Szabad Föld, 1984. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1984-09-29 / 39. szám
2 SZABAD FÖLD ŐSZHAJÚAK NYARA * „Ugye, attól, hogy mi itt vagyunk, még nem mondhatják, nyaralnak a vénasszonyok, ez is vénasszonyok nyara?” Egy dédmama korú kérdezte ezt tőlem félig évődve, félig szomorkásan Balatonfenyvesen, a Bács-Kiskun megyei úttörővezetők táborában. Csak derűs bizonyossággal válaszolhattam a kérdésre: „Dehogy vénasszonyok nyara ez. Különben is, amikor nyaral az ember, akkor nyár van, bármit is mutasson a naptár.” A mama különben sohasem volt és már sohasem lesz úttörővezető. Több mint száz társával együtt a Bács-Kiskun megyében működő öregek napközi otthona látogatói közül került ki és vett részt az idősek részére szervezett közös üdülésen. Alkalmam nyílt arra, hogy az étkezőhelyiségben összegyűlt több mint száz üdülővendéggel beszélgessek. Megkérdeztem őket: — Ki volt már Önök közül életében nyaralni? Talán, ha öten emelték fel a kezüket. — És a Balatont látták-e már? Tízen se dicsekedhettek ezrel. Utóbb megtudtam, ennek ellenére sokan csak vonakodva jöttek el. Ki attól félt, hogy ilyen helyen „nagy a flanc” és ahhoz nincs megfelelő ruhája. Ki attól tartott, hogy nem bír majd aludni idegen környezetben. Egy éltes ember megsúgta nekem, hogy katonakora óta — annak meg van már ötven esztendeje — nem hált idegenekkel egy szobában. És szorongva gondolt arra, vajon nem teszik-e egy szobába olyannal, aki horkol. Még a megérkezést követő órákban is volt, aki legszívesebben visszafordult volna. Szerencséjére aztán letett a szándékáról. A program ilyen szórakozásokat is kínált számukra: „Hubertus party” a Balatonfenyvesi Állami Gazdaságban; ismerkedési est; dr. Iván László pszichiáter előadása az öregséggel kapcsolatos tudnivalókról; hajókirándulás Badacsonyba; előadás a Balaton történetéről; kirándulás Zalakarosra; találkozás Bács-Kiskun megye vezetőivel. Tíz napig tartott ez az üdülés. Az első csoportot egy hasonlóan népes második turnus követte. Egy bajai asszony így számolt be nekem a nyaraló öregek hangulatáról: „Ki táncos volt közöttünk, ki totyakos. Mégis mindannyian táncra is kerekedtünk, ha alkalom nyílt rá. Aki ott volt, az szebbnek látja az életet. Gondolom, jóideig lesz miről mesélnünk otthon a balatoni élményekről.” Ez, ha nem is nagy lépés, de mégiscsak valamicske előrehaladás a nyugdíjaskorúak ügyében. Annak jele, hogy vannak, akiik fölismerték: ha a fiatalnak joga és kedve van az üdüléshez, a munkában megfáradt időseknek éppúgy szükségük van rá. És erre a célra nagyon jók az utószezonban kevéssé kihasznált ifjúsági táborok, üdülők. És a mai pénzben szűk világban is van annyi anyagi tartaléka ilyen célra minden megyének, hogy az idősek többnyire „első üdülése” ne legyen szegényes. Egyébként hasonló kedvezménnyel találkoztam Tolna megyében is. Ott a megyei Vöröskereszt szervezésében négy derűs napot töltött egy népes nyugdíjas csapat a Fadd-Dombori KISZ-táborban. Hasonló volt a négy nap programja is, mint a Bács-Kiskun megyeieké. De rendeztek „teakóstolót” is, divatbemutatót, kívánságműsort s ügyességi sportvetélkedőt. A megye vezetői „fórum” keretében válaszoltak az idősek kérdéseire, akik Bonyhád, Dombóvár, Paks, Szekszárd és Tamási helységekből utaztak Fadd-Domboriba külön autóbuszon. Hogy hány helységből jöttek összesen? Ma már meg nem mondom. Találkoztam ott zombaiakkal, alsónyékiekkel, attalaiakkal, aparhantiakkal, kocsolaiakkal, bikácsiakkal is. Valami tehát elkezdődött. Bár jövőre már az ország valamennyi táján megvalósulna az idősek üdültetése. B. V VADÁSZSZEZON — Szóval ma megint vadmacskára megyünk... (Krenner István rajza) TÖRVÉNYTÁR Az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke rendelkezést adott ki az árellenőrzés egyes kérdéseiről. Az alábbiakban az ellenőrzötteket is érintő részekből adunk ismertetőt. A rendelkezés hatálya kiterjed: gazdálkodó jogi személyekre és magánszemélyekre. Ez utóbbihoz értendő a magánszemélyek társasága is. Az árellenőrzés módszere lehet: helyszíni vizsgálat, ide értve a próbavásárlást és a mintavételt is; beszámoltatásos, vagy adatgyűjtésen, adatszolgáltatáson alapuló vizsgálat. Árellenőrzést nem végezhet az a személy, akinél az összeférhetetlenség esete fennáll, tehát rokon, érdekelt személy, stb. Az árhatóság a helyszíni vizsgálat megkezdéséről és időtartamáról — a kezdés időpontját megelőzően — köteles a gazdálkodót értesíteni, kivéve, ha az előzetes értesítés a vizsgálat eredményes lefolytatását veszélyezteti, mint például a próbavásárlás, a mintavétel, stb. Az árhatóság köteles a helyszíni vizsgálat megkezdését a gazdálkodó szervnél működő társadalmi szervezetekkel, valamint a felügyelő, illetve ellenőrző bizottság vezetőjével is közölni és szükség esetén a segítségüket kérni a vizsgálathoz. Az árellenőr jogosult a gazdálkodó minden olyan tevékenységét — ide értve bármely iratba való betekintést is — megvizsgálni, amely a gazdálkodó üzlet- és árpolitikáját, valamint