voltak, ha ez nem is jutott feltétlenül kifejezésre valamennyi szám időeredményében. Abban pedig kiváltóan valami lenyűgöző, mikor egy bizonyos távon úgy ér célba a győztes, hogy nála még ember azt gyorsabban meg nem tette. Röviden erre mondjuk: világrekord. S ebből rögtön az első két napra öt jutott. Igaz, a harmadikon böjtölt a közönség. Az ám, a nézők! Viselkedésük alapján szinte nyomban kiderült, milyen értő szurkolói az úszásnak. Nem pusztán a hazai kedvencek sikerei sarkallták tapsra őket, hanem minden igazán sportemberhez méltó teljesítmény. Ez a szakértelem pedig a gyakorlati tapasztalatokon alapul, azaz az emberek többsége gyakori vendég az uszodákban. Nem csupán passzív szemlélőként. Mondta is egy itt élő idős magyar úr erről: — Nézze, azt nem állítom, hogy az Egyesült Államok valamennyi polgára tud úszni, de hogy Kaliforniában vagy Floridában nagy szégyen, ha valaki nem tud, arra mérget vehet. Olyan ez itt, mint az autóvezetés. Magától értetődő, hogy mindenki megtanulja. Az kétségtelen, hogy az amerikaiak mostani úszósikerei mögött több évtizednyi megalapozott hagyomány húzódik meg. Hiszen, ha az olimpiák történetei végigfutjuk, kiderül, hogy egy-egy nemzet évekig, akár egy-két évtizedre is meghatározó szerepet játszott a sportágban, de aztán visszaesett (Japán, Ausztrália). Vagy — s erre is van példa — egy-két nagyszerű versenyzővel képviseltette magát, aztán hosszú évekig csönd következett (Hollandia, vagy mostanság Olaszország, Brazília). Olyan ország azonban, amelyik állandóan a szorosan vett élvonalhoz tudott tartozni, jószerivel az Egyesült Államok. És ez annak köszönhető, hogy itt tömegbázisa van a sportágnak. Az alapot az iskolák adják, mégpedig igen komolyan. Aztán az egyetemi klubok „csak” továbbfejlesztik a fiatal sportolók adottságait. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok 71 főt számláló úszócsapatának kivétel nélkül valamennyi tagja egyetemista, vagy főiskolás. (Az USA-ban más az egyetemi rendszer.) Mellesleg, a kanadai úszóválogatott 18 versenyzője közül 17 ugyancsak egyetemista. A tizennyolcadik esetében nem adtak meg foglalkozást, gondolom, egyszerűen sajtóhiba. Mindezt azért tartottam fontosnak, mert egy évtizede döntötte el a magyar sportvezetés, hogy az alapsportágak (atlétika, torna, úszás) fejlesztése elkerülhetetlenül fontos, és ezt határozattal, utasítással is alátámasztotta. A javulás ennek ellenére épphogy észlelhető. Azon viszont meglepődünk, s felelősséget firtatunk, ha nyaranta sokan fulladnak vízbe. Nem hiszem, hogy az egyetlen recept az lenne, ha a hivatalos strandokat leszámítva mindenütt hatóságilag megtiltjuk a fürdést. Úszni kell megtanítani a gyerekeket! Panaszkodunk (okkal), hogy kevés az uszoda, de a nyáron adódó természetes lehetőségeket szinte teljesen kihasználatlanul hagyjuk. Felelőtlen ember mindig akad, sajnos. Ezekkel számolni kell... Belátom, kissé messze szakadtunk az ötkarikás eseményektől, pedig nehezen feledhető például az a pillanat, mikor a 100 méteres női gyorsúszásban Steinseifer és Hogshead (mindkettő egyesült államokbeli) beütött a célba, s az óra mindkettőjüknek 55.92 másodpercet mutatott. Nézték, s azt hitték, tévednek. Aztán a hangosbeszélő is közölte ugyanazt, amit az eredményjelző mutatott. A nézőtér tombolt, mert valamenynyi szurkoló