Szabad Föld, 1985. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-27 / 17. szám
12 SZABAD FÖLD Egy könyvtár gazdákra lelt Nem mintha korábban gazdátlan lett volna. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat ajánlotta föl az ötszáz kötetet az Esti olvasmányok résztvevőinek jutalmazására. Áttekintve a havi beszámolókat, szerkesztőségünk úgy döntött, a Sarkadi Cukorgyár Leninről elnevezett szocialista brigádja bizonyult a legérdemesebbnek a szép bibliotékára. Budapesten, alkalmi kis ünnepség keretében került sor a könyvtár átadására. Sarkadról a fővárosba utazott erre az alkalomra Kölüs Imréné, a brigád vezetője és helyettese, Szolnoki Ambrusné. Ott volt a családias hangulatú eseményen dr. Török Ottó, az Állami Könyvterjesztő Vállalat igazgatója és Eck Gyula, a Szabad Föld főszerkesztője is. Csomagoló brigádban dolgoznak a sarkadi asszonyok. Mint elmondották, előző este tízig dolgoztak, de reggel fél hatkor már autóba ültek, hogy délelőtt tizenegyre a pesti Belvárosban legyenek. Magukkal hozták brigádnaplójukat is, hadd ismerjük meg közelebbről is, mit jelent mindennapjaikban a jelszó: „Szocialista módon dolgozni, tanulni, élni!” A tizennégy munkásnő közel két évtizede szövetkezett e nemes cél szolgálására. Mostani naplójukat csak 1981-től vezetik. De annak áttekintése is sokat elmond a kívülálló számára, mire futja egy olyan aszszonycsapat erejéből, amelyik a gyári munkában is helytáll, az otthon „üzemben tartásáért” is mindent megtesz. Az 1. sz. Napközi Otthonos Óvoda vezetőjének négy év előtti bejegyzéséből: „ ... Ragyogó tisztává varázsolta dolgos kezük minden helyiségünket és az épület külső falait...” Egy másik beírás azt igazolja, hogy a brigádtagok meglátogatták hat beteg munkatársukat ... Három alkalommal vettek részt a sporttelep talajának kapálásában ... Vért adtak ... Közösen megtekintették Koszta Rozália festőművésznő kiállítását... Derekasan kivették részüket a gyár exporttervének megvalósításából stb., stb. ... És az Esti olvasmányok dolga? Az elsők közt jelentkeztek annak idején. És hónapról hónapra becsülettel küldték az egyes brigádtagokra „lebontott” beszámolókat is. Krúdy tizenhárom különböző művének címe szerepelt a levelezőlapokon. Fekete Imréné például azt írta A vörös postakocsi elolvasása után: „Krúdyt még nem olvastam, igaz, fiatal olvasó vagyok. De ettől a regénytől megkaptam, amit vártam ...” Paksi Károlynét Anatole Franco Színésztörténet című kötete egyebek közt ilyen mondatok leírására késztette: „...Nagyon nehéz volt elolvasni ezt a regényt. Ilyen sokat egyfolytában még nem olvastam ... örülök, ha nehezen is, de belejövök a szép vállalás teljesítésébe ...” Lengyel József — ha élne — bizonyosan megilletődötten olvasná, amit a brigádtagok a műveivel való találkozásról papírra vetettek. Még az olyan egyszerű vallomás is vigasztalta volna, mint Görög Sándorné beszámolójának zárószavai: „ ... Nem olyan híres az író, pedig szép könyveket írt és én szeretem a könyveit...” Illő, hogy végezetül ide írjuk a brigádtagok teljes névsorát. Kölüs Imréné, Szolnoki Ambrusné, Czeglédi Istvánná, Debreceni Gáborné, Fekete Imréné, Görög Sándorné, Gurzó Imréné, Híró Sándorné, Kender Ildikó, Keresztúri Lajosné, Komlósi