az árkialakítását befolyásolja. Az állami és szövetkezeti kereskedelemnek kizárólag a boltjaiban, a szolgáltató felvevőhelyeken, továbbá a kisiparosnál, magánkereskedőnél és magántervezőnél végzett ellenőrzés során minden esetben jegyzőkönyvet kell felvenni. Hétköznapi kötődések Kródi Józsefet keresem. Szülőföldje ez a táj, egy azok közül, akiket minden munkás hétköznapjuk ideköt, városhoz, otthonhoz. Aki először jár erre, kérdezősködvén, hol találja a konzervgyárat, majdnem kifut a városból a régi országúton. Hiszen valóban, a kishegyi új városrészbe, még ezután kell elfordulni, fölkaparni a domboldalra, itt még a város. Rózsák az út mentén, fák, parkok. Az újonnan épült posta, az új tanácsház után alig valamivel távolabb a gyár. És itt is rózsák, zöld gyep, virágok. A város Paks, a gyár pedig a Paksi Konzervgyár. Már a kapu körül tisztaság, rend, ápolt zöld környezet köszönt. Mondja is Kródi József főmérnök: fontos az első benyomás, az üzleti partnerek vonatkozásában is. Aki így érkezik, körül akar nézni, milyen körülmények között készül az országa, a cége által vásárolt konzerváru, azt ezzel is fogadni kell. Az üzlethez a gyár „csomagolása” is hozzátartozik. Ám nem csupán csomagolás a szemnek, szívnek tetsző környezet . — A rend, a tisztaság, az esztétikus környezet a munkásokra is sugározza hatását. Rend a környezetben, rend a munkában. Valaha vita volt — jegyzem föl —, nem lehetne-e ésszerűbben fölhasználni a gyár pénzét, mintsem rózsabokrokra költsék el? — Most már mindnyájan valljuk: a várost szépíti az üzem, így van ez, úgy tizenöt éve. És szépíti közvetve is: aki az üzemen, a műhelyen belül megtanulja becsülni környezetének szépségét, rendjét, otthona körül, lakóhelyén is igényli ezt. Ahogyan beszélgetünk, újra és újra előkerül: a város és az üzem kötődése, a város, az üzem és az otthon kötődése. — Valaha ez volt az egyetlen üzeme Paksnak. A maihoz nem is hasonlítható körülmények között működött, de — kenyeret adott. 1932-ben kelt iparengedélyt olvasok: a konzervgyár elődjét ekkor alapították, akkor még szeszfőzde-ipar gyakorlásának 1942-ben került az iparengedélybe a konzervgyártás: „ ... Burgonya- és főzelékpelyhek, lisztek és különböző szárítmányok, valamint gyümölcsaszalványok, főzelékek és gyümölcslevek préselését és azok gyárszerű sűrítését a Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt. budapesti bejegyzett cégnek Paks község területén való gyakorlását ezen igazolvány kiállításával engedélyezzük...” Most? A gyárban ezren dolgoznak, korszerű körülmények között tartósítják a dunántúli táj kincseit — zöldséget, gyümölcsöt, s küldik a világ sok országába dollárért, rubelért, és persze hazai boltokba, forintért. Paks neve — így is ismerősen cseng sokfelé, így is összekötődik üzem és város. Mostanában a város és az üzem összefogásának egyik érdekes, kézzelfogható célja az uszoda létrehozása. Idén, és tavaly is, több műszakot dolgoztak le munkatársaink erre a célra ... Itt a Duna, simogatja a város partjait. Valamikor még úszósportról is szólhattak a paksiak. (Országosan ismert úszók nevét őrizték meg a városban: Abay Nemes Károly, országos hátúszóbajnok volt, Paksról indult dr. Abay Nemes Oszkár, az 1936-os olimpia bronzérmes váltójának tagja ...) — Én magam valaha utász voltam, a honvédségnél, öszszekerültem somogyi bajtársakkal és büszke voltam, hogy én, innen a Duna mellől úgy vonultam be, tudok evezni, tudok úszni. Most meg ott tartunk, a paksi gyerekek nem tanulnak meg úszni, nincs rá lehetőség. A Duna veszélyes... dunai uszodánk nincs ... Ezért alapítottunk uszodaépítő egyesületet. Az uszoda helyét kiszemelték, előbb-utóbb a paksi fiatalok —és az úszást kedvelő idősebbek — birtokba vehetik, és ki tudja, hátha még újra küld neves úszókat ez a Duna mentén élő s fiatalodó város? A Duna... a város... az üzem. Kötődik, kapcsolódik ezer szállal, kötődik Kródi József életében is. — Harminc éve lesz, hogy a gyárba kerültem, 1955-ben kezdtem itt a munkát. Hatvanhárom óta megyei tanácstag vagyok, s hatvanhét óta főmérnök ... Sok fiatalkori emlékem villan föl, ha kimegyek a Dunára. A város? Benne van sok apró munkám, életem minden napja, mint az üzemben ... Vincze István 1984. SZEPTEMBER 29. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetei Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-Helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest Somogyi Béla U. 6. 1978 Telefon: 138-821. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest Biana Lujza tér 3. 1959 Telefon: 343-100, 338-130 Felelős kiadó: Till Imre vezérigazgató Tenesztl a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál !KHIJ Budapest V., József nádor tér 1. 1900 személyesen vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 315—90 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj nőnapra 1 Ft. negyedévre 76 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 84—4723. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950