sajnálta volna az ezüstérmest. Az ezredmásodpercek valószínűleg eldöntötték volna a vitát — ha lett volna —, de nem volt. És szörnyűnek találnám, ha az emberi teljesítményt valami olyannal ítélnék meg (pedig hányszor történik így), ami emberileg már nem is érzékelhető, így aztán ketten kaptak aranyérmet. Nem volt erre még példa. Lehetnek barátnők, válhatnak ellenséggé, az aranyérem már egy életre összekapcsolja a nevüket. A kanadai Baumann a maga 188 centijével is a mezőny fölé nőtt. Meg azzal is, ahogyan úszik. Olimpiai aranyérem, méghozzá világcsúccsal, kell ennél több egy húszéves fiúnak? Most nem. Később már valószínűleg, pedig az úszásból nem lehet megélni sem az Egyesült Államokban, sem Kanadában. Hogy a jó úszóknak előnye lenne az egyetemeken? Valamelyest biztosan, ha másért nem, mert a tanulmányi költségeket könnyebben fedezi a híresség, nem szorul a szüleire. De a diplomáját csak akkor tudja használni, ha tudás a fedezete, különben oklevelével együtt kint van a vízből, Így viszont az évek múltán egyszer a diplomás úszóból , kedvtelésből úszó diplomás lesz. Vass István Zoltán Kiválasztás: kevesebből könnyebb? Az edzőnő arra kér, ne írjam le a nevét, mert annak a gyerekek, az úszópalánták isszák meg a levét, végképp lemondhatnának a sportolásról. — Biztos ebben? Ha tehetséges valaki, nyilván más egyesület is szívesen fogadná ... — Persze — ha tehetséges. De, ha nem annyira az? Márpedig itt nem csupa talentum úszkál, én ugyanis csak azokat küldöm el, akikben végképp semmiféle ambíciót nem fedezek föl, akik inkább játszadozni jönnek ide és föltartják a többieket. Az utóbbi három évben azt hiszem két gyereket kértem arra, ne látogassa az edzéseket. Egyébként akad jócskán köztük kifejezetten tehetséges fiú is, mégsem ment el nagyobb egyesületbe. Elsősorban azért nem, mert nincs ideje mindennap edzésre járni, megelégszik heti három foglalkozással, de mindenképpen sportolni, mozogni akar. J Ön tehát humanitárius okból vállalja az ilyen gyerekekkel való foglalkozást? — Ha nagy szavakat akar használni, akkor — igen. — Már megbocsásson, de nem értem a dolgot. Tudniillik, sok edzővel beszélgettem már, s ők elmondták: szívesen oktatnának bárkit, csakhogy a klubvezetés eredményt követel tőlük. Ahhoz pedig, hogy produkálni tudjanak, a minőségre kell törekedniük, vagyis kényszerűen bár, de kizárólag a tehetségekre koncentrálnak ... — Ne folytassa, értem hova akar kilyukadni. Igen, persze, hogy tőlem is elvárják az eredményeket, és én évről évre szállítom is a szakosztálynak a tehetségeket. Az ügyesebbjét ugyanis így is ki lehet választani, kinő a többiek közül anélkül, hogy másokat el kellene küldenem. — Mi lehet az oka annak, hogy ez a módszer nem terjedt el? Miért tartja magát oly makacsul az erős szelektálás? — Ennek több oka van. Az egyik a krónikus létesítményhiány. Sokan szeretnének úszni, viszont kevés a vízfelület. A másik a türelem hiánya: az edzők — sokszor érthetően — idegesek. Mert mások is azok. Nem adnak időt az érésre, kénytelenek gyorsan dönteni, hogy minél kisebb létszámmal dolgozva tegyék hatékonyabbá munkájukat. — Ez a kiválasztási módszer ön szerint csalhatatlan? — Nyilvánvalóan nem az. Egyáltalán, a kiválasztási rendszerünk nem jó. Azt hiszem, ez nem pusztán az úszásra igaz. A magyarázat egyszerű: nem vagyunk