Mihályné, Medve Jánosné, Paksi Károlyné, Ungor Lajosné és Vigh Lajosné. ... Reméljük, későbbi akcióinkban is találkozunk szorgalmas, derék közösségükkel! A két sarkadi küldött belelapoz az első könyvbe Dr. Török Ottó átadja Kölüs Imrénének a könyvtárat (Celeta Pál felvételei) A KÉPERNYŐN A régi kerékvágásban A beavatkozó televízió. Az ismert és közéletileg kívánt jelenségből a héten két példát is láthattunk. „Ha per, úgymond, hadd legyen per!” címmel egy ház lakóinak átkozott torzsalkodásáról kaptunk elszomorító képet, az Aki a virágot szereti című riportfilm azt próbálta kideríteni, mitől drága a világ, miért emelkednek az árak ünnepek előnapján. Ha szakmai szempontból bíráljuk ezeket a műsorokat, igazán semmi kifogásolnivalót nem fedezhetünk fel bennük. Társadalmi hasznukat tekintve viszont lehetnek kétségeink. Miről is van szó? A néző, a közvélemény igényéről. Ha már ott járt a televízió, ha már feltárt egy káros jelenséget, ha már megmutatta az ügy sötét oldalát, ha már bebizonyította tarthatatlanságát, történnie kell valaminek. Ám úgy látszik, semmi sem történt. A filmben „fenti lakóként” nevezett hölgy továbbra is bosszantja a többieket, ezután is lezárja azt az ajtót, amelyet a közösség szempontjából nyitva kellene tartani, és kinyitja azt, amit be kellene zárni. A hatóságok pedig széttárják a kezüket, eljárás eljárást követ, valaki belerokkan, többen évek óta nyugtalanok, összeszorul a gyomruk, ha az otthonukra csak gondolnak. És hogy meddig mehet ez így? Gondoljuk, a világ végezetéig. Ha pedig a beavatkozás semmit sem változtathatott meg, önkéntelen a kérdés: mire volt jó az egész? Tudjuk, persze, hogy a jogszabályok, törvények nem úgy születnek és módosulnak, hogy valaki gondol, egy merészet, és megváltoztatja az addigiakat. Hosszú, megfontolt folyamatok végén születnek meg a döntések. Lehetnek azonban égető esetek, amikor valaki tűrhetetlen magatartásával egy közösség békéjét fenyegeti, folyamatosan rosszindulatból. Müller Magda szerkesztő-riporter alaposan körüljárta az ügyet, a csattanó azonban elmaradt. Vagyis a legfontosabbat nem tudtuk meg, mi lett a tévé látogatásának kézzel fogható következménye. Vagy nézzük a világpiacot. Komikumba fordult az ügy, amikor Juszt László riporter a haszonkulcsról faggatózott. Kiderítették, hogy ezt a bűvös számot másként kell értékelni, s nem úgy, ahogyan bárki gondolná. Mind a KISOSZ-ban, mind a minisztériumban bizonygatták, hogy a közvélemény téved ebben a dologban. Példájuk szerint, ha valaki a termelőtől 20 forintért megvesz egy szál szegfűt, és azt 40-ért adja tovább, akkor a haszna nem 100 százalékos, hanem csak 50, mivel a hasznot nem a vásárlási árhoz, hanem az eladási árhoz kell viszonyítani. Ám akárhogyan nézzük is, a kereskedő ténylegesen 20 forintot keresett szálanként, ami nem megvetendő összeg, főként, ha több százról vagy ezerről van szó! Okosabbak, és reménykedőbbek ezután sem lettünk, tudomásul vettük, hogy a virágárak a jövőben is a naptárhoz igazodnak. És nem kell félniük a magántermelőknek, kereskedőknek, a nagy szövetkezetek nem erőltetik a virágtermesztést, mivel energiaigényesség miatt ez az ágazatunk nem kifizetődő. Vagyis: beavattak valamibe, megosztották velünk