Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1984-11-03 / 44. szám
1984. NOVEMBER 3. Tollba mondom... Legnagyobb sikerünk, hogy még vagyunk A húszas évek elején a nemzetközi szövetség alapítói között voltunk mi, magyarok is. Jóllehet a világ gyeplabdaéletében sem akkor, sem azóta nem játszottunk és nem is játszunk meghatározó szerepet. Csakhogy a többi tagország fejlődött, visszaesett, majd újra fejlődött, nálunk viszont a helyzet változatlan. Épp, hogy vagyunk. Talán két-háromszáz ember bolondul a gyeplabdáért, időt és áldozatot nem kímélve, fittyet hányva a szinte teljes érdektelenségnek. Halljuk hát két csodabogár (?) véleményét, s szavaik nagyjából a magyar gyeplabdázás helyzetjelentéseként kezelhetők. Masa István, az Auras SE edzője: — Edzője és játékosa is, ha a helyzet úgy kívánja. Márpedig gyakorta úgy kívánja, hiszen a csapat tagjai közül jó néhányan nem mindig érnek rá kibumlizni a pályára, Cinkotára, s olyankor én is beszállok. De ez egyáltalán nem panasz, így kell elfogadni a körülményeket. Amikor vagy huszonöt esztendeje Konoráth Gyula bácsi az István Gimnáziumban elcsábított a futballtól a gyeplabdázáshoz, sejtettem, hogy nem a hírnév, az anyagi és erkölcsi sikerek felé menetelek. Nem lett belőlem sztár, nem csoda, hiszen a sportág sem aratja a sikereket De aki csinálja, az élvezi, itt valóban csak a sportszeretet a mozgatóerő, mondanom sem kell, hogy egy fillér juttatásra sem számíthat a játékos, sőt többnyire ő maga kénytelen áldozatot hozni. Hogy én hozok-e? Igen, persze. Legfeljebb nem érzem annak. Edző létemre szívesen veszem a kezembe a botot, amennyiben a csapat érdeke úgy kívánja, s az ellenem berzenkedem, ha edzés előtt nekem kell kimeszelnem a pályát, átadnom a felszereléseket. Az viszont fáj, hogy csapatunk nevetségesen kis anyagi fedezettel, évi 30 ezer forinttal számolhat, ami a felszerelés beszerzésére sem elég. Pedig nem olyan méregdrága a gyeplabdázás. A mez, a cipő, a bot, összesen talán kétezer forintból kijön játékosonként. Igaz, ebben nincs benne a melegítő, de az már szinte fölösleges fényűzésnek is tűnik. Szinte a csodával határos, hogy a mostoha körülmények ellenére megújulnak a csapatok, már ami a generációváltást illeti. De állandóan fennáll a veszélye, hogy egy-két együttes meg is szűnik. A XVI. ker. Tanács csapata például, mint hallom, most éppen válságos állapotba került, ki tudja, a tavaszt megéri-e? Az egészben az a különös, hogy a gyeplabda olimpiai sportág, így tán érdemes lenne kicsit többet áldozni rá. Egyáltalán nem vagyunk mohók, csak éppen a fejlődésünkhöz szükséges minimális többletet áhítjuk. Tudniillik a sportvezetés álláspontja az, hogy előbb mutassunk fel valamilyen értékelhető eredményt, s akkor majd kapjuk a további támogatást. A baj csak ott van, hogy a lét-nemlét határán tengődő sportágtól nehéz lenne bravúrt várni. Azt hiszem, valamivel több hírverésre lenne szükségünk. Puskás György tavaly az „Év Játékosa” volt , az Építők SC csapatának kapusa és egyben az ifik edzője. — Hogy mit ér nálunk az „Év játékosa” cím? Anyagilag persze semmit, de ezt nem is vártam. Emlékszem, édesapám kivágta az újságból a cikket, mely szerint György Anna, Vanyek Zsuzsa és jómagam jutalmat vett át az államtitkártól e nevezetes alkalomból. Nosza, az ismerősök szolidan firtatták is az ajándékot, s nem nagyon hitték, hogy az egy kerámiaváza volt és semmi több. De nem akarok én panaszkodni, nem engem, a sportágamat taksálták