egyformák. Természetesen a gyerekek sem azok. Vannak későbben érő típusok, olyanok, akik ma még látszólag használhatatlanok, aztán hirtelen megugranak és utolérik, sőt, olykor el is hagyják a többieket. Volt itt nálam egy olyan srác, aki éveken keresztül járt szorgalmasan az edzésekre, de állítom, mindenhonnan elküldték volna. Aztán csoda történt: akkorát fejlődött egy nyár alatt, mint mások évek hosszú során. — Ha most mindenki átvenné az ön által követett „végtelen türelem” módszerét, előbbre jutnánk? — Ezt egy pillanatig sem állítottam. Azt viszont igen, hogy így sokkal több egészséges, mozgáshoz szokott embert adnánk a társadalomnak. Azzal ugyanis, hogy az ügyetlenebbnek véltek előtt bezárjuk az uszodák kapuit, sokkal többet ártunk. Állítom magának, hogy semmivel sem nevel több élsportolót az, aki már az első napok után szelektál, mint mondjuk én ... — Hálás dolog ma úszó- vagy vízilabdaedzőnek lenni? — Két oldalról lehet megközelíteni a kérdést. Ha onnan indulok el, hogy mit vár tőlünk a sportvezetés, akkor nem. Ha viszont a gyerekek oldaláról nézem, akkor feltétlenül az. A sportolás örömét nyújtani — nem kis dolog. — Ha már a kollégákról esett szó, ők miként vélekednek az ön munkájáról? — Sehogy. Itt mindenki saját magával törődik, s csak akkor kezdenek a másikkal is foglalkozni, ha az veszélyezteti őket. Nem közvetlenül persze, közvetetten, látványos eredményekkel. — Következésképp öntől senkinek nem kell tartania ... — Bár a kérdése enyhén szólva provokatív, mégis azt válaszolom : nem. Lehet, hogy provokatív voltam. De a válasznak kifejezetten örültem. Németh Péter Laj Totótippek <32. HÉT, AUGUSZTUS 11—12.) 1. Elfsborg—östers 1 x 2. Gefle—Halmstadt 1 x 3. Göteborg—AIK Stockholm x 2 4. Hammarby— Norrköping 1 5. Kai mar—örgryte 1 x 6. Malmö—Brage 1 7. Eskilstuna—Nyköping 1 x 8. Sundsvall—Vasalund 1 9. Atvidaberg— Vásteras SK 1 x 10. örebro—Sandviken 1 11. Halmia—Trelleborg 1 x 12. Blau-Wess 90—Aachen 2 13. Fortuna Köln— FC Hamburg 1 PÖTMÉRKÖZÉSEK: 14. Hácken—Mjállby 1 15. Vösteras—BP 1 16. Selleftea—Karslund 1 SZABAO FÖLD 21 A Mozgóposta-főnökség (Budapest 78. számú Postahivatal) felvételre keres férfiakat csomagrakodónak Munkarend: másnaponként 14-től 6 óráig, hétvégi többlet szabadnapokkal. Kereseti lehetőség: 5200-6000 Ft Felvesz továbbá 16—77 éves fiúkat csomagfeldolgozónak Munkarend: hétfőtől péntekig 6-tól 14 óráig. Kereseti lehetőség: 3500-4000 Ft Munkásszállás, üzemi étkezés (meleg vacsora is) van. Jelentkezni lehet a postahivatalban, címe: Budapest Vill., Verseny u. 3. I. 117. (megközelíthető a Keleti pályaudvartól a 20-as, a 30-as vagy a 120-as autóbusszal, egy megálló), levélcím: Budapest, 1427, telefon: 224-375, 425-511. Érettségizett lányokat és asszonyokat keres felvételre a Papíripari Vállalat Csepeli Papírgyára gyártásközi ellenőrnek (meósnak) folyamatos, 6+2 és 3 műszakos munkarendbe. Bérezés: 5200-5600 Ft. Munkásszállásról, illetve magánszálláson történő elhelyezésről havi 200 Ft-os térítési díjért gondoskodunk. Albérletben, ágybérletben lakóknak havi 400 Ft hozzájárulást fizetünk. Maximális hazautazási kedvezmény. Sportolási lehetőség. Az érdeklődő levelekre válaszolunk. Jelentkezés a munkaerő-gazdálkodáson, levélben vagy telefonon. Cím: Budapest XXI., Duna u. 42. 1751. Telefon: 279-620/546-os mellék.