a gondot, aztán magunkra maradtunk. Májdír emlékiratai. Megszoktuk már, hogy közelmúltunktól nevetve búcsúzkodunk. Láthattuk ennek jegyeit a képernyőn is, nem egy szatírában. Markos Miklós filmje tovább bővítette ezt a választékot, méghozzá csaknem teljes sikerrel. És hogy mivel magyarázzuk a csaknem közbeiktatását? Úgy láttuk, hogy a film nagyszerű törekvéseit a túlzsúfoltság rontotta el — némileg. Vagyis az a szándék, hogy Markos mindent el akart mondani, be akart mutatni, ami abban a korszakban megtörtént vagy megtörténhetett volna. Lehet, persze — sőt, valószínű —, hogy meg is estek ezek a dolgok, csakhogy mindezt egy ember sorsába sűríteni túlzásnak bizonyult. Szó esett a koalíciós idők verekedésig fajuló vitáiról, a pártszervezés fonákjairól (a faluban mindössze két párttag van, s amikor a házaspár lánya és veje is belép, jelentik, hogy a növekedés — kettőről négyre — százszázalékos), hallhattunk-láthattunk példázatokat a hitről, az ügyért mindenre kész buzgalomról, a vallásosság és antiklerikalizmus keveredéséről, általában arról a zűrzavarról, amely a fejekben kóválygott. Akik átélték azt a kort, bizony téli Markos ötleteit, főrdéseit, mint akik csal Természetesen a film nélkül is élvezhető vol áttekinthető gerince se fékozódásában. Kár, naplója érdemtelenül irott a történetben — erre volt „kihegyezve” a szál nem bizonyult e róék esete is inkább — szóval a rövidítése a filmnek. Nagy nyereségként Máté Gábor érett alak azonosult a szereppel, tette az író-rendező kiléseit. El is hittük forrásait, kalandjait, a szerelmi páston zajlót két formált Sinkó Lánai Tamás. (Mindkettő hasonlót!) Ez alkalom Madarász Ivánt is, a fejező, élvezetes muzi Szeszélyes évszakok magazin — ebben a fi az elképzelésekkel —lenné válik. Készítői a színvonalból. Külön hatott volna elő, hogyek, mint a szerelő ,, mint a tanácselnököt bán iratokat halmozó hetik ezt a műsor gazi nek a jelenetek közötteni cirkusszal, amiá ha fel is csillan a rém most történnie kell történik semmi. Bejöl és tisztelt Körmendi ,sen eljátssza kétszáz hámos, betörő figurát rá, akár az egészet hatná. Ám őrajta is fáradt, hogy a néző ii előre kitalálható főre ugyanazt. Mostanában divat is, hogy eleddig éneklései kívánják indítani. E műsorban egy sanzont, immár Nem tudjuk, jót tett-áldás, már bocsánat többen is „kis” Kari Mindezeket összegező sabbat ajánlani: szigogatásban. Néhány szó az égi és pénteken vetítette halálos lövés című fiúérdeme, hogy dokumél ábrázolta északi inak ellenére, hogy esetet dolgozott fel, meggyőződhet róla, a az útja. Egyébként lassú kibontakoztatást, tartalmas, gond volt, hiteles figurák! A filmhez kapcso felhívni az érdekelte íróságra. Aki kedden részt, nyilván szánda a pénteki N-ikat is, hogy a szórakoztatóben a 2. programra tettek, valódi válaszom nincs rendben a a szembeállított film egy korábbinak befe tett volna tenni? A szereplőinek további hagyva a Szeszélyes a tévéműsor nem va mindig minden csasodpercre kiszámít, egy esetben ajánlat ilyesfajta igényére Troilus és Cressidenebb volna Shakes médiáinál. Ám a nap bűvkörébe vonta a s a dráma költő más kevésbé ismert. Amelünk az előadásról, mondanunk a magy zőit”, önálló műves szinkron, kitűnő m tettek. 1985.