ennyire. S beismerem, amikor először mint jégkorongkapus nyári kiegészítő sportágat keresve szemügyre vettem a gyeplabdát, első látásra sírtam a röhögéstől. Hogy ott 11 ember rohangál egy esernyőnyéllel a kezében, az akkor valóban komikusnak tűnt De amikor a technikai alapokat kezdtem kóstolgatni, rájöttem, milyen bonyolult továbbítani vagy megszelídíteni a labdát. A botnak csak az egyik fele lapos, azaz ütésre alkalmas, tehát fonák oldalról a bot forgatása után üthető a labda. S mindezt futás közben kell csinálni. Nem várhat az ember látványos fejlődést a kezdőktől egy-két évnél hamarabb. Nem tudom, menynyire ismeri a nagyközönség a szabályokat, feltehetően semenynyire. Bár roppant egyszerűek. A pálya mérete nagyjából azonos a labdarúgópályáéval, 2X35 percen át ezt is 11 játékos játszsza gólokra, amelyeket csak a kapu előtti 14,6 méter sugarú körön belülről lehet elérni. Nálunk most összesen hét csapat, pontosabban egyesület van (az Építők SC, a Pedagógus, a Gödöllő, a Volánbusz, az Auras, a Sörgyár és a XVI. ker Tanács). Két klub kivételével minden egyesület két csapatot indít, így két csoportra osztva zajlik a bajnokság. Kiesni gyakorlatilag nem lehet, s ez jobb is így, mert akkor az egyesület esetleg megszüntetné a csapatát. Márpedig ezt senki sem akarja. Hogy támogatásra különösebben nem számíthatunk, azt jól tudjuk. Valahogy úgy vannak ezzel, akik hivatva lennének istápolói bennünket, hogy „az a kétszáz hülye úgyis csinálja, mert kedvét leli benne”. Végül is igazuk van. Lám, én is lassan két évtizede sportolok. Most hagyjam itt a gyeplabdát, ami a szórakozásom, és cseréljem fel mondjuk a tenisszel? Megtehetném, de minek? Játszom, amíg tudok, meg amíg szükség van rám a csapatban. Közben edzői képesítést is szereztem, tanulva hasznosat és kevésbé hasznosat egyaránt. Mi volt haszontalan? Képzelheti, milyen komikus a mi esetünkben kiválasztásra oktatni? Könyörgöm, kik között válogathatunk mi? Azok a srácok, akik hozzánk letévednek, a legjobb indulattal sem nevezhetők atlétatermetűnek. S belőlük kell játékost faragni. Tesszük is, ha megmaradnak nálunk. Általában azért nem lesznek hűtlenek, ami valóban a csapatszellemnek köszönhető, a baráti légkörnek. Elég kevesen vagyunk ahhoz, hogy jól ismerjük egymást, s nagyon is kevesen, hogy lemondhatnánk egymásról. Azt kérdi, mi a magyar gyeplabdázás igazán számottevő eredménye az elmúlt három évtizedben? Hm. Az, hogy még vagyunk. Vasa István Zoltán Laudac jön, megy, győz Az osztrák „sógorok” büszkesége, Niki Lauda harmadszor szerezte meg a Forma–1-es győzelmet: ezúttal csapattársával, a szintén McLaren „istállóban” versenyző Prosttal az utolsó pillanatig rivalizált. Az utolsó futamot történetesen Prost nyerte meg, ám Lauda számára a második hely is elegendő volt a korábban megszerzett előny tartásához. A világ első számú autósa 26 esztendősen (Ferrariszínekben) szerezte meg az első győzelmét, ezt két esztendővel később megismételte, mégpedig úgy, hogy 1976-ban — a két győzelem közötti évben — olyan súlyos baleset érte, amilyennél más egy életre abbahagyta volna a versenyzést. Laudát persze nem olyan fából faragták: életveszélyes sérüléseiből felépülve — a baleset maradandó nyomokat hagyott rajta, ezért visel állandóan sapkát — azonnal rajthoz állt. Egyszer már azért visszavonult: a hetvenes évek végén rövid időre —,hogy átmenetileg az persze csak utólag derült ki — abbahagyta a versenyzést, ám 1982-ben a McLarennek sikerült megnyerni őt. Prost, aki szintén ugyanezen színekben fut, tavaly is csak a második helyen végzett —, akkor sem mondhatta el magáról, hogy szerencséje volt. Hogy Fortuna asszonnyal menynyire hadilábon áll, azt bizonyítja az is, hogy az idei futamok közül hiába nyert kettővel többet, mint Lauda — mégis vesztett. Lauda is, Prost is jövőre folytatja. Bár... Lauda egyik nyilatkozata szerint ez a folytatás nem egészen biztos, mert meglehet, hogy az egyik pillanatról a másikra abbahagyja. (Mindenesetre a felesége, Marlene asszony a baleset óta nemcsak a versenyeket hagyja ki, de nem is beszél a sportról férjével.) Prost reménykedik, „hogy én vagyok a jobb — nyilatkozta —, azt a győzelmeimmel be tudtam bizonyítani, talán jövőre nekem lesz szerencsém, s akkor én is lehetek világbajnok.. Podkrastikot A hét hőse — kupaszereplése miatt — a Videoton volt, így az NB I-es bajnoki tabellát vezető fehérváriak megengedhettek maguknak egy kis lazítást is: otthon fogadták a Debrecent, s 2-2-es döntetlent játszottak. Előnyük a második helyezett Pécs és a harmadik Bp. Honvéd előtt így is két pont. A javuló formát mutató Újpesti Dózsa gondoskodott a Fradi újabb vereségéről: a népstadionbeli kettős rangadón a lilák 2-0-ra győztek, mégpedig éppen egykori fradisták — Ebedli és Kerekes — góljaival. A Vasas végre megemberelte magát és — igaz, az eredmény számít — pontot szerzett a Bp. Honvéd legénységétől. A piroskékek e ponttal ugyan egy tapodtat sem jutottak előrébb, változatlanul az utolsó előtt helyen állnak, ám úgyűnik, megkezdhetik a pontszerzést, s előbb-utóbb elkerülnek a kieső — s számukra megalázó — helyről. A Pécs nagy lehetőség előtt állt: ha győz, akkor pontszámait tekintve behozza a Videotont— úgy viszont a Rába egy időre leszakadt volna az éremért folyó versenytől. Az eredmény pedig végül 1:1 arányú döntetlen lett, s alkalmasint a jelen helyzetben ezzel mindkét gárda elégedett lehet. A jól induló Csepel már nem bírja a tempót, most az újonc Egertől kapott ki — 1-0-ra — a fővárosi gárda. A hevesi csapat a tizenharmadik helyen áll, de számukra nyilván hízelgőbb a másik megfogalmazás, miszerint pótszámban beérték a Ferencvárost Gólzáporos meccset játszott egymással a házigazda Zalaegerszeg és a SZEOL AK. A tabella sereghajtója, a Szeged, mint annyiszor, most is jól kezdett: megszerezte a vezetést, aztán 4-1-re elhúzott a ZTE. A hajrában ismét a Tisza-partiak játszottak jobban, feljöttek 4-3- ra, s nem sok hiányzott az egyenlítéshez. Így viszont a legközelebbi NB I-es hely pillanatnyilag öt pontnyira van a szegediektől.. Az MTK VM otthon játszott, s 2-1-re legyőzte a Tatabányát. Úgy látszik, Palicskó edző jól összeszedte fiait: a jelek szerint nem kirobbanó teljesítményre törekednek, hanem inkább az egyenletes játékra. A kékek sok-sok év után az idén először nevezhetők „megbízható középcsapatnak”, sőt talán egy kicsit jobbnak is. Az idei eredmények után nem lenne meglepő, ha a Hungária körúti társaság a következő bajnokságban az első öt hely valamelyikét pályázná meg. (emes) Totótippek (M. HÉT, NOVEMBER 3—4.) 1. Bielefeld—Leverkusea x 2 L Braunschwelg— Karlsruhe I x L FC Köln—Schalke M 1 x 4. Bayern München— Hamburg 1 x B. Dortmund— Kaiserslautern 2 C. St. Pauli—Freiburg 1 7. Homburg—Darmstadt x 2 8. Biau Weiss—Fortuna Kőin 1 t. Wattenscheid— Hannover x 10. Bürstadt—Saarbrücken 2 11. Arezzo—Perugia x 12. Empoli—Bárt x 2 12. Menza—Taranto x PÓTMÉUKÖZÉSEK: 1,1,1 SZABAD FÖLD 21